Kristan Higgins – Várva vártalak

Kék Gém Pincészet 3

Colleen O'Rourke imádja a szerelmet... legalábbis távolról. Az első pasija évekkel korábban darabokra törte a szívét, és köszöni, ebből nem kér még egyszer. Megelégszik azzal, hogy az ikerfivérével közös bárjuk pultja mögött esténként trükkösebbnél trükkösebb bájitalokat kever a vendégeinek. Hány helyi pár köszönheti neki a boldogságát? Talán kilenc, de maga sem számolja már. Most azonban minden kétséget kizáróan élete legnagyobb feladata előtt áll: a városka furcsa lánya a környék szépfiújára vetett ugyanis szemet.

És nem csak az első pillantásra lehetetlen küldetés nehezíti meg Colleen életét. Egykori szerelme, Lucas egy családi vészhelyzet miatt visszatér a városba. A lány pedig kénytelen belátni, hiába telt el tíz év, a férfi még mindig hatással van rá.

Ahogy Colleen a szerelmi kötésekhez, Kristan Higgins a romantikus történetekhez ért igazán. A Kék Gém Pincészet-sorozat legújabb kötetében a már megszokott, kiváló humorral ír az élet legderűsebb és legsötétebb pillanatairól.

General Press, 2020

Eredeti cím: Waitong on You, 2014

Megrendelhető  

Határozottan állíthatom, hogy kedvelem Kristan Higgins írásait, a Kék Gém Pincészet sorozatot is, bár nem mondanám, hogy a sorozat részei iránt feltétlen imádatot érzek. Az első részét nagyon kedveltem, a második is jó volt, de már nem annyira tetszett. Ennek ellenére türelmetlenül topogtam, hogy kézhez kapjam a harmadik részt, mert a történt hősnője már az előző könyvekben is jelen volt mellékszereplőként, és meglehetősen szórakoztató jelenség volt. Kiváncsi voltam mit lehet kihozni egy olyan történetből, melynek ő áll a középpontjában.

A cselekmény most is a New York állambeli Maningsport településen játszódik, akárcsak az előző két rész, és ahhoz képest, hogy a kisvárosnak alíg több mint hétszáz lakosa van (nálunk az ilyent falunak nevezik), meglehetősen pezsgő élet folyik a környéken levő szőlősök és pincészetek miatt. És itt van a település egyetlen olyan bárja, ami egész évben nyitva tart, s melynek tulajdonosa az O’Rourke ikerpár, Colleen a bárpincér, és Connor a séf, akinek olyan a hallása, mint a denevéré. A bárról pedig nyugodt lélekkel el lehet mondani, hogy a helyi szocializációs központ, mert mindenki ott fut össze egy italra, egy pletyóra, mert igen, folyik a pletyó keményen.

A bár nem csak a helyi találkahely, hanem Colleen házasságközvetítői tevékenységének színtre is, (Connor: „Colleen ne zaklasd a vendégeket!”) mert a fiatal nő különös érzékkel megáldva, lelkesen terelgeti egymás fele azokat, akikről úgy gondolja, hogy tökéletesen illenének egymáshoz. A történet idején már tizennégy nyélbe ütött házassággal büszkélkedhet. Csupán a saját párját nem tudja megtalálni, bármennyire is próbálkozik, ez pedig azért van, mert a nagy szerelem már megvolt, rosszul végződött, és senki nem ér fel Lucas Campbellhez. Colleen ikertestvérével osztozik egy házon, a kocsmán, és egyetlen hímnemű egyén van az éltében: a kutyája. Éééés hosszú távollét után Lucas Campbell visszatér a városba, mert nagybátyja haldoklik.

Nyilvánvaló, hogy ez a történet Colleen és Lucas kapcsolatáról szól. Két idősíkban, felváltva múltban és jelenben, megismerhettem kettejük kapcsolatát a gimis megismerkedésüktől kezdve, s ezzel együtt Lucas kicsit sem rózsás gyermek- és kamaszkorát is. Ebbe most nem mennék bele, mert akkor lelövöm az összes poént.

