Oldalak

2018. augusztus 29., szerda

Mary Nichols – Találkozunk még


A General Press Kiadó gondozásában jelent meg Mary Nichols legújabb történelmi regénye, a Találkozunk még, melyben ismét olyan fantasztikus nőkkel ismerkedhetünk meg, akik megállták helyüket a II. világháború viszontagságai közepette. Hogy változtatja meg egy bombatámadás egy fiatal lány életét? Hogyan szolgálhatja hazáját egy előkelő, tanult hölgy a háborúban? Tarts velünk a négy állomásos blogturnén, ismerkedj meg a történettel és a turné végén megnyerheted a könyv egy példányát!




1940 őszén, a London ellen indított légi háború első napjaiban Sheila Phipps egyetlen délután alatt elveszíti a családját. Az otthona lebombázása után a nagynénjéhez, Constance Tranterhez kerül Bletchley-be. Szerencsére nem marad magára az ellenséges özveggyel: az asszony albérlője, Lady Prudence Le Strange a szárnyai alá veszi az árván maradt lányt, még állást is szerez neki. Nem is akárhol: a Blecthley Park szigorúan titkos hadi létesítményében, ahol a kódfejtők az idővel versenyt futva próbálják feltörni a német Enigma rejtjeleit. A két lány mindennapjait titkok szövik át, a munkájukról senkinek sem beszélhetnek. De nem csak ők bizonyulnak sikeresnek a titkok megőrzésében: Constance is elhallgat valamit a lányok elől, ami alapvetően befolyásolhatja a jövőjüket...
Mary Nichols új regényében a hadi szolgálatot teljesítők mindennapjaiba kíséri az olvasóit. Sheila és Prue ugyanolyanok, mint a korukbeli fiatalok; szórakozni és szerelemre vágynak. A háborús évek alatt szövődő szerelmeket azonban beárnyékolja a forgandó hadi szerencse. Vajon sikerül Sheilának tisztázni magában udvarlója iránti érzéseit, mielőtt túl késő lenne?


General Press Kiadó, 2018
Eredeti cím: 2015.


Első könyvem a szerzőtől, annak ellenére, hogy a polcomon évek óta további két könyve vár olvasásra. Mary Nichols a háborús-romantikus történetekben tűnik ki, engem pedig pontosan a beteg elmék személyes ambíciói miatt történő öldöklés taszít a legjobban, magyarul: nem kedvelem a háborús történeteket.
A nosztalgia volt, ami mégis rávett, hogy elolvassam ezt a történetet. Ugyanis néhány nappal a könyv megjelenése után az egyik kereskedelmi csatorna egy filmklasszikust vetített, a Jenkiket (Yanks, 1979), melynek a témája nagyon hasonlít a Mary Nichols könyvében leírt második világháborús Angliához, hiszen ott és akkor játszódik. S a filmről életem első lógása jutott eszembe, hiszen a fizika felmérőt cseréltük fel többen is a mozilátogatásra és meglehetősen nehezményeztük, hogy egy olyan “ócska” filmet vetítettek abban a korai órában. Azok, akik valamikor látták a Jenkiket, pontosan tudják, hogy mire várjanak ettől a történettől is.
Mary Nichols könyve nem okozott csalódást, pontosan azt kaptam, amire vártam: háborús történetet, mely túlmutatott az Egyesült Királyság határain. Lényegében családtörténetet is, hiszen nem csak a főhősöket ismerhettem meg, hanem a családjaikat, a barátaikat is. Igazándiből azt sem tudnám megmondani, hogy ki a főhőse ennek a történetnek, ha magát a háborút nem számítom annak. A történet egyben korkép is, hiszen szépítések nélkül kaptam ízelítőt abból, hogy mit jelentettek a bombázások, a kitelepítések, az idegen országban levő ellenállás segítése saját életük kockáztatásával. Én a jegyrendszerről, a nélkülözésekről is nagyszüleimtől hallottam, akik nagyon fiatalon élték meg mindazt a nyomort, amivel egy háború jár, és az amit ők meséltek nagyonis egybevág azzal, amit a szerző leír könyvében, bár természetesen a helyszínek különböztek, de a háború ugyanaz volt.
Sheila Phipps egyetlen napon, egyetlen bombázás alkalmával veszíti el egész családját és egyetlen életben levő rokonához küldik, ahhoz a Constance nagynénihez, akivel a szülei soha nem tartották a kapcsolatot és belemélyülve a történetbe, nem is kellett sokat godolkoznom azon, hogy miért. Constance Tranter megkeseredett, irigy, kellemetlen perszóna, és a későbbiekben kiderülő titkai sem szolgáltak mentségnek viselkedésére. Viszont nála lakik Prue le Strange, Winterton grófjának lánya is, és a két fiatal nő összebarátkozik, mi több, Prue segít állást találni a hadseregnél és valamennyire pótolja az elvesztett családot. A társadalmi különbségek miatt a két fiatal nő közötti barátság soha nem jött volna létre, ha nincs a háború, és nagy valószínűség szerint Sheila élete is másként alakult volna.
A történet a múlt század negyvenes éveiben játszódik és több évet ölel fel. Néha pörögött, néha vontatott és túlságosan is részletező, de összességében egy nagyonis élvezhető olvasmány volt, többnyire szerethető karakterekkel és boldog végkifejlettel, hiszen háború ide meg oda, de csupán egyetlen szereplőt veszítettünk el a cselekmény során – őt sajnos nagyon kedveltem és reménykedtem a csodában, ami nem akart jönni.
Nem lettem a szerző rajongója, de teljesen biztosan olvasni fogok tőle mást is, amikor hangulatom lesz hozzá, mert azt azért el kell ismernem, hogy Mary Nichols történetei könnyen olvashatóak, de nehezen emésztetőek a tematikájuk miatt, hiszen nem mindenki kedveli a valós történelmi tényekre épülő sztorikat és a világháború sem egy rózsaszín lányregény.
Ajánlom a háborús-romantikus történetek rajongóinak, és különben is ízlések és pofonok...




