Kísértés 1
„Kötelező
olvasmány.” – Medium.com
„Bámulatos és
bámulatba ejtő. Alig várom a következő részt!” – J. Sterling
„March
megalkotta az édes, a szexi és a pimasz tökéletes elegyét.” – Erin Noelle, USA
Today bestsellerszerző
Ki gondolta
volna, hogy a dolgok még sötétebbé és még mocskosabbá válhatnak New Orleansban?
Meghan March, a New York Times bestsellerszerzője bemutatja a férfit, akivel
sosem akartál találkozni.
Azt teszek,
amit csak akarok, azzal, akivel csak kedvem tartja. Nem követek egyetlen szabályt
sem – még a sajátjaimat sem.
Tudtam, hogy
nem kellene megérintenem, de ez sem állított meg.
És másodszorra sem állított meg. Sőt, harmadik alkalmat is akartam.
Az életstílusom megfelel egy olyan vad embernek, amilyen én vagyok, de nem egy olyan nőnek, mint ő.
És másodszorra sem állított meg. Sőt, harmadik alkalmat is akartam.
Az életstílusom megfelel egy olyan vad embernek, amilyen én vagyok, de nem egy olyan nőnek, mint ő.
Mégis
Temperance Ransom lett a legújabb szenvedélyem, és közel sem tartok ott, hogy
képes legyek őt elengedni.
Meg fogom őt
szerezni, még ha ez azzal jár is, hogy magammal rántom a sötétségbe.
És csak remélni tudom, hogy egyikünk sem fog belepusztulni.
És csak remélni tudom, hogy egyikünk sem fog belepusztulni.
Meghan March a
nagy sikerű Vágy-trilógiája és a Mr. Mount-sorozat után egy vadonatúj,
botrányosan szexi sorozattal érkezik. A Vad kísértés a Kísértés-trilógia első
kötete.
Álomgyár, 2019
Eredeti cím:
Savage Prince, 2018
Nem
különösebben rajongok Meghan March
írásaiért és ezt már többször is elmondtam. Egy kívétellel egyetlen sorozatát
sem olvastam végig, a Mr. Mount bűnös
élete valahogy betalált, legalábbis az első könyv (Téged akarlak), aztán ellaposodott és tucattörténetté vált az egész.
Hogy miért
vettem kézbe mégis ezt az újabb Meghan
March könyvet? Mert egy ismerősöm (ő mellesleg a szerző rajongója) azt
mondta, hogy a Mount-sorozat semmi ehhez képest. Ez sokkal izgalmasabb, jobb,
stb, s mondta ezt, amikor még szó sem volt arról, hogy a Kísértés trilógia megjelenne magyar nyelven. Egy újabb példa arra,
hogy mennyire szubjektív az, hogy ki miért rajong, mit tart jónak, szupernek és
letehetetlennek. Mert nekem ez a történet valahol a béka hátsója alatt volt.
Kezdeném
azzal, ami rögtön az cím és kolofon után következett a könyvben:
“Ki gondolta volna, hogy New Orleans ilyen
veszélyes? Meghan March, a New York Times egyik legsikeresebb írónője bemutatja
nekünk a város rettegett zsarnokát, akit mindenki nagy ívben elkerül.
A Vad
kísértés a trilógia első kötete. Ugyanabban a világban játszódik, mint a Mr. Mount bűnös élete-sorozat, de
önmagában is élvezhető a történet, nem szükséges hozzá a másik trilógia
ismerete.”
Nos, ez egy
kicsit vicces, mert a Mount-trilógia
azt éreztette velem, hogy New Orleans rettegett zsarnoka maga Mr. Mount, és a
fű sem nő a városban, ha azt ő úgy akarja. Most akkor egy újabb fazon bitorolja
ezt a címet, míg Mr. Mount köszöni szépen, még mindig jól van, a biznisz megy
és ő élvezi a házasság örömeit? S akkor most New Orleans egy egyetemes,
világméretű fertő, ahol csak bűnözés létezik és kuplerájok? Ja, és a
szeszfőzde, de az Mount fennhatósága alá tartozik amúgy is.
Azt is írja, hogy ugyanabban a világban játszódik, mint a Mount-trilógia – hol máshol, ha
már New Orleanst a bűn bölcsőjévé degradálta? –, de élvezhető a másik trilógia
ismerete nélkül is. Ebben abszolút igaza van, mert az első könyv olvasása után
úgy érzem, hogy nem is kell a másik trilógiát elolvasni, hiszen megírta még
egyszer ugyanazt, csak kicsit másképp és másokkal a főszerepben. S azt is
megmondom miért gondolom így.