Miközben a történetben Lucas és Colleen továbbra is kerülgeti egymást, a lány továbbra sem adja fel kerítőnői tevékenységét és Paulie-t, a helyi csirkehercegnőt próbálja összehozni Bryce Campbell-lel, Lucas unokatestvérével, ami egy lehetetlennek tűnő feladat, hiszen Bryce meglehetősen sekélyes: gazdag szülők gyermeke, anyuci szeme fénye, csak úgy teng-leng, és úgy fél egy stabil kapcsolattól és bármi nemű elköteleződéstől, mint ördög a kereszttől. Paulie-ból pedig hiányzik minden női rafinéria és báj, viszont símán megemel egy kocsit, ha a kerékcserénél hiányzik az emelő. Paulie sok vicces jelenet jelenet szereplője a történetben, és nagyon üde színfoltja a cselekménynek.

Ez egy nagyon érdekes történet volt szerelemről, az emberi kapcsolatok milyenségéről és bonyolultságáról. Olyan volt, mint egy hullámvasút, mert váltakoztak benne a vidám epizódok az emberi tragédiákkal, és a bolog végkifejlet bekövetkezte sem volt egyértelmű. Mindig jött egy újabb csavar, egy újabb történés, ami megkérdőjelezte azt, hogy végül is lesz-e Colleennak és Lucasnak közös jövője, mikor a lányt minden Maningsporthoz köti, Lucasnak pedig új élte van a nagyvárosban, és ez nem az egyetlen akadály.

Epizódikusan feltűnnek az előző részek szereplői is, tehát, aki figyelemmel kíséri a Kék Gém Pincészet sorozatot, az egészen otthon fogja érezni magát, de annak ellenére, hogy egy sorozat része, a történet önálló könyvként is megállja a helyét.

A történet tele van szerethető szereplőkkel, még a léha Bryce is kedvelhető valamilyen szinten, viszont nekem Colleen, a hősnő, néha sok volt. Zavart az a magabiztossággal kevert önteltség, amivel magát helyi Cupidónak kinevezte, ahogy mindenki éltébe beleavatkozott, ahelyett, hogy a sajátját tette volna rendbe. Értem én, hogy az egész pártalálósdival saját szerelmi éltének hiányát akarta kompenzálni, de ezt megtehette volna kevesebb önfényzéssel is.

Összességében kedvelhető történet volt, melynek a szórakoztatáson kívül azért mondanivalója is volt. Át lehet siklani a klisék fölött, melyek azért nem hiányoztak. A helyszín csodálatos, nyugisan el lehetne ott éldegélni, bár néhány karakter számomra túl zajos, Colleentől meg a frász kerülgetne. A cselekmény pörög, millió dolog történik, tehát unatkozni senki nem fog. De ízlések és pofonok...

Kapcsolódó bejegyzések

Esküvő újratöltve

Zöld út a szerelmhez  

Rachael Anderson – Lord Drayson bukása

   

   Tanglewood 1

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rachael Anderson Lord Drayson bukása c. regénye, mely a Tanglewood sorozat első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Colin Cavendish és Lucy Beresford elbűvölő történetét, melyben úrból szolga válik, miközben a tervezett bosszú szédületesen új irányt vesz.

Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

Amikor Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja tájékoztatja Lucy Beresfordot, hogy az édesanyjával együtt el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek, Lucy rettentően felháborodik. Nincs se pénzük, se rokonaik, nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának, és nincs hova menniük. Hogy meri a gróf minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgni az apja Beresfordéknak tett ígéretét?

A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában.

És ezzel kezdetét veszi az elbűvölő mese egy nagyképű lordról és egy lobbanékony fiatal lányról, akik úgy belekavarodnak az események hálójába, hogy az is kérdésessé válik, kikeverednek-e belőle valaha.

Könyvmolyképző, 2020

Erdeti cím: The Fall of Lord Drayson, 2016

Megrendelhető              Beleolvasó   

   Új szerző mutatkozik be a Könyvmolyképző Kiadónál. Rachael Anderson romantikus műfajban alkot, és már számos kortárs és klasszikus romantikus könyve jelent meg angol nyelven. Magyarul egy klaszikus romantikus történetet hozott el nekünk a Kiadó, mely az Arany pöttyös kategóriában jelenik meg – miben másban? – és egy trilógia indítókötete. Igazándiból jobban örültem volna, ha például hamarabb Sarah MacLean A szerencsejáték szabályai című sorozatának következő könyve jelenik meg, de olvasói érdeklődésre a Molyon a Kiadó azt válaszolta, hogy az is érkezik, bár nem valószínű, hogy az idén.

Nagyon kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, tehát kétség nem fért hozzá, hogy ezt a könyvet olvasni akarom, s rögtön le is csaptam a lehetőségre, amikor a blogturné ötlete felmerült.

