Lisa Kleypas - Botrány tavasszal

Wallflowers 5

  

Három sikertelen londoni szezon után Daisy Bowman apja félreérthetetlenül a lánya tudtára adja, muszáj férjet találnia. Azonnal! És ha Daisy nem képes megfelelő férfit fogni magának, akkor az ő választottjához kell feleségül mennie… a szívtelen és zárkózott Matthew Swifthez.

Daisy megretten. Egy Bowman sohasem ismeri el a vereségét, ezért úgy dönt, hogy mindent megtesz, hogy találjon magának valakit… bárkit… csak Matthew Swiftet ne! De nem számol Matthew vonzerejével, amely váratlanul éri… sem a férfi izzó érzékiségével, amely hamarosan olyan hevesen lángol fel, hogy egyikük sem tudja többé uralni. Daisy rájön, hogy talán éppen az a férfi válik álmai lovagjává, akit mindig is utált.

Ám abban az édes pillanatban, amikor megadja magát a sorsának, botrányos titok pattan ki… olyan titok, amely tönkrezúzhatja Matthew-t és a szenvedélyességében, ellenállhatatlanságában Daisy legvadabb képzeletét is felülmúló szerelmét.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Lisa Kleypas – Scandal in Spring, 2006

Elérkeztünk a Wallflowers sorozat soron követekező, ötödik részéhez. Megjegyzem ezt még tavalyra ígérte a kiadó, sok mással egyetemben, de dícséretes, hogy ha késve is, de megkaptuk, ellentétben más kiadókkal akik a Napot, a Holdat és a fél csillagos eget megígérik, s ígéreteik materializálódása körülbelül lapos kőhöz két hét történik meg sohanapján.

Ahogy a fülszövegből már mindenki számára világos, ez a rész Daisy, a második Bowman-lány története – Lillian Bowmanét a sorozat harmadik részében olvashattuk (Ősszel történt) és ő azóta Lady Westcliff. Daisy a férjvadász-négyesfogat utolsó hajadon tagja.

A cserfes, álmodozó Daisy Bowman, aki nemcsak amerikai származású, hanem nem is egy különleges szépség, ahogy ezt sokan igyekeznek is a tudtára adni – kezdve a saját anyjával. Daisy, aki tulajdonképpen a franciásan előkelő Marguerite nevet kapta születésekor és nővére ragasztotta rá a Daisy becenevet mikor megtudta, hogy mindkét név margarétát jelent, csak az egyik franciául, a másik pedig angolul. Az a picike Daisy Bowman, aki úgy jellemzi magát, hogy ő nem alacsony, csak függőlegesen hátrányos helyzetű, és akiről a saját apja – akinek a szemében nem pupilla van, hanem dollárjelek –, azt mondja, hogy ő a korcs az alomban. S teszi ezt csupán azért mert Daisy más mint a többi gyereke. Ezért dönt úgy, hogy felhasználja a családi szappangyártó-biznisz érdekében és jobbkeze és bizalmasa, Matthew Swift nyakába varrja.

Helyileg ismét Stony Cross Parkban vagyunk, a Westcliff család kastélyában, mint a sorozatban már annyiszor. Ez a vendégeskedés Daisy utolsó dobása, hogy valaki mást találjon magának a gethes, langaléta és visszataszító Mr. Swift helyett. Csakhogy Daisy két éve nem látta már Mr Swiftet és az a férfi aki Stony Cross Parkban megjelenik főnöke hívására már nyomokban sem hasonlít a visszataszító, gethes és langaléta Mr. Swiftre.

S ha már vendégeskedés van Stony Cross Parkban, akkor természetesen jelen van a férjvadász-négyesfogat valamennyi tagja, férjestől, gyerekestől, mert ugye Annabelle-nek már gyermeke is van.

