A General Press Kiadó gondozásában jelent meg Mary Nichols legújabb történelmi regénye, a Találkozunk még, melyben ismét olyan fantasztikus nőkkel ismerkedhetünk meg, akik megállták helyüket a II. világháború viszontagságai közepette. Hogy változtatja meg egy bombatámadás egy fiatal lány életét? Hogyan szolgálhatja hazáját egy előkelő, tanult hölgy a háborúban? Tarts velünk a négy állomásos blogturnén, ismerkedj meg a történettel és a turné végén megnyerheted a könyv egy példányát!
1940 őszén, a London ellen indított légi háború első napjaiban Sheila Phipps egyetlen délután alatt elveszíti a családját. Az otthona lebombázása után a nagynénjéhez, Constance Tranterhez kerül Bletchley-be. Szerencsére nem marad magára az ellenséges özveggyel: az asszony albérlője, Lady Prudence Le Strange a szárnyai alá veszi az árván maradt lányt, még állást is szerez neki. Nem is akárhol: a Blecthley Park szigorúan titkos hadi létesítményében, ahol a kódfejtők az idővel versenyt futva próbálják feltörni a német Enigma rejtjeleit. A két lány mindennapjait titkok szövik át, a munkájukról senkinek sem beszélhetnek. De nem csak ők bizonyulnak sikeresnek a titkok megőrzésében: Constance is elhallgat valamit a lányok elől, ami alapvetően befolyásolhatja a jövőjüket...
Mary Nichols új
regényében a hadi szolgálatot teljesítők mindennapjaiba kíséri az olvasóit.
Sheila és Prue ugyanolyanok, mint a korukbeli fiatalok; szórakozni és
szerelemre vágynak. A háborús évek alatt szövődő szerelmeket azonban
beárnyékolja a forgandó hadi szerencse. Vajon sikerül Sheilának tisztázni
magában udvarlója iránti érzéseit, mielőtt túl késő lenne?
General Press
Kiadó, 2018
Eredeti cím:
2015.
Első könyvem a
szerzőtől, annak ellenére, hogy a polcomon évek óta további két könyve vár
olvasásra. Mary Nichols a háborús-romantikus történetekben tűnik ki, engem pedig pontosan a beteg elmék személyes ambíciói miatt történő öldöklés taszít a
legjobban, magyarul: nem kedvelem a háborús történeteket.
A nosztalgia
volt, ami mégis rávett, hogy elolvassam ezt a történetet. Ugyanis néhány nappal
a könyv megjelenése után az egyik kereskedelmi csatorna egy filmklasszikust
vetített, a Jenkiket (Yanks, 1979), melynek a témája nagyon
hasonlít a Mary Nichols könyvében leírt második világháborús Angliához, hiszen ott és akkor játszódik. S a
filmről életem első lógása jutott eszembe, hiszen a fizika felmérőt cseréltük
fel többen is a mozilátogatásra és meglehetősen nehezményeztük, hogy egy olyan
“ócska” filmet vetítettek abban a korai órában. Azok, akik valamikor látták a Jenkiket, pontosan tudják, hogy mire
várjanak ettől a történettől is.
Mary Nichols
könyve nem okozott csalódást, pontosan azt kaptam, amire vártam: háborús
történetet, mely túlmutatott az Egyesült Királyság határain. Lényegében
családtörténetet is, hiszen nem csak a főhősöket ismerhettem meg, hanem a családjaikat,
a barátaikat is. Igazándiből azt sem tudnám megmondani, hogy ki a főhőse ennek
a történetnek, ha magát a háborút nem számítom annak. A történet egyben korkép
is, hiszen szépítések nélkül kaptam ízelítőt abból, hogy mit jelentettek a
bombázások, a kitelepítések, az idegen országban levő ellenállás segítése saját
életük kockáztatásával. Én a jegyrendszerről, a nélkülözésekről is
nagyszüleimtől hallottam, akik nagyon fiatalon élték meg mindazt a nyomort,
amivel egy háború jár, és az amit ők meséltek nagyonis egybevág azzal, amit
a szerző leír könyvében, bár természetesen a helyszínek különböztek, de a
háború ugyanaz volt.
Sheila Phipps
egyetlen napon, egyetlen bombázás alkalmával veszíti el egész családját és
egyetlen életben levő rokonához küldik, ahhoz a Constance nagynénihez, akivel a
szülei soha nem tartották a kapcsolatot és belemélyülve a történetbe, nem is
kellett sokat godolkoznom azon, hogy miért. Constance Tranter megkeseredett,
irigy, kellemetlen perszóna, és a későbbiekben kiderülő titkai sem szolgáltak mentségnek viselkedésére. Viszont nála lakik Prue le Strange, Winterton grófjának
lánya is, és a két fiatal nő összebarátkozik, mi több, Prue segít állást
találni a hadseregnél és valamennyire pótolja az elvesztett családot. A
társadalmi különbségek miatt a két fiatal nő közötti barátság soha nem jött
volna létre, ha nincs a háború, és nagy valószínűség szerint Sheila élete is másként alakult volna.
A történet a
múlt század negyvenes éveiben játszódik és több évet ölel fel. Néha pörögött, néha
vontatott és túlságosan is részletező, de összességében egy nagyonis élvezhető
olvasmány volt, többnyire szerethető karakterekkel és boldog végkifejlettel,
hiszen háború ide meg oda, de csupán egyetlen szereplőt veszítettünk el a
cselekmény során – őt sajnos nagyon kedveltem és reménykedtem a csodában, ami
nem akart jönni.
Nem lettem a
szerző rajongója, de teljesen biztosan olvasni fogok tőle mást is, amikor hangulatom
lesz hozzá, mert azt azért el kell ismernem, hogy Mary Nichols történetei
könnyen olvashatóak, de nehezen emésztetőek a tematikájuk miatt, hiszen nem
mindenki kedveli a valós történelmi tényekre épülő sztorikat és a világháború
sem egy rózsaszín lányregény.
Ajánlom a
háborús-romantikus történetek rajongóinak, és különben is ízlések és pofonok...
Mary Nichols
regényeiben a II. világháború, a női sorsok és persze, a romantika áll a
középpontban. Nyereményjátékunkban a szerző további könyveire is szeretnénk
felhívni a figyelmeteket. Minden állomáson találtok egy-egy fülszövegrészletet.
A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be az idézett könyv
címét.
Ne
feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket
e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok,
ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre
postáz.
Élj a jelennek, és higgy a jövőben!
Louise Fairhurst kimerült, megviselt tanítványaival az
éj leple alatt érkezik meg egy barátságos norfolki faluba. Hosszú út áll
mögöttük. Egyenesen Londonból jönnek, de nem azért, hogy egy jót kiránduljanak
– kitelepítették őket, miután Hitler lerohanta Lengyelországot, és a kormány a főváros
bombázásától tartott.
08.28. -
Szembetűnő
08.29. -
Betonka szerint a világ…
08.31. -
Olvasónapló
09.02. - Kellyés Lupi olvas