A könyv első harmadában kicsit összezavart a tény, hogy mindaz, amit addig olvastam kísértetiesen hasonlított Teresa Medeiros Felejthetetlen csók című könyvére. Az új tulajdonos kisuppolná a tulajdonába került házból a lakókat, leesik a lóról, a történet hősnője találja meg, a hős emlékezetkiesésben szenved – értsd: azt sem tudja ki ő maga –, s ezt kihasználva a hősnő a maga javára próbálja fordítani a dolgokat, majd mikor az illető úr memóriája visszatér előbb sértődötten hazahúz, majd visszatér a tett helyszínére (rokonaival együtt), mert a távollét ideje alatt rájön, hogy nem tud a hősnő nélkül élni. Nagyjából ez történik mindkét könyvben, csupán a körítés más, a szereplők mások, és Beresfordék sorsa Lord Drayson nélkül is rendeződni látszik majd.

   A történet hősnője Lucy Beresford – igazándiból Lucille, de teljes nevén csak akkor szólítják, ha nagy bajban van. S Lucy kisasszonnyal ez bizony sokszor előfordult már, mert annak ellenére, hogy egy lelkész egyetlen gyermeke, símán felvette a versenyt a falu fiúgyermekeivel vásottságban és csínyben. Tanglewood birtok egyik kis házában él özvegy édesanyjával és egyetlen szolgálójukkal Georgie-val, Lord Drayson, a birtok tulajdonosának jóvoltából. Nos Tanglewood nem a grófi család kedvenc tartózkodási helye, évek óta senki közülük nem is járt még a környéken sem, ezért Lucy és édesanyja békésen éldegél a kis házban édesanyja szerény jövedelméből, amit az asszony ruhajavítással, Lucy pedig rózsái árulásával egészít ki. Mert Lucy Beresford imád kertészkedni. Ő az a nagyon pozitív hősnő, akit utálni kellene a tökéletessége miatt, mert akárhonnan nézem, ő egy tökéletes karakter: szerény, dolgos, nem hordja fenn az orrát, mindenkivel kedves és segítőkész. Csakhogy van Lucynak egy másik oldala is, az a vásottság és csínyre való hajlam, amit gyermekkora óta nem tudott kinőni, csupán elkendőzte szülei kedvéért. És ez teszi őt szerethetővé.

   Ezt az idilli életformát zavarja meg Colin Cavendish, az új Lord Drayson érkezése. Akinek fogalma sincs elhunyt apja és a lelkész özvegye közötti egyezségről (nem is érdekli), nincs szüksége a kissé leharcolt birtokra, s mivel nem tartozik a hitbizományhoz, rövid úton meg akar szabadulni tőle. S mivel Mrs Beresford hosszabb rokonlátogatáson tartózkodik, Lucy az, akivel a fiatal gróf közli, hogy záros határidőn belül más lakhely után kell nézniük, mert a birtok eladásra kerül, az új tulajdonos pedig nem valószínű, hogy megengedné nekik, hogy továbbra is ott lakjanak.

Lord Drayson egy kicsit olyan volt mint Mr. Darcy kevély és arrogáns korszakában, ezért amikor a lovasbaleset megtörténik, és a gróf úgy tér magához Lucyék házában, hogy fogalma sincs kicsoda ő, honnan jön és mit keres ott, akkor Lucy gondol egy merészet és símán beeteti, hogy az alkalmazottjuk és lakhatásért látja el a ház körüli feladatokat, ami a későbbiekben számos mulatságos jelenetet eredményez, ugyanakkor közel hozza egymáshoz a történet két főhősét is. Nem, nem annyira közel, hogy lepedőszaggatás is szóba kerüljön. Ez egy teljesen erotikamentes történet, bár azért egy-két csók (vagy több) elcsattan. A grófnak ugyan fenntartásai vannak azzal szemben, amit Lucy állít, hiszen modora, beszéstílusa nem egy egyszerű szolgáé, meg a kezei sem egy munkásemberéi, de mivel a fejében ijjesztően fúj a szél, kénytelen elfogadni azt, amit a lány mond, legalábbis ideig-óráig.

   A két főhősön kívül a történetnek számos szerethető mellékszereplője van, és teljességgel hiányzik a negatív hős – ugyan Lord Drayson eleinte mindent megtett, hogy ennek megfeleljen –, bár nem is tudom hol lett volna a helye ebben a történetben. A most megismert mellékszereplők közül ketten is megkapják a maguk történetét a sorozat folytatásaiban, viszont Georgie, Beresfordék szolgálólánya nem, ami nagy kár, mert szerintem ő egy nagyon színes karakter és szívesen olvastam volna sorsa további alakulásáról.