Annak ellenére, hogy a történet során kapunk bonyodalmat, izgalmat és humort bőven, nekem ez nem tetszett annyira, mint az előző két rész történései, de ezen nem azt kell érteni, hogy nem volt jó. De, igenis szórakoztató, vicces, megható, meg minden amit akarsz és elvársz egy klasszikus romantikus történettől, de nekem az előző két rész jobban tetszett. De természetesen ízlések és pofonok…

“Amikor Swift visszatért az asztalhoz, Isabelle félig szundikált és sóhajtozott közben, szorosan a kis szájába zárva a rögtönzött jeges zacskót.

 – Ó, Mr. Swift, milyen okos ötlet! – vette vissza hálálkodva a kislányát Annabelle. – Köszönöm.

 – Mit mondott neki? – akarta tudni Lillian.

 A férfi ránézett, és udvariasan válaszolt.

 – Arra gondoltam, hogy el kell vonnom a figyelmét addig is, amíg a jég elzsibbasztja az ínyét, ezért részletesen elmagyaráztam neki az 1792-es Platánfa Egyezményt.

 – Mi volt az? – Daisy most szólalt meg először, mióta a férfi a körükben tartózkodott.

 Swift ekkor ránézett, az arca hűvös és nyugodt volt, és Daisy egy pillanatra szinte azt hitte, csak álmodta az aznap reggel történteket. De teste, idegei még őrizték a férfi testének, kemény izmainak emlékét.

 – A Platánfa Egyezmény vezetett a New York-i tőzsde megalakulásához – felelte Swift. – Azt hittem, elég informatív vagyok, de úgy tűnik, az együttműködési megállapodásnál Isabelle kisasszony elvesztette az érdeklődését.

 – Értem, addig untatta a kicsit, amíg az elaludt.

 – Hallania kellene, amikor a harminchetes tőzsdeeséshez vezető piaci erők egyensúlyhiányáról beszélek. Azt mondják, jobb, mint a laudanum.”

 (Lisa Kleypas - Botrány tavasszal, Gabo, 2017)

A sorozat előző részei a Gabo Kiadó gondozásában:

1. Nem múló varázs, 2016

Again the Magic

2. Egy nyáréjszaka titkai , 2016

Secrets of a Summer Night

3. Ősszel történt, 2016

It Happened One Autumn

4. Az ördög télen, 2016

The Devil in Winter

A sorozat utolsó kötete májusban várható, szintén a Gabo Kiadótól, sem a magyar címét, sem a borítótervet nem láttam még sehol

A Wallflower Christmas

Johanna Lindsey - Ha magadba bolondítasz

Egyetlen párbaj még becsületbeli ügy, na de három… Ez már gyilkossági kísérlettel is felér! Mivel a felvilágosult társaságot felháborítja az efféle felelőtlen viselkedés az ifjú nemesek körében, a régensherceg azt az utasítást adja Robert Whitworthnak, Tamdon grófja örökösének és Lord Dominic Wolfe-nak, vitájuknak úgy vessenek véget, hogy a két családot házasság révén egyesítik. Amelyik család nem hajlandó engedelmeskedni a parancsnak, az elveszíti a földjeit és a címét.

Whitworthnak tetszik az ötlet, hogy Brooke nevű leányát elküldje az ellensége távoli birtokára. Tudja jól, hogy a Farkas nem fogadja majd el menyasszonyául a lányt, ezért elveszíti a vagyonát és rangját. A Farkas azonban eltökélte, hogy elriasztja a Whitworth lányt. Mivel párbajjal már nem törhet a gyűlölt ellenfél életére, azzal is megelégedne, ha a férfi elveszíti a földjeit és a címét. Ám arra nem számított, hogy az ellenfele húga ennyire találékony és állhatatos lesz.

Brooke Whitworth régóta álmodozik az első londoni szezonjáról, mert olyan férjet akar találni, aki messzire viszi szeretetlen családjától. Ehelyett azonban a yorkshire-i lápvidékre küldik, hogy keljen egybe egy rejtélyes nemessel, akinek a családját átok sújtja, és aki háromszor is megkísérelte megölni a fivérét. Ám a szívében nincs helye a félelemnek – ez a férfi jelenti számára a szabadulást. Azért is magába fogja bolondítani!

