Tasmina Perry - Viszlát, mennyország!

Intrika, ​szex, luxus, pénz, csillogás – a világ legszebb helyein játszódó, fordulatos történet négy hajdani barát – az okos Grace, a költői lelkületű Alex, a kíméletlen Miles meg a szép és törtető Sasha kvartettja. Összefonódó sorsuk szétválik azon az éjszakán, amikor rettenetes dolog történik az előkelő magánszigeten, Angle Cay-n. Tíz év múlva, mikor Sasha már ismert divatdiktátor, Alex Grammy-díjas megasztár, Grace elvált politikusfeleség, Miles pedig mindenható üzletember, megint összejön a széthullott csapat, feltámad a múlt, s egy váratlan fordulat új fényt vet rá. 

A brit bestsellerszerző, aki a jogi pályát hagyta ott az (újság)írásért, izgalmas, fordulatos negyedik regényével bevezeti az olvasót az igazán gazdagok, nagymenők és hatalmasok világába – elegáns partik, méregdrága szállodák, kastélyok, yachtok és homokos tengerpartok… A csillogó felszín alatt bőven akad hatalom- és kéjvágy, sznobizmus, aljasság, törtetés, árulás, de az esendőség, a kiszolgáltatottság is felkerül a palettára. Tasmina tudja, miről beszél, hiszen sokáig ő is ebben a világban mozgott divatlapok keresett kolumnistájaként, majd saját magazinja első embereként. 

Ulpius-ház, 2010

Eredeti mű: Tasmina Perry – Kiss Heaven Goodbye, 2010

Ez nem egy mostanában megjelent könyv, hiszen már a kiadójáról is évek óta múlt időben beszélünk. Kedvelem a szerző írásait és ez volt az egyetlen, amit a magyar nyelven megjelentek közül nem olvastam, egyszerűen azért, amikor végülis felkeltette az érdeklődésem, már sehol nem találtam. Több mint két év keresgélés-kunyerálás után teljesen véletlenül találta meg egy haverina a könyvtárban és ha már kezébe került, akkor nekem is kölcsönadta… még egyszer köszönet érte.

Nem egy rövid regény, hiszen közel 800 oldalról beszélünk, és el kell mondanom, hogy az első rémület után (Jesszusom ez rengeteg!!!) teljesen beszippantott. Emelem kalapom, ennyi oldalon keresztül fenntartani az érdeklődést, a pörgést, nem semmi mutatvány.

A történet központjában négy személy áll: Grace, Miles, Sasha és Alex. Őket követjük szinte húsz éven át, megismerjük gondolataikat, életvitelüket, örömeiket, félelmeiket. Mert a híres-hírhedt négyesnek félelmeik is vannak, s nem is akármilyenek.

A ’90-es évek elején a hőseink egy egzotikus szigeten tartózkodnak, ami Ashfordék tulajdona. S hogyan kerülnek ők oda? Grace és Miles testvérek és a befolyásos, újgazdag Ashfordék csemetéi. Alex, a zenei zseni egy takarítónő gyermeke, viszont ösztöndíjjal ugyanabba a bentlakásos iskolába jár, ahová Miles és Sasha, és bármennyire furcsa, ő a problémás Miles legjobb barátja. Sasha, az ambíciós, felső-középosztálybeli családból származó leányzó nemcsak iskolatárs, hanem Miles aktuális barátnője is. A szigeten töltött utolsó estéjükön pedig egy alkalmazott holttestét találják a tengerparton. Négyük közül háromnak oka volt megölni a fiatal férfit, de senki nem ismeri el, hogy megtette volna és abban egyeznek meg, hogy a könnyebbik útat választják. S a szigeten rajtuk kívül még más vendégek is vannak...

Mind a négyüknek terveik vannak az életük további alakulásával kapcsolatban, valamennyien nagyon optimisták, amilyen optimisták csak a fiatalok lehetnek és érdekes volt végig követni, hogyan alakulnak át a terveik, a céljaik, mennyire befolyásolta életüket a közös titok.

