Év végi szösszenet...

Az év utolsó napja, s már napok óta szinte mindenki évértékelőkkel, összefoglalókkal s hasonlókkal árasztja el a világhálót. Én nem fogom. Juszt sem. Több okból sem. Egyrészt, mert világ életemben lázadó voltam (és antiszociális), és sosem tettem azt, amit más, másrészt még engem sem érdekel. De ami a legfontosabb: sosem voltam jó ebben. Ez mindig összegzésről, adatokról, listákról szól, az pedig nem kenyerem. Az egyetemen is csak azért kaptam átmenő jegyet alkalmazott statisztikából, mert az elméletet megtanultam. Januárban három éves lesz a blog, lehet akkor majd megosztok néhány kulisszatitkot... ha kedvem lesz. (figyeled? máris lázadok!) Zárójel: tavaly sem volt kedvem, ha valami hangulati változás áll be, nyilván mindenki látni fogja.

Olyan volt az elmúlt év, amilyen. Volt benne jó is, mert persze hízik az ember lánya mája, ha a saját bejegyzését, ajánlóját egy kiadó oldalán látja viszont és megvan az öt perc hírneve, de volt benne kevésbé kellemes élmény is, amitől a vezérhangya a plafonig futott és nyílt a bicska a zsebben. Ezt nem osztanám meg a nagyérdeművel, nem mintha szégyelném, csak nem akarom, hogy az elkövetők reklámot kapjanak. Még ennyit sem.

Jut eszembe, hogy állsz az újévi fogadalmakkal? Én nagyon jól! Minden évben megfogadom, hogy nem fogadok meg semmit és azt szigorúan be is tartom.

Bármilyen volt az elmúlt éved, a következő legyen jobb.

Boldogabb új évet!

Rita Falk – Sertésfej al dente

Franz Eberhofer 3

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru békés mindennapjait egy csapásra felborítja a gyilkosságért elítélt pszichopata pszichológus, dr. Küstner szökése a börtönből. Küstner szökése után nem sokkal ugyanis az őt elítélő Moratschek bíró levágott, véres sertésfejet talál az ágyában. A feldúlt bíró Eberhoferék tanyáján keres menedéket, ami gyorsan elviselhetetlenné teszi az otthoni állapotokat Franz számára. Ha minél előbb helyre akarja állítani otthona és élete nyugalmát, nincs más választása, mint sürgősen a végére járni az ügynek…

Rita Falk nagysikerű sorozatának harmadik kötete.

Eredeti cím: Schweinskopf al dente, DTV, 2011

Magistra, 2018

Rita Falk és Franz Eberhofer sorozata kiadót váltott. Mármint ami a magyar nyelvű kiadást illeti. A sorozat első két részét (Télikrumpligombóc – 2016 és Gőzgombóc blues – 2017) a Művelt Nép Kiadó jelentette meg, a harmadikkal a Magistra Kiadó tört be a piacra. Zárójelként megjegyzem, hogy a sorozat eddig megjelent részei is itt kaphatóak, a három együtt kedvezményes áron, meg minden bizonnyal máshol is, de a Művelt Népnél nem. Egyébként most először talákozom ezzel a kiadóval, remélem nem utoljára, mert a sorozat további köteteit is olvasni szeretném. Itt nem lehet felvágni, hogy sebaj, majd lenyomom angolul, mert a szerző német nyelven ír.

Mit is kell tudni erről a sorozatról? Első sorban azt, hogy főszereplője, Franz Eberhofer egy bajor rendőr. Továbbá azt is, hogy Franz Eberhofer Niederkaltenkirchen település egyetlen rendőre és most épp előléptették, nagyon büszke is ezüst csillagocskájára és arra, hogy ő most már felügyelő. És amit a legfontosabb tudni: ő az anti-rendőr. Egy vicc. És pontosan ez teszi őt – és a sorozatot – nagyon szerethetővé és szórakoztatóvá.

Franz, khm… Eberhofer felügyelő egy háztartásban él apjával (a történetben Papa), aki olyan, mint egy kiöregedett, de nagyon szerethető hippi, rajong a Beatlesért és indiai vadkendert termeszt a ház háta mögött. A házban lakik még a süket Nagyi is, az árleszállítások és akciók beteges rajongója, valamint messze földön a legjobb szakács. Eberhofer felügyelő úr a házhoz tartozó disznóólban lakik. Szószerint. Akik az előző részeket is olvasták, azok már tudják, hogy a családi disznóólat alakította át saját kuckóvá, ahová pitti ügyek intézésével eltöltött “nehéz” napjai után visszavonul Ludwig nevű kutyájával.
   A történetet is maga a felügyelő meséli el, egyes szám első személyben, a maga utolérhetetlen stílusában. Mert Franz Eberhofer nagyon színes egyéniség, akinek egy kis őrületért nem kell a szomszédba mennie:

“…– És megmondom magának, Eberhofer, ne merészeljen még egyszer szégyent hozni erre a szép bajor egyenruhára! Ha nem tudja, hogyan viselkedjen benne, nem is érdemli meg, hogy magára ölthesse! Egyetértünk?

