“Az embernek
csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”
A könyv
fülszövege Gárdonyi egyik legnépszerűbb történelmi regényeként említi, amit –
bevallom – nem értek, hiszen hol van ez az Egri csillagoktól, mely ugyebár
kötelező olvasmány az iskolai tantervben, vagy Ida regényétől. Egyébként
mindkét regényből film is készült, amit évente legalább egyszer valamelyik
nemzeti adó vagy kereskedelmi csatorna szabályszerűen meg is ismétel, mert
miért ne? Ebből nem készült sem film, sem semmi más, és eléggé méltatlan módon nem is
népszerűsítik az utóbbi időben. Ez természetesen csupán az én véleméményem, és
ami azt illeti kissé elfogult is vagyok, mert nekem viszont ez a kedvenc
Gárdonyi regényem.
Ifjúsági- és
gyermekirodalomba tartozó műként tartják számon, hiszen a nyelvezete, a stílusa
könnyen érthetővé teszi a fiatalabb korosztály számára is, de ugyanolyan élvezetet
találnak az olvasásában a felnőttek is.
A történet
központjában Zéta áll, a trák származású görög, akit apja a rabszolgapiacon Priszkosz
rétornak ad el. Nincs ebben semmi megbotránkoztató, hiszen az ókorban bevett
szokás volt, hogy szegény családok gyermekeit rabszolgának adják el, a történet
idején pedig az ötödik század közepe táján járunk.
Zéta
szerencsésnek mondható, hiszen gazdája felismeri a benne szunnyadó tudásvágyat
és ifjú korára Zéta gazdája jobbkeze lesz, mi több, később fel is szabadítja a rabszolgaságból.
Mondhatni, ez egy ókori sikertörténet a szegény sorsból induló gyermekről, aki
a későbbiekben bizalmi poziciót tölt be a Attila, a hun király udvarában. A társadalmi felemelkedés egy bizonyos fokát ugyan sikerül elérni, de a boldogság nem jár vele együtt, mint ahogyan az a történetből kiderül.
De addig. míg
ez bekövetkezik Zétának hosszú útat kell bejárnia.
A hunok
városába Priszkoszt kísérve jut el, aki követségbe érkezik többedmagával. Ez pedig
azokban az időkben nem villámlátogatást jelentett, hanem heteken, hónapokon át
tartó ott-tartózkodást, ami alkalmat ad Zétának, hogy megismerje a hunok
szokásait és szerelemre lobbanjon Csáth nagyúr lánya, Emőke iránt. Ez az érzés
olyannyira erős, hogy hamis levélet gyárt, mellyel gazdája nevében Csáthéknak
adományozza saját magát, hogy szerelme közelében lehessen. S ezzel megkezdődik
a véletlenek sorozata, melyek odáig vezetnek, hogy előbb Rika királynéval és
annak udvartartásával kedvelteti meg magát, majd hősiességével akarja magára
felhívni Emőke figyelmét. Szerelme szíve azonban csak egyetlen emberért dobog:
Attiláért.
A történetet
Zéta meséli el, mintegy visszaemlékezve honnan indult és hová jutott, és rengeteg valós történelmi tényt, eseményt
is tartalmaz.
Ez az a könyv,
amit időnként újra és újra el kell olvasni, mert egyszerűen megunhatatlan. De természetesen ízlések és pofonok.
Gárdonyi egyik
legnépszerűbb történelmi regénye, színes, ősi világot elevenít meg: a
népvándorlás korának izgalmas, sorsdöntő fejezetét, Attila – hun királynak –
mindent elsöprő uralmát és hirtelen halálát. Egy fiatal görög rabszolga, Zéta,
Attila közelébe sodródik és krónikási hűséggel meséli el élményeit,
tapasztalatait a hunok táborában. Ő maga művelt, nagytudású ifjú, íródeákja
Priszkosz rétornak, aki a császár követeként indul Konstantinápolyból a Tisza
partjára, Attila udvarába. Zéta szerint rettenthetetlen, vad harcosok élnek a
hunok földjén, de asszonyaik sem akármilyenek. Van köztük egy, aki különösen
kedves neki. Tőle tanulja meg, hogy az embereknek csak az arca ismerhető meg,
igazi lényük rejtett, láthatatlan. Zéta nevet, rangot, vagyont remélve indul
még a katalaunumi ütközetbe is, hogy méltó lehessen a hun főúr lányához. De
Emőke számára csak egy csillag ragyog: Attila – akit halálakor önként követ a
sírba.
Először 1902-ben
jelent meg, utána még negyvenegy kiadást ért meg, a legutolsó 2015-ben, a budapesti
Hermész Média gondozásában
A bejegyzésben
szereplő fotók a 2001-es Attila, a hun király (eredeti címe: Attila, the Hun) című televíziós
minisorozatból származnak.