Mary Nichols regényeiben a II. világháború, a női sorsok és persze, a romantika áll a középpontban. Nyereményjátékunkban a szerző további könyveire is szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Minden állomáson találtok egy-egy fülszövegrészletet. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be az idézett könyv címét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.



Élj ​a jelennek, és higgy a jövőben!
Louise Fairhurst kimerült, megviselt tanítványaival az éj leple alatt érkezik meg egy barátságos norfolki faluba. Hosszú út áll mögöttük. Egyenesen Londonból jönnek, de nem azért, hogy egy jót kiránduljanak – kitelepítették őket, miután Hitler lerohanta Lengyelországot, és a kormány a főváros bombázásától tartott. 








08.28. - Szembetűnő
08.29. - Betonka szerint a világ…
08.31. - Olvasónapló



2018. augusztus 27., hétfő

Mary Kay Andrews – Cs@jos esték


Grace Stanton elegáns életmódblogja, a GraceJegyzetei jövedelmező üzletté nőtte ki magát, hála a népszerű receptjeinek, lakberendezői és barkácsötleteinek. Amikor azonban rájön, hogy a férjének viszonya van az asszisztensével, az élete és a karrierje egy pillanat alatt összeomlik. Grace visszaköltözik az anyjához, és onnan küzd meg a férjével, aki a fejébe vette, hogy még ennél is kényelmetlenebb helyzetbe hozza, kizárja a közös házukból, visszavonja a hozzáférését a bankszámláikhoz, átveszi a GraceJegyzetei szerkesztését, és még a nő internetes hírnevét is tönkreteszi. A férjet ebben a viselkedésében támogatja a hírhedt nőgyűlölő bíró, Stackpole, aki nem is próbálja megvédeni Grace-t, inkább elküldi egy válássegítő terápiás csoportba. Grace gyorsan összebarátkozik a csoport tagjaival, és szerelmi kalandba bonyolódik az egyetlen férfi taggal. Emellett annak is utánajár, miért viselkedik olyan különösen a bíró és a terapeuta, valamint új blogot indít, amelyben végigkíséri egy floridai ház felújítását.


