2023. december 7., csütörtök

Ashley Poston – Halott romantika



   Megjelent a Magnólia Kiadó újdonsága, a Halott romantika! Ha kíváncsiak vagytok, hogy mit gondolnak bloggereink erről a szellemesen romantikus regényről, esetleg játszanátok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért, tartsatok velünk!




   Florence ​Day a könyvszakma egyik legnépszerűbb romantikus szerzőjének a szellemírója, és komoly problémával küzd: egy szörnyű szakítást követően nem tud hinni többé a szerelemben. Számára a romantika halott.
   Amikor új – és nem mellesleg túlságosan jóképű – szerkesztője nem hajlandó további hosszabbítást adni neki az új kézirat leadási határidejére, Florence felkészül rá, hogy búcsút intsen a karrierjének. Ráadásul nem sokkal később olyan telefonhívást kap, amire nem lehet felkészülni: haza kell térnie a szülővárosába eltemetni váratlanul elhunyt, imádott apját. Abba a közösségbe, ami soha nem értette meg őt, és ahol az évek során semmi nem változott.
   Nem csak ezzel kell azonban szembenéznie. Az apja végakarata meglehetősen furcsa a temetésre kért ezer szál vadvirággal, Elvis fellépésével és a madarakkal. De a ravatalozóház ajtajában még furcsább dolog várja: egy szellem, aki pont olyan dühítően jóképű, mint korábban, és legalább annyira értetlenül áll a helyzet előtt, mint Florence. A romantika határozottan halott… de úgy tűnik, hogy az új szerkesztője is, és befejezetlen ügyük miatt a lány kénytelen átértékelni mindazt, amit valaha a szerelmes történetekről gondolt.
   Ashley Poston első felnőtteknek írt regénye meghitt történet hazatalálásról, családról és szerelemről a Szívek szállodája stílusában.



Magnólia Kiadó, 2023
Eredeti cím: The Dead Romantics, 2022




   Ezt a könyvet a fülszövege alapján választottam, csupán azért, mert anno nagy hatással volt rám Alessandra Torre A szellemíró című könyve (aki még nem olvasta, az tegye meg, mert egyike a legjobb könyveknek, amiket valaha is olvastam). A szerző teljesen ismeretlen volt számomra, viszont úgy gondoltam rossz nem lehet egy olyan történet, amiben nyilvánvalóan könyvekről van szó. Egyetlen pillanatig sem bántam meg.
   Ez egy minden szempontból szellemes történet – később majd kiderül miért mondtam ezt –, és az benne a jó, hogy hangulat vagy érzelmi beállítottság függvényében mindenki úgy értelmezi a történéseket és a cselekményt, ahogy úri kedve diktálja. Ugyanis ez a történet jelenthet valami véresen komolyat, szülő és a szerelembe vetett hit elvesztését, kilátástalanságot, kóborló egzisztenciát. De ugyanakkor felfogható a humoros oldaláról is, annak ellenére, hogy komoly dolgok történnek benne.
   A történet hősnője Florence Day, a romantikától megcsömörlött fiatal nő, aki maga is próbálkozott az írással kisebb-nagyobb sikerrel, pillanatnyilag egy nagyon híres romantikus szerző szellemírója. A kiégés határán áll, mert magánélete romokban hever – értsd: pasiügy, méghozzá csúnya –, neki pedig nyakán a határidő. És púpnak a hátára még régi szerkesztőjét is lecserélték egy jóképű fiatal férfire, aki nem az engedékenységéről híres.

   A hősnő sok évvel ezelőtt elhagyta kisvárosi otthonát, ahol családja egy temetkezési vállalkozást működtet – morbid, ugye? Nem jószántából tette, ugyanis van egy különleges képessége, amelyet apjától örökölt: látja az elhunytak szellemét. S mivel ez kamasz korában egy rendőrségi ügy kapcsán kiderült, az életét pokollá változtatták kortársai. Florence soha nem tért haza, most pedig muszáj lesz neki, hiszen szeretett édesapja hirtelen elhalálozott.
   A hazatérés több szempontból is fájdalmas. Először is ott a haláleset, ami az egész családot megrázta, továbbá szembe kell néznie azokkal a most már felnőtt emberekkel, akik kamasz korában pokollá tették életét különleges képessége miatt. A családban előkerülnek a régi és felhalmozódott sérelmek, s ne feldkezzünk meg a könyvről sem, amit be kellene fejeznie, de képtelen egyetlen sort ís leírni, hiszen a romantikába és a happy endbe vetett hitét magával vitte az a férfi, aki csúnyán kihasználta.