Pörgős és nagyon szórakoztató történet volt, melyet a zsáner kedvelőinek mindenképpen el kell olvasniuk. A szerző nagyszerűen ábrázolta a kor szokásait, a vidéki Angliát, és a stílusa annyira könnyed és olvasmányos, hogy símán ott éreztem magam Tanglewoodban. Ez egy nagyon szépen megírt történet. Én kiváncsian várom a folytatásokat – lehetőleg minél hamarabb –, de ízlések és pofonok...

Játékunk során nagyképű urakat, hercegeket keresünk. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, kitől származik, és a nevét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“– Nincs megtévesztőbb, mint a látszólagos szerénység – mondta (...). – Gyakran ingadozó véleményt takar, néha pedig nem egyéb, mint rejtett dicsekvés.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné Klub

08/24 Betonka szerint a világ…

08/26 Deszy könyvajánlója

08/28 Dreamworld - extra

08/30 Dreamworld

09/01 Hagyjatok! Olvasok!

Melinda Metz – Cirmos-hadművelet

Mac 1

Melinda Metz Cirmos hadművelet című könyvben a szerelem mancsokon érkezik. Vajon egy cica tudhatja, hogy mire van szüksége az embernek? Tartsatok bloggereinkkel és ismerjétek meg ezt a kedves romantikus történetet. 

A szerelem mancsokon érkezik

Jamie Snyder harmincnégy éves és szingli. És kit érdekel, ha az? Szentül elhatározta, hogy az idei "Az Én Évem" lesz a számára. Annyiféle év volt már az életében - volt a "Csak Magával Törődő Pasi Éve", az "Elfelejtettem Említeni, Hogy Nős Vagyok Pasi Éve", a "Levakarhatatlanul Tapadós Pasi Éve", a "Nem Tudok Elköteleződni Pasi Éve". "Az Én Évem"-ben nem lesz semmiféle pasi - kizárólag egy cuki cirmos cica, MacGyver. Akinek viszont van egy nem annyira cuki szokása: szeret lopkodni. Jamie-nek mégis tökéletesen elég az ő társasága.

Csakhogy a macskájának más tervei vannak... Ő tudja, hogy a gazdája magányos. Mert érzi. És mindent megtesz - vagyis mindent összelopkod -, ha azzal segíthet Jamie-nek összebarátkozni a kedves szomszéd pasival. Még akkor is, ha annak kutyája van. És esze ágában sincs randizni.

Egy cica pedig úgysem tudhatja, kinek mi kell. Vagy mégis?

General Press, 2020

Eredeti cím: Talk to the Paw, 2018

Megrendelhető   

Húztam az orrom, amikor felmerült ennek a turnénak a lehetősége, mert már van egy macskás élményem egy másik kiadó tavaly megjelent könyvével, amit ugye agyonreklámoztak, s a végén kiderült, hogy az számomra sem cuki, sem vicces, hanem inkább bugyuta volt. De gondoltam egy merészet, szeretem a macskákat (meg a kutyákat, és minden mást, ami nem az ízeltlábúak vagy csúszómászók családjába tartozik), jöjjön a macskusz. S nem bántam meg.

Mi várható ettől a történettől? Első sorban könnyed szórakozás. Olyan nyári napra, strandra, utazáshoz való könnyű kis limonádé, némi romantikával fűszerezve, plusz egy kleptomániás macska, aki jóhiszeműen lopkod össze ezt-azt, azért, hogy a környzetében élő emberek gondjait – többnyire magányukat – némiképp megoldja. A tolvaj macska ötlete nem is olyan futurisztikus, hisz számos videót lehet az interneten látni, amint a bolhazsákok begyűjtenek számukra tetszetős dolgokat. A különbség az, hogy ez a macska azért teszi, hogy mások életét jobbá tegye. S azt is tudja minden macskatartó, hogy nem ő idomítja a macskáját, hanem a macska a gazdit, követelőzőek, rakoncátlanok, és bizony bosszúállóak is tudnak lenni. Sőt! Szeretgetni is csak akkor lehet őket, mikor úri kedvük úgy diktálja. Aki macskát tart, annak egy igazi egyéniséggel van dolga.

