Mese
háborúról, Itáliáról, egy csodaszép fiatal nőről és egy szörnyű tragédiáról.
Olaszország
1945:
A háborúnak
vége, de az árnyéka még ott kísért. És egy különc arisztokratát kegyetlenül
meggyilkolnak gyönyörű kastélyában.
London
1971:
Évtizedekkel
később, a megoldatlan bűntény hatással van egy hedonista lány, Alba sorsára,
aki egy lakóhajón él a Temzén.
Alba
megtalálja halott édesanyja portréját – az asszonyét, akit alig ismer, és
akinek
a történetét titkolja előtte az apja. A lány elhatározza, hogy kideríti az igazságot.
a történetét titkolja előtte az apja. A lány elhatározza, hogy kideríti az igazságot.
Visszatér
Olaszországba, az Amalfi partvidék olajfaligeteihez, ahol rejtélyes történetre
bukkan pusztulásról, csalásról, árulásról, partizánokról és nácikról,
parasztokról és arisztokratákról.
Albát nem
csupán édesanyja titkolt múltjához vezeti el az utazása, de talán a saját
boldog jövőjéhez is.
Művelt Nép,
2018
Eredeti cím:
Last Voyage of the Valentina, 2014, 2006
Kezdeném
azzal, hogy csalódott vagyok, amiért a kiadó ezt a könyvet jelentette meg a
szerzőtől és nem a Deverill krónikák
harmadik, befejező részét. Annak megjelenéséről egyébként mélyen hallgatnak,
legalábbis egyelőre, de azért szép lenne, ha valamikor – minél hamarabb, ha
lehetséges –, befejeznék legalább ezt a sorozatot. De semmi gond, gondoltam,
kedvelem a szerző írásait, jöhet a történet!
Mindent
elolvastam, ami a szezőtől magyar nyelven megjelent – kivéve a Reader’s Digest
által megjelentetett A farancia kertészt –, és el kell mondanom, hogy A Valentina utolsó utazása nem lett a
szívem csücske.
Elképzelhető, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy az utóbbi időben több második világháborús témájú könyvvel is összefutottam, a téma pedig nem a kedvencem. Bár ami azt illeti ebben a történetben kevés utalás történik a háborúra és magában a harcok leírásában nincs is részünk. Csupán annyi, hogy a háború végén a fess angol tengerésztiszt nácik által hátrahagyott fegyverarzenál keresése közben hajójával kiköt Amalfi partjainál és belecsöppen egy fura, a háború által megviselt közösségbe… és beleszeret Valentinába, a falu legszebb lányába.
Elképzelhető, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy az utóbbi időben több második világháborús témájú könyvvel is összefutottam, a téma pedig nem a kedvencem. Bár ami azt illeti ebben a történetben kevés utalás történik a háborúra és magában a harcok leírásában nincs is részünk. Csupán annyi, hogy a háború végén a fess angol tengerésztiszt nácik által hátrahagyott fegyverarzenál keresése közben hajójával kiköt Amalfi partjainál és belecsöppen egy fura, a háború által megviselt közösségbe… és beleszeret Valentinába, a falu legszebb lányába.
S ugyanakkor a
“Valentina” egy, a Temzén horgonyzó lakóhajó, ahol Alba rendezi be
főhadiszállását. Ő a fess angol tengerészszázados és a csodaszép olasz
Valentina szerelmének a gyümölcse, egy rebellis, felnőtt fiatal nő, aki
mindennel elégedetlen, sportot űz abból, hogy apját és annak új családját
megbántsa, és aki nagylelkűen osztogatja szerelmét.
Ez
természetesen ismét egy két idősíkban játszódó történet és igazándiból, már kezdek telítődni ezzel a megoldással. Az egyik a negyvenes
években történik, közvetlenül a háború után, Valentina és az angol
tengerészszázados történetét mesélve el, a másik pedig a hetvenes évek elején,
amikor Alba válaszokat egyben önmagát is
keresi, mikor többet akar tudni sosem ismert anyjáról, arról a nőről, akit
idolatrizált, piedesztálra emelt, és akiről nem illik beszélni a családi
összejöveteleken. Ezekért a válaszokért képes egészen Olaszországig is futni.
Nem kedveltem
a női főhősök miatt sem. Alba anyjának tökéletes mása, úgy kinézetre, mint jellemre,
viselkedésre is. Ez a valóságban nem igazán működik így, lehet vitatkozni
rajta, de a genetika csak egy bizonyos fokig határozza meg azt, akik vagyunk, a
többi a környezet hatása. S mivel Alba és Valentina két nagyon különböző
környezetben nőtt fel, ez a túlságosan is hangsúlyos hasonlóság nem igazán
valós. S akkor még nem említettem, hogy mennyire ostoba és önző nőszemély Alba.
A szerző egy
másik könyvénél említettem már, hogy minden művében lennie kell egy házasságon
kívül született gyermeknek is. Ez a történet sem úszta meg, de az érdekelődők
majd saját maguk felfedezik kicsodáról van szó és milyen szerepe lesz a történetben.
Éééés
természetesen a romantika sem hiányzik, hiszen nemcsak Valentina szerelmi életéről lesz szó, hanem Alba érzelmi világába is belemerülünk elég mélyen, hogy majd
Valentina igaz történetével együtt Alba is megtalálhassa nemcsak a sosem
ismert olasz rokonokat, hanem az igaz szerelmet is.
Túl sok
meglepetést nem okozott, igazán szórakoztató sem volt, inkább a lelki
vívódásokat, a családi titkokat próbálta kiaknázni. Nekem nem jött be a
történet egyik része sem, talán a túl hangsúlyos hatásvadászat, az eltúlzott
érzelmi válságok miatt, de nem vagyunk egyformák, meg az ízlések és pofonok...