I.P.C., 2018
Eredeti cím: Ladies’ Night, 2013



Kedvelem Mary Kay Andrews könyveit – legalábbis azt a hármat ami eddig magyar nyelven megjelent, mert a kiadók nem igazán kényeztetnek el a szerző írásaival. Bár látszólag könnyed, női sorsokról szóló szórakoztató történeteket kapnak az olvasók, azért van ott ennél sokkal több is, mert mindig belecsempész a történetbe valami véresen komolyat is. A Cs@jos esték a szerző negyedik magyar nyelven megjelent könyve, és most sem okozott csalódást.
Már a fülszöveg is elárulja, hogy hősnőnk egy sztár-blogger. Életmód-blogot vezet s teszi ezt annyira jól, hogy férje feladja állását, hogy őt menedzselje – bár ezt nem mindig Grace-nek tetszően teszi. Grace-nek már asszisztense is van, a hatalmas puccos házról az exkluzívista lakóparkban és ultramodern tartozékairól már ne is beszéljünk. Ez úgy egymillió bloggerből egynek jön össze és nagyon kemény munka árán, szóval, aki a könyv olvasása közbe-után arról álmodozna, hogy pikk-pakk belőle is valami hasonló lesz, az gyorsan ébredjen fel és húzza ki a kezét a biliből.
Grace teljesen elégedett életével és sikereivel egészen addig, míg egy éjszaka rajta nem kapja férjét és asszisztensét egy nagyonis intim együttlétben a garázsban, abban a kocsiban, melyet férje az ő blogjának bevételeiből vásárolt magának és amelyhez neki hozzá sem szabad érnie. Mit bánom én, hogy spoiler, akkor is elmondom, hogy Grace a medencébe parkolja férje kocsiját, szeretőjét meztelenül kergeti meg és elkövet egy nagy hibát: ahelyett, hogy hűtlen férjét dobná ki, ő kap össze néhány dolgot és hazaköltözik anyjához, aki egy eléggé lepukkant falatozót vezet. Hamarosan rá kell ébrednie, hogy ki van zárva a saját házából, blogjából, bankszámlájából, férje az asszisztensével helyettesítette és a legjobb ügyvédet bérelte fel, hogy valáskor Grace egy centet se lásson saját pénzéből. Mi több, a bíróság még dühkezelési terápiára is kötelezte egy meglehetősen furcsa pszichológusnál.
Ez a csoport lesz Grace új baráti köre, hiszen valamennyien ugyanazért vannak ott: házastársukat, vagy annak új partnerét bántalmazták – verbálisan és/vagy fizikailag. S nemcsak új barátokra, új életcélra lel Grace, hanem a szerelem is megkörnyékezi, hiszen a csoport egyetlen férfitagjával, Wyatt-tal meglehetősen vonzódnak egymáshoz.
Hogy miről szól ez a történet? Első sorban az újrakezdésről. Arról, hogy ha véget ért egy kapcsolat, az nem a világ vége és nem kell ragaszkodni hozzá akkor is, ha inkább fájdalmat okoz, mint örömet. És szól a válásról, pénzről, kapzsiságról, és arról, hogy milyen aljassá tud válni két ember, akik valamikor szerették egymást. Ez pedig egy örökké aktuális téma, hiszen kapcsolatok-házasságok napi szinten bomlanak fel és mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki a “majd megmutatom én neki” harci kiáltással zaklatta az exet, annak új partnerét, vagy éppenséggel az ex volt olyan mocsok, hogy az ember lányának nyílik a bicska a zsebében tőle.
Nekem ez a történet bejött, mert egyszerre szórakoztatott és elgondolkoztatott. Azt sem lehet mondani, hogy elfogult volt és csak az egyik nem pártját fogta, hiszen abszolút korrektül kaptunk mocsok férjet és szemét feleséget is, zavart terapeutát és aljas bírót, szeretőt zaklatót és zaklató szeretőt, és ezt még hosszan lehetne ragozni.
Mindenkinek mást és mást jelenthet ez a történet, mert nem vagyunk egyformák, de az üzenet egyértelmű: van élet a válás után, és olyan lesz, amilyennek magad alakítod. Grace új életcélokat tűzött ki, új szerelem talált rá és új életet kezdett. A történet természetesen fikció, de akár igaz is lehetne.
Első sorban felnőtt olvasóknak ajánlom, de ízlések és pofonok…



Kapcsolódó bejegyzések:


Save the Date

Víkendezők, I.P.C., 2017
The Weekenders, 2016






2018. augusztus 24., péntek

Lisa Kleypas – Winterborne választottja

Ravenel család 2



Egy ​könyörtelen iparmágnás
Az alacsony sorból származó Rhys Winterborne harcos becsvágyának köszönhetően sikeres üzletemberré lett, és elképesztő vagyont halmozott fel. Rhys az üzleti életben és azon kívül is mindig megkapja, amit akar. Amikor megismerkedik a félénk, arisztokratikus modorú Lady Helen Ravenellel, elhatározza, hogy mindenáron megszerzi magának. Ha meg kell fosztania a lányt az erényétől ahhoz, hogy kénytelen legyen feleségül menni hozzá, nos, annyi baj legyen…
Egy világtól elzártan felnőtt szépség
Helennek eddig vajmi kevés kapcsolata volt a londoni társaság csillogó, cinikus világával. Rhys eltökélt csábító hadjáratának következtében fellobban köztük a heves és kölcsönös szenvedély lángja. Helen előkelő neveltetésére rácáfol az a makacs meggyőződése, miszerint egyedül ő képes megzaboláznia féktelen férjét. Rhys egy ellenlábasának cselszövése olyan helyzetet idéz elő, melyben Helennek fel kellene tárnia a férfi előtt legsötétebb titkát. Ez óriási kockázatot jelent… ám a jutalom egy életen át tartó, semmihez sem fogható boldogság. Történetük úgy kezdődik, hogy…


