2019. február 3., vasárnap

Várható meg(nem)jelenésekről - 2019/1


Február egy kis jóindulattal még mindig az év elejének számít, s ilyenkor azért már lassan lehet tudni milyen megjelenésekre számíthatunk – többnyire az első félévben –, és minek inthetünk érzékeny búcsút, bármennyire is fájdalmas ez egy-egy történet folytatására áhítozó lelkünknek.
Természetesen ez egy szubjektív írás, hiszen első sorban azokat a romantikus könyveket érinti melyekre én várok (sokszor hiába), és nem mondható teljesnek, hiszen néhány kiadó megjelenési tervei oly titokzatosak, mint a NATO iraki csapatmozgásai.
Kezdeném személyes szívfájdalmammal, Tiffany Reisz Eredendő bűnösök sorozatával. Szegénykémnek nagyon hányatott sorsa van, az első három részét (A szirén, Az angyal, A herceg) az Egmont-Hungary adta ki még mielőtt végleg eltűnt volna a magyar piacról, majd mindenki fellélegzett és örömujjongásba kezdett, mikor az Athenaeum Kiadó folytatta a következő két könyvvel (Az úrnő, A szent), és vártuk a további részeket is, hiszen a sorozatnak nincs vége, a jogok pedig elkeltek. Azt hogy nincs, és elképzelhetően nem is lesz folytatás – legalábbis egyelőre –, azt a kiadó munkatársai olvasói érdektelenségnek (ez ugye vicc???) és a kalózpéldányok terjedésének tudják be. Ezt nem vitatom, ők minden bizonnyal több információval rendelkeznek mint én. Viszont van egy jó hír is a sorozattal kapcsolatban, hiszen a Libri Kiadó valamikor idén hozza a szerző A kastély című kötetét, eredetiben The Chateau – igen, így franciásan „chateau”, mert a fiatal Kingsley története lesz, tehát egy újabb Eredendő bűnösök történet, sorban a kilencedik.
2016-ban a Studium Plus Kiadó tett egy próbát Sabrina York egyik skótos sorozatával, melynek első részét Hannah és a felföldi címmel jelentette meg. Azóta sincs semmi hír a folytatásokról, bár én szívesen elolvastam volna a következő két kötetet is, viszont a jó hír az, hogy az idén megjelenik a kiadó gondozásában futó Catherine Bybee Hétköznapi feleségek sorozatának következő, ötödik része is. Bármikor elcserélném Catherine Bybee srozatát Sabrina York könyveire, vagy bármi másra, mert nem igazán kedveltem a sorozat egyetlen történetét sem.
Beszéljünk egy kicsit a Művelt Nép Kiadóról is, mely egyre több olvasónak okoz csalódást. 2017-ben megkezdték Santa Montefiore Szerelem és háború dalai trilógiáját, melyet a második könyv (A kastély a tengernél) után abbahagytak és tavaly egy önálló Santa Montefiore kötettel rukkoltak ki. Semmi hír arról, hogy valaha is be fogják fejezni ezt a sorozatot, mint ahogy arról sem, hogy E. K. Blair Fekete lótusz sorozatának harmadik része megjelenik-e magyar nyelven, vagy sem, mert hitegetés és megjelenési dátum halasztás volt bőven. Marie Force két sorozatába fogtak bele, Szerelemre teremtve (McCarthy család 1) és Végzetes viszony (Végzetes 1), egy-egy rész után abba is hagyták. Mondjuk a McCarthy családért nem kár, de a Végzetes sorozat egészen ígéretes és pörgős volt. Ugyanilyen kurtán-furcsán leírták Tara Sue Me erotikus Alávetett sorozatát két rész után. Olvasói érdeklődésre válaszolva jelezék is, hogy ebből ennyi volt, senki ne várjon folytatásra. Fern Michaels Sisterhood sorozatát és két rész után elfelejtették (Kesztyűs kézzel, Elégtétel) is a folytatásokról azóta sincs semmilyen infó, szerintem nem is lesz.
Jó hír is van, Rita Falk és Franz Eberhofer sorozata kiadót váltott, a harmadik rész már nem a Művelt Népnél, hanem a Magistra Kiadónál jelent meg, s már előrendelhető a negyedik rész is. Vajon Jodi Elen Malpas nem szeretné magyar nyelven más kiadónál megjelentetni a könyveit? Hogy végülis mi fog megjelenni a Művelt Nép Kiadónál 2019-ben? Ki tudja?
Természetesen vannak kiadók, akik nagyon komolyan veszik magukat. Például a General Press nem igazán szokott sorozatokat abbahagyni. Igaz, hogy egy-egy részre gyakran a következő évig kell várni, de probléma szál se, ha tudom, hogy valamikor igenis meg fogom kapni annak a történetnek a folytatását magyar nyelven is. Lucinda Riley A hét nővér sorozatának ötödik része (Holdnővér) néhány napja már meg is jelent és csupán néhány napot kell vérni míg Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatának kilencedik része, az Édes csábító megjelenik. S ez még csak a kezdet.
A Libri Kiadó sem tétlenkedik, hiszen sok más mellett újabb Laurelin Paige könyveket hoz el az olvasóknak magyar nyelven, a Fixed sorozat újabb részét – sajnos már fogalmam sincs, hogy ez éppen a hányadik lesz és nincs is kedvem utánajárni –, és a szerző két részes Találkozások sorozatát is. Lesz még Brittainy C. Cherry Gravitáció – az Az vagy nekem sorozat negyedik könyve, sajnos egyet sem olvastam még –, Amy Harmon Homokból és hamuból – emlékszel még az Arctalan szerelem című könyvére? – , Julie Caplin Egy szelet torta Brooklynban – az Egy csésze kévé Koppenhágban sorozat második része, és annyi minden más is.
Májusban lesz új Tasmina Perry könyv – A család barátja, köszönjük a XXI Század Kiadónak. Ha minden igaz, novemberben a HarperCollins egy új szerzővel, Kristen Proby-val próbálkozik, vele már találkoztunk a Könyvmolyképző Kiadónál is 2016-ban, mikor megjelent a Velem Seattleben sorozat első kötete, a Tarts velem!. Túl sokat a HarperCollins sem árult el magáról – megjegyzem, nem is szokott –, egyelőre annyi biztos, hogy új Lorraine Heath klasszikus romantikus sorozatot indítanak és folytatják Gayle Callen Felföldi esküvők sorozatát a harmadik résszel.
A Kossuth Kiadó tájáról is érkezett egy hír, mondjuk nem az amit vártam, de majdnem olyan jó. Jennifer Ashley MacKenzie sorozatának folytatásairól egyelőre semmi hír, viszont márciusban (ha minden jól megy) egy másik Jennifer Ashley könyvnek örülhetünk, mely Rejtély a cselédlakban címmel fog megjelenni. Elméletileg az idén megismerjük J. R. Ward A bourbon királyai sorozatának végét is. Angol nyelven már jó ideje megjelent, jó lenne már magyarul is olvasni, hátha igaz lesz a hír és az Art Nuveau Kiadó meglep minket. 
S ugye nem lehet úgy várható megjelenésekról beszélni, hogy a Könyvmolyképző Kiadó kimaradjon. Túl sokat nem szeretnék most elárulni, majd lesz erről külön bejegyzés – mármint a Könyvmolyképző Kiadó várható megjelenéseiről. Természetesen jön majd Diana Gabaldon A lángoló kereszt második kötete is. Sajnos az Outander hatodik részében nem igazán reménykedhetünk, hiszen minden rész 1000+ oldal, s a fordító is ember. Azt viszont el kell árulnom, hogy valamikor lesz egy új Sarah MacLean történet is.
Ezt még sokáig lehetne folytatni, de majd egy másik alkalommal. Addig is további információkért látogasd meg a blog Várható megjelenések oldalát.