Tehát ezt a négy embert egy életre összeköti az, ami azon az nyáron ott, a szigeten történt, akár akarják, akár nem. Nem a családi kötelék, nem a testi-lelki kapcsolatok számítanak, hanem a puszta tény, hogy nekik négyüknek egy hatalmas titkuk van, hogy életük egy adott pontján meghoztak egy döntést, ami kihatással lesz egész életükre és ezzel a titokkal nekik együtt kell élniük. És ez az egymáshoz való viszonyukat is megváltoztatja.

Említettem, hogy szinte húsz éven át követjük a négy főhős életének alakulását, ami azt is jelenti, hogy velük együtt körbeutazzuk szinte az egész világot. S tesszük ezt úgy, hogy csodálatos tájleírásokat kapunk a szerzőtől, betekintést nyerünk a helyi szokásokba – és mindezt egyetlen pillanatig sem lehetett unni.

Nincs értelme tovább ragozni – még véletlenül sem szeretném elszólni magam, hogy hogyan alakul hőseink élete –, én nagyon kedveltem a történetet, mert tökéletes volt az egyensúly a romantika, erotika, a leíró részek és a cselekmény pörgősebb részei között. Mindenkinek ajánlom, akinek ideje és türelme van egy meglehetősen hosszú, de annál érdekesebb történethez… meg ízlések és pofonok…

 Kapcsolódó bejegyzések:

Eredendő bűn

Ház a Naplemente-tónál

A lánykérés

Sarah Addison Allen - A csodálatos Waverley-kert

Waverley család 1

A ​magas fallal körülvett kertben, elrejtve egy kicsiny, csendes ház mögé, a legkisebb kisvárosban van egy almafa, melyről az a hír járja, hogy különleges gyümölcsöt terem. Ebben a ragyogó első regényben Sarah Addison Allen erről az elvarázsolt fáról mesél, és azokról a rendkívüli emberekről, akik a kertet gondozzák… 

A varázslatos Waverley-kert 

A Waverley család tagjai mindig is különös emberek voltak. Sajátos képességeiknek köszönhetően még szülővárosukban, az Észak-Karolina állambeli Bascomban is idegenekként kezelik őket. Még a kertjük is messze földön híres makacs almafájáról, mely jövőbelátó almákat terem, és ehető virágairól, melyek különleges hatással vannak arra, aki elfogyasztja őket. A Waverley-k generációi gondozták már ezt a kertet. Múltjuk a földjébe ivódott. Ahogyan a jövőjük is. 

Claire Waverley sikeres party-szerviz vállalkozást működtet: különleges növényeiből ételeket készít. Sarkantyúvirágból, ami segít megőrizni a titkokat, és árvácskából, ami szófogadóvá teszi a gyerekeket, tátikából, amitől azt reméli, sikerül elterelnie magáról szerelmes szomszédja figyelmét. Megismerkedhetünk hajlott korú nénikéjével, Evanelle-lel is, aki arról híres, hogy meglepő ajándékokat osztogat mindenkinek, melyek később hátborzongatóan hasznosnak bizonyulnak. Ők a Waverley-k utolsó leszármazottai, és persze Claire rebellis húga, Sydney, aki az első adandó alkalommal elmenekült Bascomból, magára hagyva Claire-t, ahogyan anyjuk is tette évekkel korábban.
Amikor Sydney váratlanul hazatér saját kislányával, Claire csendes élete a feje tetejére áll – a védelmi vonallal együtt, melyet oly gondosan húzott meg sebezhető szíve körül. Amikor a két testvér ismét együtt él a házban, ahol felnőttek, Sydney számba veszi, mi mindent hagyott maga mögött, Claire pedig minden erejét megfeszítve próbálja begyógyítani a múlt sebeit. És a testvérek hamarosan rádöbbennek, hogy meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak az örökségükkel és egymással, ha valaha még otthon szeretnék érezni magukat Bascomban.