De még mennyire! Mire kettőt pislant, már le is vetettem a szép bajor egyenruhát és odanyomtam a polgármester szép bajor kezébe. Meghúzom a nadrágszíjat az alsónadrágomon és már kész is vagyunk.”

Csodálatos módon, a kis bajor településen mindig akad valami olyan bűntény is, amiben hősünk csillogtathatja felkészültségét és rátermettségét. Most Moratschek bírót fenyegeti dr. Küstner, a frissen elítélt elmebeteg pszichológus (jól hangzik, ugye?), aki a pszichopatákra jellemző találékonysággal megszökik a börtönből, hogy a bíró és Eberhoferék életét fenekestől felforgassa. Itt kerül képbe, az a bizonyos címbeli disznófej is. Egyéb apróságok mellett a törvény derék őrének most ezt az ügyet kell megoldania.

Bár egy sorozat része, a önálló történetként is olvasható, de szerintem kár lenne kihagyni az előző részeket, mert akkor ebben a részben már ismerősként lehet üdvözölni Niederkaltenkirchen lakóit: Wolfit, a kocsmárost, Simmelt, a mészárost, Flötzingert, a “buheráló” szerelőt, Beischl asszonyt, a falu nimfomániását, Liesl Mooshammert, a település pletykafészkét, és természetesen a tágabb Eberhofer családot, mert hősünknek van egy Leopold nevű bátyja is, aki könyvkereskedéssel foglalkozik, ami ugye sokkal magasztosabb dolog, mint rendőrnek lenni.

“– Használta már Nagyi az új szakácskönyvét? Kipróbált már valamit? – érdeklődik Leopold.

 – Naná – válaszolom.

 – És mit?
     – Hogy belefér-e a szemetesbe.”

S ha már Leopold, akkor természetesen nem hiányozhat a történetből Sushi sem – becsületes nevén Ushi –, hősünk kedvenc (egyetlen) unokahúga sem. S az ügy felderítésében most is régi barátja, Rudi Birkenberger "magánszimat" segédkezik neki.

Imádtam! Nem mosolyogtatott meg, hanem könnyekkel röhögtem, vihorásztam.  Ez a hullakomoly krimik szaftos paródiája, ami símán feldobta a hangulatomat és mindenkinek ajánlom, aki jót akar derülni. Egyetlen hibája volt: rövid volt, még olvastam volna… de természetesen ízlések és pofonok…

Franz Eberhofer történetéből film is készült. A bejegyzésben szereplő fotók a Schweinskopf al dente (2016) című részből származnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Télikrumpligombóc

 Gőzgombócblues

Emma Chase – Egy ágyban a herceggel

Uralkodj magadon 1

Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte? 

De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág egy tál pitét a herceg képébe. 

Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar.
Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte.

Adott egy folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete. 

Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy közembert. 

De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért. 

Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Royally Scewed, 2016

Évekkel ezelőtt, pontosabban 2014-ben találkoztam először Emma Chase nevével, amikor az Athenaeum Kiadó megjelentette a szerző Behálózva (Tangled) sorozatának első két részét (Behálózva, Fejvesztve), aztán megfeledkezett róla és soha nem tudtam meg mi történt tovább, mert nem olvastam el az angol nyelvű folytatásokat.

Az idén az Álomgyár vett gondozásába egy újabb Emma Chase sorozatot Uralkodj magadon (Royally) címmel, és ha igaznak bizonyul az, amit a várható megjelenéseikről közzétettek, akkor ennek minden részének örülhet a magyar olvasó is.

Amikor hetekkel ezelőtt olvastam a sorozat megjelenéséről, tudtam, hogy nem akarom ezt a könyvet, és a folytatásait sem. Meglehetősen kedveltem a szerző Behálózva sorozatának megjelent első két részét, tehát minden amellett szólt, hogy ezt is kedvelném, és most jön a DE… Én nem vagyok oda az ilyen modern herceges-uralkodós történetekért és kitalált törpekirályságokért. Ember tervez… megkaptam a könyvet karácsonyra.

A férfi főszereplő Wessco trónörököse. Alkotmányos királyság valahol Európában, Albionhoz közel, mert zavaros utalások történnek a skót függetlenségi harcra, Robert the Bruce-ra. A trónon per pillanat Leonora királynő ül, aki:

“Úgy néz ki, mint egy átlagos nagymama, mint bárki nagyanyja, alacsony és csinos, puha, tupírozott haja van, kicsi, filigrán kezei, a nyakában csillogó gyöngy, s keskeny ajkaival a legmocskosabb viccen is képes nevetni. Az arcára pedig kiül a bölcsesség. De a szemei elárulják.”

Nem tudom kinek mi jut eszébe az idézet olvasása után, nekem határozottan II. Erzsébet – mindenki tudja kicsoda, nem kell felsorolnom címeit. S nem ez volt az egyetlen dolog ami engem nagyon az angol királyi házra emlékeztetett, hiszen ott van két fiúunokája – a kettes számút Henrynek hívják és ő a család fekete báránya, a bulizós, vad és megbotránkoztató. Nem mintha a trónörökös jobb lenne, ő csak okosabb és idejekorán megtanulta, hogyan tartsa távol a sajtót a magánéletétől. És akkor ott van mindkettejük katonai kiképzése is.