2019. január 29., kedd

Samantha Vérant – Hét levél Párizsból, Az én francia családom


Hét levél Párizsból



Ha a történet nem lenne igaz, akár mese is lehetne. Mese a negyvenéves Samantháról, aki élete romjain ülve felidézi fiatalkora nagy találkozását Párizsban. 
Mivel nincs vesztenivalója, de van internetje, felkutatja azt a francia férfit, aki húsz évvel ezelőtt hét szenvedélyes szerelmes levelet írt neki, és amelyekre Samantha sohasem válaszolt.
És a románc újra indul.
Samanthának számtalan akadályt kell legyőznie, számtalan anyagi és érzelmi problémával kell megbirkóznia, mire elkövetkezik élete nagy napja: a francia-amerikai esküvő.
Húsz év, hét levél és egy életre szóló szerelem


Tericum, 2015
Eredeti cím: Seven Letters from Paris, 2014



Az én francia családom



Vegyünk egy francia férfit két kamaszkorú gyerekkel, adjunk hozzá egy amerikai lányt, rázzuk jól össze, és voila! Az eredmény egy francia-amerikai család, amelyet a szeretet, a kommunikáció és a jó étel tart össze. 
Samantha alig várja, hogy Franciaországban új életet kezdjen újdonsült francia férjével és annak két gyerekével. Ám alighogy landol francia földön, szembesül azzal, hogy az élet az új hazában messze nem olyan rózsás, mint ahogy azt korábban elképzelte. Meg kell küzdenie a francia bürokráciával, a kamaszodó gyerekekkel, a magánnyal, a honvággyal, a nyelvi és kulturális botlásokkal. 
Samantha nem adja fel, hisz a francia álomban, amely egy szép napon valóra is válik, és hősnőnk megtanulja, hogyan lehet boldog választott hazájában. 
A számos ínycsiklandó francia receptet is felsorakoztató, szívet melengető történet ott kezdődik, ahol a Hét levél Párizsból véget ért.