   Furának találtam, hogy hazatérésekor Florence nem a családi otthonba lakik, hanem inkább barátnője panzióját részesíti előnybe, ennek is megvolt az oka. S azon is csodálkoztam, hogy számtalan szellem jelenik meg neki a történet során, de édesapja soha, pedig erre vár a legjobban. A meglepetés akkor éri, amikor apja szellemére számítva újdonsült szerkesztője áll az ajtóban – szellem formájában –, ez pedig egy különleges kapcsolat kezdetét jelenti, hiszen Ben maga sem tudja, hogy mi történt vele.
   Nem titok, hogy én rengeteg romantikust, chick litet olvasok, s azt gondoltam, hogy már nem lehet meglepni, ez viszont nagyot durrant. Poston egy szokatlan környezetbe helyezte a romantikát, szenzációs karaktereket teremtett: a kicsit szétszórt hősnőt, a tökéletes pasit (nem nyálasan tökéletes és a pénisze méretéről sem esik szó!), egy flúgos családot, pletykás kisvárost. Egyetlen hiányérzetem van: a szemét pöcs expasi nem kapta meg a büntetését. Lenne néhány ötletem arra, hogy mi történhetett volna vele, és mindegyik nyolc napon túl gyógyuló.
   Azt hiszem soha, egyetlen párosnak sem szurkoltam ennyire, hogy a végére összejöjjön nekik az elképzelhetetlennek tűnő happy end. Izgalmas volt, pörgős, tele eredeti megoldásokkal, meglepetésekkel, érzelmekkel és fekete humorral. Olvassátok!







   A Halott romantika egy szellemes-romantikus regény, éppen ezért mostani játékunk során is ilyen könyveket keresünk. Minden állomáson találtok egy hasonló zsánerű, hiányos könyvcímet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni és beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a könyv teljes címét.
   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.



A    sz_ll_m_d_z_

 


a Rafflecopter giveaway






11. 27. Fanni’s Library   11. 29. Szembetűnő   12. 01. KönyvParfé   12. 03. Csak olvass!   12. 05. Pandalány olvas   12. 07. Betonka szerint a világ…   12. 09. Olvasónapló   12. 11. Zakkant olvas   12. 13. Hagyjatok! Olvasok!

2023. december 3., vasárnap

Katharina Herzog – Téli csillogás




   Kisvárosi könyvesboltok 1


   Kisvárosi könyvesboltok sorozatának első könyvével mutatkozik be a magyar olvasóknak Katharina Herzog. Ha szeretnél egy példányt a General Press Kiadó gondozásában megjelent könyvből, akkor kövesd blogturnénkat, és kis szerencsével tiéd lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv.




   Vicky, ​a fiatal műkereskedő véletlenül egy különös levélre bukkan, amelyet egy nyolcéves kisfiú, Finlay írt az elhunyt édesanyjának. A levélhez egy fényképet is mellékelt, amelyen az Alice Csodaországban ritka kiadását tartja a kezében. Vicky a bogaras könyvmolyoktól hemzsegő, festői skót faluba, Swinton-on-Sea-be utazik, hogy utánajárjon a különleges kötetnek, de egyből egy félreértés áldozata lesz. Graham, a kisfiú édesapja, aki antikváriumot üzemeltet a faluban, rögtön összetéveszti az új könyvesbolti eladóval. Amíg a fiatal nő hirtelen egy különös történet kellős közepén találja magát, benne egy jóképű özvegy könyvkereskedővel, Finleyvel, és egy rendkívül értékes könyvvel, addig neki is akad rejtegetnivalója: mindennek véget vethet, ha fény derül arra, milyen céllal érkezett a faluba. 
   Az olvasás öröme és a szerelem összefonódik Katharina Herzog bestsellerszerző elbűvölő Kisvárosi könyvesboltok-sorozatában. Tökéletes olvasmány a téli bekuckózáshoz, amely garantáltan felolvasztja a szíveket.



