"Tinédzserként
találkoztam először William McAlisterrel. Jóképű férfi volt, gyönyörű
feleséggel. Mr. McAlister akkoriban lett édesapám partnere a cégben. Elbűvölő
személyiség volt, de csak egy jó családi barát.
10 évvel
később: 25 éves vagyok, egyedülálló anyaként elkövettem néhány hibát.
Megküzdöttem a démonjaimmal, de most új életet kezdek. Minden az elképzeléseim
szerint alakult, míg meg nem pillantottam Will McAlistert.
Elvált, és már
nem csak apám barátját látom benne, már sokkal többet jelentett számomra.
Árasztja magából a magabiztosságot és a sokat ígérő szexualitást. Magas,
férfias, egy igazi gentleman, a tekintete erős és csábító. Teljesen odavagyok
érte.
Esélyem sem
lehet nála, hiszen ő az apám legjobb barátja, üzleti partnere és a
főnököm.
Igaz?
Tévedés."
Igaz?
Tévedés."
Karina Halle
erőteljes története meghódította a világot, és most végre a magyar
olvasóközönség is függővé válhat tőle.
Álomgyár, 2017
Eredeti mű:
Before I Ever Met You, Metal Blonde Books, 2017
A meglehetősen
termékeny szerző első magyar nyelven kiadott könyve. Bár Karina Halle a horror
és a krimi műfajában is jeleskedik, a kiadó ezt az erotikus-romantikus
történetet választotta a szerző bemutatására – ők tudják miért.
Maga a sztori
nem több mint egy erotikával és divatos klisékkel jól feldúsított szerelmi
történet, olyan, amilyent tucatszám lehet olvasni a HarperCollins havi
kiadványaiban – persze az erotika nélkül. Ez, mondjuk, nem feltétlenül rossz,
hiszen időnként az ember lányának ki kell sütnie az agyát olyan romantikus
történetekkel is, amik kizárólag a pihenést és szórakoztatást hivatottak
szolgálni, mert nem kell rajtuk gondolkozni, indulásból tudjuk, hogy
biztosított a boldog végkifejlet és viszonylag gyorsan véget is érnek.
Ez a történet,
ahogy már elítettem, a hozzá adott erotikával és divatos klisékkel több. Meg
néhány ellentmondásos helyzettel, amit nehéz megérteni, legalábbis nekem.
A sztorit
mindkét főhős szemszögéből megismerjük, hiszen Will és Jackie is megosztja
velünk gondolatait, s teszik ezt jelen időben és egyes szám első személyben
mesélve. Ez nálam alapból nem menő, soha nem is titkoltam, hogy nem kedvelem az
ilyen megoldásokat, s főleg azt, amikor egy női szerző akarja velem elhitetni,
hogy tudja mi van egy férfi fejében – egyébként ez fordítva is igaz, azaz férfi
szerző női fej.
Mindkét hősünk
túl van már egy-egy kapcsolaton-házasságon-csalódáson. Jackie huszonöt éves és
egy hét éves fiúgyermek anyja, Will negyvenegy és Jackie apjának üzlettársa.
Animációs filmekkel foglalkoznak és legmenőbb épp a DinoWars című, s mit tesz a
véletlen ördöge, Jackie fia pont a dinókért rajong. Ez egyénként rá is nyomja
bélyegét a történetre, mert ahol a gyermek megjelenik ott szuperhősökről, de
főleg dinókról esik szó.
Miután lassan
mindkettejük kicsit sem rózsaszín múltjával megismerkedünk, mindenki számára
nyilvánvaló, hogy a két hős túllép a munkatársi viszonyon – Jackie Will
asszisztense. Olyan tessék-lássék munka, amit azért kapott, mert ugye ő a főnök
lánya, bár dicséretére legyen mondva, ő tényleg dolgozni szeretne.
“– Nem, tetszik, ha ezt csinálod –
magyarázom neki szinte esdekelve. – Légy durva velem. Húzd a hajam, fojtogass,
és fenekelj el. Te vagy itt velem, Will, és nem más. Ezt az oldaladat is
kívánom.”
Ez az ami
nálam kivágta a biztosítékot. Magasról teszek rá, hogy spoileres lesz vagy sem,
de akkor is elmondom/leírom: Jackie azért költözött haza a szüleihez mert az ex
véresre verte és szinte megölte, ezért pedig Jackie börtönbe juttatta a fazont.
De ha szexuális töltettel történik az agresszió, akkor az már jó, elfogadható,
sőt! Ha a verés szexuális élvezetet ad, akkor nem értem egyáltalán miért
harcolunk a családon belüli erőszak és a nők bántalmazása ellen? Értem én, hogy
ez annak a szemléltetése, hogy a két agresszió között fényév a távolság, de
valahogy nehezen tudom elhinni, hogy egy félholtra vert nő bármikor is
élvezetet találna a későbbiekben a hajtépésben és fenekelésben. De ez csupán az
én véleményem és úgy gondolom, hogy ezt a “Szürkének” tulajdonított klisét már
nagyon el kellene engedni. Száz+ parafília létezik és a szám állandóan
növekszik, tehát ha annyira muszáj a statisztikai átlag szexuális
viselkedésétől eltérőt írni, akkor bőven van miből választani. Ez a fenekelősdi
csont már nagyon le van rágva.
Nem kedveltem különösebben a szereplőket sem. Jackie, mondjuk, szimpatikus volt, nehéz évek álltak mögötte
és rendesen helyt állt, vagy legalábbis megpróbálta. Will viszont teljesen
ellentmondásos személyiség volt. A hősszerelmestől a dominánsig minden
lehetséges formát hozott. Nem akart gyermekeket – ezért is volt vazektómiája –,
de azért Jackie fiának első pilanattól az apapótlék szerepét veszi át, és a
végén Jackie 1:1000-hez valószínűségű terhessége már erősen túlzás volt. Jackie
szüleit sem igazán kedveltem, mert míg az apja egy akarnok alkoholista volt,
addig az anya a másik végletbe tartozott és erősen hajazott egy
tündér-keresztanyára.
A fentiektől
függetlenül a történet élvezhető azok számára, akik kedvelik az erotikus
történeteket és nem zavarja őket az időnkénti tömény rózsaszín köd. Egyszer
mindenképpen el lehet olvasni, mert nem kell sokat gondolkozni rajta, sőt!
egyáltalán nem kell. Én minden esetre mást és többet vártam a történettől a fülszöveg olvasása után. Szórakoztató, de senki világát megrengetni nem fogja… meg
az ízlések és a pofonok…