Tericum, 2017
Eredeti cím: How to Make a French Family: A Memoir of Love, Food and Faux Pas, 2017


Nem kedvelem az életrajzi írásokat és ez volt az oka, hogy a megjelenés után ennyi ideig mellőztem ezt a történetet. S az is hozzájárult, hogy Samantha Vérant neve teljesen ismeretlen volt a számomra, tehát miért is érdekelne engem egy idegen élettörténete? Mert ez a szerző élettörténete, bár saját bevallása szerint itt-ott változtatot a szereplők nevén – minek, ha úgyis a saját nevén ír és ismerősei egyből kiszúrják kiről-miről van szó. Samantha Vérantnak összesen három könyve jelent meg, a harmadik nem jelent meg magyar nyelven, angolul sem volt nagy siker a Goodreads szerint.
Nyilvánvaló, hogy ez a két könyv összetartozik, ezért is írok róla egyetlen bejegyzést. Meg azért is, mert külön-külön nem sok mondanivaló lenne. Ez egy könnyű, chick lit kategóriába tartozó történet – igen, a kettő egy egész történet –, mely szórakoztatni hivatott, miközben elmeséli, a negyvenes, válófélben levő amerikai Samantha hogyan fedezi fel húsz évvel korábbi európai utazásai során megismert férfi akkoriban írt leveleit – szám szerint hetet –, és veszi fel vele a kapcsolatot két évtized után. Erről szól az első könyv, a Hét levél Párizsból, és a szerző az olvasók rendelkezésére is bocsájtja őket.
Samantha reklámmenedzserként dolgozott, éppen elvesztette állását és újra semmilyen kilátás nincs, gyermektelen házassága romokban hever, adósságokban úszik. Gondol egy merészet, véget vet házasságának és hazaköltözik szüleihez, ahol kutyasétáltatásból próbál megélni miközben az internet segítségével újítja fel ismeretségét Jean-Luc-kel, akivel húsz évvel ezelőtt mindössze egyetlen napot töltött Párizsban. Az ő hibája, hogy kapcsolatuk megszakadt, hiszen a férfi hét levetet írt neki, ő viszont egyre sem válaszolt.
S akkor elérkeztünk magához Jean-Luc-höz, a sármos francia férfihez, aki a NASA francia megfelelőjénél dolgozik, abszolút pragmatikus, két lábbal a földön járó tökéletesség, két kamasz gyermek apja, maga is épp válófélben van és nyitott arra, hogy annyi év után ismét adjon egy esélyt a párizsi kalandjuk folytatásának, melyet Samantha visszaemlékezéseiből minden részletében megismerhet az olvasó. Samantha természetesen ismét Franciaországba repül, és újratalálkozásuk alkalmával vidéki utazáson vesznek részt. Kettesben. S döntenek kapcsolatuk új alapokra helyezéséről: összeházasodnak.
A második könyv, Az én francia családom már az új francia családról szól, hiszen Samantha az aki áttelepül az óceánon és új életet kezd a Vérant család tagjaként Jean Luc-kel és két kamasz gyermekével – a gyermekek a férfi egy előző kapcsolatából származnak, anyjuk a történet ideje alatt már nem él, tehát a férfi neveli őket. Őszintén leírja az új élet bürokratikus buktatóit, kezdve azzal, hogy mennyi és milyen dokumentumot kellett beszereznie csupán a házassági engedély megszerzéséért, egészen a tartózkodási engedélyig, hiszen – nagy meglepetésére –, ő Franciaországban bevándorlónak minősül.
Ez a rész elárasztott Jean-Luc népes rokonságával, sok-sok vidéki utazással, kamaszok problémáival és néhány elvesztett terhességgel. És receptekkel, tehát a gasztronómiai élvezetek kedvelői próbálkozhatnak a francia konyha remekeivel.
Őszintén szólva nem volt nagy szám ez a történet. Nem kedveltem a szerző stílusát, azt sem, ahogy eltúlozta azt a húsz évvel korábbi francia kalandot, melyből aztán újjáépítette az életét. Míg az első részben a saját kilátástalan helyzetét hangsúlyozza és szinte állandóan ezt a témát járja körül, a másodikban már a saját fényezése áll a történet középpontjában, azaz milyen remekül megoldja az összes felmerülő problémát. És Jean-Luc már hányingerkeltően tökéletes. Tehát összességében nem kedveltem ezt a történetet.
Viszont el kell ismernem, hogy nagyszerűen leírja hogyan érez egy olyan ember, aki a megszokott környezetétől és családjától távol kezdi újra az életét – és itt most nem a bevándorlók hadára kell gondolni, hanem azokra, akik külföldre mennek dolgozni, vagy netán házasság útján kerülnek a szerzőéhez hasonló helyzetbe. Ír a honvágyról, a más szokásokról, a magányról.
A másik dolog amit többször is kihangsúlyoz: A szeretet nem DNS kérdése. És ez így igaz, annak ellenére, hogy sokan bizony DNS kérdést csinálnak belőle. Samanthát zsenge korban elhagyta biológiai apja, és utána csupán néhányszor tűnt fel az életében, ezek a találkozások mindig csalódást okoztak. Számára az apafigura anyja második férje. Ezért is tudja fenntartások nélkül elfogadni férje gyermekeit.
Túl sok jelentéktelen részlettel teletömött történet az újrakezdésről. Akár jó is lehetett volna, ha valaki más, tapasztaltabb írja meg. Túl sok mindent akart közölni az olvasóval és ennek egy nagy katyvasz lett az eredménye. Úgy gondolom, hogy ezt az egészet egyetlen könyvben is meg lehetett volna írni. Én az biztos, hogy soha többé újraolvasni nem fogom… de hát ízlések és pofonok.



