Hétköznapi feleségek 1
Blake Harrisonnak, a gazdag, híres és nem utolsósorban sármos férfinak, hogy megszerezze apja örökségét, még közelgő születésnapja előtt feleséget kell találnia. A férfi egy társközvetítő cég ügynökéhez, Sam Elliothoz fordul, ő azonban nem az az üzletember, akire számított. Sam Elliot ugyanis egy magabiztos, független és rendkívül erős nő, aki nem mellesleg gyönyörű. Samantha természetesen véletlenül sem szerepel a felkínált feleségjelöltek listáján… egészen addig, amíg Blake fel nem ajánl neki tízmillió dollárt, ha egy évre a felesége lesz.
Az ajánlat
elfogadásával Samantha anyagi helyzete egy csapásra rendeződne, soha többé nem
okozna neki gondot tartósan beteg testvére kórházi ápolását finanszírozni.
Mindössze annyit kell tennie, hogy eljátssza a feleség szerepét anélkül, hogy
közel kerülnének egymáshoz. Ám Blake lehengerlő személyisége és forró csókjai
mellett nehéz ellenállni. A házassági szerződés mindenre kitér, egyvalamit
azonban nem vett számításba: mi lesz, ha egymásba szeretnek?
Studium Plusz,
2016
Eredeti mű:
Catherine Bybee – Wife by Wednesday, Montlake Romance, 2013
A Weekday Brides sorozat első része, hogy
a további részeket szándékában áll-e a kiadónak megjelentetni, fogalmam sincs,
nem jártam utána. Majd észrevesszük. A sorozat hét részes
(forrás a Goodreads és az írónő honlapja), a hét minden napjára jut egy menyasszony
– a Moly mai állása szerint csak öt könyv van: csütörtök és vasárnap szünnap
feleség ügyben.
Olyan mint egy
Harlequin füzetben megjelent romantikus történet: könnyű szórakozást ígér… csak
kétszer olyan hosszú és négyszer olyan drága. A történet sem túl bonyolult,
hasonlóval már találkoztunk klasszikus romantikusként, de akár jelenben
játszódó történet formájában is.
Adva van az angol herceg, akinek öröksége kézbekaparintása érdekében szüksége van egy darab
feleségre, egy adott időtartamra. Amennyiben a házasság nem jön össze a 36.
születésnapjáig, a vagyon nagy része a ronda unokatestvérre száll, az ügyvédi
irodára aki a családot képviseli és a maradék ilyen-olyan alapítványokra. A hercegi anyuka és húg csak minimális
életjáradékban részesül. – tisztára mint egy 19. századi klasszikus romantikus
regényben. Csakhogy a herceg nem várta ölbetett kézzel az örökséget, hanem
önerőből is kőgazdag vállalkozóvá nőtte ki magát, tehát még szüksége sem lenne
az örökségre, de hát hogyan is fossza meg a hercegi anyát és húgot a szokott
életszínvonaltól, inkább keres egy feleséget. Az persze eszébe sem jutott
volna, hogy mindenki menjen a szeme világába a végrendelet kikötéseivel együtt,
majd ő finanszírozza az anyját és húgát, ha már olyan középkorian megalázó
lenne a család nőtagjainak dolgozni a megélhetésükért. Hát akkor jöjjön a
meghatározott időre szóló házasság, s mivel két szeretője közül egyiket sem
találja alkalmasnak, szakemberhez fordul
Itt lép be a
képbe a főhősnő, Sam (mint Samantha), aki – mit tesz a véletlen ördöge! – pont
egy meghatározott időtartamra szóló érdekházasságokra szakosodott
házasságközvetítő irodát működtet a saját nappalijából (vagy vendégszobájából??). S mivel a herceg jó sok
pénzt ajánl az egy éves házaságért és Samnek egy vagyonba kerül a saját húga
intézeti ápolása, belemegy az alkúba, amikor a férfi neki tesz házassági/üzleti
ajánlatot. Túl sok időt nem is kellene együtt tölteniük, hiszen a nő az
Egyesült Államokban él, a férfinak meg szerte a világon vállalkozásai vannak,
Angliában, a hercegi kastélyban is csak kevés időt tölt.
S ha a dolgok
nem lennének már eléggé bonyolultak, hát valaki mindenáron be akarja
bizonyítani, hogy a házasságuk fal. Ez lehet bárki… a pénzsóvár unokatestvér,
aki ugye egy vagyontól esett el, az ügyvédi iroda, akinek szintén érdeke lenne
megállapítani, hogy a házasság nem valós, vagy akár a herceg valamelyik
szeretője, aki maga is pályázott volna a feleség státuszra.
Tovább nem mesélek
– mert természetesen itt még nincs vége a bonyodalmaknak, hanem továbbiak
jönnek –, ha kiváncsi vagy a történetre elolvasod.
Én nem voltam
elragadtatva tőle, az ilyen modern tündérmesék valahogy már nem mennek. Számomra
ez olyan volt, mintha egy Julia Quinn történetet összegyúrt volna egy Jennifer
Probst sztorival és nem biztos, hogy megvolt hozzá a pontos receptje, hogy
miből mennyit és hogyan… de hát ízlések és pofonok.
