Egyrészről,
bárcsak ne írta volna meg Essie azt az átkozottul kínos emailt. Micsoda pech,
hogy a félvilág olvashatta, mert véletlenül félreütött a gépen, és mindenkinek
szerteküldte. Pedig csak a legjobb barátnőjének szánta. Még most is együtt
élhetne Paullal, talán már az esküvőjüket is tervezgetnék…
Másrészről
(főleg, ha nem ragadták volna el pillanatnyi, és valljuk be, teljesen őszinte
női érzelmei), milyen szerencse, hogy mégis megírta a levelet. Akkor most nem
kezdhetné újra az életét egy pici tetőtéri lakásban, és soha nem ismerte volna
meg a csupaszív Conort. Vagy az őrülten vonzó Lucast…
És ami egészen
tuti, hogy nem következett volna be: Essie soha nem zúgott volna bele olyan
pasiba, akibe szigorúan tilos beleszeretni bármilyen nőnek, akinek egy csepp
esze van…
Jill Mansell
művei eddig több mint 10 millió példányban fogytak el a világban.
Világsikerének titkát már sokan próbálták megfejteni. Könnyed stílusa,
szédületesen jó humora, csavaros történetei és életszerű párbeszédei mind
hozzájárulnak óriási népszerűségéhez. Azon ritka szerzők egyike, akik a
legkönnyedebb témától a legsúlyosabbig képesek bemutatni a női élet örömeit és
buktatóit.
Lettero, 2018
Eredeti cím:
This Could Change Everything, 2018
Ez már a
sokadik Jill Mansell könyvem. Tulajdonképpen valamennyi magyar nyelven
megjelent könyvét elolvastam, némelyiket kétszer is. Továbbra is rajongója
vagyok a szerzőnek és könnyed, valóságból merített történeteinek, annak ellenére, hogy vannak könyvei, melyeket nem kedveltem.
Mansell
történetei természetesen kitalációk, semmi közük nincs a valóságban is élő
személyekhez vagy történésekhez, de valószínűleg azért olyan népszerűek, mert
emberközeliek, a cselekmény során felmerülő konfliktusok bárkivel
megtörténhetnek. Szereplői akárkik lehetnek, nincs benne deviáns szexualitású
milliomos üzletember, és a már sablonszerű, enyhén ostoba szupernő sem. Pedig
hely az lenne mindenki számára, hiszen Mansell történetei sokszereplősek, nem
egy-két ember áll a cselekmény központjában, hanem egy kis közösség, amiben
mindenkinek megvan a jól meghatározott szerepe.
Az Ezen múlik minden? első fejezeteinek látszólag semmi közük egymáshoz. Mások a szereplők, más a
cselekmény. Egészen addig így is marad, míg Essie Phillips meg nem írja azt az
ominózus e-mailt, amit már a fülszöveg is említ, és ami elindítja a lavinát… és
helyre teszi a dolgokat az első fejezetek körül. A helyszín természetesen az Egyesült Királyság, és nem, nem Londonban játszódik, hanem Bathban, Anglia déli részén fekvő fürdővárosban.
Essie
párkapcsolatban él a maga “hercegével”, egy olyan férfival aki szociálisan és
társadalmi pozícióját tekintve fölötte áll, és aki a maga képére akarja formálni
az egyszerű, kedves lányt. Kezdve azzal, hogy a hozzá méltatlan felszolgálónői
státuszából áthelyezi anyja fogorvosi rendelőjének recepciósi pozíciójába.
Lényegében nem elítélendő, amit csinál, hiszen meg szeretné könnyíteni a lány
életét – nem mondom, az jobban hangzik, hogy a barátnőm recepciós, mint a
barátnőm pincér, legalábbis Paul értékrendjében. Csakhogy nem kérdezte meg, hogy Essie egyáltalán akarja-e ezt,
vagy úgy boldog, ahogy van. Essie pedig nem boldog az új felállásban, ahol
mindig neki kell engednie és jóképet vágnia barátja burkolt lenézéséhez és
anyjának, s egyben főnökének nyilvánvaló ellenszenvéhez.
Egy este, némi
alkohol és Scarlett nevű barátnője hatására születik meg az e-mail, egy olyan
terápiás célú írás, melyben minden gondját-baját leírja, és amit senkinek nem
lett volna szabad látnia, csak a barátnőnek. Ez egy olyan igazi kipakolós, megmondogatós és nagyon őszinte írás lett, ami Essie legbelsőbb gondolatait, véleményét tartalmazza.
Hogy ez
mégiscsak elérthetővé vált Essie levelezőlistája minden tagjának… nos, ehhez
köze volt egy Ursula nevű macskának és a szájában lógó vérző varjúnak, Jaynek, Essie
nagyképű, macsó tesójának, valamint Lucasnak, akit magával hozott. Essienek
nem, és mégis az ő világa esett szét, hiszen barátja lapátra tette,
munkahelyéről kirakták.
És itt
kezdődik majd a csodálatos véletlenek sorozata, melyek szórakoztatóvá és nagyon
szerethetővé tették a történetet, minden kiszámíthatósága ellenére. Essie talpra áll, és rájön, hogy van élet Paul nélkül is, sőt, még jobb is, mint vele. No, nem úgy egyből, hiszen ez egy hosszú folyamat lesz, s tart egészen a történet végéig, és ebben többen is a segítségére lesznek, mint ahogy ő is hatással lesz mások életére.
Úgy gondolom,
hogy ez pontosan az a könyv, mellyel így, karácsony környékén este be lehet
kuckózni, hátradőlni és nyugisan belemerülni. Senki világát meg nem fogja
rengetni, de a mondanivalójának nem csak most, az ünnepek táján kellene érvényesnek
lennie. Ez nem csupán egy romantikus, szerelmi történet, hanem az
odafigyelésről, barátságról, az önzetlen emberbaráti cselekedetekről is szól.
Kedveltem,
ajánlom, de ízlések és pofonok…
A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: