Marian Keyes - Egy sármos férfi

Lola épp most tudta meg, hogy barátja – a karizmatikus politikus, Paddy de Courcy – megnősül. 

És mást vesz el. Lola összetört szívvel elhagyja a várost, hogy a tenger melletti kis házikóban nyugalomra találjon. Ám Lola visszavonulása korántsem annyira idilli, mint ahogy azt remélte…

Az újságíró Grace egy cikket szeretne írni az eljegyzés hátteréről, titkairól és úgy érzi, Lola a kulcs a rejtélyhez. Grace régen ismerte Paddy-t. De miért nem tudja elfelejteni a férfit?

Grace nővére Marnie talán tudja a választ, de ő is rejteget bizonyos dolgokat a múltból. Szerető férje és gyönyörű lányai csodálatosak, de mégsem tudják feledtetni első igazi szerelmét, egy bizonyos Paddy de Courcy-t. Milyen áron tud majd Marnie továbblépni?

Alicia Thornton Paddy leendő felesége. Alicia elhatározza, hogy tökéletes feleség lesz és mindent megtesz jegyeséért. De vajon ismeri-e a valódi Paddy-t?

Négy nagyon különböző nő. Egy rettentően sármos férfi. És egy sötét titok, amely mindannyiukat összeköti.

Ulpius-ház, 2012

Eredeti mű: Marian Keyes – This Charming Man, 2008

Akár olvastál már Marian Keyes könyvet, akár nem, ez az írása meg fog lepni. Semmiben nem hasonlít például a Walsh sorozathoz (Görögdinnye, Rachel vakációja, Angyalok, Van valaki odaát, A Mercy Close-i rejtély) és el kell mondanom, hogy nekem ez sokkal jobban bejött mint bármelyik másik műve. Nem véletlen, hogy ötvenegy kiadást ért meg eddig. A Walsh-sorozatot nem is igazán szerettem, az utolsó két részét már el sem olvastam. Lucy Sullivan férjhez megy című könyve van még a befutóim listáján, bár nem mondanám, hogy valamennyi írását olvastam.

Tulajdonképpen ez volt az első könyv amit tőle olvastam és nem is mostanság, de az este beszélgettem egy olyan ismerőssel, akiről ez a könyv jutott eszembe… a benne leírtak miatt. Túlzás lenne azt mondani, hogy fülétől farkáig újraolvastam, de rendesen belenéztem.

Ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá kellene tenni minden nő számára, mert olyan – nagyon kényes – témához nyúl amit mai napig hajlamosak vagyunk eltitkolni, magunkat hibáztatni érte, szégyennek tartani és a szőnyeg alá seperni… valamint vastag sminkkel eltakarni. S nemcsak egy kényes témát piszkál meg, hanem többet is érint – persze ez attól is függ, hogy kinek mi a kényes téma: családon, kapcsolaton  belüli bántalmazás? alkoholizmus a nők körében? transzvesztiták? korrupt politikusok?

Ne tévesszen meg a borítója, ez nem egy könnyű olvasmány, és nem is rövid. A történet több szálon is fut, de majd mindegyik szál ugyanoda vezet: Paddy-hez. Ő mindennek a motorja, a mozgatója, ő a “sármos férfi”. 

A cselekmény természetesen Írországban játszódik, mint a Keyes regények többsége. Helyenként idegesíteni fog egyik-másik szereplő, félretennéd, mert túl hosszú, túl vontatottnak tűnik, de ne tedd, megéri végigolvasni. Minden titok, mocsok, hazugság és megjátszás mögött emberi sorsok vannak, emberi életek, kapcsolatok, házasságok mennek tönkre.

Ne mondd azt, hogy veled ez nem történhet meg… de, megtörténhet. 

Fölösleges elmondani, számomra ez egy jó könyv és csak ajánlani tudom... de hát ízlések és pofonok.

