Ma egy magyar írónő tavaly nyáron olvasott könyvét szerettem volna méltatni, tegnap Aletta szóba hozta, erről jutott eszembe, hogy megér egy bejegyzést. Azért hangsúlyozom ki, hogy tavaly olvasott, mert ma meglátogattam szerzői oldalát, inspirálódás céljából - nemrég fejezett be egy fantasy sorozatot kiváncsi lettem volna további terveire. Ott üvöltött rám tíz nappal ezelőtti konverziós zavar-szerű megnyilvánulása, amelyben többek között olyant is állít, hogy tudja: minden mostani bejegyzés lopott példány olvasása után történik, mert a kiadó beszámol az eladásokról.
Nos, szíve joga azt írni a szerzői oldalán, blogján amit akar, mint ahogy nekem is. Ha ő úgy érzi, hogy a kalóz-példányok miatti keservét ebben a stílusban kell közzétennie, fenyegetőzésekkel és verbális agresszióval, minden joga megvan rá, elvégre az ő munkájáról van szó. Én azonban olvasni nem fogom - nem nehéz ezt megígérni, mert nem olvasok fantasyt -, a nevét sem fogom leírni, mint ahogy a bejegyzésében kérte: ha már mindenki lopja a munkáját, akkor annyi tolvaj-becsület legyen benne, hogy véleményezést írjon, akár jót, akár rosszat.
Viszont egy dolgot azért még elmondanék. Állítása szerint 7 nap alatt a kalóz-példányok miatt neki személyesen 1,2 millió VV (Vatikáni Valuta) kára keletkezett. Ha a könyvek ára 600-800 VV - mint ahogy állítja -, az heti 1500-2000 példány... a matematika mai állása szerint napi 214-286-ot jelentene abban az esetben, ha a teljes ár a szerző zsebébe menne. De mivel nem ez az helyzet és a kiadó legalább felét lenyúlja, szorozzuk csak kettővel - az napi 428-572 példányt jelentene.
Kérdem én, melyik magyar szerző ad el ennyit egy nap? Még kalózpéldányban is kissé túlbecsülte magát, időnként ki kellene lépni könyvei fantasy-világából a valóságba. - bár, mint mondtam, megértem bánatát.