Gabo, 2017

Eredeti mű: Johanna Lindsey – Make Me Love You, PocketBooks, 2016, Gallery Books, 2016

Azóta várom ezt a könyvet, mióta hetekkel ezelőtt felröppent a hír, hogy a kiadó újabb Johanna Lindsey könyvvel rukkol ki, sőt bele is lehetett kukkantani a megjelenésre váró műbe.

A szerzőt a Malory család sorozaton keresztül kedveltem meg, bár nem mondanám, hogy a hosszan tartó sorozat valamennyi részét szerettem – épp a 12. része fog hamarosan angol nyelven megjelenni –, de legalább felét igen (kedvenceim James és Anthony Malory), csakúgy mint a szerző Sherring Cross trilógiáját, vagy a Locke család sorozatát. De azt sem mondhatom el, hogy valamennyi, magyar nyelven megjelent művét elolvastam már. S ígéretet sem teszek, hogy ez valamikor be fog következni.

Nos, ez egy igazi kalandos, csavaros Johanna Lindsey-féle klasszikus romantikus történet volt, amiben lényegében semmi sem az aminek látszik. Tehát nem is szabad találgatni, hogy hogyan kerülnek a helyükre a dolgok, természetesen a nyilvánvaló végkifejleten kívül, hiszen mindenki számára világos már indulásból, hogy a kényszer hatására kötendő házasság szerelemhez vezet a két főszereplő között. Csakhogy úgy a szerelemhez, mint a házassághoz, hosszú és kalandos út vezet, bár ez időben csupán három hetet jelentene. Talán túl kalandos, túl sok kisebb-nagyobb történés, ami mintha csak azért lenne ott, hogy teljen a papír, legyen még egy csavar a történetben, aztán egy idő után annak a kis (vagy nagy) történésnek van egy következménye és fellélegzel, hogy no, mégsem volt az fölösleges.

A két főhős, Lady Brooke Whitworth és Lord Dominic Wolfe szerethető, vicces az igyekezetük, ahogy mégiscsak szabadulni próbálnak az előnytelen helyzetből, bár tudják, hogy erre nem igazán lesz lehetőség. Azt viszont nem pontoztam hogy olyan szájbarágósan aknázta ki Dominic családneve adta lehetőséget (wolf magyarul farkast jelent – az angol nyelvvel hadilábon állók számára mondom), és farkas farkas hátán volt a történetben – festményen, legendában, családi történetben és egy idő után családi kedvencként is.… És természetesen volt egy kövér macska is, mert miért is ne lett volna.

Azt azért jó lett volna eldönteni indulásból, hogy Dominic húgát, aki miatt lényegében az egész nagy kavarodás, párbajozás és gyűlölködés történt, tulajdonképpen hogy hívják: Eloise-nak vagy Ellának? Mert mindkét néven hivatkoznak rá, ez nem a fordító hibája, az eredeti angol szövegben is így van – először a Goodreads-en olvastam, még a magyar nyelvű megjelenés előtt, mikor ajánlót kerestem a könyvhöz, és olvasáskor kiderült, hogy ez bizony így van. 

Miután szépen és hosszan elhúzza a három hét történéseit, kezdve a régensi futár által hozott házasodási utasítástól egészen az utolsó pillanatban lefújt házasságkötésig, az utolsó oldalakon pörög fel igazából a történet, mikor minden a helyére kerül, bár nem úgy, ahogy eredetileg elgondoltam. S teszi ez olyan stílusban és iramban, mintha beleunt volna a cselekmény szövögetésébe és akkor most cakk-pakk legyen vége.

Úgy tudom önálló történet, de olvasása után azt gondolom, hogy valamikor a jövőben ennek lehetnek kapcsolódó történetei, mert bőven van miből folytatni. Az biztos, hogy a szerző következő, angol nyelven megjelenő könyve a Malory család sorozat 12. része lesz, tehát semmilyen kapcsolatban nem áll ezzel a történettel.