General Press, 2023
Eredeti cím: Winterglitzern





   A könyvpiacot oly mértékben elárasztották az amerikai és (ritkábban) angol szerzők írásai, hogy az ember lánya néha megfeledkezik arról, hogy mások is írnak, nem csak ők. Akik még nem olvastak német szerzőtől romantikust, chick litet vagy bármilyen más zsánert, azoknak szeretettel ajánlom Monika Peetz, Kathryn Taylor vagy akár Rita Falk könyveit. És természetesen Katharina Herzog könyvét is azoknak, akik szeretnének egy keserédes, igazi bekuckózós történetet olvasni.
   Egy olvasni szerető ember számára mindig ellenállhatatlan vonzerőt jelent egy olyan sorozatcím, amiben a könyv szó valamilyen formában jelen van. Tehát nem tudtam ellenállni a Kisvárosi könyvesboltok sorozatcímnek és a fülszövegben beígért skóciai településnek, mert Herzog minden eszközt bevet, hogy vonzóvá és letehetetlenné tegye a történetet.
   Először is megteremti a könyvmolyok számára ideális helyet: egy olyan kistelepülést, amelynek számos működő könyvesboltja van – sajnos Swinton-on-Sea fikció és a valóságban nem létezik, különben erősen gondolkoznék azon, hogy jó lenne ott eltölteni egy kis időt (mondjuk, úgy 20-30 évet). Hozzáad egy félárva kisfiút és a gyászában még mindig elmerült édesapját, több színes és szerethető karaktert, például egy nagyapát, aki nem a tapintatáról híres, és magát a hősnőt, aki valahogy kilóg ebből a közegből, hiszen ő a jövevény, akinek jól meghatározott feladata van. S hogy ki a történet igazi főhőse? Stílszerűen egy könyv: Lewis Caroll Alice Csodaországban című művének egy nagyon ritka és értékes kiadása, hiszen ez a katalizátor, amely az egész folyamatot elindítja.

   Swinton-on-Sea-ben Graham, a félárva kisfiú palackba zárt levéllel üzen a mennyekben lakó édesanyjának, melyet egy lufira kötözve indít útjára. S mellékel hozzá egy fotót is, melyen ő maga látható, kezében a kérdéses Lewis Caroll kötettel. A palack kalandos úton kerül Németországba, hiszen egy gépkocsivezető találja meg és viszi magával, élettársa pedig annak az épületnek a portása, ahol Vicky, a történet hősnője lakik. És nem csak ő, hanem édesapja is.
   Vickyről tudni kell, hogy nyomot hagyott benne szülei korai válása, és velük való kapcsolata bonyolult. Apja műkereskedő, jól menő aukciósházuk van, s maga Vicky is a szakmában dolgozik, áhítva apja elismerését, és ennek jeleként az előléptetést. Ugyanis egyáltalán nem természetes, hogy ő fogja megkapni az új fiókegység vezetését és a későbbiekben a családi céget. S míg Vicky és a portás a gyermek üzenetén mélázik, addig apja azonnal kiszúrja a fotón szereplő könyvet, és feladatul tűzi ki lányának ennek megszerzését. Ennek jutalma pedig a nagyon vágyott előléptetés lenne.

   Vicky sem simlis, sem csörtető típus, s fogalma sincs hogyan fogja megszerezni a könyvet, mely nem csak értékes, hanem családi emlék is, ezért két kézzel kap az esélyen, amikor Finlay, a könyvkerskedő és egyben Graham édesapja, összetéveszti a munkaközvetítő által küldött kisegítővel.
   Kicsit valótlan volt az a szinte azonnali szerelembesés a főszereplők között, de ez nem volt annyira zavaró. Vicky jó érezte magát a faluban és a könyvesboltban, barátokat szerzett és sajnos egyre jobban belebonyolódott a hazugságba, ami váratlanul és lufiként pukkant szét, Vicky pedig mindent elveszít, amit érkezése óta szerzett: a szerelmet, a bizalmat, a barátságokat, a megbecsülést.

   A történet karácsony előtt játszódik, a szerző végigvezetett a karácsonyi készülődés folyamatán egy nagyon erős közösségi szellemmel rendelkező településen. Igen, egy kicsit azért nyálas volt, a csilivili dolgok mindig nyálasak egy picit, de attól még az életünkhöz tartoznak.
   Hogy mi lesz a történet vége nem nehéz kitalálni, de pontoztam azt, hogy az odavezető út nem volt nyílegyenes, és a szerző meg tudott lepni néhány eredeti megoldással is. Mert azért ez a palacpostás dolog erősen hajazott Nicholas Sparks Üzenet a palackban című könyvére.
   Kicsit meseszerű, de nagyon szerethető történet, ami pont jó lesz arra, hogy a téli estéken az ember lánya bekuckózzon vele.









   Játékünk a karácsony ünnepéhez kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy olyan könyv fülszövegéből találtok részletet, melynek címében szerepel a karácsony szó. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a szerző nevét és a könyv címét.
   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz




   Titokban reménykedik volt férje, James Lacey felbukkanásában is. Várakozása közben különös levelet kap egy eldugott falu gazdag birtokosnőjétől, aki arra gyanakszik, hogy a családjából valaki meg akarja ölni. Agatha boldogan hagyja ott unalmas eseteit, és egykori kollégájával, Roy-jal elautózik az ódon udvarház tulajdonosához.


a Rafflecopter giveaway







12.03 Betonka szerint a világ…

12.05 Hagyjatok! Olvasok!

12.07 Könyv és más

12.09 Utószó


2023. november 13., hétfő

Hannah Grace – Jégtörő



   Maple Hills 1


   A Maxim Kiadó jelentette meg Hannah Grace: Icebreaker - Jégtörő című regényét, mely a jégtáncos Anastasia és a hokis Nathan perzselő szerelmének történetét meséli el. Ez a sztori lángra lobbantotta a TikTok könyvszerető közönségét is, itt az alkalom, hogy te is megszerezd a saját példányodat! Kövesd a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.




   Anastasia Allen egész életében azért dolgozott, hogy bekerülhessen az USA olimpiai csapatába.
   Ötéves kora óta versenyszerűen műkorcsolyázik, teljes egyetemi ösztöndíjjal büszkélkedhet, hála helyének a Maple Hills egyetem korcsolyacsapatában, és olyan az időbeosztása, hogy attól még a világ legelhivatottabb embere is elbőgné magát – Stassie a győzelemre hajt.
   Nathan Hawkins még sosem találkozott olyan problémával, amit ne tudott volna megoldani. A Maple Hills Titans csapatkapitányaként tisztában van vele, az ő felelőssége, hogy hokicsapatát a jégen tartsa. Amikor egy bosszantó félreértés miatt a két csapat kénytelen ugyanazon a pályán megosztozni, Anastasia partnere pedig ezt követően lesérül, Nate azon kapja magát, hogy a hokiütőjét cicanadrágra, félelmetes edzőjét pedig egy még félelmetesebbre cseréli.
   Stassie és Nathan a szó több értelmében is egymásba gabalyodik, de semmi gáz, mert Anastasiának egyébként egyáltalán nem jönnek be a hokisok… ugye?



Maxim, 2023
Eredeti cím: Icebreaker, 2022




   Egy vallomással kezdeném: valahogy elsiklottam az információ felett, mi szerint ez egy főiskolai románc lesz. Határozottan nem kedvelem az ilyen könyveket, kinőttem belőlük. Gondoltam semmi gond, majd a sport kompenzálja, hiszen milyen jó kis történeteket lehet olvasni a hokiskról (például Rachel Gibson Hokisok sorozata személyes kedvencem), s itt bizony egy egész hokicsapat korcsolyázik be a történetbe, hiszen a férfi főszereplő az egyetemi hokicsapat kapitánya, akinek már kinéz egy komoly szerződés.
   Azt is be kell vallanom, hogy eddig egyetlen olyan könyvet sem olvastam, amiben műkorcsolyázó szerepelt volna, a történetünk hősnője pedig az. Szeretek korcsolyázni (bár az első tíz percben velem törlik fel a jeget), a hokit – mint sport –  nem kedvelem, kiváncsi voltam mit lehet kihozni egy olyan történetből, amiben két olyan ember a főszereplő, akikben a jegen kívül semmi közös nincs.
   A fülszöveg meglehetősen sokat elárul arról, hogy mire is lehet számítani a cselekmény során, s túl sok plusz nem jött ezen felül, csupán jelentéktelen dolgok eltúlzása és sok felesleges drámázás, ami néhol vontatottá tette. Valahogy hiányzott belőle az a valami, ami berobbantja a történetet, ami miatt érdemes izgulni.