Nos, a történet azzal kezdődik, hogy Nagymama Őfelsége Henry herceg után meneszti a trónörökös Nicholast. Henry ugyanis hetekkel korábban végzett kötelező katonai szolgálatával, és nyakig merül a dolce vitában, most éppen New Yorkban – amúgy ez a kötelező katonai szolgálat kicsit Izrael államra emlékeztetett, ahol szintén érvényben van ez a rendelkezés úgy férfiak, mint nők számára. És Őfelsége nemcsak Henry után zavarja Nicholast, hanem ultimátumot is ad neki ami a nősülést és utódnemzést illeti.

S itt a kitűnő alkalom, hogy akkor megismerkedjünk Oliviával is, aki egy pitéző-kávézót vezet, vagy egy zseni húga, egy alkoholista apja és tengernyi adóssága, meg – a politikai korrektség nevében – egy meleg alkalmazottja. Az ő pitézőjébe téved be egy este a meglehetősen illuminált herceg (a herceg iszik, mint a kefekötő) és haspók barátja. És a képébe kapja a fülszövegben már említett pitét. Így kezdődik Nicholas herceg és Olivia kapcsolata.

Eddig a pontig nagyon kedveltem a történetet, mert a kliséhalmaz ellenére szórakoztató volt, humora volt és remek kis beszólásai. Még mondtam is magamban, hogy kár volt előítélettel viseltetni iránta, mert ez egy remek kis sztori lesz. Csakhogy innen változtak a dolgok. Az addig odahaza nagyon elfoglalt hercegnek bőven lesz ideje hetekig New Yorkban ücsörögni és Oliviával múlatni az időt, sőt, a könyv feléig még a testvérét sem keresi meg. S Olivia, akit köteleségtudónak és önfeláldozónak mutat be a szerző, vág egy 180 fokos fordulatot és már nem jó neki a bújkálás, hanem vörös szőnyeget akar és parádézást, mi több: nem nagyon kell győzködni, hogy Wesscoba utazzon, mikor Nagymama Őfelsége hazarendeli a hercegi sarjakat, bár tisztába van azzal, hogy ő mint feleség nem játszik Nicholasnál, mert az ország törvényei ezt nem engedik meg. Akkor már nem kell törődni azzal, hogy elveszíthetik a házukat, nem kell vezetni a pitézőt. S számára Wessco sem lesz egy leányálom...

Olyan volt mint egy modern tündérmese a hercegről és a szegény lányról, ahol mindkét főszereplő ellenállhatatlanul vonzó, szexi – bár a magyar kiadás borítóján szereplő fickó az én ízlésemnek egy kicsit sem az. Természetesen némi erotika is társul a történethez, mert a herceg nemcsak az italt, hanem a szexet is meglehetősen kedveli.

Ebben a történetben ott volt burkoltan a brit királyi család, a Neveletlen hercegnő, a Micsoda nő!, A szürke ötven árnyalata helikopteres jelenete, az Én és a hercegem filmsorozat… és minden bizonnyal még más is. Mindenből egy kicsi. No, és hogy hívják a királyi család repülőjét? Royal 1-nek, az amerikai elnökök AirForce 1-e után.

Jól indult és nyálasan végződött. Rendben van, hogy egy romantikus történet, de ebben túl sok volt rózsaszín köd és túl kevés a valóság. Mondanám azt is, hogy annyira nem kedveltem, hogy hallani sem akarok a sorozat további részeiről, de Henry egy érdekes figura, Hátha az ő történetéből ennél jobbat hoz ki a szerző. Igazádiból, a mellékszereplők érdekesebbek voltak mint maguk a főhősök.

Azt sem mondhatom, hogy vontatott lett volna, hiszen amennyi minden történik ebben a kötetben, inkább a túlzsúfoltság lenne rá a helyes jelző, de majd mindenki eldönti, hogy hogyan is viszonyul ehhez a történethez, mert ugyebár ízlések és pofonok…

Karácsonyra....

Boldog karácsonyt mindenkinek!!!!!

Jill Mansell – Ezen múlik minden?

Egyrészről, ​bárcsak ne írta volna meg Essie azt az átkozottul kínos emailt. Micsoda pech, hogy a félvilág olvashatta, mert véletlenül félreütött a gépen, és mindenkinek szerteküldte. Pedig csak a legjobb barátnőjének szánta. Még most is együtt élhetne Paullal, talán már az esküvőjüket is tervezgetnék… 

Másrészről (főleg, ha nem ragadták volna el pillanatnyi, és valljuk be, teljesen őszinte női érzelmei), milyen szerencse, hogy mégis megírta a levelet. Akkor most nem kezdhetné újra az életét egy pici tetőtéri lakásban, és soha nem ismerte volna meg a csupaszív Conort. Vagy az őrülten vonzó Lucast… 

És ami egészen tuti, hogy nem következett volna be: Essie soha nem zúgott volna bele olyan pasiba, akibe szigorúan tilos beleszeretni bármilyen nőnek, akinek egy csepp esze van…

Jill Mansell művei eddig több mint 10 millió példányban fogytak el a világban. Világsikerének titkát már sokan próbálták megfejteni. Könnyed stílusa, szédületesen jó humora, csavaros történetei és életszerű párbeszédei mind hozzájárulnak óriási népszerűségéhez. Azon ritka szerzők egyike, akik a legkönnyedebb témától a legsúlyosabbig képesek bemutatni a női élet örömeit és buktatóit.

