A következő címkéjű bejegyzések mutatása: krimi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: krimi. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 11., vasárnap

B. A. Paris - Zárt ajtók mögött



Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban.
És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.
Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?



Művelt Nép, 2016
Eredeti mű: B. A. Paris – Behind Closed Doors, Mira, 2016


Sok hűhó semmiért – a shakespeare-i komédia címe jellemzi a legjobban azt a felhajtást amit a könyv körül csaptak. Értem én, hogy marketing, meg el kell adni a könyvet, de azért engedtessék meg, hogy az olvasó döntse el magának, hogy kedveli-e vagy sem. Az sem érdekel, hogy hol és hány millió példányt adtak el belőle, mert utólag nem szokás megkérdezni a vásárlót, hogy tetszett-e a könyv vagy sem, tehát az eladott példányszámok nem jelentik azt, hogy a negyérdemű szereti az adott irományt. És nem pontozom azt az agresszív reklámot sem, amivel a kiadó még a közösségi oldalakon keresztül is bombázta a köznépet… most ugyanezt a stílust követik egy másik kiadványukkal, egy krimivel. Azért kiváncsi vagyok, hogy George Clooney hivatalosan is nevét/arcát adta a reklám-kampányhoz, vagy majd lesz egy meglepetése valakinek…
No de vissza a könyvhöz, ami témáját tekintve domestic noir – értsd, mindazok a valós, élthű dolgok amelyek a romantikus, habos-babos szerelmes regényekből kimaradnadnak, a házasság olyan hétköznapi dolgai, amikre akkor jössz rá amikor kimondtad a boldogító igent és hirtelen megvilágosodsz, hogy aláírtad a halálos ítéleted is az anyakönyvvel egyetemben.
Hasonló témájú történetekkel már könyvben és filmen is találkoztunk… Leghíresebb talán az Egy ágyban az ellenséggel, Julia Roberts-szel, vagy az Enough (nem tudom milyen címen futott magyarul) Jennifer Lopezzel. Tehát nem fogom kivesézni a történet cselekményét - annyian megtették már előttem ilyen-olyan fórumokon, hogy teljesen felesleges lenne. Azt viszont elmondanám, nagyon érződik a stíluson, hogy a szerző első könyve, néhol vontatott és értelmetlenül ismétlődő, és természetesen sehol nincs a nagy durranás, amire a sok, hangzatos szlogeneket felvonultató reklám után jogosan vártam. Nem tegnap kezdtem el olvasni, illene már tudnom, hogy a sokat dícsért és agyon-reklámozott könyvek, kevés kivétellel, nem ütik meg azt a szintet amit az ember lányával elhitetni próbálnak - reklámból.
Jack egy pszichopata, pont. Egy erős személyiség aki ellenőrzése alatt tudja tartani feleségét és mindenki mással elhiteti, hogy a házasságuk tökéletes, ők az álompár és alapból fel van készülve az esetleges lebukásra, hisz mindenkit beetet, hogy Grace labilis és pszichiátriai kezelés alatt áll. És megteheti ezt, mert Jack okos. A pszichopaták mindig okosabbak mint a környezetük, másképp nem tudnák kis játékaikat eljátszani. S mindig ugyanazt a sablont követik: nullára viszik az áldozat amúgy is csekély önbizalmát és elhitetik vele, hogy teljesen értéktelen személyek akik csak a környezetük megvetésére érdemesek – tudatosan választanak önbizalom-hiányos embereket. Második lépésben pedig teljesen elzárják az áldozatot a hozzátartozóktól, barátoktól…  erről szól a pszihopátia: ellenőrzésről, büntetésről, megfélemlítésről, mert ez ad erőt nekik, ez teszi lehetővé, hogy másokat irányítsanak és mások fölött uralkodjanak. Grace pedig nemcsak  egyedül van ebben a felállásban, hanem Down-kóros húgára is gondolnia kell.
Szóval, nem egy nagy buli a könyv, és mégis kellenek az ilyen töténetek, mert annyi könyv, film, ismeretterjesztő kiadvány és felhívás ellenére, még mindig minden negyedik nő valamilyen formában szembesül a kapcsolaton belüli erőszakkal – legyen az fizikai vagy pszichikai. S nemcsak megtapasztalják, hanem még mindig elhallgatják, magukat okolják a történtekért, szégyennek fogják fel amit titkolni kell a nyilvánosság elől… vagy egyszerűen félnek.
Ha a könyvet olvasod, akkor óhatatlanul eszedbe jut, hogy valószínű te is ismersz ilyen párokat, lehet pont te is egy ilyen kapcsolatban élsz. De ne feledd: csak azzal tehetik meg mindezt, aki hagyja, s ha csak egyetlen nőnek is sikerült a szemét felnyitnia, már érdemes volt megírni a könyvet.
Nekem egyszer-olvasós marad, de hát ízlések és pofonok…