2019. január 26., szombat

Catherine Isaac – Te Én Minden




    Te és én – megvan a magunk története. 
És egy közös gyerekünk. 
Túl sokáig titkolóztunk egymás előtt. 
Most eljött az ideje, hogy ezen a nyáron, Dordogne álomszép dombjai között, megváltozzon minden. 
Őszinte, feledhetetlen történet arról, hogy mennyi mindent készek vagyunk elkövetni azokért, akiket szeretünk. 
Catherine Isaac regénye megnevettet, megríkat, és örökre az olvasóval marad. 
Huszonkét országban vették meg a jogait, és film készül belőle.


Művelt Nép, 2018
Eredeti cím: You Me Everything, 2017



Erős ellenérzésem volt ezzel a könyvvel kapcsolatban, első sorban a kiadója miatt, de ez az a ritka kivétel, amelyet kár lett volna kihagynom. Nem az az ígénytelen erotikus romantikus történet, melyet oly előszeretettel jelentetnek meg mostanság, és ezt nem kizárólag jelen könyv kiadójára kell érteni, hanem úgy általában, hiszen nem egy kiadó követi ezt a… nevezzük divatnak, vagy időszakos hóbornak azt, ami mostanság egyre jellemzőbb a szórakoztató irodalomra.
A szerző neve is teljesen ismeretlen volt számomra, nem is csoda, hiszen ez az első Catherine Isaac néven kiadott írása, de korábban több könyve is megjelent Jane Costello néven. Ez a név sem mond senkinek semmit, hiszen magyar nyelven még nem olvashattunk tőle semmit, de ahogy elnézegettem a korábbi írásai fülszövegeit és témáját, eddig a könnyed, csajos történeteket részesítette előnyben. De, mint már jeleztem, nem tudom megítélni, hogy ez a meglátásom mennyire fedi a valóságot, hiszen most találkoztam először a nevével.
   Te Én Minden egy gyermekét egyedül nevelő nő története, melyet egy öt hetes franciaországi nyaralás alkalmával ismerhetünk meg. Jess fiával, a tíz éves, de szellemileg koravén Williammel indul több hetes nyaralásra egy franciaországi kastélyba, melyet üdülőteleppé alakított át Adam, gyermeke apja. Az a férfi, aki sosem volt a férje, aki megfutamodott az apaság felelőssége és mindaz elől, ami ezzel járt volna, aki még gyermeke születésének éjszakáját is kocsmázással és egy másik nő karjaiban töltötte. Jess ide várja majd később két barátnőjét is, akik közül az egyik szingli, a másik családostól érkezik: férj és három gyermek.
Eddig semmi különös nincs a történetben, még akkor sem igazán vártam semmilyen eget rengető fejleményre, mikor induláskor kitérőt tesznek ahhoz az intézményhez, ahol Jess anyját ápolják. Az sem igazán tűnt fel, hogy tíz év különélés után, mely alatt Adam szinte soha nem jelent meg fia életében, miért dönt úgy mégis Jess, hogy a vakációt Franciaországban töltik, miért olyan fontos neki, és különösen anyjának, hogy William és apja kapcsolata pozitív irányba mozduljon elő.
   Az idillikus környezetben levő üdülőparadicsomban ugyanazt a felelőtlen Adamot találják, aki nem is titkolja kapcsolatát a fiatal recepcióssával, és aki úgy képzelte, ha helyet biztosít nekik a nyaralásra, ezzel minden apai kötelességét letudta.
Míg a kisebb-nagyobb zűrökkel zajlik a nyaralás, Jess visszaemlékezéseiből megismerhettem egész élettörténetét gyermekkorától kezdve, szülei házasságának buktatóit, anyja leépülését. S természetesen Adammal való viszonyát is, megismerkedésükről kezdve egészen a történet jelenéig. Be kell vallanom, hogy jó ideig Jess nem volt szimpatikus nekem. Megértettem, hogy le kellett pattintania Adamet, hiszen nyilvánvaló volt, hogy Adam sosem akart apa lenni, neki mindene az utazás volt, külföldön akart élni és dolgozni, nagy tervei voltak, amibe sehogyan sem fért bele a család és az elköteleződés. Csakhogy volt Jessben valami ami irritált, valami, ami az önzésre hajazott, és amit csak később értettem meg.
   Nem véletlen a könyv borítóján a dupla spirál grafika, ami egy stilizált DNS-re hasonlít, de ezt csak akkor értettem meg, amikor a történet felénél járva végülis kiderül milyen betegségben szenved Jess anyja. Sokan nem is hallottak még a Huntington kórrol, ami egy neurodegeneratív öröklődő betegség. Nem akarok most belemenni, hogyan öröklődik és milyen a betegség lefolyása, akit érdekel, majd utánaolvas. Egy dolgot mondanék csak, hogy amennyiben valamelyik szülő érintett, 50% esély van arra, hogy továbbadja a hibás gént gyermekeinek. Mint a lottóban: vagy igen, vagy nem. Ha ez megtörténik, nem a hajlamot öröklik, hanem a betegség felnőtt korban kötelező módon ki is alakul, s bár lassú lefolyású, mindig halálhoz vezet. Csúnya halálhoz, amit fizikai és szellemi leépülés előz meg.
   Ennek a betegségnek a fenyegetésével él Jess, és hosszú ideig elutasítja a genetikai tesztet, amely levenné válláról a bizonytalanság terhét. Ez a fenyegetés határozza meg egész felnőtt életét, Adam utáni kapcsolatait, és miatta vállalkozik a franciaországi vakációra is. És főleg ez motiválja azt az erőfeszítését, hogy apát és fiát közelhozza egymáshoz.
   Ez egy nyaralás története, jóval és rosszal, mely emberek életét változtatja meg. Nagyon valósághű, mert, bár fikció, bárki lehetne Jess helyében, és ezért különleges ez a könyv. Nem egy habos-babos, könnyed olvasmány, bármennyire is annak tűnik az elején. 
   Nagyszerűen felépített cselekmény, szerethető szereplők és váltakozva adagolt helyzeti humor és dráma. S bár a végére ott a kötelező happy end, ami kicsit eltúlzott volt, különösen néhány múltbeli félreértés tisztázása és Adam abszolválása, ebben azért van egy keresű pasztilla is.
Figyelemre méltó olvasmány, de ízlések és pofonok…