   Anastasia – a történetben többnyire Stassie beceneven fut – az a fajta sportoló, aki tudja mit akar. Látja a célt és mindent megtesz, hogy elérje: kemény munka, áldozatok, olyan mindent a sikerért típus. A cél pedig nem kisebb, mint az olimpiai csapat tagjának lenni, ezt pedig kevesen mondhatják el magukról. S mivel ő is emberből van, meg fiatal, vannak bizonyos szükségletei is. Csakhogy Anastasiának nincsenek kapcsolatai, neki dugópajtásai vannak. S szóba sem jöhetnek a hokisok, hiszen ő kifejezetten rühelli azokat a melákokat. Anastasia szerethető is, meg nem is. Mondjuk nem ő a legélesebb kés a fiókban, de ahogy több infórmációhoz jutottam a történet során, némiképp megértettem, hogy miért is olyan ő, amilyen, mi áll a megfelelési kényszere hátterében.

   Nate, a férfi főhős viszont többnyire szimpatkus volt, valószínüleg azért, mert kevésbé volt zűrös, bár néha voltak bunkó beköpései. De hát ilyenek a fiúk, nem? Viszont nem értettem, hogy mi a búbánatos francnak kell minden férfi főhősnek akkora farkat adni, ami már az anatómiai abszúrditás határait feszegeti? És miért kell ezt többször is kihangsúlyozni? Elsőből is megértettük. S még az is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a következő ilyen csodahímnek azt vágná oda potenciális partnere, hogy Öcsi, vidd a Boa constrictorod máshová, mert én ragaszkodom a belső szerveim épségéhez?
   A történetben számos mellékszereplő van, s pillanatnyilag úgy érzem, néhányan feleslegesek, mert mindegyikük dolgaival foglalkozott valamilyen szinten a szerző, ami kicsit zavarossá tette az egészet. Lehet, hogy ezek majd a további részekben fontosak lesznek (egy még biztosan lesz, és magyar nyelven is megjelenik 2024 elején), nekem most kicsit túltoltak voltak. A showt viszont a hokicsapat tagjai vitték el humorukkal. Kellett ez a kis szín a sok valós vagy képzelt probléma mellé.

   Az erotika kedvelői minden bizonnyal örülni fognak ennek a történetnek, mert lepedőszaggatás bőven van benne, s ha nem szaggatják, akkor beszélnek róla, bár ami azt illeti olvastam már jobban megírt erotikus jeleneteket is.
   Ez a könyv nem egy habkönnyű, sportolókról szóló romkom, hanem sokkal több, hiszen szó esik benne önbizalomromboló, bántalmazó kapcsolatról, ellenőrzésmániás szülőkről, mentális zavarokról, barátságokról és a híres-hírhedt egyetemi életről.
   Első könyvnek nem rossz, de lehetett volna jobb is. Személyes ízlés kérdése, hogy ki mennyire fogja majd szeretni ezt a történetet. 

 




   Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. A regény felnőtt olvasóknak szól! 
   Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.



Nathan milyen szakot tanul az egyetemen?


a Rafflecopter giveaway







Blogturné Klub

11.13 Betonka szerint a világ… 



2023. november 7., kedd

Lucy Score – Amit sosem fedünk fel



Knockemout 2



   A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.
   Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?
   Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.