A könyv főhőse magától értetődően MacGyver (a későbbiekben Mac), a cirmos, ő húzza a szálakat, keveri a dolgokat – természtesen jóhiszeműen, bár akciói nem mindig sülnek el úgy, ahogy tervezi, de ezért igazán nem lehet hibáztatni. S nyilván emberszbású szereplői is vannak a történetnek, mindjárt egy egész lakóparknyi. Mert ebbe a fura lakóparkba költözik MacGyver és gazdája, Jamie. S azért fura ez a lakópark, mert pontosan olyan, mint a neve: Meseudvar, a házak mintha egy-egy meséből származnának, de hát ez Los Angeles, ahol a különcködés olyan természetes, mint a levegővétel.

Ebben a fura lakóparkban laknak Defranciscóék, Jamie közvetlen szomszédai, akik mindenkit kávéval traktálnak és versenyre kelnek Helennel, a másik szomszéddal, a keritősdiben, ami kedvenc elfoglaltságuk. Itt él a kiöregdett színész, aki valamikor egy detektívsorozat főhőse volt, s ettől feljogosítva érzi magát, hogy nyomozásba kezdjen, mikor MacGyver elkezdi áldásos tevékenységét. Vagy Gina, a filmes díszletberendező, aki már szeptember közepén karácsonyi díszbe öltözteti házát, csak mert odavan az ünnepért. Vagy a rém elfoglalt és túlhajszolt szüleik által elhanyagolt és magányos gyermekek, és sokan mások. Eredeti figurák, ilyen-olyan gondokkal, szerethetőek, vagy éppenséggel idegsítőek, de van egy közös vonásuk: törődnek egymással, ami azt jelenti, hogy szeretik beleütni orrukat mások dolgába. S természetesen itt lakik David is, az özvegy cukrász-pék, akit barátja nagyon szívesen visszadobna a randipiacra, s akit Mac kinéz jól idomított gazdijának, mert minkettőjükből süt a magány orrfacsaró szaga.

A páros szerethető. Mindkettjüknek megvan a maga baja, az árnyék a múltból, ami miatt most egyedül élnek. David elvesztette imádott feleségét, s minden ritkán előforduló randija kudarcba torkollik, mert volt feleségéről kezd beszélni, vagy hozzá hasonlítja randipartnerét. Jamie viszont kicsit elveszett figura. Harmincnégy évesen már jónéhány kapcsolaton túl van, olyan férfiakkal, akik valamilyen formában kihasználták, majd közbeszólt anyja betegsége is. S tulajonképpen nem is tudja, hogy mit akar az élettől. Ezért határoz úgy anyja halála után, hogy felmond munkahelyén és örökségéből egy évig a Meseudvarban él. Ez az ő éve lesz, hogy kitalálja mit kezdjen az életével. Csakhogy macskájának más tervei vannak, s csalhatatlan szimatával terelgeti egymás felé azokat az embereket, akikről úgy gondolja, hogy szükségük van egymásra.

Engem mindig szórakoztat, ha egy talpraesett háziállat túljár a gazája eszén, MacGyver pedig mesteri fokon űzi ezt, miközben össze-vissza lopkod a Meseudvar házaiból, és egymás fele terelgeti Jamiet és Davidet. Ami nem is olyan könnyű, mert egyrészt a párnak nincs meg az a kifinomult szaglása, mint a macskának, másrészt Davidnek kutyája is van... a Tökfej, ahogy Mac emlegeti, és aki természetesen nyomába sem érhet a fürge macskának. Semmilyen szempontból, mert azért mégiscsak egy kutya, tehát Mac értékrendjében valahol a tápláléklánc alján helyezkedik el..

Kicsit fura volt, hogy Mac annyi mindent át tudott hurcolni egyik házból a másikba, mert azért voltak olyan tárgyak is, melyekhez egy macska túl kevés és túl kicsi – például egy napló –, s ezt a macskatartók pontosan tudják is, de kicsire nem adunk. A macska nagyon találékony volt és egyszerűen imádnivaló.

Ez a történet senki világát megrengetni nem fogja, de nyugisan be lehet kuckózni vele és jókat lehet vigyorogni. Természetesen lesz bolog végkifejlet, hiszen ezért dolgozik Mac, s aki megszerette a kis zsiványt, az máris elkezdhet reménykedni, hogy majd jön a folytatás is, mert MacGyver nem adja fel ilyen könnyen, s amíg egy magányos ember van a környéken, addig neki dolga van. Macskásoknak – de nem csak – kötelező olvasmány! Én jól szórakoztam.

