Keddi nők 3
A
luxusfogyókúra után vagy fél évvel Kiki megelégeli a nagyvárosi létet, és
belevág egy nagy kalandba: megvásárol egy „egzotikus”, távoli faluban, a
mecklenburgi tóvidéken egy 1911-ben épült, régóta használaton kívüli iskolát,
hogy miután felújította, panziót nyisson benne. A patikabirodalom pénzével
Estelle is támogatja a vállalkozást: karitatív tevékenységébe belefér, hogy
hátrányos helyzetű, városi gyerekeket küldjön oda kisebb csoportokban egy-egy
hetes üdülésre.
A keddi
barátnők először segítenek Kikiéknek a költözés megszervezésében, majd
megígérik, hogy kora nyáron odautaznak, hogy közreműködjenek a kert és a
veteményes bepalántázásában. Viszi persze mindenki a saját életét, bár Caroline
nem csak azt: az ő nyomában egy nem akármilyen férfi érkezik. Ám jöhet
veszekedés, hazugság, árulás és csőd: a keddi nők közé semmi sem verhet éket.
Legfeljebb egy titokzatos idegen.
Park Kiadó,
2017
Eredeti mű:
Monika Peetz – Zwischen Kraut und Rüben
A sorozat,
harmadik, befejező része – német nyelven sincs több folytatás
egyelőre. Akárcsak az előző részeiből, ebből is készült tévéfilm és a bejegyzés
fotói onnan számaznak.
A Keddi nők
újabb kalandja, ami most abban különbözik az előző két résztől, hogy nem
közösen utaznak el valahová, hanem a négy Kölnben maradt barátnő utazik el
Kikit meglátogatni. Ugyanis Kiki megelégelte a várakozást, a Thalbergék
befolyása miatti örök mellőzést és dizájneri karrierjének befuccsolását és egy
merész húzással a volt kelet-német országrészben egy régi iskolaépületet
vásárolnak, és odaköltöznek Maxszal és Greta babával egy új kezdet reményében.
Kiki azt a
bizonyos “bed and breakfast”-típusú panziót szeretné kialakítani, sőt a nyári
szünet idejére hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatását is bevállalná. Ebben
támogatja őt anyagilag a patikabirodalom és közvetve Estelle is, hiszen ő
bulizza ki, hogy a férje által birtokolt vállalkozás mellett működő alapítvány
érdekelté váljon a kis vállalkozás finanszírozásában. A pénzre pedig nagy
szükség lenne az évek óta használatlan iskolaépület felújításához. Csakhogy
ezzel sincs minden rendben és a meglepetés akkor jön, amikor a négy barátnő
megérkezik Kikihez. És tisztán látszik, hogy az építkezés hetek óta áll. Se
felújítás, se kert, semmi… csak egy nagy építőtelep.
Természetesen,
most sem csupa móka s kacagás egyetlen barátnő élete sem. S mind a négyen
boldogan hagyják ott Kölnt, mert valamilyen formában valamennyien menekülnek
valami elöl. Judit a magányosság elől. Eva a családi problémáktól, hiszen
most az ifjú Fridónak vannak gondjai az iskolában, az idősebb Frido pedig
továbbra is rálőcsöli az ilyen megoldandókat, s kamasz lánya sem egy könnyű eset. Caroline elvált Philliptől a Lébőjt
Hoteli fiaskó után és most egy zaklató elől menekül. Szakmájából kifolyólag
többször is kapott már fenyegetéseket és zaklató leveleket-üzeneteket, de még
soha senki nem volt ennyire kitartó és agresszív. Estelle… nos ő azt hiszi,
hogy a nyaralás címszó alatt majd azt is “leelllenőrzi” hogy mennyire halad az
alapítványi projekt Birkow-ban.
Tehát
Birkowban semmi sem az, amire vártak. Már az úton Caroline pánikba esik mert
egy autó követni látszik őket, a benne ülő Thomas Steiner is pont ugyanoda
igyekszik mint a barátnők és meg van győződve, hogy a férfi a zaklatója. Hogy a
férfi valamennyiük életét felforgatja és hogyan teszi ezt, az kiderül majd a
történetből, ami most sem mellőzi a humort, a szellemes megoldásokat, a
beszólásokat.
Nos, ott áll
az öt barátnő a semmi közepén egy lerobbant iskolában és velük van ugye Max,
akit apja – a vállalkoző Thalberg – akkor rángat el egy-egy projekt kedvéért
amikor úri kedve úgy diktálja. Maxnak pedig minden ilyenre le kell csapnia, hiszen a pénz az mindig kell, különösen most. Ott van a cserfes Greta baba, aki már két éves
és sajátos hangulatot ad a történetnek a maga “apró” módján. És ott van Estelle
tiszta vérvonalú és puccos pedigés uszkárja, Oszkár, akit Greta baba nemes
egyszerűséggel báránynak néz és lelkes Beee!
kiáltással fogad.
Hosszas
húza-vona után Kiki bevallja, hogy azért áll minden három héttel a nyitás
előtt, mert pénz nincs, soha nem is érkezett meg, Estelle pedig azok kapja
magát, hogy nemcsak az alapítványból zárta ki ambiciózus “menye”, hanem a
számláit is zárolták, tehát még magánemberként sem tudna segíteni Kikinek. Erről, természetesen, a lehető legmegalázóbb módon kell értesülnie, például mikor fizetne és a kártyáit sorra dobja vissza a gép.
És akkor ismét
összefognak, megküzdenek a helyi közösséggel, hogy az elfogadja Kikiéket.
Judith felcsap jósnőnek, mert azt hiszi ezt kell tennie és mindenkinek azt mondja amit hallani akar.
Megoldanak egy régi szerelmi viszályt, beintenek a beképzelt helyi
vállalkozónak és még egy bowling-versenyen is részt vesznek. Nem, nem nyerik
meg. Az márt túl sok lett volna, de, ahogy majd a cselekményből kiderül, mégsem
volt az a bowlingozás annyira fölösleges. Estelle-nek még a menyét is sikerül sarokba szorítania, hiszen a patikabirodalom új nagyasszonya is lelátogat a helyszínre, méghozzá férjestől.
Természetesen
a végére minden a helyére kerül és szinte sajnálom, hogy nincs több folytatása
a történetnek. Nem nagy szám, senki világát meg nem fogja rengetni de a történések annyira valósághűek, hogy
bármelyikünkkel megtörténhetett volna mindaz, amin az öt barátnő a három
történet során keresztülment. És a szereplői sem az ideális-tökéletes
szépségek, hanem igazi hús-vér nők erényekkel és hibákkal, különböző
generációkhoz tartoznak, különböző szociális háttérrel rendelkeznek. Pont úgy
mint a való életben.
Aki a sorozat
első két részét már olvasta, annak kár lenne pont a befejező részt mellőznie.
Engem szórakoztatott a sok kavarás, félreértés, idétlenkedés, és egy könnyű,
pörgős olvasmány volt. De természetesen az ízlések és a pofonok…
A sorozat előző részei a Park Kiadó gondozásában:
1. Keddi nők, 2014
Die Dienstagsfrauen
2. Léböjt Hotel, 2015
Sieben Tage ohne