Összességében egy szórakoztató klasszikus romantikus olvasmány volt, szerethető és kevésbé szerethető szereplőkkel, bár kissé zsúfolt a történéseivel. Nem kell komolyan venni, nem kell túl sokat várni tőle… meg az ízlések és pofonok

Louisa Rawlings - Cselszövések hálójában

Széphistória 1

Az ismeretlenség homályából felbukkanó gyönyörű özvegyasszony meghódítja egy ifjú gróf szívét. A Beaufort család feje azonban nem nézi jó szemmel kapcsolatukat. Mindent elkövet, hogy eltávolítsa őket egymástól, hiszen az ifjú már vőlegény, a hölgy feslett életviteléről pedig botrányos históriák keringenek. Sötét titkok lappanganak a háttérben, két család gyilkosságba fúló engesztelhetetlen gyűlölete. A cselszövés fojtogató hálója bűnöst és ártatlant egyaránt pusztulással fenyeget. A bonyodalmak során kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik – vagy, aki jobb, van, aki rosszabb…

Párizs, 1836

A nagyúri szalonok csillogó világában csalás, hűtlenség, ármánykodás rejtőzik a tisztes és előkelő felszín alatt. Úgy tűnik, ebben az álságos környezetben még a szerelem is csupán a cselszövések eszköze. Céleste, a szép és titokzatos özvegyasszony mesterien űzi ezt a játékot, egészen addig, amíg bele nem szeret a nőgyűlölő Edmondba. Nőiességének egész vonzerejét latba veti, hogy meggyőzze a csalódott férfit: létezik még igazi szerelem

Harlequin Magyarország, 2017, 2012, 2002

Eredeti mű: Louisa Rawlings – Scarlet Woman, 1993

Ugyanaz a történet, két fülszöveg – az egyik a kiadó honlapjáról származik, a másik a Molyról –, és három kiadás. Illetve a harmadik az néhány nap múlva jelenik majd meg – gondolom semmi új nem lesz az előző kiadásokhoz képest, nem lesz újra-fordítás (vagy igen?) csak kapott egy tetszetősebb borítót. De még ha új fordítással örvendeztetne meg a kiadó – amit nem hiszek –, maga a történet akkor is ugyanaz lenne. 

Annak ellenére, hogy bizony rég megvan a könyv, nem olvastam el mostanáig, mikoris épp ez a bizonyos harmadik kiadás vitt rá. Gondoltam, ha a kiadó harmadszor is megjelenteti, akkor biztos van benne valami, mert ha szemét, akkor még a kiadónak sem éri meg.

Nem mondom, hogy rossz volt, mert alapból más. Nem angol-szász környezetben játszódik, mint a klasszikus romantikus regények többsége, hanem a 19. század első felében, Franciaországban. Szereplői sem angol lordok, hanem a francia arisztokrácia és polgárság tagjai – a főszereplő Céleste egy neves zenetanár unokája, aki kapcsolatban állt az arisztokráciával Európa-szerte.

Ez a könyv tulajdonképpen egy beteg elme bosszúvágyának története és ebben Céleste nemcsak a bosszú eszköze, hanem tudtán kívül áldozat is, hiszen egy párbaj következményeibe belehalt férje szülei, de LaGrange-ék, nemcsak fiúk halálát akarják megbosszulni, hanem őt teszik felelőssé nemesi nevük és családfájuk kihalásáért. És akkor még ott vannak Beauforték, akik maguk sem mindennapiak és az egész történetben csak járulékos áldozatok. Nekik csak annyi közük van az egészhez, hogy rosszkor vannak rossz helyen: Paul Beaufort udvarol a gyilkos lányának.

