Lyndon nővérek 1
Hét évvel
ezelőtt a lány összetörte a férfi szívét…
Amikor Robert
Kemble egy labirintus közepén Victoria Lyndonba botlik, nem akar hinni a
szemének. Ő az a lány, aki miatt megszakadt a szíve, aki végignézte, ahogy a
férfi megszervezi a szökésüket, majd otthagyta őt. Most egy karnyújtásra áll
tőle, és bár a férfi alig tud úrrá lenni a dühén, még mindig képtelen
ellenállni neki…
Hét évvel
ezelőtt a férfi kis híján tönkretette a lányt…
Az apja
figyelmeztette Victoriát: egy gróf sosem fogja feleségül venni egy lelkész
lányát, és igaza is volt. Robert házasságot ajánlott a lánynak, végül mégis
Londonba utazott, és magára hagyta őt a meghiúsult szökés szégyenével. Noha nem
szereti nevelőnői munkáját, elutasítja Robert ajánlatát, amikor a férfi arra
kéri, legyen a szeretője. Még a gróf kedvéért sem lenne képes feláldozni a
tisztességét.
De Robert nem
tűri a visszautasítást, és megfogadja, Victoria az övé lesz, kerül, amibe
kerül. Vajon képes lesz újra megbízni egymásban a balszerencsés szerelmespár?
Édes vagy keserédes lesz-e a második egymásra találás?
Gabo, 2016
Eredeti mű:
Julia Quinn – Everything and the Moon, 1997
“A lány előrehajolt – azt remélte, fenyegetően hat.
– Őszintén azt hiszem, hogy ha lenne puskám, agyonlőnélek.
– Úgy tudtam, a vasvilla nagy barátja vagy.
– Bárminek nagy barátja vagyok, amivel kárt lehet tenni benned.”
(Julia Quinn –
Minden és a hold, Gabo, 2016)
Ha vizuális
típus vagy, akkor néhányszor jót vihorászol a könyv ilyen-olyan részletein, én
megtettem. Nem nagy szám, szerintem a valóság-rátája nulla, tehát ez
semmmiképpen nem történhetett volna meg a valóságban, főleg a 19. század
elején, de mindenképpen szórakoztatott, és jobb volt az idén meg a tavaly
magyar nyelven megjelent Julia Quinn könyveknél. De ez az én véleményem… vagy
lehet jobb passzban voltam most. Komolyan, senki nem szeretné megfilmesíteni?
Jó kis paródia lehetne belőle. Például van egy olyan jelenet, hogy a női
ruhaszalonban a grófot a nagynénije a retiküljével kalapálja. No, ezt
megnézném, amint az alíg 19. századi illemtudó és "mindent a látszatért" hölgy
nyilvános helyen a tatyójával ver egy grófot…
Tipikus Julia
Quinn könyv, s nem is a jobbik fajtából, tehát a szórakoztatáson kívül ne várj
semmi mást tőle. Valamikor elkezdtem nem szeretni az írónő könyveit, bár a
Bridgertonokat, a Smythe-Smith kvartetet vagy akár a Bevelstoke trilógiát még
lelkesen olvastam. Ha ebben nem lenne néhány olyan jelenet, ami megmosolyogtatott
ahogy magam elé képzeltem, akkor bizony ez is a süllyesztőben végezné Mr.
Cavendish és a korona szolgálatában állók mellett.
A történet rém
egyszerű: a márki fia (aki gróf) és a pap nagyobbik lánya (ezt azért kell
kihangsúlyozni, mert van neki egy kisebbik lánya is, akiről majd a sorozat második
könyve szól), szóval Robert és Victoria összetalálkozik, egymásba szeret, az
apáik ellenzik a kapcsolatot, a pár szétmegy. Hét évvel később ismét
találkoznak - ezúttal nem egy tó partján, hanem egy labirintusban, amiből Victoria nem tud kijönni -, némi huza-vona után összeházasodnak s boldogan élnek míg meg nem
halnak. Ennyi a könyv cselekménye. Ez három mondat volt, a könyv 370 oldalas és
az a bizonyos huza-vona tölti ki, ami az újratalálkozás és a házasság között
történik.
Victoria
mindenre nemet mond, legyen az házassági vagy más jellegű ajánlat, a gróf meg
rendesen futkos utána és próbálja meggyőzni, hogy de igazán legyen már olyan
kedves és fogadja el házassági ajánlatát. De Victoria nem és nem úgy
háromnegyed könyvön keresztül, mert ő egy öntudatos fiatal nő, aki végre a
saját ura lehet. Értsd inkább varrónő, mintsem grófnő. De hát nem tud
ellenállni a gróf csábításának, s a többit nem nehéz kitalálni. Victoria egy
makacs liba, nem kedveltem egy kicsit sem, azt a kacsintgató teliholdat sem
ponotoztam a könyv végén és végképp nem értettem mi szándéka volt a szerzőnek a
könyv elején írt bevezetővel, amiben elmondja, hogy nem hisz a “szerelem első
látásra”-ban, aztán meg ír egy pontosan arról szóló történetet. Ez egy kicsit
olyan volt, mint amikor a háziorvosod kihangsúlyozza, hogy nem hisz a
hagyományos orvoslásban és a következő percben elküld akupunktúrára és herba
teát itat veled.
Epizodikusan
találkozunk a kisebbik Lyndon lánnyal is, Ellie-vel, aki zsenge kora ellenére
pontosan tudja, hogy mire való a pénz és megfelelő honorárium ellenébe
gardedámi szerepét olvasásra cseréli, majd a történet végére olyan pénzügyi
zsenivé nővi ki magát, hogy a Wall Street farkasa leckéket vehetne tőle… lehet
az ő története jobban bejön majd nekem. Mikor jelenik meg magyar nyelven,
fogalmam sincs, az idénre tervezte a kiadó.
De hát ízlések
és pofonok…
“A gróf közelebb lépett hozzá, és egy
árnyalattal fenyegetőbbé vált a hangja.
–
Victoria…
A
gróf még közelebb is lépett volna, de nyolc nő egyszerre döfte át megvető
pillantásával. Még ő sem volt eléggé férfi ahhoz, hogy ellenálljon nekik.
Széttárt karral suttogta:
–
Ennyi tyúkot!
Victoria elüldögélt újdonsült csodálói
körében, és gusztustalanul derűs képet vágott.
Robert mély levegőt vett, és ujjával a
levegőbe bökött.
– Még
nincs vége, Victoria. Beszélni fogok veled.
Egy
újabb, nem egészen érthető megjegyzést követően – kakasokról és tyúkokról
mondhatott valamit – kivonult az üzletből.”
(Julia Quinn –
Minden és a hold, Gabo, 2016)