Joanna Trollope - Lányok és férfiak

Jamest rettenetesen felzaklatja, hogy autójával véletlenül elüt egy idős hölgyet. Barátnője, Kate számára azonban az eset kapcsán felmerül egy kérdés: mit keres ő James mellett, aki huszonöt évvel idősebb nála, aki elfelejti magával vinni a szemüvegét, és elüt egy bicikliző idős nőt? James legjobb barátja, Hugh élete is válságba került, látszólag tökéletes és nála jóval fiatalabb felesége, Julia mellett. Hugh egykoron Nagy-Britannia legismertebb híradósa volt, de csillaga már hanyatlóban van – Juliáé viszont emelkedik: elindul jól jövedelmező tévés karrierje.

Négy ember – két meglett férfi és két fiatal nő, akik a lányaik lehetnének – küszködik az elégedetlenséggel, miközben két párkapcsolat kerül a szakadék szélére. Melléjük csapódik még egy Miss Bachelor nevű, függetlenségét hevesen védelmező vénkisasszony, és a kibontakozó események mindannyiuk életét örökre megváltoztatják.

Új kapcsolatok szövődnek, régi kételyek kerülnek felszínre, családok és sorsok zilálódnak össze.

Kossuth Kiadó, 2016

Eredeti mű: Joanna Trollope – The Men And The Girls, Black Swan, 1995

Az írónő több könyvét olvastam már, a Szeretőből feleség-ről írtam is blogbejegyzést. Változatlanul szeretem az írásait, mert nem rugaszkodik el a valóságtól és igenis hétköznapi, aktuális témákról ír.

Nem túlzottan népszerű a hangját hallató olvasótáboron belül, hiszen nincsenek dögös milliomosai, sem sérült lelkű dívái és nem folyik írásaiban az erotika – “nem csatakos”, hogy egy haverinát idézzek.☺… és amerikai tini-témájú disztópikus limonádét sem ír. Ez a hölgy minden bizonnyal nyomot hagy az irodalomban, abban a bizonyos nagybetűsben. De hát ízlések és pofonok…

A Lányok és férfiak című könyvében a házastársak, partnerek közötti korkülönbségről ír egy olyan történetben, melynek férfi főszereplői olyan nőkkel élnek együtt, akik símán a lányaik lehetnének. A középkori válságról, az öregedésről ír, arról a pillanatról amikor a korkülönbség miatt a kapcsolatban lévő felek egyikének kétségei támadnak és nem tudja mit is keres ő abban a konfigurációban. Ne hidd, hogy minden esetben a fiatal nőknek támadnak kétségeik, és fiatal nőkön nem olyan csibéket kell érteni akiknek a hátsóján még ott a tojáshéj, hiszen Kate-nek tizenéves gyermeke van. Kate… aki folyamatosan rossz döntéseket hoz és a maga módján önző, aki kicsit elveszett a világban és nem érti meg, hogy a tény, hogy egy fedél alatt él a lányával, az nem jelenti azt, hogy otthont teremtett a számára.

Az Oxford és környékén játszódó történetben két pár válságát ismerjük meg: James és Kate valamint Hugh és Julia történetét. Egyik párnak sikerül megoldania a konfliktust, a másik végérvényesen szakít. Hogy kinek sikerül és kinek nem… majd elolvasod és megtudod.

Mindezek mellet olyan kényes témákat is érint a könyv mint az euthanázia – a csodabogár Miss Bachelor nagy támogatója –, vagy a családon belüli bántalmazás.

Nálam ez a “jó könyv” kategóriában fut, nem tizenéveseknek való, mert kellő élettapasztalat hiányában nem fogják érteni miről szól és tetszeni sem fog nekik. Az is jó benne, hogy nincsenek folytatásai, kiegészítő novellái, tehát történet vége, pont.