Alexandra, 2023
Eredeti cím: Things We Hide from the Light, 2023





   Folytatódik Lucy Score Knockemout sorozata Nash és Lina történetével. Nem írtam semmit az első részről, bár nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy erőt vegyek krónikus lustaságomon és olvasás helyett bejegyzést írjak róla.
   Kicsit aggódtam mielőtt belefogtam ennek a résznek az olvasásásba, mert az előző annyira nem hagyott nyomot bennem, hogy elgondolkodtam az újraolvasáson, de szerencsére néhány dolog visszajött az olvasás során. Hogy ismerni kell-e az előző rész történéseit ahhoz, hogy ez élvezhető legyen? Nem igazán, de nem is árt, mert a szereplők nagy része ugyanaz, csak a főhősök személye változott, bár velük is találkozhattam már a korábbi részben.
   S ha már a főhősöket említettem, akkor ismerkedjünk is meg velük. Először is itt van Nash Morgan, a helyi rendőrfőnök, a korábbi részből megismert Knox Morgan testvére. Ragaszkodnak egymáshoz, de kapcsolatuk nem felhőtlen, s néha verekedésbe torkollik. Mert ugye, az igazi férfiak így rendezik el dolgaikat. S ha épp nem verik egymást, akkor szeretetük trágár beszédben nyilvánul meg, mert ettől igazi macsó egy férfi. Egyébként az egész történetre jellemző volt a trágár nyelvezet, nem irigyeltem a fordítóját.

  Nash rendőrfőnök épp poszttraumatikus stressz szindrómában szenved egy korábbi lövöldözés miatt, amire sajnálatos módon nem emlékszik. S hogy a dolgai bonyolódjanak, nem elég neki a minden lében kanál idős szomszédasszonya, púpnak a hátára beköltözik a ház üres lakásába Lina, Knox régi barátnője, akinek egészen izgalmas foglalkozása van: lopott tárgyakat kutat fel egy biztosítónak. Ezt természetesen nem köti senki orrára, hanem ködösít, mellébeszél. S mint a történet során kiderült, Lina és Nash esetében nem csak az instant vonzalom a közös, hanem ugyanazt a fazont akarják kézre keríteni, egymástól független okok miatt.

   Nos, a történet akár jó is lehetett volna, mert volt benne kellő mennyiségű izgalom, csavar, sőt humor is. De, mert kell elnnie egy de-nek is. Szóval számomra jobb lett volna a pornográfiát is megszégyenítő szexjelenetek nélkül, legalább is felét símán kihúztam volna, s még akkor is maradt volna elég, hogy a zsáner rajongói kielégítve érezzék magukat. S lassan unom már azokat a férfi karaktereket, akik csak attól érzik magukat kellően férfiasnak, ha megmondhatják egy nőnek, hogy mit csináljon, mintha az illető hölgy gyengeelméjű lenne. Lina nem az, hanem egy nagyon is erős nő, akit nem kényeztetett el az élet, de azért még nem sírja tele a könyvet lelki mizériáival, bár szívleállásának történetét azért néhányszor elmeséli a történet során, s ez az ismétlés azért idegesítő volt. Mint ahogy idegesítő volt a „nem szabadott volna” kifejezés is (sok volt belőle a szövegben). Annyira, hogy megkerestem egy nyelvész professzor ismerőst (ugye milyen jó, ha az ember lánya jó viszonyt ápol volt osztálytársai szüleivel?), hogy megérdeklődjem helyes-e ez így. Szerinte a köznyelvben elfogadott, de irodalmi nyelvezetben a „nem lett volna szabad” kifejezést javasolta. Nos, az vitatható, hogy Lucy Score jelen írása mennyire irodalom. Zavar az is, hogy a fordító következetesen a „barber” szót használta a jó régi magyar borbély helyett – de legalább következetes volt, s valahogy azzal a vagus ideggel sem vagyok kibékült, mert vagy lefordítjuk az egészet magyarra és lesz belőle bolygóideg, vagy hagyjuk szépen az egészet latinul, mert milyen puccosan hangzik, hogy nervus vagus.
   
   Én igazán szeretem a hosszú könyveket – ez 640 oldal –, abban az esetben, ha nem tömik meg lepedőszaggatással. Reménykedtem, hogy ez a túlzott és explicít erotikára való törekvés is el fog múlni, mint annyi minden más, de úgy néz ki, ez nem akar.
   Igazándiból nem volt rossz maga a történet, mert minden klisét megragadott, hogy működöképessé tegye: mentett cuki kiskutya, motorosbandák, nehéz gyermekkor, s így tovább. Ha kicsit visszafogta volna a trágárságot, meg a mellveregető macsóságot a férfi szereplői esetében s akár jó is lehetett volna. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem vagyok érdekelt a következő részben, de ki tudja?


