Uralkodj magadon 1
Nicholas
Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is
mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul
jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak
előtte?
De egyszer
csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú
szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág
egy tál pitét a herceg képébe.
Nicholas a
fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje.
Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar.
Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte.
Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte.
Adott egy
folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat
könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete.
Bár ló húzta
hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le,
a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy
közembert.
De Oliviának
mindez talán megéri Nicholasért.
Nicholas úgy
nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek
ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még
ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy
egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét.
Álomgyár, 2018
Eredeti cím:
Royally Scewed, 2016
Évekkel
ezelőtt, pontosabban 2014-ben találkoztam először Emma Chase nevével, amikor az
Athenaeum Kiadó megjelentette a szerző Behálózva
(Tangled) sorozatának első két részét (Behálózva,
Fejvesztve), aztán megfeledkezett róla és soha nem tudtam meg mi történt tovább, mert nem olvastam el az angol nyelvű folytatásokat.
Az idén az
Álomgyár vett gondozásába egy újabb Emma Chase sorozatot Uralkodj magadon (Royally) címmel, és ha igaznak bizonyul az, amit
a várható megjelenéseikről közzétettek, akkor ennek minden részének örülhet a
magyar olvasó is.
Amikor
hetekkel ezelőtt olvastam a sorozat megjelenéséről, tudtam, hogy nem akarom ezt
a könyvet, és a folytatásait sem. Meglehetősen kedveltem a szerző Behálózva sorozatának megjelent első két
részét, tehát minden amellett szólt, hogy ezt is kedvelném, és most jön a DE…
Én nem vagyok oda az ilyen modern herceges-uralkodós történetekért és kitalált
törpekirályságokért. Ember tervez… megkaptam a könyvet karácsonyra.
A férfi
főszereplő Wessco trónörököse. Alkotmányos királyság valahol Európában,
Albionhoz közel, mert zavaros utalások történnek a skót függetlenségi harcra,
Robert the Bruce-ra. A trónon per pillanat Leonora királynő ül,
aki:
“Úgy néz ki, mint egy átlagos nagymama, mint
bárki nagyanyja, alacsony és csinos, puha, tupírozott haja van, kicsi, filigrán
kezei, a nyakában csillogó gyöngy, s keskeny ajkaival a legmocskosabb viccen is
képes nevetni. Az arcára pedig kiül a bölcsesség. De a szemei elárulják.”
Nem tudom
kinek mi jut eszébe az idézet olvasása után, nekem határozottan II. Erzsébet –
mindenki tudja kicsoda, nem kell felsorolnom címeit. S nem ez volt az egyetlen
dolog ami engem nagyon az angol királyi házra emlékeztetett, hiszen ott van két
fiúunokája – a kettes számút Henrynek hívják és ő a család fekete báránya, a
bulizós, vad és megbotránkoztató. Nem mintha a trónörökös jobb lenne, ő csak
okosabb és idejekorán megtanulta, hogyan tartsa távol a sajtót a magánéletétől.
És akkor ott van mindkettejük katonai kiképzése is.
Nos, a
történet azzal kezdődik, hogy Nagymama Őfelsége Henry herceg után meneszti a
trónörökös Nicholast. Henry ugyanis hetekkel korábban végzett kötelező katonai
szolgálatával, és nyakig merül a dolce vitában, most éppen New Yorkban – amúgy
ez a kötelező katonai szolgálat kicsit Izrael államra emlékeztetett, ahol
szintén érvényben van ez a rendelkezés úgy férfiak, mint nők számára. És Őfelsége nemcsak Henry után zavarja Nicholast, hanem ultimátumot is ad neki ami a
nősülést és utódnemzést illeti.
S itt a kitűnő
alkalom, hogy akkor megismerkedjünk Oliviával is, aki egy pitéző-kávézót vezet,
vagy egy zseni húga, egy alkoholista apja és tengernyi adóssága, meg – a
politikai korrektség nevében – egy meleg alkalmazottja. Az ő pitézőjébe téved
be egy este a meglehetősen illuminált herceg (a herceg iszik, mint a kefekötő)
és haspók barátja. És a képébe kapja a fülszövegben már említett pitét. Így
kezdődik Nicholas herceg és Olivia kapcsolata.
Eddig a pontig nagyon
kedveltem a történetet, mert a kliséhalmaz ellenére szórakoztató volt, humora
volt és remek kis beszólásai. Még mondtam is magamban, hogy kár volt előítélettel viseltetni iránta, mert ez egy remek kis sztori lesz. Csakhogy innen változtak a dolgok. Az addig
odahaza nagyon elfoglalt hercegnek bőven lesz ideje hetekig New Yorkban ücsörögni és
Oliviával múlatni az időt, sőt, a könyv feléig még a testvérét sem keresi meg.
S Olivia, akit köteleségtudónak és önfeláldozónak mutat be a szerző, vág egy
180 fokos fordulatot és már nem jó neki a bújkálás, hanem vörös szőnyeget akar
és parádézást, mi több: nem nagyon kell győzködni, hogy Wesscoba utazzon, mikor
Nagymama Őfelsége hazarendeli a hercegi sarjakat, bár tisztába van azzal, hogy
ő mint feleség nem játszik Nicholasnál, mert az ország törvényei ezt nem
engedik meg. Akkor már nem kell törődni azzal, hogy elveszíthetik a házukat,
nem kell vezetni a pitézőt. S számára Wessco sem lesz egy leányálom...
Olyan volt
mint egy modern tündérmese a hercegről és a szegény lányról, ahol mindkét főszereplő
ellenállhatatlanul vonzó, szexi – bár a magyar kiadás borítóján szereplő fickó
az én ízlésemnek egy kicsit sem az. Természetesen némi erotika is társul a
történethez, mert a herceg nemcsak az italt, hanem a szexet is meglehetősen kedveli.
Ebben a
történetben ott volt burkoltan a brit királyi család, a Neveletlen hercegnő, a Micsoda
nő!, A szürke ötven árnyalata helikopteres jelenete, az Én és a hercegem filmsorozat… és minden
bizonnyal még más is. Mindenből egy kicsi. No, és hogy hívják a királyi család
repülőjét? Royal 1-nek, az amerikai elnökök AirForce 1-e után.
Jól indult és
nyálasan végződött. Rendben van, hogy egy romantikus történet, de ebben túl sok volt rózsaszín köd és túl kevés a valóság. Mondanám azt is, hogy annyira nem kedveltem, hogy hallani
sem akarok a sorozat további részeiről, de Henry egy érdekes figura, Hátha az ő
történetéből ennél jobbat hoz ki a szerző. Igazádiból, a mellékszereplők érdekesebbek voltak mint maguk a főhősök.
Azt sem
mondhatom, hogy vontatott lett volna, hiszen amennyi minden történik ebben a
kötetben, inkább a túlzsúfoltság lenne rá a helyes jelző, de majd mindenki
eldönti, hogy hogyan is viszonyul ehhez a történethez, mert ugyebár ízlések és
pofonok…