2019. január 23., szerda

Winston Graham – Ross Poldark


A Poldark család 1


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent a lassan klasszikussá vált Poldark család első része a Ross Poldark. Hallhattatok róla már, sőt lehet láttátok valamelyik filmet vagy sorozatot, de mint legtöbben tudjuk a könyv élménye kárpótolhatatlan...
Gyertek és kövessétek a blogturné állomásait és ismerjétek jobban meg a könyvet! Sőt, ha játszotok tiétek lehet a könyv egyik példánya!



   Winston Graham nagyívű családtörténete mindmáig lebilincseli az olvasókat.
Az amerikai függetlenségi háború vérzivatarából szülőföldjére, Cornwallba hazatérő főhős alig várja, hogy viszontláthassa szeretteit. Öröme nem sokáig tart: édesapja meghalt, a családi birtok ebek harmincadjára jutott, kedvese eljegyezte magát Ross unokatestvérével, Francis Poldarkkal. A környék keservesen tengődő bányászai és gazdálkodói iránti együttérzése azonban arra indítja Poldarkot, hogy magához vegyen egy vásártéri csetepatéból megmentett, kiéhezett teremtést – ezzel a cselekedetével pedig végérvényesen megváltoztatja saját életét…


Könyvmolyképző Kiadó, 2018
Eredeti cím: Ross Poldark, 1945
Megrendelhető               Beleolvasó





Az első Poldarkkal összefüggő emlékem nagyon régi keletű. Valamikor a ’80-as évek elejéről származik, amikoris a nagyim, mint a BBC sorozatok nagy rajongója, az 1975-ben készült tévéfilm-sorozatot nézte a televízióban, és én mint hátulgombolós tébláboltam körülötte. Szinte semmire nem emlékszem a csodálatos kosztümökön, meg a nagyi azon felkiáltásán kívül, hogy: Ne légy bolond Demelza! Hogy Demelzának  a nagyi szerint miért is kellett volna átgondolnia cselekedeteit fogalmam sincs már, rég volt.
Aztán jött a 2015-ös sorozat, ismét eszembe jutott – bár a sorozatot mai napig nem láttam –, és meglepetéssel vettem tudomásul, hogy ennek alapja egy könyv, illetve könyvsorozat, melyet szerzője a múlt század közepén írt, és annak ellenére, hogy már két népszerű televíziós sorozat is készült belőle, magyar nyelven nem jelent meg. Ezt pótolja most a Könyvmolyképző Kiadó és remélem a sorozat többi könyvének magyar nyelvű megjelenése sem várat sokáig magára.
Winston Graham a 18. század végi Angliába viszi el olvasóit. Ide, Cornwallba érkezik haza Ross Poldark, miután az amerikai kontinensen harcolt a függetlenségi háborúban.
Akik klasszikus romantikus – vagy történelmi romantikus, kinek melyik megnevezés tetszik jobban – történeteket olvasnak, azok már hozzászoktak az angol nemesség viselt dolgaihoz, az öröklés sorrendjéhez és tudják, hogy egy másodszülöttnek túl sok öröme nincs. A vagyon, az esetleges cím az elsőszülötté, a többiek csak jó származásukkal kérkedhetnek, de valamilyen módon dolgozniuk kell a megélhetésért. Többnyire az egyház vagy a hadsereg fele fordulnak. Ross Poldark apja egy ilyen másodszülött, a szerencsésebb fajtából, mert neki azért van egy kis birtoka, szénbányái, amik biztosítják a megélhetést. Fia viszont a sereget választja és hazatérése felkavarja a kedélyeket.
Apja halott és a birtok két alkoholmámorban lebegő cseléd, Jud és Purdie kezére marad, tehát minden elhanyagolt és koszos, a bányák veszteségesek, Elizabeth, a szerelme pedig pont unokatestvéréhez készül férjhezmenni.
 Ebbe a kilátástalan helyzetbe érkezik meg Ross Poldark, akiről mindenki azt hiszi, hogy valamelyik csata áldozata lett az óceánon túl és ide próbál a maga módján beilleszkedni, ez pedig nem lesz egyszerű, különösen egy olyan fiatal férfinak, aki egy jobb, boldogabb élet reményével tér haza.
Ez nem egy habos-babos, romantikus lányregény, hanem a Poldark családon keresztül mutatja be a 18. század végének társadalmát. S nem csupán a nemességről, ez esetben a kisnemességről szól, hanem a társadalom teljes egészéről, hiszen átfogó képet kaptam a szegény réteg életéről is, a bányászok nehéz sorsáról, a cselédség életéről, egy olyan világról, ahol az apáknak jogukban áll lánygyermeküket cselédnek eladni. Ugyanakkor kitűnően szemlélteti a vidéki arisztokrácia életét, szokásait, bonyolult kapcsolat- és értékrendszerét.
Ez a háborúbol visszatért Ross Poldark története, az újrakezdésé, az alkalmazkodásé egy olyan világhoz, amely már némileg idegen számára, hiszen reményekkel tele érkezett haza és ezek a remények szertefoszlottak apja halálával és szerelme házasságával.
Mivel egy férfi írta és a múlt század közepén, az ember lánya azt gondolná, hogy romantika nyomokban sem lesz benne, de a szerző ezt is nagyszerűen megoldotta. Egyrészt a Ross-Elizabeth párossal, hiszen még mindig vannak érzelmeik egymás iránt, annak ellenére, hogy Elizabeth a tehetősebb Poldark felesége lesz, majd a Ross-Demelza kettőssel. És ezzel el is érkeztünk Demelzához, akinek fontos szerepe van a történetben, hiszen ő az akiről ma azt mondanánk, hogy egy sikertörténet, hiszen írástudatlan cselédsorból lesz majd az, aki.
Nem elhanyagolandó az sem, ahogy a szerző a nők 18. század végi helyzetét ábrázolja. Egyrészt ott van Elizabeth, akinek nem sok beleszólása van abba, hogy kihez megy férjhez, és Verity, a gazdagabbik Poldark család lánya, akinek semmi reménye előnyös házasságot kötni – vagy bármilyent, hiszen udvarlóját, egy hajóskapitányt elüldözték –, és számára semmi más nem maradt, mint a családi ház irányítása. Itt sem maradnak ki a férjvadász anyák, akik mindent megtesznek azért, hogy egy nőtlen férfi figyelmét lányaikra tereljék.
A szegény sorban levő nők sorsa még ennél is rosszabb, hiszen nekik a család és a házimunka mellett gyakran munkát kell vállalniuk valamelyik birtokon, vagy akár a bányákban.
Ez nem egy szép történet, de nem jelenti azt, hogy nem volt jó. Annak ellenére, hogy lassan, nyugodtan csordogál, nincsenek benne a mostanában elvárt meghökkentő csavarok, nagy durranások és csatakos erotika, ez igenis egy nagyon jól megírt könyv, szerethető karakterekkel, érdekes megoldásokkal és kitűnő korábrázolással. Ez egy klasszikus, amibe mindenkinek bele kellene kóstolnia.
Nagyon kedveltem és várom a következő köteteket is.

A bejegyzésben található fotók a 2015-ös angol televíziós sorozatból származnak




A Poldark család története hosszú évtizedeket váratott magára mire itthon is olvashattuk. Mostani játékunkban ismert regényeket és íróikat kell kitalálnotok, amik jellegükben vagy helyszínileg kapcsolódnak a Poldark család történetéhez és kivétel nélkül leglább egyszer megfilmesítették őket. Az állomásokon a filmekből láthattok képeket, persze nem mindig a jelenlegi legismertebből, de ha már megvan a cím nektek nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába az író nevét és a mű címét, esetleg a sorozat címét.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket minden esetben e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.









01.21 InsaneLife
01.23 Betonka szerint a világ...


2019. január 20., vasárnap

Diana Gabaldon – A lángoló kereszt 1



Outlander 5/1


Ötödik részével folytatódik Diana Gabaldon monumentális Outlander sorozata. A lángoló kereszt című rész első kötetével indul turnéra a Blogturné Klub három bloggere. Kövesd őket az amerikai kontinensen tett útjukon, melyben Jamie, Claire és a Fraser klán Észak-Karolinába szakadt ágának újabb kalandjait követik nyomon. Nem marad el a már megszokott nyereményjáték sem!




A Korona észak-karolinai gyarmatán a gazdag arisztokrácia és a megélhetésükért küzdő telepesek állnak egymással szemben, törékeny egyensúlyban tartva a kialakult, feszült helyzetet.
Közöttük áll Jamie Fraser, egy talpig becsületes és tisztességes férfi. Miután száműzték szeretett hazájából, Skóciából, végre megkapta a földet, ami után áhítozott. Támasza rendkívüli felesége, Claire, a nő egy másik helyről és időből, aki az eljövendő események ismeretének terhes ajándékát hordozza. Korábban ez a tudás veszélyt és áldást is jelentett Jamie és Claire számára. Most talán pislákoló fáklyaként vethet fényt az előttük álló vészterhes éveken át vezető útra – vagy olyan tűzvészt okoz, amiben mindketten hamuvá égnek.
A lángoló kereszt egyszerre szívbemarkoló, letehetetlen, a legapróbb részletekig történelmileg hiteles és süt belőle a szenvedély.



Könyvmolyképző Kiadó, 2018
Eredeti cím: The Fiery Cross, 2001





Őszintén bevallom, amikor először találkoztam az Outlander sorozattal, az első könyvet nagyon gyorsan abba is hagytam. Nem hinném, hogy elértem az első száz oldal végére. S azt sem értettem, hogy minek a nagy őrület? A negyedik könyv magyar nyelvű megjelenése előtt gondoltam teszek még egy próbát, hátha… s teljesen beszippantott, magával ragadott, s nem győztem a következő részek után rohangálni, mert az Outlander olyan mint a retrovírus: egyszer elkaptad, sosem szabadulsz meg tőle – guszta kis hasonlat, ugye?
Szintén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg a sorozat ötödik könyve, A lángoló kereszt. A cím egy jelkép, melyre a történetben részletes magyarázatot kap az olvasó. Egyelőre csak az első kötetet foghatjuk kézbe, de senki ne essen kétségbe, hamarosan jön majd a második is, tehát nyugodtan neki lehet fogni az olvasásnak, hiszen nem egy rövid kis szösszenetről van szó, hanem csekély nyolcszáz oldalról. Egyébként a teljes könyv angol nyelven több mint ezernégyszáz oldal.
Ugye, ez egy sok könyvből álló sorozat ötödik része, joggal felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e önálló történetként kezelni? Nem igazán, mert a szerző ott folytatja, ahol az előző rész abbahagyta és ebben az első kötetben nem sok utalás történik az előző részek történéseire. Hogy a második kötetben mi lesz, azt még nem tudom, de kiváncsian várom. Az sem elhanyagolandó, hogy terjedelme ellenére, ez a történet – mármint az egész Outlander saga – egyszerűen magábaszippantja olvasóját, aki egyszer csak rádöbben arra, hogy hoppácska, hajnali három van és reggel csereg a vekker. Nem akarom most egekbe emelni ezt a történetet, hiszen mindenki maga dönti el, hogy szereti-e, vagy sem. Én nagy rajongója vagyok, tehát természetes, hogy lelkesedem érte.
Az előző részekhez képest ez egy hangyányit csendesebb, monhatnám azt is, hogy nem annyira véres, de ez nem jelenti azt, hogy unalmas. Claire és Jamie az amerikai kontinensen tartózkodik, ahogy az előző rész végében is. Most inkább az otthonteremtésről van szó, s azokról az apróbb-nagyobb történésekről, amellyel ez jár. S természetesen arról, hogy mivel kell ezért a látszólagos nyugalomért és biztonságért fizetni. Aki olvasta az előző részeket, az már tudja, hogy Jamie Fraser kalandos úton, száműzöttként kerül a 18. század Amerikájába és annak ellenére kap földet a letelepedéshez és újrakezdéshez, hogy katolikus, ez pedig a korona szemében kizáró tényező. Kéretik nem elfelejteni: ekkor az amerikai kontinens egy része még mindig angol fennhatóság alatt van, Jamie-nek pedig úgy kell ugrálnia, ahogy a kormányzó fütyül.
Nem csak az otthonteremtés kap szerepet ebben a részben, hanem természetesen a család is, hiszen Claire után Brianna és barátja, Roger is csatlakozott a 18. századi történésekhez még az előző részben. Magától értetődően az időkapun át.
Tehát ez az új Fraser-kolónia története, főszerepben Jamie-vel és Claire-rel, Briannával és Rogerrel, ahol időnként felüti a fejét a honvágy Skócia, vagy a 20. század után, ahol esküvők lesznek és gyermekek születnek. Egy szerveződő, soknemzetiségű társadalom története, ahol még nem tisztázottak az erőviszonyok, amely tele van opportunistákkal, összeesküvőkkel, bűnözéssel és erőszakkal. Ez így elrettentően hangozhat, de a szerző gondoskodik mosolykeltő jelenetekről is, sőt a cukiság is biztosítva van:

“Az összpontosítástól komor arccal Jamie felemelte a piszkavasat, kinyújtotta szabad kezét és elrántotta az útból a lelógó ágytakarót. Nagy erővel lesújtott a piszkavassal, aztán rögvest félre is rántotta és belecsapott a falba.
– Mi az? – kérdeztem.
– Hogy mi ez? – visszhangozta hitetlenkedve. Közelebb hajolt, hunyorogva a félhomályban, majd felnevetett. Ledobta a piszkavasat, leguggolt a földre és lassan benyúlt az ágy lába és a fal közötti térbe, miközben halk csicsergést hallatott, a fogai közt szűrve a levegőt. Úgy hangzott, mintha madarak csiviteltek volna egy távoli bokorban.
– Te beszélsz a patkányhoz? – Megmozdultam, hogy odamásszak az ágy lábához, de ő visszaintett, megrázta a fejét, miközben tovább csicsergett.
Némi türelmetlenséggel vártam. Egy perc múlva megmarkolt valamit, megfogta azt a dolgot, bármi is volt az, mert elégedetten felkiáltott. Felállt, mosolygott, és egy szürke szőrös alakot tartott a tarkójánál fogva, ami úgy lógott az ujjai között, mint egy kis erszény.
– Itt a kis patkányod, Sassenach – mondta és óvatosan egy szürke szőrlabdát helyezett a takaróra. Hatalmas, tágra nyílt zöld szemek bámultak rám.
– Te jó ég – mondtam – hát te meg honnan kerültél ide? – nagyon lassan kinyújtottam neki az ujjamat, a kismacska nem mozdult. Megérintettem apró, selymesen szürke állkapcsának szélét és a nagy zöld szemek eltűntek, résnyire záródtak, ahogy az állat nekidörgölődzött az ujjamnak. Meglepően mély hangú dorombolás tört elő a miniatűr testből.
Ez – mondta Jamie mérhetetlen elégedettséggel – az az ajándék, amit neked szántam, Sassenach. Távol tartja majd a kártevőket a rendelődtől.”

Igen, Claire-nek rendelője van, és számomra az is érdekes volt, hogy 20. századi orvosi ismereteit hogyan próbálja alkalmazni a 18. század primitív körülményei között.
A történet romantikus szála sem elhanyagolandó. Egyrészt ott van Brianna és Roger bimbózó szereleme, melyre a múlbeli történések vetnek sötét fellegeket, másrészt Jamie és Claire szerelme erősebb mint bármikor, ennyi idő után is. Egymás iránti rajongásuk kenegeti a romantikát kedvelő lelkét.
Jobban kedvelem mikor a skótokról szóló történetek odahaz Skóciában játszódnak, de fölösleges elismételnem, hogy ennek ellenére mennyire kedveltem ezt a történetet. Fura, vagy sem, a közismert sorozat egyetlen részét sem láttam még, de tervben van… valamikor.
Az Outlander sagát azokat ajánlom, akik szeretik a valós történelmi eseményekre alapozott fikciót, a skótokról szóló történeteket és a szenvedélytől fűtött romantikát… de hát ízlések és pofonok.

A bejegyzésben szereplő fotók az Outlander televíziós sorozatfilmből származnak






Az előző Diana Gabaldon blogturnék bebizonyították, hogy Outlanderből mindenki jelesre tud vizsgázni. De vajon más skótokról szóló történetekből is? Nyereményjátékunk minden állomásán egy-egy olyan ismert szerző nevét fogjátok találni, akinek több klasszikus romantikus regénye is skótokról szól. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába a szerző egy ilyen regényének címét beírjátok.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




Jennifer Ashley






01.20 - Betonka szerint a világ…
01.24 - Könyvvilág