Gabo, 2018
Eredeti cím: Marrying Winterborne, 2016



Rhys Winterborne, a Krőzusnál is gazdagabb áruháztulajdonos és Helen Ravenel története még a Ravenel család sorozat első részében (Érzéketlen aranyifjú) kezdődik el, amikor az új Ravenel gróf úgy gondolja, hogy belőlük remek pár lenne, még akkor is, ha a férfi nem nemesi származású. S kettejük között a dolgok rendeződni is látszanak, mi több az eljegyzésig is eljutnak, csakhogy a teljesen tapasztalatlan Helen megijjed az első heves csóktól és rendesen ki is borul. A család ezt félreértelmezi és megkérdezése nélkül felbontják az eljegyzést, csakhogy Helen nem éppen így gondolta, hiszen meglehetősen vonzódik a daliás wales-i üzletemberhez. Azok, akik már olvasták az Érzéketlen aranyifjút pontosan tudják mindezt.
Kettejük története onnan folytatódik, mikor Helen rádöbben, hogy ő tulajdonképpen nagyonis akarja a férfit férjnek és egy merészet gondolva látogatást tesz az áruházban, hogy visszaszerezze vőlegényét. Szabályosan megszökik otthonról és egyedül indul útnak Londonban. Mennyire botrányos viselkedés ez egy egy gróf lányától!
Helenről már az első részben kiderül, hogy ő nem olyan mint a többi Ravenel, kezdve nagyon szőke hajától visszahúzódó, csendes természetéig, ami szöges ellentéte két nagyonis eleven ikerhúgáénak. Egy olyan családból jön, ahol a lánygyermekek nem számítottak semmi másnak, csak újabb éhes szájnak és fölösleges költségnek.
S Helen azt is tudja, hogy miért különbözik annyira testvéreitől. Ez egy nagyon jól őrzött családi titkok, ami most boldogsága útjába állhat, hiszen egy olyan emberrel kapcsolatos, akit választott jövendőbelije személyes okok miatt gyűlöl. Ez pedig rendesen emészti is a hősnőt két okból is. Egyrészt tudja, hogy a becsület azt kívánja, hogy megossza Winterborne-nal az információt, másrészt a semmiból előkerül az érintett személy és zsarolja, hogy ne fedje fel Ravenelék titkát, ami nemcsak Helen tervezett házasságának állna útjába, hanem az egész családot kirekesztené az elit társaság az esetleges botrány miatt. És azért Raveneléknek nem kell a szomszédba menni egy kis botrányért, hiszen a jelenlegi gróf és öccse nagyon is ismert múlbéli dorbézolásai miatt, és a Ravenel lányok sem éppen mintapéldányai a kor finom úrhölgyeinek – de ez nem az ő hibájuk, hiszen sosem számítottak szüleiknek, akik nem is foglalkoztak nevelésükkel és jövőjükkel.
A cselekmény során természetesen ismét találkozhattam az előző rész valamennyi szereplőjével is. Cassandra és Pandora továbbra is szórakoztató a maguk megbotránkoztatóan életvidám módján, és Lady Berwick ugyanannyira merev és antipatikus, mint az előző részben. Róla különben kiderül, hogy azért neki is van némi titkolnivalója.
Új szereplőként megismerjük dr. Garrett Gibsont, London első női orvosát, akinek rengeteg előítélettel kell megküzdenie, hiszen ki hallott olyat, hogy egy nő orvos legyen? Kéretik figyelembe venni, hogy a cselekmény a 19. század második felében játszódik, mikor egy nő, különösen egy jó házból való úrinő számára a jótékonykodáson és a délutáni viziteken, bálozáson kívül semmilyen más tevékenység nem volt elfogadott,  a kevésbé szerencsések pedig legfeljebb ápolónői státuszig vihették.
Azon túl, hogy szórakoztatott – mert megtette – ismét átfogó képet kaptam arról, hogyan intézte nemkívánatos dolgait az angol arisztokrácia, mennyire a képmutatásnak éltek, hitték magukról, hogy mindenki felett állnak, hitették el környezetükkel, hogy gáncsnélküliek, és hogyan tűntették el szem elől nemkívánatos utódaikat. Természetesen ez a Ravenelekre nem vonatkozik, hiszen ők egy egészen különleges család, és egy emberként állnak Helen mellé, bármi is történne.
Minden kiszámíthatósága ellenére meg tudott lepni. Lehet, hogy nem mindenben teljesen korhű, de ugye ez egy kitalált történet. Könnyen olvasható, gördülékeny volt. Tehát jöhetnek a folytatások, mert a Ravenel család történetének még nincs vége. 
Első sorban a szerző és a műfaj rajongóinak ajánlom, de ízlések és pofonok…



A sorozat további részei:



