Minden párnak
megvannak a maguk kis titkai…
„Hilderbrand
elég csavart labdát dob, hogy végig bizonytalanságban tartsa az olvasóit, de
közben rá jellemző módon, megőrzi a hangulat könnyedségét is, melytől oly
népszerűek a regényei.” – Booklist
Az esküvő közeledtével
egyre fokozódik a feszültség…
Amikor az
előkelő nantucketi esküvő katasztrófába torkollik – mielőtt még elkezdődött
volna –, minden szereplő gyanúsítottá válik, ugyanis a szertartás reggelén, az
óceánparton holtan találják a menyasszony tanúját.
Mikor Ed
Kapenash rendőrfőnök a nyomozás során vájkálni kezd a vőlegény tanújának és
híres krimiíró anyjának életében, rájön, hogy ez az esküvő, még a tragédia
nélkül is, egy valóságos aknamező – és hogy igaz az a közhely, hogy nincs
tökéletes pár.
I.P.C. 2019
Eredeti cím:
The Perfect Couple, 2018
A szerző
hetedik magyar nyelven megjelent könyve, az előző hatot is olvastam, s mivel
ilyen-olyan közösségi fórumokon azt legendázzák, hogy ez Hilderbrand legjobban sikerült története, kértség nem fért hozzá, hogy olvasni akarom.
Amúgy kedvelem a szerző történeteit, annak ellenére, hogy lokálpatriotizmusból
kifolyólag történetei cselekményét Nantuchetre helyezi. Hogy ennek a helyiek
mennyire örülnek, meg nem tudnám mondani, de remek helyleírásai jó kis reklámot
jelenthetnek a szigetnek, még akkor is ha nem minden éppen úgy van, ahogy ő a
könyveiben leírja.
Azért is
kedvelem az írásait, mert nem a most divatos romantikus-erotikus zsánert
követi, és nem is az ifjúságnak ír, hanem célközönsége a felnőtt korosztály.
Miután több
helyen is olvastam, hogy mostanáig ez a legjobb regénye, természetesen az
elvárásaim is ennek megfelelőek voltak. Ez egy önálló történet, de előnyt
élveznek azok, akik már olvasták a szerző korábban megjelent könyveit is, mert
a szereplők közül néhányan már feltűntek itt-ott, legjobb példa erre maga a
fülszövegben is említett Ed Kapenash rendőrfőnök.
Maga
cselekmény olyan 24-36 órában bonyolódik, ennyi telik el attól a pillanattól,
mikor a rendőrfőnököt vizihulla miatt riasztják, egészen addig, míg eljutnak az
ügy megoldásáig. Ezt kéretik megjegyezni, mert később fontos lesz, és
visszatérek rá, hogy miért. De miközben a rendőrség nyomoz és tanúkat hallgat
ki, több évre visszamenő emlékek látnak napvilágot, tehát a történet minden
résztvevőjének – és vannak elegen – életútját, gondolatait, titkait megismeri
az olvasó. Talán túlságosan is jól. Néhol túlzásba menően, és előfordult, hogy
elvesztem az olyan részletekben, amiknek semmilyen relevanciájuk nem volt a
történet szempontjából.
A történet abban
is szokatlan, hogy nincsenek főhősei. Mondhatnám azt, hogy nem egy-két személy
áll a központban, hanem a főszereplő maga a helyzet: a helyi gazdag fiú és a
jövevény szegény lány esküvőjének hajnalán a menyasszony excentrikus tanúja
holtan lebeg az óceánban, a parthoz közel. Baleset volt, öngyilkosság vagy
idegenkezűség? Bármelyik variánsra reális esély van.
A rendőrség
természetesen nyomozni kezd, kihallgatja a menyasszont, a vőlegényt, a
családjaikat, a közeli és távoli barátokat, a személyzetet, és mindenkit, aki kapcsolatba hozható az esküvővel és annak szereplőivel, és miközben lassan
csordogálva mindenkinek a magánéletével és múltjával megismerkedhettem,
kiderült, hogy mindenkinek van legalább egy titka és több embernek is érdekében
állt a menyasszony tanúját kiiktatni a képből.
Azt el kell
ismerni, hogy Hilderbrand nagyszerűen szőtte a szálakat, a legeslegutolsó
pillanatig nem lehetett tudni, hogy mi történt, s akárcsak a rendőrség, én is
csak feltételezésekbe bocsájtkozhattam. Viszont Hilderbrand sose írjon többet
krimire hajazó könyvet. Én elhiszem, hogy Amerika a lehetőségek országa, azt
is, hogy Nantuchet a legszuperebb hely a kerek világon, de egy gyanús
halálesettel kapcsolatos nyomozást lefolytatni 24-36 óra alatt és levonni a
következtetéseket, hogy mi is történt valójában? No, ez már nem fikció, hanem
egyenesen fantasy!
S mi volt a
nagy durranás? Az, hogy egyáltalán nem volt nagy durranás. A szövevényes és
titkokkal teli történetnek egy nagyon váratlan és nagyon lapos befejezést
választott a szerző, bár nem tudom, hová lehetett volna ezt tovább fokozni.
Ettől
függetlenül olvasható, kedvelhető, bár azt nem mondanám, hogy a szerző legjobb
könyve lenne. Tele van eredeti figurákkal, titkokkal, váratlan csavarokkal, s
sajnos klisékkel is. Egyszerűen kitalálhatatlan a végkifejlet… és ízlések és
pofonok.