A bejegyzésben lévő fotókon (egy kivételével) barátaim, ismerőseim házikedvencei szerepelnek. Köszönet Katalinnak, Ashleynek, Zsuzskának és édesanyjának, Zsuzsanna asszonynak, hogy megoszthattam.

MacGyver egy igazán cuki, cirmos cica, de van egy kellemetlen szokása: szeret lopkodni. Tudja, hogy a gazdája magányos, ezért mindent megtesz - vagyis mindent összelopkod -, hogy segítsen Jamie-nek összebarátkozni a kedves szomszéd pasival. 

Minden bejegyzésben találtok elrejtve egy képet, amin egy olyan tárgy szerepel, amit a macska tulajdonított el másoktól. Nincs más dolgotok, mint  a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi van az elrejtett képen. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

08.21.: Betonka szerint a világ...

08.23.: Csak olvass!

08.25.: Könyvvilág

08.27.: Fanni's Library

08.29.: A Szofisztikált Macska

Könyvmolyképző mustra 2020 – hamarosan megjelenik

Újabb büdzsé elleni merénylettel készül a Könyvmolyképző Kiadó, mert ezek a könyvek hamarosan a boltokban lesznek. Hamarosan alatt értendő augusztus-szeptember, s elképzelhető, hogy a friss megjelenések sorozata folytatódni fog. Járvány ide vagy oda, egy ideje minden hónapban meglepnek minket olvasnivalóval, nem is kevéssel, ezért nem is igazán értem azokat, akiknek mindig más kellene. Megéri bizonyos időközönként ellátogatni a Kiadó webshopjába, mert kínálat az van, és minden bizonnyal megakad a szem egy-két olyan kiadványon, amit föltétlenül olvasni kell.

R. S. Grey – Nem is olyan rendes srác

Ég veled, Ian, öreg haver! Hellóóó, Mr. Nem is olyan Rendes Srác.

– Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést.

– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.

   „Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése. Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?

Csak Ian… csak a legjobb barátom.

Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.

Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.

Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.

De, kit is akarok áltatni ezzel?

Itt a nem egyszerűen kizárt!

Az év egyik legszórakoztatóbb romantikus története.

18 éves kortól ajánljuk!

Kategória: Rubin pöttyös

Eredeti cím: Not So Nice Guy

Beleolvasó   

Mia Sheridan – Megtalálni Edent

(A szerelem csillagjegyében 6)

Miből merítesz erőt?

Mit tehetsz, ha vége annak a világnak, amit ismertél, és a szeretteidet elsodorta az özönvíz? Ha az új világban, amibe belecsöppentél, pont olyan magányos vagy? Hol találod meg a reményt, ha összetört a szíved, és bizonytalan a jövőd?

A Megtalálni Edent az erőről, a felfedezésről, a megbocsátásról és a halhatatlan szerelemről szól. Arról, hogy a sorsnak engedelmeskedve követni kell a békéhez vezető utat.

A Calder útja folytatása és a történet befejezése.

Ne habozz, tedd meg az első lépést!

18 éves kortól ajánljuk!

Kategória: Rubin pöttyös

Eredeti cím: Finding Eden

Beleolvasó   

Suzy Cox – Halott Lányok Nyomozóiroda

(Holt lányok nyomozóirodája 1)

VILLÁMKÉRDÉS:

Te mit tennél, ha csak akkor léphetnél tovább a halálban, ha sikerül lefülelned a saját gyilkosodat?

   Lehet, hogy ha nem alszom át az ébresztőmet, nem lököm fel a folyosón Kristent (a gimi legnagyobb ribijét), nem teszem tönkre egy pocsolyába trappolva anya vadiúj, Diane von Fürstenberg hasítottbőr csizmáját (amit a megkérdezése nélkül vettem kölcsön), akkor nem lettem volna aznap rosszkor rossz helyen, és nem löktek volna a metró elé.

   De így volt, és megtörtént. Miután magamhoz tértem, egy csapat lány közölte velem, hogy halott vagyok, és mivel gyanús körülmények között hunytam el, nem kerülök egyből a Túlvilágra.

   De legalább nem vagyok egyedül, itt vannak velem a Halott Lányok Nyomozóiroda tagjai: Nancy, Lorna és Tess, no meg Edison, ez a helyes, de kissé mogorva halott srác. És mint kiderült, az egyetlen kiutam ebből a felemás állapotból, ha rájövök, ki ölt meg, különben az idők végezetéig játszhatom a nyomozósdit.

   Ki kívánhatta a halálomat, amikor életemben szinte láthatatlan voltam? Mi van, ha valaki olyan, akiről sosem gondolnám?