Cold-Hearted Rake, 2015


3. Ördöngös tavasz
Devil in Spring, 2017


4. A szív doktora
Hello Stranger, 2018


 5. Devil's Daughter - angol nyelvű megjelenése 2019-re várható

2018. augusztus 21., kedd

Kimberley Freeman – Örökzöld-zuhatag


Kimberley Freeman legújabb regénye egy botrányos vonzalom, egy rég elfeledett titok meg egy furcsa szálloda története, ahol két nő élete egyszer és mindenkorra megváltozik.
1926-ot írunk. Violet Armstrong pincérnőként dolgozik a grandiózus Evergreen Spa Hotelben, ahol az ausztrál elit tölti téli vakációját. Sam és Flora Honeychurch-Black, a gazdag testvérpár hosszabb tartózkodásra rendezkedett be a szállóban. Violet és Sam között szenvedélyes, tiltott vonzalom alakul ki. 
Nyolcvannyolc évvel később Lauren Beck a Kék-hegységben vállal munkát: felszolgáló lesz egy kávézóban. Lauren megismerkedik Tomasszal, az Evergreen Spa Hotel felújítási munkálatait irányító dán építésszel. Mikozben kapcsolatuk egyre szorosabbá válik, a nő felfedez egy sor szerelmeslevelet, még 1926-ból. Nekilát a rég feledésbe merült rejtély felgöngyölítésének…


Athenaeum, 2018
Eredeti cím: Evergreen Falls, 2015




Első találkozásom Kimberley Freeman írásaival 2013-ban történt, amikor megjelent a Vadvirágok lányai. Akkor még nem létezett a blog, de később azért született a történetről egy bejegyzés, mert úgy a szerző, mint a történet a kedvencekhez tartozik. S nemcsak a szerzővel volt első találkozás, hanem a két idősíkú cselekménnyel is, ami lényegében két különböző történetet jelent, melyeknek valamilyen formában közük van/lesz egymáshoz. Nos, azóta ez a több idősíkú történetmesélés mondhatni divattá vált, bár nem mindenkinek jön be.
Mint oly gyakran, a szerző a cselekményt most is Ausztráliába helyezi, ami nem meglepő, hiszen ő maga is ausztrál. Már ez változatosságot jelent a sok amerikai kontinensen vagy az Egyesült Királyságban játszódó romantikus után.
Bár a történet a múlttal kezdődik, én előbb mégis a jelenéről mondanék néhány szót, különösen a hősnőről, Lauren Beckről. Nem különösebben szép, nem is zseniális és még gazdagnak sem mondható. Életében először van egyedül, a családjától távol. Attól a családtól, amely feláldozta a kamaszkorát és fiatalságának sok-sok évét bátyja, Adam betegségének oltárán. És az áldozat hiábavaló volt, mert Adam nem gyógyult fel, Lauren pedig nulla élettapasztalattal szökik meg zsarnok anyja túlzott féltése és ellenőrzése elől és vállal munkát Evergreen Fallsban.
A valamikor nagyon előkelő és híres Evergreen Spa Hotel elhanyagolt és romos, és visszaállításával egy dán építészt, Thomas Lindegaard-t bízták meg, Laurent pedig odaviszi egészséges kiváncsisága… meg a férfi iránt érzett vonzalma. S tulajdonképpen Lauren kiváncsisága az, aminek köszönhetően felgöngyölíthető a múlt század húszas éveiben játszódó, tragédiával körített szerelmi történet.
1926-ban Sam és Flora Honeychurch-Black, az előkelő és gazdag testvérpár szabályosan beköltözik Evergreen Falls Spa Hotelbe. Hosszúnak tervezett tartózkodásuknak több oka is van. Az egyik Sam ópiumfüggősége, és ezt felhasználva szeretné Flora minél messzebre tolni esküvője dátumát Tonyval, a felkapaszkodott gengszterrel, aki ezzel a házassággal vásárolná be magát az előkelő társaságba. Tony és gorillái természetesen elkísérték a testvéreket Evergreen Fallsba.
S a hotelben dolgozik egy jobb jövő reményében Violet Armstrong is, akibe a szenvedélybeteg Sam beleszeret. Hogy ennek a szerelemnek mi lesz a vége, Flora megússza-e a házasságot a kellemetlen Tonyval, nem fogom elmesélni, mindenki fedezze fel maga, ahogy azt is, hogy milyen kapcsolat van a történet múltja és jelene között. Annyit azért elmondhatok, hogy a kor, azaz a múlt század húszas éveinek ábrázolása remek volt. Átfogó képet kaptam úgy a gazdagok életéről, mint a kevésbé szerencsésekéről is. Nem kevés kutatómunka állhat mögötte.
A múltbeli kalandozások során Lauren nem csupán az emberöltőnyivel korábban történteket feldezi fel, hanem saját családjának titkaira is fény derül, olyan titkokra, melyek szőnyeg alá seprése miatt megrendül szüleibe vetett bizalma. Különösen ellenőrzésmániás anyjától fordul el, aki úgy viselkedik vele mintha még mindig kislány lenne – végül is valahol érthető az eltúlzott féltés, hiszen Mrs. Beck már elvesztett egy gyermeket.
Nagyszerű történet volt a múlt század húszas éveinek képmutatásáról, pénzről és hatalomról, szerelemről – hiszen több szerelmi történetet is kapunk a cselekmény során –,  szenvedélybetegségről, másságról és rossz döntésekről.
Az egyetlen dolog ami zavart az a cím és egyben a helység nevének fordítása. Nem értem miért kellett magyarra fordítani, de egyébként más történetben is idegesít, ha személyek vagy helységneveket lefordítják magyarra.
Könnyen olvasható, gördülékeny és izgalmas. Egyetlen pillanatig sem unatkoztam, nincsenek benne klisék, eltúlzott lelki drámák sem. Nagyon kedveltem és kicsit sem zavart, hogy egy idő után abszolút kiszámítható volt merre tart a történet. Felnőtt olvasónak ajánlom. Nem csak az Örökzöld-zuhatagot, hanem a szerző valamennyi könyvét, de természetesen ízlések és pofonok…




