Tabitha Suzuma - Kimondhatatlan

A szerelem nem ismer határokat…

Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.

Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.

Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: Tabitha Suzuma – Forbidden, Simon Pulse, 2011

“Az érzelmekre nem vonatkoznak a törvények, a tiltások. Senki sem szólhat bele, milyen mélyen és szenvedélyesen szeretjük egymást.”

 (Tabitha Suzuma - Kimondhatatlan, Könyvmolyképző Kiadó, 2016)

Hogy hogyan jutottunk el az eredeti “Forbidden” címtől, ami tiltottat jelent az angol nyelv mai állása szerint, a magyar “Kimonhatatlan”-ig, nem tudom. Talán azért mert egy olyan témát feszeget a szerző, amit kimondani sem merünk, a fejünket inkább bedugjuk a homokba, de nem ismernénk el, hogy létezik. S több ilyen tabu-téma is van, amiről nem beszélünk, vagy ha mégis, akkor suttogva és ítélkezve.

Itt, most testvérek közötti szerelemről van szó. Beteljesült szerelemről. Az első gondolat, ami ilyenkor beugrik, az a vérfertőzés, s mondogatják is lelkesen anélkül, hogy tudnák is mit jelent ez a szó és mi van a meghatározás mögött, honnan származik és miért… de most nem erről van szó, hanem egy olyan történetről, ahol öt gyerek magára marad valahányszor anyjuk új szerelmet talál és az a kapcsolat, az a család fontosabb neki mint a sajátja. S ha nincs más férfi, akkor az alkohol a hű társ, az is a gyermekek előtt áll a sorban. Mivel apjuk már rég kilépett a képből, az öt gyermek saját magát és egymást neveli fel és különleges a kapcsolatuk. Ehhez hasonló felállás, amikor a gyerekek hazudnak az iskolában a szüleikről és eltitkolják az igazságot csak azért, hogy a rendszer ne válassza szét őket, más könyvekben is előfordult már, ha nem is pont így, de ehhez nagyon hasonlóan. Akik rendszeresen olvassák az amerikai ifjúságról szóló szívfacsaró történeteket, minden bizonnyal 3-4 címet kapásból fel tudnának sorolni - bár ez egy brit szerző műve.

Lochan és Maya tisztában van azzal, amit tesznek. Tudják, hogy morálisan nem helyes, sőt törvénytelen is. És mégis megteszik. Ezt nem lehet a szülői irányítás és jelenlét hiányára fogni. Ez csak megtörténik és kész.

Nem szerettem, és nem a témával volt bajom. Isten látja sötét lelkem, én lennék az utolsó, aki ilyesmiért ítélkezne. Nekem az volt a bajom, hogy állandó jelleggel ott éreztem Shakespeare Rómeó és Júliáját. Még a végkifejletben is. Mert alapjában a történet ugyanaz: tiltott szerelem két tizenéves között, hiszen Lochan 18 éves, Maya alíg 16, tehát egy csöppet idősebbek mint a shakespeare-i szereplők, és ők testvérek, nem két elenséges család gyermeke. De ennek ellenére úgy gondolom, hogy az alapötlet a shakespeare-i drámából származik, csak kicsit aktualizálta egy szétzilált családdal, egy antiszociális és szorogó Lochannal, egy kicsit kurvás Mayával, és ha lúd, akkor legyen kövér, egymásba legyenek szerelmesek. Ha véletlenül mégsem kattant volna be mindenkinek Shakespeare, akkor rátesz egy lapáttal, amikoris irodalom órán Hamletet elemzik, külön kihangsúlyozva a főszereplő feltételezett Oedipus-komplexusát, ami ugye az anya iránt érzett és elfojtott szexuális vágyakat jelent. Hadd csavarodjon be még jobban Lochan, mikor ezt elemezgetni kezdik és szóba kerülnek a családon belüli szexuális kapcsolatok. 

Tehát, az én olvasatomban, vett egy közismert, klasszikus szerelmi történetet és eladhatóvá tette a 21. század számára olyan elemekkel, melyek tabunak számítanak, de él a közönségben egy fajta kiváncsiság irántuk.

Amit hiányoltam, az az anya… nem is tudom hogyan mondjam el mit is hiányoltam vele kapcsolatban. Talán azt, hogy valami módon megbűnhődjön. Hogy úgy hirtelen megvilágosodjon, hogy még mindig maradt három gyermeke, akikért felelősséggel tartozik és vezekelni kezd múltbéli bűneiért. Ő úgy egyszerűen eltűnik a történetből – amiben amúgy sem kap nagy szerepet –, miután Lochant és Mayát együtt találja és rájuk hozza a rendőrséget.

Semmiképpen nem ajánlom azoknak, akik a szép, tiszta és boldog befejezéseket kedvelik. Ez nem egy romantikus könyv, hanem egy nagyon rázós történet. De hát ízlések és pofonok…