2016. június 27., hétfő

Kati Heikkapelto - Védtelenül

Fekete Anna 2

Vérfagyasztó, irtózatos és rémisztően valóságos – egy rendkívüli thriller a krimi műfajának egyik legizgalmasabb új írójától.
Amikor egy idős férfit holtan találnak az út szélén – látszólag egy magyar bébiszitter ütötte el –, Fekete Anna nyomozó biztos benne, hogy többről van szó, mint egyszerű balesetről. Ahogy elkezdi felderíteni az egyre összetettebb ügyet, a nyomok az illegális bevándorlás szervezőihez, a drogkereskedőkhöz, gyilkosokhoz vezetnek. Amivel szembesül, az nemcsak a hitét fenyegeti, hanem az életét is.
Anna társa, Esko egy másik, de hasonlóan veszélyes nyomozásba keveredik egy bevándorló banda tevékenysége kapcsán, amely közben a kitoloncolási parancsok és razziák egyre növekvő feszültséget keltenek, és kétségbeesett cselekvésre késztetik a bandatagokat – illetve magát a rendőrséget is. Majd miután a hóban egy véres késre bukkannak, a két ügy úgy fonódik össze, ahogy arra senki sem számít. Egyre nő a feszültség, és nyilvánvalóvá válik, hogy Annáékon már nem segíthet az, hogy a törvény az ő oldalukon áll.

Athenaeum, 2016
Eredeti mű: Kati Heikkapelto – Soujattomat, 2014

Az írónő második, magyarul megjelent könyve a Kolibri után, ami a Fekete Anna sorozat első része. Ennek sem olvastam az első részét, de ebben a részben is megtudom, hogy Fekete Anna családja a szerbiai háború elől menekült Finnországba a Vajdaságból. Szerbiai magyarok, tehát nem meglepő sem a név, sem az időnkénti nyelvhasználat.  Valahogy nem éreztem azt, hogy hiányoznak információk az első rész miatt és emiatt élvezhetetlen a történet. Egyébként, a könyv ismertetőt közöl a szerzőről is, aki ugyan Finnországban született, de tökéletesen beszél magyarul.
Mint jeleztem, fogalmam nincs miről szól az első rész, ebben betekintést nyerünk a rendőrörs életében a két szálon is futó nyomozáson keresztül… ami lényegében ugyanoda vezet majd. És a rendőri munka mellett meg-megvillan a szereplők magánéletének egy-egy jelenete is, szemléltetendő, hogy azért a rendőrnyomozó is emberből van, beteg, vagy akár honvágya is lehet. A történet ugyan két szálon fut egy ideig, de kiszámíthatóan összefonódik majd, nem kell sokat gondolkozni ezen… és nagy durranások sincsenek benne.
Krimikedvelőknek ajánlott. Engem egy kicsit a Richard Castle történetekre emlékeztetett, bár nem mondanám, hogy krimiszakértő lennék, nem vagyok a műfaj elkötelezett kedvelője.
Illegális bevándorlás, drogok, gyilkosság – és hangyányi magánélet. Ha mindez bejön neked akkor ki ne hagyd a könyvet, aminek van egy harmadik része is… joggal reménykedhetünk, hogy az első kettő után azt is megjelenteti a kiadó.