Ugye, a hősnő,
Temperance Ransom, már az előző trilógiában jelen volt mellékszereplőként. Ő
Keira Kilgore talpraesett asszisztense és ezen kívül nem sokat tudunk meg róla
akkor. Most viszont kiderül, hogy honnan származik (New Orleans gettójából),
hogy művészi álmokat dédelget (hulladékfémből csinál installációkat), és hogy
nehéz gyermekkorához képest (meg kell a szívnek szakadni!) mekkora útat járt
be.
A Mount
trilógiában Keira Kilgore kap egy üzenetet, lényegében egy meghívót egy
dekadens partira, ahol egy ismeretlennel dug, mert azt nem lehet szexnek
nevezni. Ugyanez történik Temperance Ransommal is: kap egy cetlit az
íróasztalán, elmegy a kijelölt helyre és egy teljesen ismeretlennel… mondanám,
hogy gyűri a lepedőt, de ez nem lenne helyes, mert az íróasztalra hajolva
történik meg a kopuláció, miután a szomszédos szobában domináns-alávetett
játékokat űző párt kukkolta – mert az üzenet titokzatos írója egy szexklubba
hívta randira Temperance-t, ahol a nő felfedezi vonzódását a BDSM és az
alávetett szerep iránt. (Ne már!) S akárcsak az előző sorozatban, az ismeretlen
pasi most is levadássza a kiszemelt nőt, ez esetben Temperance-t, itt is minden
ismerős óvja a lányt, hogy belebonyolódjon, azaz továbbra is látogassa a
szexklubot, (ugye midenki tudja, hogy falra hányt borsó minden intelem?), hogy a
történet egy nagy durranással szakadjon meg. Ami a kettő között van, az csak
töltelék, szex és cselekmény-próbálkozás, aminek Temperance és családjának
múltjához van köze. Hosszan lehetne folytatni, hogy a két történet miben és mennyire hasonlít egymáshoz, de akkor ennek a bejegyzésnek sosem lenne vége.
Azt sem
mondhatom el, hogy ez a sorozat egy trilógia lenne. Ez inkább egyetlen történet
szépen feldarabolva három nyúlfarknyi részre, és ez már a terjedelméből is látszik, ugyanis
alíg haladja meg egy olyan füzetes szerelmes regény terjedelmét – nagylelkű
leszek, legyen másfél – annak függvényében, hogy ki hogy olvassa, nyomtatott
formában, vagy e-könyvben és úgy formázza magának, ahogy neki jólesik.
Én e-könyvben
olvastam. Nem recenziós példány, 2999 Ft.-ért árulták a vásárlás napján (nem reklámozom hol, de
közismert oldal és kizárólag e-könyveket árul), és még megörültem, mikor a
tabletemre feltöltve megláttam a terjedelmét. Az öröm viszont nagyon korai
volt, mert a történet rövid volt és a továbbiakat a kiadó reklámja töltötte be.
Kezdődött egy úgynevezett beleolvasóval Anne
L. Green Arctalan csábító című könyvéből, ami tulajdonképpen a borító volt,
az ajánlás, a köszönetnyilvánítás és egy nyúlfarknyi fejezet, majd folytatódott
huszonnyolc oldal képes reklámmal. Előbb a kiadó magát reklámozta majd a
háziszerzőit, némelyeket többször is, s mire a végére értem a lapozgatásnak
tisztába voltam a teljes árukínálattal, kül- és belföldi szerzők egyaránt. Nem
volt nyomdaköltség, nem vágtak ki egyetlen fát sem ezért a könyvért, akkor mi a
búbánatos franc került durván háromezer forintba? Azért fizetünk, hogy
megnézhessük a kiadó és termékei reklámját? Kösz, meglettem volna nélküle is!
Visszatérve a
történetre (melyik történet???), ez egy újabb BDSM próbálkozás volt, ami kicsit
keserű szájízzel hagyott, mert ugye mindenki fel van háborodva, ha egy férfi
megüt egy nőt. Akkor az a férfi egy barbár szadista és lehetőleg ki kell
herélni, felnégyelni és ujjal mutogatni rá, mint a társadalom szégyenére.
Ugyanakkor ha egy nő kéri azt, hogy a férfi bántalmazza, az teljesen rendben
van, mert közös megegyezéssél történik, s ha könyv is születik a történetről,
akkor azért lelkesedni illik és imádni kell. Jó lenne eldönteni, hogy
tulajdonképpen hogy is állunk ezzel.
Ez volt az
utolsó Meghan March könyvem… meg ízlések és pofonok, mert aki deviáns erotikáról szeret olvasni, annak ez nagy kedvenc lesz.