Betonka szerint a világ...: regény

Elena Ferrante várva várt új regényben megint egy gyereklány bőrébe bújik. Giovanna éppen félúton jár a gyermeklét és a kamaszkor között, amikor furcsa és dekadens nagynénje felbukkanásával két gyökeresen más világ, két eltérő arcú Nápoly között találja magát. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt a kötetből!

A Nápolyi regények szerzőjének új könyve.

Felnőni? Mivégre? Ki mondja meg, hogy mi lesz belőlünk és kire fogunk hasonlítani?

Valami baljós dolog történik Giovanna bájos gyermekarcával, és lassanként kiütközik rajta a kamaszok rusnya undoksága. De vajon tényleg így állnak-e a dolgok? Melyik tükröt válassza az ember, hogy visszataláljon önmagához, és megmeneküljön?

A gyermekarc szépségének elillanását követően az új ábrázat utáni hajsza két Nápoly közt zajlik, amelyeket testvéri szálak kötnek össze, s amelyek kölcsönösen rettegik és gyűlölik egymást.

Az egyik Nápoly odafönt pózol, az erényesség álcáját magára öltve, a másik odalenn található, a mélyben, harsánynak és közönségesnek tettetve magát. Giovanna e két Nápoly közt ingázik, hol alázúdulva a mélybe, hol felkapaszkodva a magaslatokra, és mindeközben eltévelyedve tapasztalja, hogy sem odafönn, sem a mélyben nem talál válaszokra, a város pedig nem nyújt szabadulást.

Park Kiadó, 2020

Eredeti cím: La vita bugiarda degli adulti, 2019

Megrendelhető

A kortárs irodalom és könyvkiadás legjobban örzött titka az Elena Ferrante írói álnév mögött megbújó személy kiléte. Hulla komolyan. A szerző nem szerepel a nyilvánosság előtt, nem jár könyves összeröffenésekre, dedikálásokra, nem tolja magát közösségi médiában, interjút sem lehet személyes találkozással készíteni vele. Ő egyszerűen csak ír és óvja magánéletét, s teszi ezt több évtizede, első regénye 1992-es megjelenésétől kezdve. S minél jobban óvja kilétét, annál nagyobb a kísértés, hogy a fontoskodók fényt derítsenek a nagy titokra, és az öt perc hírnév is sokat jelenthet, mert már több személy is azt állította magáról, hogy ő lenne az Elena Ferrante névvel publikált regények szerzője. Csalók és találgatások ellenére, a szerző valószínűleg nagyszerűen van, és továbbra is élvezi az anonimitást és a világhírnevet. Akit érdekel a téma, egy egyszerű internetes kereséssel több információhoz is juthat az Elena Ferrante-jelenséggel kapcsolatban.

A szerző neve nem ismeretlen a magyar olvasóknak sem, hiszen megjelent már a négy könyvből álló Nápolyi regények sorozata – bevallom, csak az első könyvet olvastam el, s bár tetszett, a folytatások most is ott várakoznak a polcon, mert Ferrante írásaihoz hangulat kell. Nem ír mostanság divatos csatakosan erotikus-romantikus történeteket, legalábbis az általam olvasott könyveiből teljes egészében hiányzott az explicít erotika, az a fajta, ami vírusok és testnedvek cseréjét minden részletében leírja.

Miről szól A felnőttek hazug élete? Pontosan arról, amit a címe is jelez: hazugságokról, képmutatásról, kettős értékekről. Ebben a történetben annyit és annyian hazudnak, ködösítenek, értelmezik az igazságot a nekik tetsző módon vagy saját szempontjukból, hogy a végére sem voltam biztos abban, hogy a sok mellébeszélés között hol helyezkedik el az igazság.

A történet természetesen Nápolyban játszódik, központi alakja pedig egy kamaszlány, Giovanna. Az ő megfigyelései és szemszöge alapján ismekedhettem meg a többi szereplővel is: szűkebb és tágabb családjával, a szülei és a rokonság baráti körével. Giovannának nem csak a kamaszodás gondjaival kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy imádott apja viselkedése is megváltozik.

A család Nápoly legmagasabb pontján fekvő új negyedben él, távol attól a helytől, ahol a családfő született. Giovanna szülei tanárok, különösen apja büszke értelmiségi létére, és hasonló emberekkel veszi körül magát. Ennek a körnek a gyermekeiből kerülnek ki Giovanna barátai is, s ez a brátság jól működni látszik addig a pillanatig, míg a lány megkérdőjelezi mindazt, amit apjától a város szegénynegyedében élő rokonairól hallott. Különösen az esik neki rosszul, hogy a kamaszkor problémáival küszködő lányt a férfi Vittoriához, a húgához hasonlítja, aki elbeszélései szerint az ördög megtestesítője a földön. A férfi rokonai fölött állónak tartja magát minden szempontból, kerül mindenféle kapcsolatot velük, mintha az, hogy nem beszél róluk, lenézi őket, meg nem történtté tenné múltját és származását, melyet nyilvánvalóan szégyell.

A kiváncsiság által hajtott Giovanna úgy dönt, hogy maga szeretné látni mi az igazság, és felkeresi magát Vittoriát, majd a nő segítségével megismerkedik egy teljesen más világgal is, egy olyannal, amitől sznob apja óva intette. És ez további feszültségeket szül családjában. S ha még nem lett volna elég gondja, Giovannának szülei házasságának válságával is szembe kell néznie, amikor egyik napról a másikra kiderül, hogy imádott és határozott erkölcsi normákat valló apja az, aki hosszú ideje a családi fészken kívül keresi boldogságát azzal a nővel, aki lánya legjobb barátnőinek anyja és közeli családi barát. Giovanna pedig két világ között örlődik: a szülei által képviselt intellektuális életforma és kettős értékrend, valamint a nagynénje révén megismert másik, sokkal szórakoztatóbb, valóságosabb világ, a maga szépségével és buktatóival.

S akkor még ott van a karkötő is, ami legalább olyan fontos szereplője a történetnek, mint maga Giovanna, és amiről a történet végén sem tudtam meg, hogy családi örökség-e, vagy sem, ki adta kinek és miért, viszont a karkötő hányatott sorsa nagyon jól szimbolizálja azt a bizonytalanságot, ami a kamasz Giovanna életét jellemzi.

Mint már jeleztem, egy kamaszlány szemszögéből ismertem meg a történetet – tulajdonképpen inkább a felnőtt visszamlékezése a kamaszkorra és annak történéseire –, de ez nem azt jelenti, hogy kamaszoknak szólna. Távolról sem. Ez egy nyugisan csordogáló történet a kamaszkor problémáiról, a felnőttek képmutatásáról, sznobizmusról, csalódásokról, első szerelemről, az olasz temperamentumról és eszméletlen sok hazugságról. Úgy, ahogy egy tizenéves lány látja a szavak és tettek közötti különbséget. De lassúsága ellenére egyetlen pillanatig sem volt unalmas.

Egyszerűen zseniális volt! Ínyenceknek ajánlott olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok...

Elena Ferrante és Nápoly neve szinte már összeforrt, A felnőttek hazug életének is ez a csodaszép dél-olasz város adja a helyszínét. Játékunkban ezúttal kirándulunk egyet Nápolyban: minden állomáson egy, a várossal kapcsolatos állítást találtok, a feladat pedig az, hogy eldöntsétek, igaz vagy hamis-e az állítás.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Nisida egy sziget a Posillipoi-foktól északra, a Pozzuoli-öbölben. Közigazgatásilag a városhoz tartozik.

a Rafflecopter giveaway