 A Fekete Anna sorozat részei:


1. Kolibri
Athenaeum, 2015


3. Tumma
(magyar megjelenésről még nincs hír)

2016. június 5., vasárnap

Elizabeth Adler - Gyilkosság a tengeren

A gyönyörű és fiatal Angie az egyik pillanatban még dúsgazdag vendéglátói kegyeit élvezi a luxusyachton, majd egy jól irányzott ütés a pezsgősüveggel, és máris a tenger sötét hullámai közt találja magát. Ahogy lángvörös haja szétterül a vízen, még látja a fedélzeten álló két alakot; az egyik a barátnője, a másik a szeretője. Nem hitte volna, hogy így ér véget, hiszen minden olyan szépen indult…
Ahmet Ghulbian, a félig görög, félig egyiptomi milliárdos szenvedélyes játékos. A fiatal és romlatlan lányok a gyengéi. Magához édesgeti őket, játszik velük, majd ha már kényelmetlenné válik a jelenlétük, örökre elhallgattatja őket. Bizarr vágyainak tárgyát hű csatlósa, Mehitabel hajtja fel számára, aki Angie Morse sorsát is megpecsételte…
Ahmet hatalmas partit rendez mocsárra épült birtokán, ahová Martha és Lucy is hivatalosak. A kastély toronyszobája azonban szörnyű titkokat rejt, és aki felfedi őket, nagy árat fizet…
Elizabeth Adler, a Toszkánai nyár, a Bűnös gazdagok és számos egyéb bestseller szerzőjének új regénye vérbeli strandolvasmány; kaland, krimi és romantikus regény egyben.

Libri, 2016
Eredeti mű: Elizabeth Adler – One Way or Another, Minotaur Books, 2015

Első könyvem az írónőtől, és határozottan érdekes volt.
Műfaját meg sem tudnám határozni, mert igazából nincs ebben sem szerelem, sem romantika,  gyilkosság sem úgy mint egy Agatha Christie krimiben. Nevezzük életképeknek, vagy egy beteg elme tévelygéseinek, hiszen Ahmet minden kétséget kizáróan egy pszichopata, aki egyszer véletlenségből megtapasztalta a büntetetlen gyilkosság mámorát és számára ez olyan mint a drog. S amikor a szadista Mehitabel személyében bűntársra is talál, akkor már semmi nem állítja meg a pszichózist. Strandkönyvnek pedig végképp nem mondanám.
Ahmet Ghulbian Kairó bazárjában, egy prostituált gyermekeként kezdi földi pályafutását, majd mint minden rendes csaló, kitalál magának egy új élettörténetet és ahogy a vagyona gyarapszik úgy fut el vele a ló. Hihetetlenül okos, hiszen a sorozatgyilkosok valamennyien azok. Akire ráun, vagy útjában áll az nyomtalanul eltűnik, többnyire a tengerben. Maga sem tudja, hogy közvetve vagy közvetlenül hány életet oltott ki. Egészen addig, míg egy ilyen “takarítást”, Angie eltüntetését,  meglátja a partról az ott nyaraló festőművesz, Marco, és nem hagyja annyiba, bár eleinte senki nem hisz neki.
Érdekes a könyv felépítése is. Egyes szám harmadik személyben íródik a történet, kivéve Angie, az utolsó áldozat története, amit ő maga mesél el, egyes szám első személyben.
Aki szereti a minden részletében leíró stílust, annak ez nagyon be fog jönni, én annyira nem vagyok kiváncsi, hogy melyik szereplő milyen kávét iszik és mi van rajta reggelente, ha nincs jelentősége a történet szempontjából… például…
Egynek mindenképpen elmegy, de hát ízlések és pofonok.. Én biztosan belenézek majd a szerző más könyvébe is. És még az is jó benne, hogy nincs sem előzménye, se folytatása. Ennyi a történet és kész!