Kapcsolódó bejegyzések:





2018. augusztus 18., szombat

Georgia Cates – A szerelem szépsége


A fájdalom szépsége 3



Jack McLachlan álmában sem merte volna remélni, hogy ennyire elégedett lehet. Minden eddigi vágyát és kívánságát megvalósulni látja végső és örökre szóló társában, Laurelyn Prescottban. Az élet csodálatos kedvese oldalán, az esküvő utáni mámornak azonban vége szakad, mert jelenlegi boldogságukat beárnyékolja a férfi sötét múltja. Jack meg akarja védeni Laurelynt, de képtelen megóvni a lányt előző élete árnyaitól, mivel a tegnap bűnei újra meg újra visszatérnek, és kísértik a férfit. Megtalálhatják-e az örök boldogságot az ő múltjával?


Könyvmolyképző Kiadó, 2018
Eredeti cím: Beauty from Love, 2014



   A sorozat indítókötete (és címadója), A fájdalom szépsége egyik kedvenc könyvem és azt is elmondom miért.
Amikor olvastam már hódított a “szürke” számszerint ötven árnyalatával és hasonszőrű társai olyan gyors egymásutánjában jelentek meg, mint eső után a gomba. Azt gondoltam – a címből kiindulva – hogy egy újabb kötözős-paskolós, ál-BDSM történet lesz, és ennél nagyobbat nem is tévedhettem. Egy váltott szemszögben elmesélt szerelmi történet volt egy gazdag ausztrál fickóról, Jack McLachlanról, aki kapcsolatait érzelemmentesen és szigorú szabályok szerint bonyolítja: előre meghatározott időtartamra szólnak, nincsenek érzelmek, nincs folytatás, nincsenek valódi nevek. És Jackhez társul a tizenharmadik “szerető”, az amerikai kontinensről származó és  countryénekesi álmokat dédelgető Laurelyn Prescott, aki barátnőjével érkezik Ausztráliába, a barátnő testvérét látogatni. És aki egy nappal a kapcsolat meghatározott vége előtt szépen összecsomagol és kiszáll a képből, annak ellenére, hogy mindkét részről közbeszólnak az érzelmek. Történet vége. És ez így volt jól, mert nem kell mindennek habos-babosan és rózsaszín ködben végződnie, hiszen a való életben sincs ez így.
Csakhogy sajnos jöttek a folytatások. Előbb A megadás szépsége, aztán csődbe ment a kiadó, amely az első két részt megjelentette és négy évet kellett várni míg a Könyvmolyképző Kiadó felvállalta és piacra is dobta a harmadik kötetet.
   Ha a második kötetről azt gondoltam, hogy nem kellett volna megírni, a harmadiknak még elméleti síkon sem lett volna szabad léteznie. Ugye az első rész végén Laurelyn Prescott csomagol és megegyezés szerint kilép a viszonyból, hogy a későbbiekben semmilyen kapcsolatot ne tartson fenn a férfivel. A második részben Jack Lachlan kerget Amerika-szerte egy ábrándot, és a kötet végére feleségül veszi Laurelynt. Annyira giccses és erőltetett volt, hogy hosszú ideig nem is bántam, hogy nem jelent meg a harmadik rész. Aztán győzött a kiváncsiság.
A szerelem szépsége Laurelyn és Jack története a “boldogan éltek, míg meg nem haltak” után. A szerelmes-romantikus történetek általában a boldogító igen kimondása után rögtön véget is érnek, maximum egy nyúlfarknyi utószóban megszületik a szerelem gyümölcse is, és a léha playboyból példás családapa válik, akinek felesége az egyetlen szerelme, és többé soha semmi meg nem kísértheti. 
Nos, az utószó helyett született meg a trilógia zárókötete, mert ami ebben történik, azt akár egy kiegészítő novellában is el lehetett volna mesélni, ha a szerző nem akarta epilógusként az előző rész végére odabiggyeszteni. 
   Először is elkísérjük a friss házasokat nászútjukra Hawaii-ra. Kösz, kihagytam volna. Igazán nem hiányzott, hogy minden részletében tudjam, hogy hányszor és hogyan szexeltek, milyen fogamzásgátlásó módszereket használtak – vagy lehet, ez a biztonságos szex módszereiről és a fogamzásgátlásról szóló könyv és én nem tudtam róla? –, és milyen eszmecseréket folytattak a gyermekáldásról, melyet Jack lelkesen támogat, Laurelyn pedig ellenez.
S akkor ott vannak a mindennapok, amikor Laurelyn féltékeny minden nőre, akinek valaha is köze lehetett Jackhez, ők pedig bőven vannak és szépen sorban fel is tünedeznek zűrt kavarni, és az sem segít, mikor Jack új gyakornoka a férfira hajt.
Akik ismerik a soroztatot egészen az elejétől, azok tudják, hogy Jack úgy intézi viszonyait, hogy miután vége van a kapcsolatnak, az illető hölgy semmilyen formában ne találhassa meg, ne léphessen kapcsolatba vele, ezért használ álnevet is. Mondjuk ez kész röhely, mert ő a bor-biznisz egyik ismert szakembere, mondhatni egy helyi celebritás, tehát az vicc, hogy az exek csak akkor jelennek meg egymás után, miután a lapok tele voltak a házasságkötésükről szóló hírekkel és fotókkal. Az első részben még nem tűnt fel ez az ellentmondás, de most már szabályosan az arcomba ordított és nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
   Ha már Jack életét bonyolítják az exek, miért maradna ki Laurelyn a buliból? Miután kategorikusan elzárkózott a gyermekvállalás elől, McLachlanék nagy, giccses családi tökéletessége megváltoztatja elhatározását – meg az is, hogy barátnője szintén gyermeket vár –, és beújít egy veszélyeztetett terhességet. Már nem kell énekesnői karrier, nem bánkódik azon, hogy saját szülei önző módon magasról tesznek rá, Laurelyn megtalálta a McLachlan családot, belilleszkedett, gyermeket akar, hogy férje kedvébe járjon és ennyi.
Körülbelül ennyiről szól ez a történet, 370 oldalban.
Nem sírtam volna vizesre a párnám, ha ez a könyv végülis nem jelenik meg és kimarad az életemből. Kevés cselekmény és sok-sok erotika, tehát mint erotikus-romantikus történet megállja a helyét, de nem kellett volna ehhez a sorozathoz kapcsolni. Szerintem a new adult címke nem áll, maradjunk a 18-as karikánál és többnyire felnőtt tartalomnál. Tehát az erotikus írások rajongóinak ajánlom ezt a történetet… és ízlések meg pofonok.