Azt nem értettem, hogy miért lenne az méltó bosszú az ifjú de LaGrange lovag haláláért, ha özvegye elcsábítja gyilkosa lányának vőlegényét, Paul Beaufort-t. Még akkor sem, ha ezzel lenne egy kis botrány és e miatt a de Malecot családtól (a gyilkos családja) a nagyasszony megvonná anyagi támogatását. Ez egy kicsit mondvacsinált konfliktus volt és legalább olyan zavaros, mint ahogy én itt elmondani próbáltam. Az sem derül ki soha, hogy az ifjú de LaGrange és de Malecot miért ment ölre Párizsban, aminek következménye a szerencsétlenül végződő párbaj volt.

Mint mondtam nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy valamikor tervbe vegyem az újraolvasását. Elsősorban azért, mert a történet első pillanatától szigorúan ki vannak osztva a szerepek, aki jó az végig a jó szerepében tetszeleg, a rosszak velejükig romlottak és az őrület csak nagyobb mértéket ölt. Céleste az első pillanattól önfeláldozó és alárendeli magát férje szülei bosszúvágyának. És áldozat is – bár ő ezt nem tudja.

Az egyetlen aki jellembeli fejlődést mutat, az Edmond Beaufort, aki Céleste társa ebben a nagyon képzelet-szülte történetben – először csak azért, hogy távolt tartsa öccsétől, később pedig szerelem szövődik kettejük között. Edmond jellembeli fejlődése természetesen Céleste hatására történik, hiszen ő a pozitív hős ebben a történetben, bár ez erősen megkérdőjelezhető.

Túl sok cselszövés, túl sok ok-okozat, kavarás és megtévesztés. Ez kissé zavarossá teszik a történetet. És Céleste nagy önfeláldozása sem teszi őt szerethetővé – inkább butácskának. Nem a volt férje iránt érzett szerelem tetteinek mozgatórugója, hanem a bűntudat, amit férje szülei érbesztettek benne és sikeresen továbbtápláltak. 

Nálam ez az “egynek elmegy” kategóriában marad, nem tervezem újraolvasni, de hát ízlések és pofonok…

Hóvégi klasszikus - Lin Yutang - Egy múló pillanat

Találkozásom ezzel a művel véletlenszerű volt. Az egyetem kezdése előtti nyáron osztotta le nekem a szomszédban lakó idős néni. Ő is kölcsön kapta valakitől, de nem volt türelme hozzá, hiszen ezernél is több oldal, ezért úgy gondolta én épp ráérek, elolvasom s majd dióhéjban elmesélem neki miről is szól. Óriási fintorral fogtam bele – volt előítéletem bőven – és csupán a neveltetésem tiltotta, hogy megmondjam hová dugja a néni a könyvét, de nagyon hamar letehetetlenné vált, bármennyire bizarrul is hangzik ez.

Monumentális könyv, semmihez nem hasonlítható, márcsak azért sem, mert ez Kínáról szól, és nem mondhatom, hogy túl sok könyv járt a kezemben, ami kínai szerző tollából való volt és magát a huszadik százat eleji kínai társadalmat mutatja be.

Nyugodtan el lehet olvasni, akkor még nem borult vörösbe Kína.

A történet kevesebb mint fél évszázadot ölet át és egy gazdag, befolyásos család történetén keresztül mutatja be mit is jelentett a 19. század végi - 20. század eleji Kínában élni, a bokszer-lázadást, a hosszan tartó, szinte öröknek mondható háborúskodást Japánnal. Ebbe az időszakba beleesik a kínai császárság bukása, valamint az új rend kialakulása ami, mint a könyvből kiderül, nem volt egy síma átmenet. Bekukkantunk az ópiumbarlangok világába és tanúi lehetunk a kínai nő emancipálódásának, s többek között azt is megtudjuk, hogy miért volt olyan kecsesen tipegő járásuk a hölgyeknek