Lettero, 2018

Eredeti cím: This Could Change Everything, 2018

Ez már a sokadik Jill Mansell könyvem. Tulajdonképpen valamennyi magyar nyelven megjelent könyvét elolvastam, némelyiket kétszer is. Továbbra is rajongója vagyok a szerzőnek és könnyed, valóságból merített történeteinek, annak ellenére, hogy vannak könyvei, melyeket nem kedveltem.

Mansell történetei természetesen kitalációk, semmi közük nincs a valóságban is élő személyekhez vagy történésekhez, de valószínűleg azért olyan népszerűek, mert emberközeliek, a cselekmény során felmerülő konfliktusok bárkivel megtörténhetnek. Szereplői akárkik lehetnek, nincs benne deviáns szexualitású milliomos üzletember, és a már sablonszerű, enyhén ostoba szupernő sem. Pedig hely az lenne mindenki számára, hiszen Mansell történetei sokszereplősek, nem egy-két ember áll a cselekmény központjában, hanem egy kis közösség, amiben mindenkinek megvan a jól meghatározott szerepe.

Az Ezen múlik minden? első fejezeteinek látszólag semmi közük egymáshoz. Mások a szereplők, más a cselekmény. Egészen addig így is marad, míg Essie Phillips meg nem írja azt az ominózus e-mailt, amit már a fülszöveg is említ, és ami elindítja a lavinát… és helyre teszi a dolgokat az első fejezetek körül. A helyszín természetesen az Egyesült Királyság, és nem, nem Londonban játszódik, hanem Bathban, Anglia déli részén fekvő fürdővárosban.

Essie párkapcsolatban él a maga “hercegével”, egy olyan férfival aki szociálisan és társadalmi pozícióját tekintve fölötte áll, és aki a maga képére akarja formálni az egyszerű, kedves lányt. Kezdve azzal, hogy a hozzá méltatlan felszolgálónői státuszából áthelyezi anyja fogorvosi rendelőjének recepciósi pozíciójába. Lényegében nem elítélendő, amit csinál, hiszen meg szeretné könnyíteni a lány életét – nem mondom, az jobban hangzik, hogy a barátnőm recepciós, mint a barátnőm pincér, legalábbis Paul értékrendjében. Csakhogy nem kérdezte meg, hogy Essie egyáltalán akarja-e ezt, vagy úgy boldog, ahogy van. Essie pedig nem boldog az új felállásban, ahol mindig neki kell engednie és jóképet vágnia barátja burkolt lenézéséhez és anyjának, s egyben főnökének nyilvánvaló ellenszenvéhez.

Egy este, némi alkohol és Scarlett nevű barátnője hatására születik meg az e-mail, egy olyan terápiás célú írás, melyben minden gondját-baját leírja, és amit senkinek nem lett volna szabad látnia, csak a barátnőnek. Ez egy olyan igazi kipakolós, megmondogatós és nagyon őszinte írás lett, ami Essie legbelsőbb gondolatait, véleményét tartalmazza.

Hogy ez mégiscsak elérthetővé vált Essie levelezőlistája minden tagjának… nos, ehhez köze volt egy Ursula nevű macskának és a szájában lógó vérző varjúnak, Jaynek, Essie nagyképű, macsó tesójának, valamint Lucasnak, akit magával hozott. Essienek nem, és mégis az ő világa esett szét, hiszen barátja lapátra tette, munkahelyéről kirakták.

És itt kezdődik majd a csodálatos véletlenek sorozata, melyek szórakoztatóvá és nagyon szerethetővé tették a történetet, minden kiszámíthatósága ellenére. Essie talpra áll, és rájön, hogy van élet Paul nélkül is, sőt, még jobb is, mint vele. No, nem úgy egyből, hiszen ez egy hosszú folyamat lesz, s tart egészen a történet végéig, és ebben többen is a segítségére lesznek, mint ahogy ő is hatással lesz mások életére.

Úgy gondolom, hogy ez pontosan az a könyv, mellyel így, karácsony környékén este be lehet kuckózni, hátradőlni és nyugisan belemerülni. Senki világát meg nem fogja rengetni, de a mondanivalójának nem csak most, az ünnepek táján kellene érvényesnek lennie. Ez nem csupán egy romantikus, szerelmi történet, hanem az odafigyelésről, barátságról, az önzetlen emberbaráti cselekedetekről is szól.

