Te mit tennél, ha más bőrében ébrednél?
Milyen érzés
lehet más bőrében ébredni? Mit tennél, ha új külsővel kellene élned? Felrúgnál
mindent, vagy beilleszkednél? Tudod, ki vagy te, és ki akarsz lenni?
Magánkiadás,
2019
Néhány nap
múlva, pontosabban szeptember 17-én jelenik meg Mike Menders, alias Halasi
Miklós erotikus kisregénye… nagyon erotikus kisregénye. Ez, ugyebár, teljesen
új részéről, hiszen, akik olvassák írásait, azok a sukitore-hoz szoktak, a
párban írt erotikus szösszenetekhez, a szexpercesekhez, vagy terjedelmesebb regényekhez. A Macsóbőrben rövid
(de velős!), terjedelmét tekintve még egy Harlequin-füzetben megjelenő
történetnél is rövidebb – bocsánat, már nem így hívják őket, hiszen azóta már
kétszer is nevet változtattak. Szóval a Macsóbőrben
nem egy terjengős valami, hanem egy óra alatt, egy este alatt el lehet olvasni,
annak függvényében, hogy ki milyen gyorsan falja a betűket.
A szerző
virtuális tér-beli ismerősöm, néha beszélgetünk, előfordult, hogy vitáztunk is,
amikor a bennem levő hisztis díva összetalálkozott a benne levő hisztis íróval,
de ettől függetlenül elvagyunk.
S akkor itt
van ez az újabb erotikus írás, mely egy abszolút reális témát dolgoz fel,
hiszen legalább egyszer mindenki fejében megfordult a gondolat, hogy mi lenne,
ha csodaszép teste lenne, ha messzi sugározna belőle a szexualitás, ha
döggazdag lenne, ha korlátlan hatalma lenne, s ezt a listát a végtelenig
lehetne folytatni. Ez teljesen normális, mindenkinek vannak álmai, vágyai, bár
ezt egyesek egészen a pszichózisig viszik.
Indulásból
szeretném tisztázni, hogy amit itt elmondok/leírok, az a saját, egyszerű
olvasói véleményem, senki ne magyarázzon bele többet, vagy mást.
A történet
főhőse az átlag férfi, nem túl sikeres, nem is igazán mutatós, és akkor egy
ivászattal töltött este után egy másik testben és egy másik életben ébred fel.
A téma nem új, számtalan film játszadozott már el vele, könyvben is előfordult.
Nos, ez az átlag ember – neve Péter, ahogy a történet végén kiderül – megéli
legféltettebb fantáziáját, amikoris mindene megvan: pénz, hatalom, társadalmi
pozíció, ellenálhattalan test, karizma és természetesen bombázó kinézetű
készséges nők.
S ezzel
elérkeztem az egyik olyan dologhoz, amit nem értek. A kortárs magyar írók nagy
többsége többnyire angolszász hangzású név alatt publikál, mert így talán nem
utasítják el indulásból írásaikat. Nincs mit szépíteni, az olvasók nagy része ellenérzéssel viseltetik a
pályájuk elején levő magyar írókkal szemben – bizonyos esetekben jogosan –,
tehát símán elfogadom, ha valaki jól csengő nevet választ magának. De akkor miért kell magyar helyszínt és magyar szereplőket (Péter, István, Ferenc, Ildikó és Veronika) használni a történetben?
Ugyanilyen
ellenérzésem van azzal kapcsolatban is, hogy a fejezeteknek címűk van és nem egyszerűen számozottak,
azért, mert ez a megoldás forma a számba rágja, hogy mire számíthatok a
következő néhány oldalban.
A történet
E/1-ben íródott és maga a főhős Péter/Ferenc meséli el. S mivel ezt egy férfi
írta, elképzelhető, hogy korrekt az, ahogyan egy átlagférfi álmait, vágyait
ábrázolta, bár volt itt néhány olyan megoldás, amivel már itt-ott találkoztam,
még a futurisztikus vendéglővel is, bár nem ennyire fantasy-világba illően. És igen, el tudom fogadni azt is, hogy az átlagos Péter így reagál akkor, amikor egy olyan világban ébred, ami csak az álmaiban létezik: kicsit sután, kicsit bizalmatlanul, óvatosan, de kihasználja az adott lehetőségeket. Én is ezt tenném.
Ezt a
történetet annak kell elfogadni ami: egy humoros-erotikus fantázia… és ízlések
meg pofonok.