“Epikai szélességgel mondja el a történetet, szeret elidőzni hosszasan apró részletek mellett, amelyeket jellemzőknek tart, mint például egy előkelő esküvő, egy rák-vacsora leírása, egy kirándulás valami hegyre, pontosan leírja a lakóházakat kívülről és belülről, szeret rámutatni egyes etnografiai jellegű helyi szokásokra, a couleur local nagyon fontos neki és emellett egész kis tömeg szereplőt mozgósít, valamennyit élesen megkülönbözteti egymástól és valamennyinek lezárja a sorsát. Öregek és fiatalok, családapák és anyák, gyermekek, akik elbeszélés közben felnőnek, maguk is apákká és anyákká lesznek, rokonok és jóbarátok, a családhoz számító cselédek hemzsegnek a történetben, valamennyinek vannak jellemző egyéni arcvonásai. Olyan sokan vannak és kapcsolataik olyan bonyolultak és amellett a neveik számunkra olyan idegenek, hogy gyakran bele kell néznünk, a könyv végére tett családfákba. Legtöbbet és legmelegebben egy fiatal nővel foglalkozik az író, Mulannal, aki az elején serdülő leány, közben felnő, megismeri a szép szerelmet és szép lemondást, asszony lesz, gyermekeket szül és nevel. Benne látja Lin Yutang a kínai nő ideálját, abszolút kínai nőt, akiben együtt van a testi és lelki szépség, a műveltség és tiszta ösztön, az érzékiség természetessége és az erkölcsi fensőbbség, a gyöngédség és erély, s ő az, aki meg tudja érteni a kívülről betóduló új életformákat és megőrzi magában mindazt, ami a kínai szellemben jó és életképes. A kínai szellem gazdagságát, fínomságát és mélységét ünnepli Mulan alakjában az író.”

(Schöpflin Aladár, Nugat, 1941)

Ennél jobban nem is lehetne jellemezni, hogy milyen is ez a könyv, én imádtam, újra fogom olvasni terjedelme ellenére, mert természetesen, azóta saját példányom van. 

Ajánlom azoknak akik hiteles képet szeretnének kapni a 20. század eleji kínai társadalomról, szokásokról, kultúráról, életszemléletről. És azoknak, akik valami “mást” szeretnének olvasni. Nekem ez örökké a kedvencek között lesz.

40 év történelmi korrajza a könnyed stílusáról ismert, kínai bestseller szerző tollából – egy előkelő pekingi család története a bokszerlázadástól a Japán elleni háborúig.

A több szálon futó cselekményen keresztül a huszadik század eleji Kína elevendik meg. A család életébe gyermekrablók, ópiumcsempészek, mandzsuvezérek és külföldi zsoldosok férkőznek be, és senki sem vonhatja ki magát a történelemformáló események sodrából – forradalom, a császárság bukása, diákmozgalmak alakítják az ország életét. A hagyományok és a modern kultúra összecsapása jellemzi a mindennapokat, de a könyvet át- meg átszövi a tao bölcsessége, mely Jao úr, a regénybeli családfő életfilozófiája. 

A kínai történelem szövevényes és változatos korszakát Lin Yutang közvetlen előadásmódja tökéletesen érzékelhetővé és érthetővé teszi a nyugati ember számára, így megismerhetjük az egzotikus világ valamennyi titokzatosnak ható jelenségét.

Tericum, 2006 – Árkádia, 1990 – Révai 1941

Eredeti mű: Lin Yutang – Moment in Peking, 1939 –, ugyanis ezt a könyvet a szerző angol nyelven írta az Egyesült Államokban.

Gill Hornby - És most együtt

Bridgeford ​válságban van. A főutca félig elnéptelenedett, az üzletek bezárnak, a polgári büszkeség gondolatát ódivatúnak találják a munkából egyenesen hazaszáguldó ingázók. A kisváros mintha elcsüggedt volna. 

Akad azonban egy dolog, ami összehozhatja a lakosokat: a zene. A bridgefordi városi kórusnak esélye lehet arra, hogy megnyerje a megyei kórusversenyt. Az énekesek kis csapatának azonban először új tagokat és egy egészen megújult hangzásvilágot kell találnia magának. 

Ezen a ponton lép a színre Tracey – született szólista, aki eltitkolt múltját rejtegeti; Bennett – hajdani templomi kóristafiú, aki értetlenül szemléli a modern világot; és Jazzy – aki a hangját útlevélnek tekinti, amelynek segítségével maga mögött hagyhatja a várost, és elindulhat a jövendőbeli hírnév és gazdagság felé. Sikerülhet-e beilleszkedniük az olyan régi, megbízható kórustagok közé, mint amilyen Annie? Megtanulhatnak-e közösen dolgozni, megmenthetik-e az énekkart, sőt, talán az egész közösséget is?

Az És most együtt humoros, éles szemű megfigyeléseken alapuló, de megható regény, amely az éneklés örömeiről, az együttélésről, a szerelemről szól… de legfőképpen arról, mennyire fontos, hogy az ember rátaláljon saját, igazi hangjára.

Gill Hornby író és újságíró. Férjével, Robert Harrisszel és négy gyermekükkel a berkshire-i Kintburyben él. Első regénye, a Méhkas felkerült a Sunday Times bestsellerlistájára.

Gabo, 2016

Eredeti mű: Gill Horby – All Together Now, 2016, 2015

Gill Hornbynak két könyve jelent meg magyar nyelven, az első a Méhkas volt, sajnos elsiklottam fölötte, de idővel pótolni fogom. Tehát ez az első írás amit tőle olvastam, s az igazat megvallva már néhány hete túl vagyok rajta, csak valahogy mindig más olvasmányom élményét osztottam meg és ez maradt a sufniban.

Nehezen fogott meg a történet, nem is igazán értettem mit akar ott ez a rengeteg ember, hiszen a főhősökön kívül egy egész közösséggel ismerkedünk meg.

A cselekmény egy idillikus angliai kisvárosban játszódik, itt él:

a főhősnő, a zárkózott és kissé antiszociális Tracey és szárnyait bontogató fia, Billy, akit egyedül nevelt fel

a fess Bennett, aki átszervezések következtében munkanélküli lesz, és akit meglehetősen rosszindulatú felesége rögtön elhagy, mi több, felnőtt gyermekeit is ellene próbálja hangolni

Annie, a buzgó mócsing, aki mindenkinek az életébe beleszól és kérés nélkül rendezni próbálja mások dolgait, valójában a saját családi gondjaival sem bír megbírkózni

a tohonya Lewis és tolókocsiban ülő lánya, Katie, aki mesés sütiket készít, amikor jó napja van

Jazzy, a zavaros családi háttérrel rendelkező 19 éves pincérlány, aki hangját a világhírnévhez szóló belépőnek tekinti

a kisváros főterén levő emlékműnél ücsörgő fiatalok, akik csak úgy ott vannak, mert ez menő

Pat és Lynn, a két idős és furkálódó pletykakirálynő

és temészetesen Constance (a drága Connie), a helyi kórus vezetője, aki történetünk elején autóbalesetet szenved –, meg a kegyes hazugság, hogy a drága Connie jobban van és hamarosan felépül, valójában vegetatív állapotban fekszik és gépek tartják életben.

Mi a közös ezekben az emberekben? A zene, hiszen valamennyien a városi kórus tagjai… vagy azok lesznek. Ki hogyan és miért kerül be a haldokló kórusba, mi a története és ki épp mit titkol, rajtad áll felfedezni.

Mind modtam/írtam, nehezen fogott meg, eleinte nem is igazán értettem hová akar kilyukadni a sok szereplővel és történeteikkel. Nem tudom mikor, egy ponton szórakoztatóvá és letehetetlenné vált a történet, legalábbis számomra. Szabályosan szurkoltam egy-egy szereplőnek… például annak is nagyon szorítottam, hogy Bennett volt felesége essen jól pofára…

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az olyan, angliai kisvárosokban játszódó történeteket, amik nem egy-két emberről szólnak, hanem inkább közösségekről. Ajánlom azoknak is, akik szeretik a nyugis, humoros írásokat, azoknak is, akik kedvelik Jill Mansell, Milly Johnson vagy Katie Fforde könyveit. 

Én szerettem… és hát az ízlések, meg a pofonok…