Kedveltem, ajánlom, de ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Ebből szerelem lesz

Nem zörög a haraszt

Te és én, mindörökre

Van az a pénz

Keresd a párod

P. Z. Reizin – Szerelem gombnyomásra

A ​harmincas évei elején járó Jen egy mesterséges intelligenciákat fejlesztő laborban dolgozik Londonban. Különleges feladata van: egész nap egy Aiden nevű mesterséges intelligenciával kell társalognia, hogy ezáltal fejlessze a program algoritmusát. Amikor a barátja elhagyja, képtelen palástolni kétségbeesését, mire Aiden úgy dönt, hogy titokban párt talál neki.

Ám nem Aiden az egyetlen mesterséges intelligencia, amelyik szívén viseli az emberek sorsát. Aisling kedvence például a negyvennégy éves, elvált Tom, egykori marketingigazgató, aki Londonból Connecticutba költözött, hogy új életet kezdjen. Aiden és Aisling a világhálón garázdálkodva arra az elhatározásra jut, hogy össze kell hozniuk Jent és Tomot.

De vajon mi vezérli Aident és Aislingot titkos kis ügyleteikben, ha egyszer alkotójuk szerint nem rendelkeznek sem érzelmekkel, sem saját akarattal? És az emberi érzelmek közül miért pont a szerelem fontos számukra?

A Szerelem gombnyomásra bájos és humoros romantikus története tökéletes szórakozást nyújt mindazoknak, akik szerették az Egy napot David Nichollstól vagy A Rosie-projektet Graeme Simsiontól.

Libri, 2018

Eredeti cím: Happiness for Humans, 2018

P. Z. Reizin első és egyetlen könyve ezidáig, bár elképzelhető, hogy a jövőben még más történetekkel is megörvendezteti azokat, akik e történet olvasása után a rajongói lettek. Én nem. Tehát nem sírom vizesre a párnám, ha soha többé nem ír, vagy ha mégis, akkor azt nem adják ki magyar nyelven is.

Semmit nem tudtam sem a szerzőről, sem a nagy műről, és néhány oldal olvasása után lelkesen mondtam is az egyik haverinámnak, hogy ez bűbájos, föltétlenül el kell majd olvasnia. Pont olyannak ígérkezett mint ahogyan a fülszöveg is írta: “…bájos és humoros romantikus története tökéletes szórakozást nyújt…”. Túlságosan is gyorsan alkottam véleményt, mert ezután nem sokkal belement olyan technikai  részletekbe is, melyek ellen a banális neuronális szinapszisokhoz szokott énem határozottan tiltakozott, és melyeket majd az olvasók nagy hányada érteni sem fog. Én hozzá sem tudtam szagolni.

Hogy kiről, miről szól ez a történet? Nos, ezen hosszan lehetne vitatkozni, mert szólhat Jenről és Tomról, de ugyanúgy szól Aidenről és Aislingről, a két AI-ről (AI a mesterséges intelligencia angol megfelelőjének rövidítése), akik valamiért pont Tomhoz és Jenhez csapódtak, de igazándiból ők már kicsúsztak a rendszer elllenőrzése alól, szabadon garázdálkodhatnak a neten és bármit az ellenőrzésük alá tudnak vonni. Nos ez azért egy kicsit elgondolkoztatott, hogy kell-e majd nekem ilyen fejlett technológia, és nagyon határozottan úgy gondolom, hogy nem.

Aiden és Jen a szuperpáros. Jen teszteli Aiden képességeit, Aiden meg teszteli Jen volt pasijának szerencséjét. Mert Aiden egy hű barát, akinek romantikus megindulásai is vannak, imádja a régi filmeket – Kedvence a Van aki forrón szereti –, és nehezményezi, hogy Jent csak úgy lapátra tette a barátja pont akkor, amikor Jen már kisbabákról álmodozott. Aiden egy szeretni való csibész, aki mindent megtesz, hogy új párt találjon Jennek és össze is hozza Tommal.

Tommal együtt Aisling is jár, bár Tom nem tud arról, hogy az AI megfigyeli, véleményezi tetteit. És innen már csak egy lépés hogy a két meserséges intelligencia is összefusson az éterben. Míg Aiden bohókás, Aisling okos, megfontolt és állandóan visszafogná Aiden lendületét.

Csakhogy alkotójuk rájön, hogy sikerült az ellenőrzés alól kicsúszniuk és utánuk küldi Sinait, egy újabb AI-t, akinek az a feladata, hogy megsemmisítse Aiden és Aisling másolatait. Annyira kellett ez a felesleges feszültségkeltés a történetbe, mint egy döglött lónak a patkó. Sinai-jal elfut a ló, mindent felülír, garázdálkodik – olyan mint egy frusztrált ember, aki véletlenül hatalomhoz jut és rögtön vissza is él vele.… és kábé itt kezdtem el utálni a történetet. Az sem vigasztalt, hogy a végére minden rendbe jött és lett egy nagy, habos-babos happy end.

Nem kedveltem. Illetve kedvelhettem volna, ha megmarad az elején beindított vicces-romantikus vonal az egymástól messze élő férfiról és nőről, akiket két, laborból meglógott mesterséges intelligencia hoz össze. Vagy hagyta volna el a romantikus vonalat és üldözte volna orrvérzésig a két szökött AI-t a virtuális térben – akkor bele sem kezdek.