Mira Sabo - Amíg kinyílik a szemünk

"Ez nem egy rózsaszínű lányregény, ha arra számítottál, helyezd vissza a polcra, és felejtsd el! Ha mégis kinyitottad, akkor már csak egyet tanácsolhatok: vegyél ki szabadságot, kapcsold ki a telefonodat, és maradj egyedül!
Szenvedélyes szikrázás, pimasz őszinteség egy mindent elsöprő kínkötelékben és végül letaszítottság, a valóság létlejtőjén. Fehérgallér és hivalkodás, kozmetikázatlanul. Izgalom, erotika, titkok, luxus. Az alvilág összefonódva az ország rejtélyes, leggazdagabbjaival, mocskos magánéletük, különös szokásaik egy gyönyörű lány életútján át, szexszel ízfokozva.

Olvasol vagy lemaradsz?"

MŰVELT NÉP, 2016

KALLIOPE, 2015

Két borító, két kiadó, ugyanaz a könyv kevesebb mint fél éven belül – ha jól emlékszem. Nos, az írónő tudja a háttérdolgokat és azt, hogy miért kellett – vagy akart – kiadót váltani. Ezt azért érzem szükségesnek elmondani, mert már többször is hallottam a kérdést, hogy akkor ez most ugyanaz vagy a folytatás. Tehát ugyanaz.

Dobhatjátok a követ, az utcaszegélyt, a karácsonyról maradt beiglit, de ez akkor sem akkora durranás, mint ahogy a fülszöveg beharangozza. Az egyetlen igaz dolog belőle, hogy nem egy rózsaszínű lányregény, de hogy vegyek ki szabadságot és kapcsoljam ki a telefonom? Ezért? Na ne vicceljünk! Tizenkettő egy tucat, számtalan ilyen tematikájú írás van, ez annyiban különbözik, hogy magyar szereplőket használ magyar környezetben. Ha azzal akart befutni, hogy majd nagy, mellveregető magyarságunkból fakadóan ájuldozni fogunk a könyvtől, szerintem ez egy kicsit mellément. Én az biztos, hogy nem feküdtem ki tőle. De legalább nem lehet a fordításra és a fordítóra kenni a dolgokat.

A többnyire Magyarországon (Budapesten) játszódó történet kisebb fentartásokkal hihető, akár igaz is lehetne. Piszkosul gazdagék, “én vagyok a világ közepe és ti mind szemetek és alattvalóim vagytok” családjába becsöppen egy liba – másként nem lehet nevezni azt a nőt, aki a sokadik verés után sem tudja, hogy a bosszú hidegen jó és jobban jár, ha sértett önérzetét és nagy száját mélyen elássa, amíg a megtorlást meg tudja valósítani. Nem akar ő oda bekerülni, de nem is nagyon szabadkozik a luxus ellen, amíg azt hiszi ez isteni ajándék. A piszkosul gazdagék és a konjunktúra áldozata és siránkozik sokszáz oldalon keresztül.

A történet szépen keretbe van foglalva, az író találkozik a hölggyel, aki elmeséli neki ezt az egész mizériát, majd a végén jön az ígéret az író részéről, hogy majd, esetleg, alkalomadtán folytatása is lesz a történetnek. No, ez eddig rendben is volna, csakhogy a történetben vannak olyan részek amiről a hölgy (aki mesél és főszereplője a könyvnek) nem tudhat, mert nem volt ott, tehát nem mesélheti el – például a férje svájci legénybúcsúja, s ez csak egy példa volt a sok közül. Akkor, hogy is van ez?

Bár lehet lesznek olyanok, akik ezt a történetet készpénznek veszik, de ez akkor is fikció. Azt sem értettem, hogy a beharangozóban minek kellett olyan nagy feneket keríteni a korrupciónak meg a fehér galléros bűnözésnek. Mondott valami újat valaki számára? Vagy a drogok… bocsi hölgyem, nem csak a gazdagok és a hivalkodók drogoznak és az, hogy valakinek eltér a szexuális preferenciája attól, amit a statisztikai átlag vall magáénak, az az illető magánügye és azért nem kell elítélni, sem szexuális perverziónak címkézni.

Nekem ez a könyv a “futottak még…” kategorába sorolódott, újraolvasni nem tervezem… de hát ízlések és pofonok.