2023. október 17., kedd

Adam Kay – Sokkterápia



   Az orvos, aki szögre akasztotta a fehér köpenyt



   Adam Kay (Ez fájni fog, Mert szülni karácsonykor kell) legújabb könyve, a Sokkterápia szórakoztató és olykor szívfájdítóan személyes sztorijai arról szólnak, mi történik, amikor egy orvos szögre akasztja a fehér köpenyt, de a szakma fogva tartja. Továbbá arról is, hogy milyen volt orvostanhallgatónak lenni a 21. század elején, mi történik, ha feltépjük a régi sebeket, és megvizsgáljuk az újakat, és hogy az orvosi diagnózis olykor önvallomás is.
   A Sokkterápia Nagy-Britannia kedvenc mesélőjének legviccesebb és egyúttal legmeghatóbb könyve.





Athenaeum, 2023
Eredeti cím: Undoctored: The Story of a Medic Who Ran Out of Patients, 2022






   Adam Kay harmadik magyar nyelven megjelent könyve, mindhármat olvastam, és be kell vallanom, hogy egyre kevésbé tetszik, amit produkál. Az első (Ez fájni fog) valami új volt, mondhatni egyedi a könyvpiacon, szórakoztatott is, meg nem is, mert mint szakmabeli, szembesültem azzal is, hogy ott bizony erős csúsztatások is vannak – elképzelhetően a poén kedvéért. Utána jött a Mert szülni karácsonykor kell, és néhány oldal után abbahagytam, mert egyszerűen már nem érdekelt. Hosszú idő elteltével vettem ismét kezembe és végigolvastam, annak ellenére, hogy nem kedveltem.
   S akkor most itt van ez a harmadik könyv is, ami ugyanazt a témát járja körbe: az egészségügyet, mert abba bármikor, bárhol ezen a világon jól bele lehet állni és szapulható naphosszat. Igen, sehol a világon nem tökéletes az egészségügyi ellátás – még a magánszektorban sem, ami bizony sok pénzbe kerül –, de Kay hátat fordított a szakmának saját elhatározásából, akkor engedje már el.

   Kay mostanában humorista, forgatókönyvíró. Semmit nem láttam azok közül, amikben valamilyen formában közreműködött, őt magát sem egyetlen fellépésén sem, tehát csak és kizárólag azokra az érzésekre támaszkodom, amiket a könyvei váltottak ki. Az első az a dögunalom. Mert Kay harmadik könyve sem szórakoztató, sem vicces nem volt. Lassan kifogy a volt szakmájához kapcsolódó vicces vagy megbotránkoztató történetekből (mindenkinek van ilyen, nem ő találta ezt fel), 
   Nem értem honnan jött a magyar cím (Sokkterápia), mert ennek igazándiból semmi köze nincs semmilyen terápához és a sokkhoz sem, ha nem számítom azt, hogy sokkolóan unalmas és (tengernyi jóindulattal) középszerű volt. Egyszerűen már nincs mondanivalója, ezért váltakozva olvashattam szösszeneteket zűrös magánéletéről és orvosi valamint későbbi humorista pályafutásáról. Bár hozzá kell tennem, hogy ez a kötet inkább magánéleti dolgokra helyezi a hangsúlyt és nagyon kevés az egészségügyi pályafutásához tartozó sztorit tartalmaz. Továbbá belekeverte a covidot is, amivel mellesleg igaza van, mert Nagy Britannia nem kezelte okosan a járványt, arról a nyájimmunitásról álmodozva, ami a SARS-fertőzés esetében nem alakul ki. Ez a melléfogás sok emberéletbe került. Valamint abban is igaza van, hogy a formaldehid iszonyúan büdös, és a szaga jó ideig elkíséri az embert, hogy az orvosok a legrosszabb betegek (tisztelet a kivételnek), hogy maguknak sokkal könnyebben felírják az antibiotikumot, mint a páciensnek.

   Ha csak fele igaz a kínos vagy zűrös magánéletéről megosztott történeteknek, akkor... jobb ha ezt le sem írom. Értem én, hogy ő csak családi nyomásra választotta az orvosi hivatást, de ha abbahagyta, mert nem érezte életcéljának az orvoslást – és ezért tisztelni tudom –, akkor engedje el és pont.
   Nyilvánvalóan nem kedveltem, ezért nem is ajánlom, de ízlések és pofonok...


A szerző első könyvéről itt olvashatsz: Ez fájni fog