Laura számára
a családja a legfontosabb: az otthonát a gyermekei nevetése és a készülő
finomságok illata tölti be. Így aztán aggódva várja, hogy a lányai kirepüljenek
a családi fészekből. Amikor pedig a házassága is válságba kerül, az asszony
lába alól végleg kicsúszik a talaj. Kedvenc hobbijában, a főzésben lel
vigaszra: a nagymamája második világháborúból megmaradt receptkönyvét kezdi
tanulmányozni. Házias fogásaival és zseniális lekvárjaival már eddig is kisebb
hírnévre tett szert a környéken, a receptgyűjtemény hatására azonban olyan
ötlete támad, amely óriási sikert és egy új életcélt jelenthet számára. De
vajon mindez elegendő ahhoz, hogy újra megtalálja önmagát és a megbocsátáshoz
vezető utat?
General Press,
2019
Eredeti cím: A
Family Recipe, 2018
Mindent
elolvastam, ami Veronica Henrytől magyar nyelven megjelent és mindig
fellelkesülök, mikor hír jön egy-egy újabb könyvének várható megjelenéséről. Az
elsőt még a megboldogult Ulpius-ház kiadásában olvastam, azóta nagy
megelégedésemre a General Press Kiadó vállalta fel írásai megjelentetését, s
remélem ezt a jó szokását meg is tartja.
Miért kedvelem
a könyveit? Első sorban azért mert felnőtt nőknek ír, nem YA/NA történeket. Bár
történetei a romantikus kategóriába sorolhatóak, azért mégsem habos-babosak,
nincs rózsaszín köd, hanem egyszerűen hozzák azt a világot, melyben élünk,
mellőzve minden divatos klisét. Tehát nincs modern Hamupipőke történet – azaz
milliomos pasi plusz tapasztalatlan szegény lány kombó –, nincsenek benne
szexuális devianciák, igazándiból erotika sem. Egyszerűen elmésél egy
történetet, vagy kettőt, ami abszolút valósághű, olyan, hogy bárkivel
megtörténhet. A valós élethelyzetek bemutatása az eddig olvasott könyvei
mindegyikére jellemző volt.
Azért is
kedvelem a szerzőt, mert nem ír sorozatokat. A történet a könyv végén
lezáródik, s annyi. Angol nyelven létezik két sorozata, ha egyáltalán annak
lehet nevezni, mert az egyik csupán két könyvből áll, a másik háromból, de a magyar
nyelven megjelent könyvei önálló történetek és egymástól függetlenek.
A Családi
recept egyszerre két történetet is elmesél, amely két különböző idősíkban
játszódik. Kicsit korábban azt írtam, hogy mellőz minden divatos klisét, hát
úgy látszik, hogy ezt a két idősíkost mégsem, de ez igazán megbocsátható, ha a
történet remek. Ez pedig az volt.
Mindkét
történet helyszíne ugyanaz: az Egyesült Királyság-beli Bath, meglehetősen
ismert fürdőváros. Az egyik történet a második világháború idején játszódik,
1942-ben, és hősnője Jilly, a környék megbecsült orvosának és tanárnőjének
egyetlen lánya. Kicsit visszahúzódó, akár magányos is lehetne, ha nem lenne
életvidám barátnője, Ivy, aki a háborús körülmények között is megtalálja a
szórakozást. Jilly egy bombázás alkalmával elveszíti szüleit, s hogy a történet
ne legyen ennyire egyszerű, teherbe esik egy hadba vonuló szinte ismeretlen
fiatal férfitől, aki a későbbiekben minden felelősséget elhárít. Jillynek
leányanyaként kell szembenéznie a kor előítéleteivel, a háború
viszontagságaival és a nincstelenséggel.
A másik
történet a jelenben játszódik, pontosabban 2017-ben. Laura épp kisebbik lányát
viszi a kollégiumba, amikor véletlenül rájön, hogy férjének viszonya van azzal
az ügyvédnővel, aki a férfi építkezési vállalatának ingatlanügyeit intézi. Bár
érezte, hogy házasságukban valami nincs rendben, Laura mindezt a céggel járó
hercehurcára fogta, az izgalomra, hogy a súlyosan asztmás lányuk kirepül a
fészekből és abban reménykedett, hogy idővel dolgaik rendeződnek. Most pedig
egyszerűen nem tud mit kezdeni az új helyzettel, a rengeteg szabadidővel és
azzal sem, hogy miután férje kiköltözött a házból, neki magának kell valamilyen
jövedelemforrás után néznie. És ekkor előveszi a nagyi receptjeit, hogy azt
tegye, amiben a legjobb: főzzön, befőzzön és vendégül lásson.
A kialakult
helyzetben a családi ház is veszélyben van, mert Dom, a férj, többszörösen megterhelte
kölcsönökkel, Laura pedig jóhiszeműen mindent aláírt, amit a férje az orra alá
dugott.
Hogy
elneyeri-e a másik nő bütetését, amiért szétzilált egy családot? Nem. Az
ügyvédnő egy nagyon magának való, érzelemszegény személy, nem vágyik tartós kapcsolatra, sem
családra. Neki az egész üzleti viszony volt extrákkal, melyből előbb-utóbb
kiszállt volna, s csak a karrierje érdekli
Nagyon
kedveltem a történetet, annak ellenére, hogy voltak hiányosságai. Első sorban a
szereplők kora + eltelt idő + korkülönbség matematika sehogy nem akart kijönni.
Egy idő után fel is adtam, hogy megtudjam tulajdonképpen hány éves Jilly,
Laura, vagy bárki más a történetben, mert teljesen belezavarodtam.
Az is kicsit
zavaró volt, hogy mindkét történetben kötelezően kellett lennie egy legjobb
barátnőnek, abból a bizalmas fajtából, aki mindent tud a másikról, már szinte
családtag. Nem baj, ha az ember lányának van egy-két ilyen barátja, csupán a
helyzet ismétlődése zavart.
Amit
egyáltalán nem szerettem, az a végén megjelenő idős férfi-epizód volt. Teljesen
felesleges volt és sajnálatos módon adott a történetnek egy olyan
végkifejletet, ami nálam erősen a giccs határát feszegette.
Ezeket a
negatívumokat mellőzve ez egy remek könyv volt, nagyon kedveltem és
ajánlom azoknak a felnőtt nőknek, akik megcsömörlöttek már a sablonos
történetektől. De ízlések és pofonok…