   A Snapchat-sorozat regényalapja. A 13 okom volt rajongói imádni fogják. Vesd bele magad a történetbe!

   13 éves kortól ajánljuk!

Kategória: Vörös pöttyös

Eredeti cím: The Dead Girls Detective Agency

Beleolvasó   

Kiersten White – Lada Dracul – egy sötét lélek

(A hódító legendája 1)

Milyen lett volna Drakula, ha nőnek születik?

Egy hercegnőtől senki nem vár kíméletlenséget, Lada Dracul mégis ezt nyújtja. A lányt szelíd természetű öccsével együtt elszakították szülőföldjétől, Havasalföldtől, apjuk elhagyta őket, így a török szultán udvarában nevelkedve megtanulja, hogy a túlélés záloga a kíméletlenség. Öccsével, Raduval együtt játékszerek csupán egy gonosz játszmában, és egy láthatatlan kard függ egy hajszálon a fejük felett. Származásuk különlegessé teszi őket, de emiatt célpontul is szolgálnak.

Lada gyűlöli a törököket, és várja a napot, amikor bosszút állhat rajtuk – amint visszatérhet Havasalföldre és megszerezheti a trónt, ami megilleti. Radu csak egy biztonságos helyre vágyik. Amikor találkoznak Mehmeddel, a szultán dacos és magányos fiával, Radu úgy érzi, személyében hű barátra talált, Lada pedig benne látja azt a fiút, aki érdemes az ő szenvedélyes érzelmeire.

De Mehmed annak a birodalomnak a trónörököse, ami ellen Lada harcot esküdött, és amit Radu már az otthonának tekint. Vajon mi lesz így a sorsuk?

Vajon mennyit bír ki a szerelem és a hűség fonala? Fedezd fel!

14 éves kortól ajánljuk!

Kategória: Vörös pöttyös

Eredeti cím: And I Darken

Beleolvasó   

Beth O'Leary – Otthoncsere

Beth O’Leary neve ismerősen csenghet, hiszen neki köszönhetjük a híres Az ágybérlő című kötetet. A General Press kiadó jóvoltából idén újabb könyv jelent meg az írónőtől, mely nem más, mint az Otthoncsere. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen egy nyereménypéldány csak rátok vár ebből az érzelmes, humoros történetből!

Leena ​túl fiatal ahhoz, hogy egy helyben toporogjon.

Eileen túl idős ahhoz, hogy mindent újrakezdjen.

Talán itt az ideje, hogy helyet cseréljenek…

Amikor a maximalista Leena Cottont két hónap kényszerszabadságra küldik, miután tönkretesz egy fontos prezentációt a munkahelyén, a lány a nagyanyjához menekül. Eileen nem olyan rég újra egyedülálló lett, ráadásul hamarosan betölti a nyolcvanat. Szeretne egy második esélyt kapni az élettől, hogy megtalálja a szerelmet, ám az aprócska yorkshire-i faluban nem sok szóba jöhető agglegény akad. Amikor Leena értesül a nagymamája helyzetéről, felajánlja neki, hogy költözzön Londonba, a lakásába. Amíg Eileen a szerelmet keresi a nagyvárosban, addig a lány vigyáz a vidéki házára. Gyorsan kiderül azonban, hogy a másik cipőjébe lépni sokkal nehezebb, mint amire számítottak. Leena hamar rájön, hogy távkapcsolatban élni nem is annyira romantikus, mint remélte, ráadásul ott van még az a bosszantóan tökéletes – és zavarba ejtően jóképű – tanár is, aki mindenben igyekszik lepipálni őt. Eközben Londonban Eileen beleveti magát az online párkeresés bugyraiba, pedig a tökéletes társ talán közelebb van hozzá, mint gondolná.

General Press, 2020

Eredeti cím: The Switch,

Megrendelhető   

Első találkozásom Beth O’Leary nevével 2019-ben történt, amikor is első reegénye, Az ágybérlő, magyar nyelven is megjelent. Jött, látott és győzött, mert bár ahhoz a könnyedebb műfajhoz tartozik – chick lit – melyre sokan elhúzzák az orrukat, O’Leary regénye zseniális volt és nagyon eredeti, minden szempontból. Tehát kétség nem fért hozzá, hogy a következő könyvét is akarom.