Könyvmolyképző, 2010

Eredeti mű: Sarah Addison Allen – Garden Spells, 2007

“Vannak emberek, akik nem tudják, hogyan kell beleszeretni valakibe, éppúgy, mint hogy vannak olyanok, akik nem tudnak úszni. Először pánikba esnek, amikor be kell ugrani a vízbe. De azután rájönnek a módjára.”*

Ezt a könyvet legalább 4-5 évvel ezelőtt kaptam egy ismerőstől és úgy, ahogy volt félre is tettem. Mert nem volt hangulatom hozzá. Mert nem ismertem a szerzőt. Mert nem fogott meg a fülszöveg. Csak. Most, miután elolvastam, el kell mondanom, hogy bűn volt ennyi ideig mellőzni.

Néhány napja nézegettem a várható megjelenéseket több kiadó honlapján is, és akkor láttam, hogy a Könyvmolyképző az idén újabb könyvet jelentet meg a szerzőtől. Egyszerűen kiváncsi lettem, hogy mit tudhat a hölgy, ha sorban a negyedik könyve jelenik meg a kiadónál.

Bascom, Észak-Karolina, egy amerikai kisváros, amilyen ezrével van. Csakhogy ez a kisváros abban különbözik a többitől, hogy itt minden háznak, családnak megvan a maga titka – némelyeknek több is –, a maga története, a maga csontváza a szekrényben.

És még abban is különbözik a hozzá hasonló ezernyi kisvárostól, hogy itt él a Waverly család. Waverlyék, akik egy kicsit mindig kívülállók voltak, egy kicsit kitaszítottak, akikről azt suttogják, hogy különleges, természetfeletti képességeik vannak, akikről azt mesélik, hogy boszorkányok. S nemcsak ők különlegesek, hanem a kertjük is, ahol számtalan csodálatos növény mellett ott van az almafa, melynek a gyümölcséből fogyasztva megláthatod életed egy fontos eseményét. De hogy az örömteli-e vagy kétségbeejtő, nem tudhatod előre…

Csodálatosan megírt, nyugis történet, ami nemcsak a Waverley-lányokról szól, hanem egy egész kis közösségről, de valamilyen módon mégis,  valamilyen formában minden a Waverley-khez kapcsolódik a múlt történésein keresztül, vagy akár a jelen eseményeivel. 

S nemcsak a könyv nyelvezete csodálatos, hanem minden egyes szereplője az a maga módján: Clare Waveley, aki a parti-szervíz vállalkozását működteti és fél a szerelemtől, vagy Sydney, a hányatott sorsú húga, aki tagadja a Waverley-örökséget és történetünk idején erőszakos partnere elől menekül haza Bascomba kislányával együtt. Vagy Evanelle Franklin, a lányok idős rokona, aki kényszeres ajándékozó, de az ajándékba adott tárgyak egy idő után létszükségletté válnak a megajándékozottnak… Tyler, az új szomszéd, Hunter, a régi szerelem, Henry, a gyerekkori pajtás, Lester, Fred… valamennyien nagyon szerethetőek, még a negatív szereplők is, mint Emma Clark, aki a saját bizonytalanságának és összeférhetetlen anyjának áldozata.

A történetnek folytatása is van, mely angol nyelven 2015-ben jelent meg. Magyarul mikor, fogalmam sincs, a szerzőtől idén megjelenő könyv más lesz.

Ez egy kortárs történet családról, szerelemről, barátságról, melyben ott lapul egy csipetnyi mágia… pontosan annyi amennyi kell. Egy modern tündérmese, ami úgy jó, ahogy van. Itt nincsenek izlések és pofonok, ezt a könyvet el kell olvasni, mert megérint a belőle áradó varázslat, mert a lelkedhez szól, mert jól fogod érezni magad tőle…

Evanelle Franklin, a Waverly-lányok idős rokonának bölcsességéből*:

“Van valami művészi a férfiak fenekében. Ez minden, amit el lehet róluk mondani. Vagy legalábbis ez a lényeg.”

“Férfiak! Nem vagy képes együtt élni velük, de arra sem, hogy lelődd őket.”

“Az vagy, aki vagy, akár tetszik, akár nem, akkor már miért ne tetszene?”

*Sarah Addison Allen – A csodálatos Waverley-kert, Könyvmolyképző, 2010