Franz Eberhofer 3
Franz
Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru békés mindennapjait egy csapásra
felborítja a gyilkosságért elítélt pszichopata pszichológus, dr. Küstner
szökése a börtönből. Küstner szökése után nem sokkal ugyanis az őt elítélő
Moratschek bíró levágott, véres sertésfejet talál az ágyában. A feldúlt bíró
Eberhoferék tanyáján keres menedéket, ami gyorsan elviselhetetlenné teszi az
otthoni állapotokat Franz számára. Ha minél előbb helyre akarja állítani
otthona és élete nyugalmát, nincs más választása, mint sürgősen a végére járni
az ügynek…
Rita Falk
nagysikerű sorozatának harmadik kötete.
Eredeti cím:
Schweinskopf al dente, DTV, 2011
Magistra, 2018
Rita Falk és Franz Eberhofer sorozata kiadót váltott. Mármint ami a magyar nyelvű kiadást illeti. A sorozat első két részét (Télikrumpligombóc – 2016 és Gőzgombóc blues – 2017) a Művelt Nép Kiadó jelentette meg, a harmadikkal a Magistra Kiadó tört be a piacra. Zárójelként megjegyzem, hogy a sorozat eddig megjelent részei is itt kaphatóak, a három együtt kedvezményes áron, meg minden bizonnyal máshol is, de a Művelt Népnél nem. Egyébként most először talákozom ezzel a kiadóval, remélem nem utoljára, mert a sorozat további köteteit is olvasni szeretném. Itt nem lehet felvágni, hogy sebaj, majd lenyomom angolul, mert a szerző német nyelven ír.
Mit is kell
tudni erről a sorozatról? Első sorban azt, hogy főszereplője, Franz Eberhofer
egy bajor rendőr. Továbbá azt is, hogy Franz Eberhofer Niederkaltenkirchen
település egyetlen rendőre és most épp előléptették, nagyon büszke is ezüst
csillagocskájára és arra, hogy ő most már felügyelő. És amit a legfontosabb
tudni: ő az anti-rendőr. Egy vicc. És pontosan ez teszi őt – és a sorozatot –
nagyon szerethetővé és szórakoztatóvá.
Franz, khm…
Eberhofer felügyelő egy háztartásban él apjával (a történetben Papa), aki olyan, mint egy kiöregedett, de nagyon szerethető hippi, rajong a Beatlesért és indiai
vadkendert termeszt a ház háta mögött. A házban lakik még a süket Nagyi is,
az árleszállítások és akciók beteges rajongója, valamint messze földön a
legjobb szakács. Eberhofer felügyelő úr a házhoz tartozó disznóólban lakik.
Szószerint. Akik az előző részeket is olvasták, azok már tudják, hogy a családi
disznóólat alakította át saját kuckóvá, ahová pitti ügyek intézésével eltöltött
“nehéz” napjai után visszavonul Ludwig nevű kutyájával.
A történetet is maga a felügyelő meséli el, egyes szám első személyben, a maga utolérhetetlen stílusában. Mert Franz Eberhofer nagyon színes egyéniség, akinek egy kis őrületért nem kell a szomszédba mennie:
A történetet is maga a felügyelő meséli el, egyes szám első személyben, a maga utolérhetetlen stílusában. Mert Franz Eberhofer nagyon színes egyéniség, akinek egy kis őrületért nem kell a szomszédba mennie:
“…– És megmondom magának, Eberhofer, ne
merészeljen még egyszer szégyent hozni erre a szép bajor egyenruhára! Ha nem
tudja, hogyan viselkedjen benne, nem is érdemli meg, hogy magára ölthesse!
Egyetértünk?
De még mennyire! Mire kettőt pislant, már le
is vetettem a szép bajor egyenruhát és odanyomtam a polgármester szép bajor
kezébe. Meghúzom a nadrágszíjat az alsónadrágomon és már kész is vagyunk.”
Csodálatos
módon, a kis bajor településen mindig akad valami olyan bűntény is, amiben
hősünk csillogtathatja felkészültségét és rátermettségét. Most Moratschek bírót
fenyegeti dr. Küstner, a frissen elítélt elmebeteg pszichológus (jól hangzik,
ugye?), aki a pszichopatákra jellemző találékonysággal megszökik a börtönből, hogy a bíró
és Eberhoferék életét fenekestől felforgassa. Itt kerül képbe, az a bizonyos
címbeli disznófej is. Egyéb apróságok mellett a törvény derék őrének most ezt
az ügyet kell megoldania.
Bár egy
sorozat része, a önálló történetként is olvasható, de szerintem kár lenne
kihagyni az előző részeket, mert akkor ebben a részben már ismerősként lehet
üdvözölni Niederkaltenkirchen lakóit: Wolfit, a kocsmárost, Simmelt, a
mészárost, Flötzingert, a “buheráló” szerelőt, Beischl asszonyt, a falu
nimfomániását, Liesl Mooshammert, a település pletykafészkét, és természetesen a
tágabb Eberhofer családot, mert hősünknek van egy Leopold nevű bátyja is, aki
könyvkereskedéssel foglalkozik, ami ugye sokkal magasztosabb dolog, mint
rendőrnek lenni.
“– Használta már Nagyi az új
szakácskönyvét? Kipróbált már valamit? – érdeklődik Leopold.
– Naná – válaszolom.
– És mit?
– Hogy belefér-e a szemetesbe.”
– Hogy belefér-e a szemetesbe.”
S ha már
Leopold, akkor természetesen nem hiányozhat a történetből Sushi sem –
becsületes nevén Ushi –, hősünk kedvenc (egyetlen) unokahúga sem. S az ügy felderítésében most is régi barátja, Rudi Birkenberger "magánszimat" segédkezik neki.
Imádtam! Nem
mosolyogtatott meg, hanem könnyekkel röhögtem, vihorásztam. Ez a hullakomoly krimik szaftos paródiája,
ami símán feldobta a hangulatomat és mindenkinek ajánlom, aki jót akar derülni.
Egyetlen hibája volt: rövid volt, még olvastam volna… de természetesen ízlések és pofonok…
Franz
Eberhofer történetéből film is készült. A bejegyzésben szereplő fotók a Schweinskopf al dente (2016) című részből
származnak.