Ez az otthoncsere sokaknak ismerősnek tűnhet a Holiday című film miatt (tudod, Cameron Diaz és az ő fél tévéképernyőt betöltő szája), melyet karácsony környékén már unalomig lehetett ilyen-olyan tévécsatornákon látni, csakhogy a hasonlóság a film és a könyv között az otthoncserével be is végződik. Ez egy merőben más történet, és semmiben sem hasonlít a filmhez – szerencsére.

A történetnek két hősnője van, a Cotton hölgyek: Eileen és Leeena, nagymama és unoka. Ők lesznek azok, akik a körülmények hatására otthont cserélnek. És a két hősnővel együtt két különböző közösséget is kapunk: azt amiben eretileg Leena élt Lononban, valamint Eileen vidéki világát. Tehát ez ismét egy sokszereplős, nagyon színes történet.

Mik azok a körülmények, melyek hatására a két Cotton hölgy úgy dönt, hogy otthont, közösséget és életmóot cserél? Ez bonyolult, mert több tényező is összejátszik, sok a közös pont, de mindegyikük motivációja más. Eileen már szinte nyolcvan éves és férje nem sokkal korábbal hagyta el egy fitalabb nő miatt. Leena pedig nem tudja feldolgozni testvére korai halálát, a munkába menekül, és addig hajtja magát, míg a fáradtságtól már egyszerűen képtelen koncentrálni és elszúr egy bemutatót, ami miatt a cég szinte elveszít egy ügyfelet. És akkor még ott van anyjával való konfliktusa is, hiszen nem tudja megbocsájtani neki, hogy feladta és nem keresett újabb, alternatív kezelési módokat, amelyek esetleg megmenthették, vagy meghosszabbították volna testvéree életét.

Leenát két hónapos kényszerszabadságra küldik munkahelyéről, és kinek másnak panszolhatná el ezt, mint nagymamájának. Ekkor születik meg az otthoncsere ötlete. Leena leköltözik az idilli kis angol faluba és átveszi nagyanyja szerepkörét a helyi fesztivál megszervezésében és a közösségi munkában, Eileen pedig Londonba megy bepasizni és beköltözik Leeena társasházi lakásába, ahol két lakótárs is vár rá.

Leenát még megértettem. Fiatal, energikus, bár a vidéki élet némileg idegen számára és ezért eleinte bizonytalan abban amit csinál. Eileen viszont kicsit fura volt. Ennek a londoni bepasizásnak kicsit társfüggőség szaga volt, meg talán olyan „no, megmutatom, hogy a férjem elhagyott, de én is bármikor találok magamnak valakit a helyére”. S teszi ezt úgy, hogy a nyilvánvaló megoldás ott van az orra előtt, csak ő ezt nem akarja meglátni. Inkább Londonba megy, internetes társkeresőkre regisztrál, amire szinte ráfázik.

Mi zavart ebben a történetben? A két Cotton hölgy szervezői zsenialítása. Mintha az adott közösségkben mindenki más hülye lett volna, s rájuk vártak, meg az otthoncserére, hogy megoldójanak gondjaik, sínre tevődjenek a dolgok. Értem én, hogy ha egy közösségbe új szereplő érkezik, az hatással van a közösség dinamikájára, ahogy az új közösségnek is hatása van az egyénre, de ezt itt, ebben az esetben kissé eltúlzottnak találtam.

Összességében egy szórakoztató, kevelhető történet volt, bár nekem nem tetszett annyira, mint a szerző első könyve, Az ágybérlő. A szórakoztatáson kívül természetesen van komoly mondanivalója is, hiszen felhívja a figyelmet az internetes ismerkedés veszélyeire, és azt is eléggé jól szemlélteti, hogy egy szeretett családtag elvesztése – bármilyen formában – milyen konfliktusokat szülhet.

Jill Mansell, Milly Johnson rajongói ezt a történetet is kevelni fogják, mert azért nem marad el a boldog végkifejlet. és a szerelem sem hiányozhat... de ízlések és pofonok.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:

Az ágybérlő

Mostani játékunkban összeszedtünk pár információt az írónővel kapcsolatban. Minden bloggerünknél találhattok egy-egy állítást, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, hogy az adott állítás igaz, vagy hamis. A válaszotokat ne felejtsétek el beírni a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Következő regénye 2023-ban jelenik meg külföldön. 

a Rafflecopter giveaway

08. 07. - Olvasónapló

08. 10. - Csak olvass!

08. 13. - Betonka szerint a világ...

08. 16. - A Szofisztikált Macska

08. 19. - Fanni’s Library

08. 22. - Hagyjatok! Olvasok!