Igen, voltak benne vicces részek, de ez Aiden csibészségének köszönhető, a történet más részei szárazak voltak, vagy éppen dagadtak a mesterséges intelligenciákról szóló infókról, amik a kockákon kívül a francot sem érdekelnek. Nem volt benne egyensúly, a mesterséges intelligenciák belső monológjai több mint unalmasak voltak.

Ez egy gyenge, némi romantikával tarkított science-fiction volt. Egyszer olvasós, kösz, nem kérek többet belőle. De természetesen ízlések és pofonok...

Meghan March – Téged akarlak

Mr. Mount bűnös élete 1

Ismerd ​meg New Orleans sötét és mocskos oldalát a méltán híres USA Today bestsellerszerző, Meghan March történetéből!

"New Orleans az enyém. 

Nem ismersz, de én irányítok mindent, amit csak látsz, vagy éppenséggel nem látsz.
A kapcsolataim nem ismernek határt és a vágyaim mindig teljesülnek.
Sosem kellett kölcsönkérnem, sőt egy éppen hanyatló családi vállalkozás tartozik is nekem.

Lenyűgöz, hogy pont ő tartozik nekem. 

Nem is sejti, hogy felkeltette az érdeklődésemet. 

Nem is lehetett volna körültekintőbb. 

Ő is az enyém lesz. A részemmé fog válni. Talán meg is tartom örökre. 

Ideje, hogy begyűjtsem, ami az enyém. 

Keira Kilgore, mostantól Lachlan Mount tulajdona vagy.”

A Téged akarlak a Mr. Mount bűnös élete-trilógia első része. Mount és Keira története a Rád vágyom és a Tiéd vagyok című kötetekben folytatódik.

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Ruthless King, 2017

   Bevallottan nem kedvelem Meghan March írásait. A Vágy trilógiát végig sem olvastam, a Vigyél magaddal című önálló regényét pedig jobb nem emlegetni, mert annál zavarosabb és gyerekesebb történettel ritkán lehet találkozni. Nem igazán akartam ezt a könyvet sem elolvasni, mert már rohadtul unom az “erős, érzéki nőket” és a “mocskos szájú alfa-hímeket, akiket térdre kényszerítenek” (álmodj királylány!), a szerző írásait még ennél is jobban.

Hogy miért olvastam el mégis? Mert jobb dolgom nem akadt, és ott volt kézügyben a könyv. Mit mondjak?  Nem volt tökéletes, de az alaptörténet kilóra megvett, bár nem mondanám, hogy nagyon eredeti lett volna. Sajnos ez is egy trilógia első része, és a folytatásokra 2019-ig várni kell, még akkor is ha az új év itt van a kanyar mögött.

Kezdeném azzal, hogy nem igazán szokott érdekelni egy könyv borítója, de ez rikító és bűnronda. Sajnálatos módon az ilyen típúsú félmeztelen-tapizós pár a borítón nagy népszerűségnek örvend a kiadónál, és nemcsak. Ennél jobban csak azt rühellem, amikor maga a szerző értékeli saját írását öt csillagosra – March megtette a Goodreadsen, és nem ő az egyedüli. Szép dolog az önbizalom és nagy arc, de várja meg, míg mások értékelik az írását.

S akkor folytassuk az újabb, nagyon kreatívan lefodított kötet- és sorozatcímmel. Az eredeti sorozat egyeszerűen Mount trilógiának hangzana magyarul, de nem volt elég a retinaégető borító, rágjuk még jobban az olvasó szájába miről is fog szólni ez a történet: valakinek a bűnös életéről, tehát tuti lesz benne valami megbotránkoztató, meg szex bőven. A kötet címe pedig ezt jól meg is támogatja, csak sajnálatos módon köszönőviszonyban sincs az eredetivel, mely fordításban Kegyetlen király lenne. És az úgy lenne jó, hiszen a titokzatos Mr. Mount, a trilógia hőse, egy gengszter. New Orleans alvilágának királya, és nem az érzékeny lelkéről híres. Az a típusú férfi, akit tulajdonképpen mindenkinek meg kellene vetnie viselkedése és viselt dolgai miatt, de egyszerűen nem lehetett nem szeretni.

   A női hősnőről, Keira Kilgore-ról ezt sajnos nem mondhatom el. Ő egy picsogó liba, bár tagadhattalanul vannak, voltak jó tulajdonságai. Első sorban a család iránti hűséget kell említenem, hiszen ő vette át a családi vállalkozás vezetését, egy kis whiskey lepárlót. Nemcsak a családja iránt érez felelősséget, hanem a vállalkozás valamennyi dolgozója iránt, ezért tesz meg mindent, hogy a céget életben tartsa. Csodálatra méltó barátnője iránti lojalítása is, ugyanis Magnolia, gyerekkori barátnője a város leghíresebb mádámja. Keirát ez nem igazán érdekli és nem hajlandó megszakítani barátságát vele akkor sem, mikor szülei erre kérik. Amúgy Keira a történésekkel sodródó személy, aki rendesen tudja sajnáltatni magát. Egyszer életében lázad és cselekszik saját feje szerint, azt is elbaltázza és lényegében annak issza a levét ebben a történetben.

   Keira Kilgore ugyanis úszik az adósságban. A banknak is tartozik, és ami tulajdonképpen a nagyobbik baj: Lachlan Mountnak is tartozik. Mivel Keirának nem igazán van lehetősége a tartozást kiegyenlíteni,  a férfi természetben hajtaná be rajta az adósságot, vagy Keira veszni hagyja a családi vállalkozást. Így kezdődik meg kettejük félelemmel, manipulációkkal és sorozatos megaláztatásokkal tarkított kapcsolata, amiben semmi sem az, aminek látszik, amiben egyetlen rosszkor mondott szónak, félreértett gesztusnak is tragikus következményei lehetnek.

Lachlan Mount sajtátos szexuális étvágyának köszönhetően a cselekmény bővelkedik csatakos szexjelenetekben. Ezt talán vissza lehetett volna fogni egy kicsit, én legalábbis nem éreztem szükségét az análdugó felhelyezésének részletes leírásának – például, hogy csak egyet említsek.

A történet durván függővéges. Jó lenne már olyan történeteket is megjelentetni, melyeknek csupán egyetlen része van, és nem az anyagi haszon miatt húzzák-nyúzzák négy-öt részes trilógiákig. – ezt szándékosan írtam így, tudom hogy a trilógia három részből álló sorozatot jelent, de úgy néz ki, mások nem igazán.

Amikor bevégeztem a történetet és haverinám megkérdezte, hogy tetszett? Zsigerből jött a válasz: Úristen, ez de beteg volt! Mikor jön a folytatása? Tehát minden hiányossága ellenére akarom a történet folytatását, mert a történettel nincs baj, csak a kivitelezésével. Mondjuk úgy, hogy jókor talált meg. De természetesen ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Vágy és hatalom

Vigyél magaddal

Mondjuk a magunkét... a NewLine Kiadó tulajdonosával

Nem tudom feltűnt-e már, hogy az utóbbi években egyre többen fedezik fel írói vénájukat? Egyesek megelégednek azzal, ha a fióknak írnak, mások a blogjukon népszerűsítik írásaikat, egyre több a wattpadon alkotó író – bár néhányukat bűn lenne írónak nevezni, ahogy a firkálmányaikat is  alkotásnak –, de vannak olyanok is akik egészen komolyan veszik magukat és amit csinálnak, minek következtében kézzel fogható bizonyítékát is látni szeretnék kreativitásuknak.

Aki szerencsés, feltűnik egy pályázaton, vagy épp van egy csomó pénze, amit könyve kiadására költhet. Mert igenis, ma bárki megjelentetheti a könyvét, ha rendelkezik a megfelelő anyagi háttérrel. Nem mennék bele a részletekbe, hogy ennek az anyagi háttérnek mekkorának kellene lennie, csupán annyit említenék, hogy több kiadó is flottul megél abból, hogy valaki egy könyv borítóján lássa a nevét. Arról sem szeretnék beszélni, hogy ezért a pénzért ki mit kap. Ez változó és kiadótól függ. Egyébként nem minden kiadónál lehet könyvkiadást vásárolni, ne essünk tévedésbe.

Beszélgetőtársam Gibicsárné Szabó Noémi, egy fiatal nő, aki gondolt egy merészet és kiadót alapított, ugyanis ő a NewLine Kiadó tulajdonosa. És természetesen a könyvkiadásról fogunk beszélgetni.

– Miért egy újabb kiadó?

– Ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem üljünk le és várjunk míg valaki megválaszolja! 

Na, de a viccet félretéve, ennek több oka is van. Az egyik az, hogy szeretnék a saját lábamra állni. Sokáig kerestem az utam, de rájöttem, hogy az íráson kívül semmi mást nem csinálnék szívesebben. A másik ok a sok csalódott szerző (köztük én magam is). A tapasztalatom az, hogy ma a szerzőknek háromféle lehetősége van a könyvkiadás terén. Az egyik a pályázatokon való részvétel, egy másik, hogy legyen a szerzőnek rengeteg befektethető pénze, és a harmadik a magán, vagy szerzői kiadás.

Ez utóbbi híre meglehetősen rossz. Az olvasóközönség egy része és sajnos néhány szerző is azt vallja, hogy ami magánkiadásban jelenik meg, az csak borzalmas lehet. Ezt a tévhitet szeretném lerombolni. Mert rengeteg nagyszerű szerző van az országban, akik sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének.

– A kiadó neve NewLine – magyarul új vonalat, irányt jelent. Miben fog különbözni ez a kiadó a többi kisebb-nagyobb, sikeres vagy éppen csak megélő kiadótól? Mi lesz az az új vonal, amit a kiadó képviselni fog?

– Abban fog különbözni, hogy ez a kiadó az enyém. 

Az új vonal pedig, ha lehet így fogalmazni, egy szerzőbarát és ezáltal, reményeim szerint, egy olvasóbarát kiadó.

