Simi Choprára rájár a rúd. Újabb állását veszítette el, a tartozása egyre csak nő, a lakását egy csőtörés miatt elárasztotta a víz, ráadásul a legjobb barátnőjét azzal vádolják, hogy ellopott egy több millió dolláros gyémánt nyakláncot. Simi enyhén szólva is kétségbeesetten vágyik egy kis szünetre – pont akkor, amikor Jack a semmiből az életébe gázol.
Jack éppoly elbűvölő, mint amilyen titokzatos. Amikor a férfi felajánlja, hogy segít megtalálni az eltűnt nyakéket, és visszalopni azt, Simi kapva kap a lehetőségen, hogy tisztázza a barátnője nevét, és begyűjtse a jelentős jutalmat. De minden jó rabláshoz kell egy csapat. Siminek csupán annyi a dolga, hogy idegenek szedett-vedett csoportjából elit rablóbandát szervezzen, beszivárogjon egy előkelő esküvőre, és ellopja a nyakláncot egy veszélyes bűnözőtől, mielőtt a boldog pár kimondaná az igent… Mégis mi gond adódhatna?
General Press, 2024
Eredeti cím: To Have and to Heist, 2023
Sara Desai neve teljesen ismeretlen volt a számomra, amikor kezembe került a könyv. Igazándiból a fülszövege fogott meg, és az, hogy az Ocean’s filmekhez hasonlították romkomba oltva, bár így, olvasás után megjegyezném, hogy itt inkább a komédián volt a hangsúly, és nem a románcon, de az sem hiányzott. Nem tudom ki hogy van vele, én kedvelem az Ocean’s filmeket, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezt a könyvet olvasni akartam.
A történet hősnője Simi Chopra, egy Chicagóban élő, indiai családból származó fiatal nő. Egy lépésre van attól, hogy harminc éves legyen, s családja nagy bánatára még mindig hajadon. Nem mintha nem tetszenének neki a férfiak, csak valahogy ő nem tetszik azoknak a pasiknak, akik megdobogtatják a szívét. Utálja a munkáját – a sokadikat is –, még mindig keresi azt, amiben kiteljesedhetne, mondtanám úgy is, hogy nem éppen csupa móka és kacagás az élete. Simi egy örökmozgó, és soha be nem áll a szája. Említettem, hogy szűkebb és tágabb (kotnyeles) családja mindenképpen férjhez akarja adni?
Hogyan keveredik bele az ékszerrablásba? Neki ehhez nem kell sok. Chloe (egyedülálló anya), Simi legjobb barátnője keveri bele. Chloe ugyanis sok minden más mellett etikus hacker, és átverés áldozata lesz. Ahelyett, hogy ténylegesen a biztonsági hiányosságok feltérképezésével segítené a múzeumot, ahol azt a bizonyos pink gyémántokból álló nyakéket kiállítják, tálcán kínálja a betörési lehetőséget az elkövetőknek, és ő marad egyetlen gyanúsítottnak. No meg Simi, akit rögtön felhív, amikor a beígért magánmegtekintés helyett rázáródik a múzeum ajtaja és a nyakék eltűnik. S miközben Simi a múzeum kertjében idétlenkedik – ő úgy gondolja, hogy Chloe-t próbálja valahogy lehozni az első emeleti ablakból még a rendőrség érkezése előtt –, színre lép a történet főhőse is: Jack.
Jackről tudni kell, hogy profi tolvaj, és bármennyire is viccesen hangzik: a botanika megszállottja. Saját bevallása szerint értékes tárgyakat lop el és szolgáltat vissza jogos tulajdonosaiknak. Csahogy Jack ... nos nem is tudom hogy nevezzem, mert neki a dolgok nem igazán jönnek össze. Nem tudom, hogy azok, akik látták az Ocean’s filmeket, emlékeznek-e a második és harmadik részben feltűnő François Toulour karakterére? A francia profi tolvaj, aki többször is keresztbe tesz az Ocean-csapatnak és a végén mindig ő szívja meg. Jack pont ilyen, és nem csodálkoznék, ha a karakterét Desai épp az említett filmszereplőről mintázta volna. Mert Jack is megszívja. Szinte mindig. És ellopják tőle azokat az értékes tárgyakat, amiket ő maga is lopott. Jack is a nyakérékért jött, csak megelőzték.
Simi és Jack között első pillanattól kezdve szikrázik valami. Nem szerelem, mert itt szó sincs szerelem első látásról. Talán önkéntelenül is felismerik a másikban a hasonlóságot. Ők ketten nagyon jól működnek együtt, annak ellenére, hogy a múzeum kertjében Jack benne hagyja Simit a pácban..
Mivel a rendőrség – és a fess Garcia nyomozó – természetesen nem hiszi el a történetet, amit Simi és Chloe előad a kihallgatás során, Simi elhatározza, hogy bebizonyítja Chloe csupán átverés áldozata, és semmi közük nincs a nyakék eltűnéséhez. Mi több: vissza akarja azt lopni, pont egy maffia-esküvőn. Mivel ehhez kevesen lennének Chloe-val és Jackkel, Simi csapatot verbuvál, s míg az Ocean-filmek svindlerei profik, Simi csapattagjai hozzá hasonlóak, azaz semmi közük a bűnözéshez. Többnyire. Csapatának tagja Emma, az Uber-sofőr, aki autóversenyző szeretett volna lenni, nyolcvanéves, szexmániás házinénije, Cristian, apja öltönyüzletének alkalmazottja-életmód tanácsadó-selyemfiú, egy MMA harcosi álmokat dédelgető technikai zseni-DJ, és egy bérgyilkos kinézetű izomagy. S ez így rendben is van Simi szerint, csakhogy Chloe kivételével kiben bízhat?
Ez egy teljesen hihetetlen történet volt. Valahogy olyan, mintha az összes Ocean’s filmet egy könyvben olvastam volna – mert az Ocean’s 8-ban nyakéket lopnak a hölgyek, ugye? – dilettáns szereposztásban. Vagy az is lehet, hogy pont ezeket a filmeket akarta a szerző parodizálni. Bármi is volt a szándéka, engem ez az első szótól az utolsóig szórakoztatott a könnyed stílussal, fergeteges humorával, a szereplők színességével és idétlenkedéseikkel.
Sara Desai ezzel a könyvvel engem kilóra megvett, mert azt kaptam amire vártam: felhőtlen szórakozást, s még annál is többet. Senki világát meg nem fogja rengetni, nem kell magasztos eszméket keresni benne. Ez a könyv a szórakoztatásért van. Ennyi.
Ajánlom mindenkinek, aki jót szeretne nevetni olvasás közben, az Ocean’s filmek rajongóinak, a paródiák kedvelőinek, azoknak, akik valami „mást” szeretnének olvasni, mint a mostanság divatos pornót és lelki mizériában való dagonyázást... lényegében mindenkinek. De ízlések és pofonok.