A sorozat előző részei 2014-ben jelentek meg magyar nyelven az Ulpius-ház Kiadó gondozásában

Beauty from Pain

2. A megadás szépsége
Beauty from Surrender

2018. augusztus 15., szerda

Madeline Hunter - A szélhámos szerető



Fairbourne kvartett 3



Kémkedik-e a franciáknak Marielle Lyon, vagy sem? – Kendale vikomtja már jó ideje szeretné ezt megtudni. A választ bárki felfedezheti Madeline Hunter újabb történetében, mely a General Press Kiadó által megjelentetett Fairbourne-kvartett harmadik része.
Ezzel a történettel indul újabb turnéra a Blogturné Klub négy bloggere, és őket követve versenybe lehet szállni a könyv egy példányáért.



Gavin ​Norwood, Kendale vikomtja, az egykori bátor katona nem hagyta volna ott a sereget, ha egy szörnyű családi tragédia nem kényszeríti erre. A megannyi csatát megjárt férfi mindenkinél jobban tudja: egyetlen franciában sem szabad megbízni. Egy francia asszonyban pedig különösképp nem. Társaival együtt fel is állít egy megfigyelőkből álló hálózatot, hogy leleplezze a hazája ellen ármánykodó kémeket. Így kerül a látószögébe a törékeny és titokzatos Marielle Lyon, aki Franciaországból Angliába menekült, és egy kivégzett gróf unokahúgaként mutatkozott be. Ezzel óhatatlanul felhívta magára a figyelmet, sőt szárnyra kelt a pletyka, miszerint a franciáknak kémkedik. A valódi szándékait azonban csak igen kevesen ismerik… A bosszúvágytól égő lord mindenre hajlandó, hogy célt érjen – még arra is, hogy a csábítás játékát űzze az asszonnyal. De vajon végül ki fog elcsábítani kit? A szépséges és ravasz Marielle a lordot, vagy a sármos, délceg vikomt az asszonyt? 
A Fairbourne-kvartett harmadik részében Madeline Hunter az ármánykodás, a szenvedély és a szerelem kanyargós útjain vezeti végig a szereplőit, akik az igazság és önnön boldogságuk keresése közben kénytelenek lesznek ráébredni: sokszor nem minden az, aminek látszik.