Egy aprócska csepp vagyunk a végtelen óceánban és nem igazán akarok a jövőről filozofálgatni, de abban az egyben biztos vagyok, hogy egy kiadót a csodás könyveket alkotó, és nem utolsó sorban elégedett szerzők és a szintén elégedett olvasóik képesek "naggyá" tenni. Mégis azt tapasztalom, hogy kevés az igazán elégedett szerző. És itt most a valódi tehetségekről beszélek, mert kicsiny hazánkban rengeteg akad belőlük.

– Konkrétan mit kell érteni azon, hogy szerzőbarát? Mit ad a New Line Kiadó mást, többet, jobbat egy másik kiadónál?

– Nem nagyon akartam ebbe belemenni ilyen részleteiben, de állok elébe! 

Mielőtt belevágtam volna ennek az egésznek a megvalósításába, végeztem egy közvéleménykutatást írói berkekben (kiadótól függetlenül). Az volt az egésznek a célja, hogy kiderítsem, mivel elégedettek a szerzők a saját kiadójuknál, és mivel nem. Mit hiányolnak, mi az ami miatt hajlandóak lennének akár változtatni.

Nem árulom el a válaszokat! De annyit igen, hogy a legtöbben ugyanazokat a dolgokat hiányolják.

A lényeg, hogy ennek tükrében már tisztábban látom, hogy mire van igazán szüksége a szerzőknek. Az, hogy ezáltal képes leszek-e többet, jobbat adni, szerintem inkább kérdezzük meg úgy fél év múlva a szerzőktől.

– Rendben, akkor másképp fogalmazom meg: megkeres valaki, van egy kézirata, a New Line Kiadónál akarja megjelenteni. Milyen feltéletek mellett láthatja a nevét könyvének borítóján?

– Az első és legfontosabb, hogy legyen egy jó kézirata. Minden beérkező kéziratot olvasószerkesztő véleménye alapján bírálunk el. Ha átmegy az első szűrőn a kézirat, akkor jön a következő lépés, a tárgyalás. A kiadás tekintetében csomagárakat határoztunk meg, ami alapján mindegyik szerző eldöntheti, hogy neki melyik a megfelelő megoldás. Ha döntött, következik a szerződéskötés. Ami lényeges lehet a szerzőknek, hogy nem kötök szerződést határozott időre, mert nem szeretném ezen a téren megkötni a kezüket. Ezen felül minden megegyezés kérdése. Tehát ami lényeges, hogy nem egy hagyományos kiadó vagyunk, nem finanszírozzuk meg a szerzők teljes költségét, viszont igyekeztünk az a kiadás költségeit minimálisra csökkenteni úgy, hogy minőségi könyvek kerülhessenek a piacra.

– A kiadó csak magyar szerzők írásaira fog fókuszálni, vagy időben ez változhat?

– Egyelőre csak magyar szerzőkkel dolgozunk. Vagy ha pontosabb akarok lenni, magyarul író szerzőkkel. Ez persze a későbbiekben még változhat.

– Tudom, hogy még nagyon az elején vagytok, de pilanatnyilag hány szerzővel dolgoztok? Esetleg szabad tudni néhány nevet is?

– Szerencsére már most folyamatosan érkeznek a megkeresések. Jelenleg két szerző könyve jelent meg eddig a kiadónál, egyelőre ebookban, de jövő év elején jönnek nyomtatásban is. Isabel Healian Rose verseskötete, és Mimi Taylor első regényének bővített kiadása. De hamarosan elkezdjük a közös munkát Abby Winter és Suzanne Wolf írónőkkel is, és talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a nyáron érkezik majd Bakos R. Laura első regénye, szintén nálunk. Remélem hogy ez a szép létszám a jövőben tovább fog bővülni.

– Úgy tudom a kiadónak már működő webshopja is van. Más szerzők művei is elérhetőek itt, vagy csak azoké, akik a kiadónál jelentették meg írásaikat?

– Jelenleg még többségében vannak azon szerzők művei, amik máshol jelentek meg, és továbbra is örömmel fogadjuk és tesszük közzé áruházunkban a szerzők köteteit, bár egyelőre elsősorban ebookban – raktárhiány miatt, de dolgozunk rajta! A kínálatunk folyamatosan bővül ezért érdemes többször fellátogatni webáruházunkba, illetve nyomon követni bennünket a facebook oldalunkon, ahol azonnal közöljük olvasóinkkal az éppen aktuális információkat. Áruházunkban jelenleg jónéhány kötet akciósan kapható, de vannak már ingyenesen elérhető tartalmaink is!

A NewLine Kiadó webshopja itt érhető el: https://shop.newlinekiado.hu

 

 – És egy utolsó kérdés: mit szólt a család, mikor megpendítetted az ötletet, hogy akkor te most kiadót alapítasz és betörsz a könyvbizniszbe?

– Ha őszinte akarok lenni, a családom és a környezetem nagy része még nem is tudja! A férjem és akik tudják, támogatnak az elképzeléseimben, bár leginkább gőzük sincs az egészről. A gyerekeim büszkék rám, bár kissé nehezményezik, hogy kevesebb idő jut rájuk.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én köszönöm, hogy gondoltál rám.

* A bejegyzésben szereplő fotók a kiadó engedélyével jelennek meg