... csak mert ma ilyen napom van
Nem olvasok rajongói fordításokat, több okból is. Ha a könyv nem jelent meg magyarul, de elérhető angolul, akkor elolvasom úgy. Újabban boldog és boldogtalan fordítónak képzeli magát mert ismer ilyen-olyan fordító-programokat, amik elvégzik a munka nagyját, ők majd stilizálják a szöveget saját belátásuk szerint. Nem, nem a Gugli fordítója, az már történelmi relikvia, van annál jobb, nem is egy. Az ok amiért nem olvasom ezeket a fordításokat az, hogy ezt olyan emberek is elművelik, akiknek halvány fogalmuk nincs az angol nyelvről - néhányuknak a magyarról sem. Szó se róla, van néhány rajongói fordítással foglalkozó ember, aki visszakézből veri a hivatásos fordítókat is, de az ilyen ritka mint a fehér holló.
De most nem róluk van szó, hanem a profikról. Azokról, akik pénzt kapnak a munkájukért és kiadók foglalkoztatják őket.
Olvasási válságom van, ilyenkor egy könyv sem elég jó. Újabban már nem is próbálkozom semmivel, hanem elővakarok egy akármilyen Harlequin füzetet és elalvás előtt kifárasztom magam vele. Nem kell rajta gondolkozni, biztosított a boldog befejezés és jó altató.
Kedves Harlequin Kiadó! Ideje lenne megtanítani fordítóiknak az ide és oda mutatószavak helyes használatát. Az egyik közelre, a másik távolra mutat. Tehát kedves fordító, te nekem IDEadsz valamit, és én neked ODAadok, nem pedig fordítva. Ha kiadóknak dolgozol feledd a tájszólásod.
Továbbá ilyen szórend sincs a magyar nyelvben, például: Csak nem megütotted magad?
Ezeknek az embereknek nincs lektoruk? Szerkesztőjük? Nem állítom magamról, hogy helyesen fejezem ki magam magyar nyelven, de engem nem ezért fizetnek.
Hogy milyen más mellényúlásokkal találkozhatunk ilyen olyan könyvekben, majd egy másik alkalommal. Egy ismerősömnek egész gyűjteménye van belőlük... A szürke ötven árnyalata? Ne már! A főszereplőt Grey-nek hívják, ami ugyan magyarul szürkét jelent, de a pasi személyiségének van ötven árnyalata és igazából semmi köze a szürkéhez.... jó, jó! Mára befejeztem.