General Press, 2018
Eredeti cím: The Counterfeit Mistress, 2013



Kvaretett, úgy mint négy részből álló sorozat. Dícséretes módon ennyiből is áll minden további kiegészítő novella és folytatások nélkül, ami lassan a szokatlan ketegóriába esik, hiszen azok, akik sokat olvasnak tisztában vannak az aktuális trenddel, amikor a siker mámora előhozza a folytatás folytatásának folytatását, és ez nem mindig örömteli esemény az olvasó számára.
Nem vagyok a szerző rajongója, ettől függetlenül mindig szívesen olvasom írásait és a Fairbourne sorozata talán még jobban is tetszik mint az ezt megelőző Virágritkaságok.
A sorozat előző részeiben már megismerkedtünk Emma Fairbourne-nel (most Southwaite grófné) és barátnőjével, a non-konformista Lady Cassandrával, aki most már Lord Ambury felesége. A sorozat rajongóinak természetesen ismerős A szélhámos szerető hősnője is, Marielle Lyon, hiszen ő az, aki a Franciaországból menekülő arisztorkácia ékszereit diszkréten a Fairbourne aukciósházba vitte az előző részekben, anyagiakhoz juttatva ezzel honfitársait.
Marielle Lyon az a fajta nő, aki – bár egy elhunyt francia gróf unokahúgának mondja magát – nem veti meg a munkát, és az aukciósházbeli jutaléka mellett még egy nyomdának is besegít, ezzel több, hasonló helyzetben levő nőnek is munkát adva.
Csakhogy van egy másik foglalatossága is, melyet titokban űz és mellyel már réges-régen felkeltette Kendale vikomtjának figyelmét, mert a vikomt meg van győződve róla, hogy a fiatal nő a franciáknak kémkedik. Ez pedig kapitális bűn akkor, amikor Franciaország lassan a fél világgal háborúban áll és Napoleon épp hatalomra tör.
A vikomt hosszú ideje követi Marielle-t, mert mindenképpen bizonyítokot akar arra, hogy a nő a franciáknak dolgozik, mi több, arra is, hogy a pletykák igazak, és Marielle nem az akinek mondja magát. A leleplezésre személyes oka is van, hiszen mielőtt nemesi címét megörökölte volna, ő maga is a hadsereg kötelékében szolgált és bajtársait – köztük lejobb barátját is – egy francia nő árulása miatt vesztette el. A nyomozás-követés külön pikantériája az, hogy Marielle többnyire tudja, hogy követik, hiszen ezért nevezi magában Jóképű Ostoba Férfinek a vikomtot.
Ez a könyv kettejük története, mely kiszámíthatóan boldog végkifejletbe torkollik, De addig is egy szövevényes-csavaros-izgalmas cselekménnyel találja szembe magát az olvasó, mely talán egy kicsit túl volt bonyolítva az én ízlésemnek.
Mit mondhatnék a főhősökről? Egy angol nemes katonai merevsége szemben egy francia nő frivolságával. Mindketten makacsok, önfejűek, titkolózóak... és rendesen elbeszélnek az igazság mellett, különösen Marielle. Előttük csak a kitűzött cél lebeg – természetesen mindegyiküknek a sajátja – és a cél eléréséért szinte mindenre képesek. Ehhez hozzájárul az egymás iránt érzett testi vonzalom, ami némi erotikát is hoz a történetbe, diszkréten, olyan klasszikus-romantikus módon. Engem kimondottan szórakoztatott, amikor a vikomt gyorstalpaló tanfolyamon vett részt szeretőtartásból.
A történetben epizódikusan feltűnnek az előző részek szereplői is és, ha nem tévedek, felvezetődik a sorozat zárókötetének témája is, hiszen a cselekmény során többször is megjelenik Southwaite gróf szerencsejáték-függő húga, Lydia, és Penhurst hercege, aki rangját kihasználva hasznos tanácsokkal, vagy éppen értékes figyelmeztetésekkel segíti a vikomt személyes bosszúhadjáratát. Ennek a résznek magyar nyelvű megjelenésére nagy valószínűség szerint a jövő évig várnunk kell.
Kellemes olvasmány volt, annak ellenére, hogy nem kedveltem annyira, mint az előző részeket. A klasszikus-romatikus történetek és a szerző rajongóinak kötelező olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok...






A sorozat magyar nyelven is elérhető részei a General Press Kiadó gondozásában:

1. A csendestárs, 2015
The Surrender of Miss Fairbourne, 2012

The Conquest of Lady Cassandra, 2013





Mivel Kendale vikomt lételeme a nyomozás, játékunk is ehhez a foglalatossághoz kapcsolódik. A blogturné minden állomásán  a filmvászon egy-egy híres  nyomozójának fotóját találjátok. A feladat egyszerű: a Rafflecopter megfelelő dobozába írjátok be a karakter nevét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.








08.15 - Betonka szerint a világ…
08.19 - Dreamworld
08.21 - Insanelife