Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelenik meg Jennie Melamed disztópiája, a Lányok csöndje. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével és ismerjétek meg az Óföldet maguk mögött hagyó új civilizáció felkavaró történetét. A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát is.
Ahol a totális
hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox
rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára,
ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott
gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a
serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek
ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai
kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett
molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a
méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró
disztópiában.
Athenaeum,
2018
Eredeti mű: Jennie Melamed – Gather the Daughters, 2017
Amikor először
találkoztam a könyv ajánlójával, az első reakcióm a “NEM” volt. Mert ugye ez
egy disztópia, ami egy, a jövőben bekövetkező rosszabb világról szól, erőszakról,
elnyomásról, elembertelenedésről, diktatúráról. Hozzám nem állnak közel az
ilyen jellegű írások, nem is igazán olvasok disztópiát. Aztán tovább olvastam az ajánlót és a szerzőről kiderült,
hogy antropológus, pszichiátriai szakápoló (eredetileg azt hittem pszichiáter),
aki a fizikai és/vagy lelki sérüléseket szenvedett gyermekekkel és
serdülőkorúakkal foglalkozik, és könyvében is ezt a témát közelíti meg. Ez az
információ gyökeresen megváltoztatta döntésemet és egy “keblemre tesó!”
felkiáltással kaptam a könyv után.
A szerző
felhasználva antropológiai ismereteit a természeti népekről, zárt vallási és
etnikai csoportokról egy egészen primitív társadalmat mutat be. Olyan “Isten
hozott a sötét középkorban” módon.
Világégés.
Ettől a hazugságtól indíttatva telepedik át néhány család egy szigetre, ahol a csoport vezető
férfiai egy olyan mikrotársadalmat hoznak létre, melyben mindenkinek megvan a
maga jó meghatározott helye és szerepe, és ebből a szerepből nincs szabadulás,
ez a szerep öröklődik apáról fiúra, anyáról lánygyermekre. Ahol a nemi éréssel véget ér a gyermekkor és a serdülőkort átugorva egyenesen felnőtt lesz egy lányból. Ahol elzárkóznak a
fejlődés bármely formájától, ahol a szabályok szigorúak és jól meghatározottak.
Ehhez nem kell egy világégés, elég csak körbenézni fejlett és civilizáltságára
oly büszke világunkban, ahol olyan konzervatív vallási közösségek vannak, akik
ugyanúgy elutasítját a fejlődést és a technika vívmányait, mint a sziget lakói –
lásd például az amishok.
Ezen a
szigeten a nők szerepe kizárólag a háztartás vezetésére és az utódok
biztosítására korlátozódik. És az engedelmességre. Ezt pedig születésük pillanatától meghatározott.
Nem az én
tisztem megítélni, hogy Jennie Melamed könyvének mekkora az irodalmi értéke,
vannak erre érdemesebbek. S minden olvasó eldönti majd, hogy mennyire érintette
meg a történet, mennyire tudta a szereplők helyébe képzelni magát, mit tett
volna egy olyan diszkriminatív társadalomban, amely azonnal kivet magából,
mikor már nem vagy a hasznára. Igen, ez egy olyan társadalom, ahol a “haszontalan”
egyedet megkínálják az utolsó italával, leírják, eltakarítják az útból, erről
pedig ugye mindig a vezetők döntenek.
Azt viszont el
tudom mondani, hogy a szerző, hivatásából kifolyólag, szakmai szempontból
kifogástalanul ábrázolta azt a testi-lelki traumát, amin a sziget lánygyermekei
és asszonyai keresztülmennek. Ezért van kihangsúlyozva a fülszövegben is a
SZÜLJ FIÚT! Mert ebben a társadalomban, és nemcsak, egy fiúnak más lehetőségei
vannak.
A szerző által
bemutatott szigeti társadalom világunk kicsinyített ábrázolása, hiszen –
bármennyire nem akarjuk elfogadni –, napi szinten kell szembenéznünk az inceszttel,
a pedofíliával (gyermekekhez, azaz serdülőkor előttiekhez valő szexuális
vonzódás), az efebofíliával (sedülőkorúakhoz való szexuális vonzódás), a nemi
erőszakkal, a nők diszkriminációjával. Továbbra is vannak olyan etnikai-vallási
csoportok – és nemcsak!!! –, ahol a nő másodrangú, ahol a nemi érést azonos szintre helyezik a
felnőtté válással, ahol gyermekek szülnek gyermeket, ahol a csoport felnőttjei
abuzív módon döntenek kis- és serdülőkorúak sorsáról valási meggyőződésük vagy
a hagyomány nevében. Elég csak a
délutáni-esti híradót megnézni, találomra, bármelyik kereskedelmi
televíziócsatornán: bántalmazta, megerőszakolta, megölte…
Nincs az
rendben, hogy egy lánygyermek azért örüljön első havivérzésének, mert akkor a terhességtől való félelmében apja nem molesztálja és nyugodtan alhat éjszaka. Az sincs rendben, hogy a
hagyomány és a csoport törvényei nevében serdülőkorúakat erőszakoljanak meg és
ejtsenek teherbe, csak azért mert nemi érettségük alkalmassá teszi őket a
fogantatásra. Nincs rendben, hogy az ellentkező lányokat tudatmodósító
szerekkel vegyék rá az erőszakban való közreműködésben. Az sincs rendben, hogy
ezek a serdülőkorúak kínok között halott magzatokat hozzanak világra, mert bár
nemileg érettek, de testük még nem eléggé fejlett egy magzat kihordására. Az
pedig végképp nincs rendben, hogy kiszolgáltatottak, hogy megfélemlítettek, hogy
nincs választásuk.
Kicsit
elgondolkoztatott, hogy kiknek is ajánljam olvasásra ezt a könyvet. Ez nem egy
habkönnyű olvasmány, tehát kiskorúaknak nem, ugyanakkor ez róluk is szól, de mit
értenének belőle? Ugye, gyermekeinknek azt szoktuk mondani, hogy ne álljanak
szóba idegenekkel, ne fogadjanak el semmit tőlük, de a szexuális ragadozók
túlnyomó többsége nem idegen az áldozat számára, hanem a család vagy az
ismerősök, barátok köréből kerül ki. Ajánljam azoknak a felnőtteknek, akik ilyen-olyan
okból félrefordítják fejüket, amikor gyermeküket bántalmazzák, vagy nem hisznek
nekik, amikor azok az őket ért sérelmeiket mondanák el? Azoknak a nőknek, akik saját maguk keresnek mentséget társuk erőszakos viselkedésére? Azoknak, akik nem
tudják, hogy a hallgatás, az eltitkolás bűntársat csinál belőlük? Semmi
értelme. Olyanoknak ajánlom, akik tenni akarnak és tudnak az ellen, amire a történet felhívja a figyelmet, s kívánom, hogy ők legyenek
minél többen.
Ez a könyv egy
segélykiáltás. Egy olyan személy segélykiáltása, aki napi szinten szembesül az
agresszió különböző formáinak áldozataival, aki tudja, hogy az átélt traumát nem lehet meg nem
történtté tenni, csak megelőzni, és tudja, hogy egy új nap újabb áldozatot hoz. Felkavaró, figyelemreméltó, megdöbbentő.
A könyv
kapcsán a disztópiák adaptációinak világába kalauzolunk Titeket egy
nyereményjáték erejéig. Minden állomáson találtok egy-egy fotót valamelyik
népszerű disztópia főszereplőjéről. A feladatotok, hogy felismerjétek, melyik
filmbeli alakítását mellékeltük a fotón, és a regény címét beírjátok a
Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek,
a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben
értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező
esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
01.15. -
Spirit Bliss
01.17. -
Szembetűnő
01.19. -
Betonka szerint a világ...
01.21. - Kelly és Lupi olvas