Glen Avich 2
Segíthetnek-e
a múlt szellemei szebb jövőt találni?
Inary Monteith
élete válaszúthoz érkezett. Miután egy lopott éjszakát töltött közeli
barátjával, Alexszel, közli vele, hogy ez az egész szörnyű hiba volt, és ezzel
összetöri a férfi szívét. Amikor beteg húga állapota hirtelen rosszabbra
fordul, haza kell sietnie Londonból a skót Felföldre… és a visszatéréssel
együtt szembe kell néznie a fájdalmas emlékekkel, amelyek elől oly elszántan
igyekezett elmenekülni.
Hazatérve az
élete még bonyolultabbá válik, mint azt képzelte volna. Húga betegsége, bátyja
ellenségessége, egy önelégült ex, akit soha többé nem akar újra látni, a
Londonban maradt Alex iránt érzett ellentmondásos érzelmei és a Glen Avichben
megismert jóképű amerikai. Mindezek betetőzéseként rejtélyes módon elveszíti a
hangját, viszont visszanyeri egy különleges gyerekkori képességét… a hatodik
érzékét, amely családi örökség. És amikor egy múltbéli hang egyre csak azt
hajtogatja „Vigyél haza!”, olyan titok nyomára bukkan, amelyről tudja, meg kell
fejtenie ahhoz, hogy szabaddá legyen.
A Vigyél haza
gyönyörű történet szerelemről, veszteségről, az igazi képességek
felfedezéséről, de legfőképpen arról, hogy sohase felejts el, igazából ki vagy.
Gabo, 2019
Eredeti cím:
Take Me Home, 2013
A sorozat első
könyvét Kinga haverinámtól kaptam közvetlenül a megjelenés után. Nem emlékszem
milyen alkalomból, de akár csak úgy is lehetett, mert szokott ő ilyesmiket
csinálni. Kedveltem a történetet – bár a szellemet kihagytam volna belőle –, és
megcsillant a szemem, amikor a kiadó jelezte a romatikus regényeinek szentelt
blogján (a blog azóta is hibernál), hogy folytatni kívánja a sorozatot. Mert ez
természetesen egy sorozat nyitókötete volt, amiről nekem olvasás előtt fogalmam
sem volt, mert miért is néztem volna utána.
A könyv négy
éve jelent meg, a kiadó a következő évben ígérte a folytatásokat, ahhoz képest
az idén nyáron jelent meg a második rész. Ami azt illeti tavaly is boltokba
került egy Daniela Sacertodi könyv (Ments
meg), de az egy teljesen más sorozat indítókötete (Seal Island – Fóka Sziget), további részeinek sorsáról semmi
hírem nincs, de nem is baj, mert nem kedveltem a történetet.
Az olasz
származású szerző valahol Glasgow mellett él családjával, tehát nem véletlen,
hogy történetei cselekménye Skócia túlmisztifikált vidékein játszódnak. Ezt
alátámasztandó, Sacerdoti történetei több-kevesebb misztikus elemet is
tartalmaznak, és igazándiból semmilyen kategóriába nem sorolhatóak. Én
misztikus elemekkel feldúsított romantikus történeteknek nevezem őket, melyek
elgondolkoztatóak a maguk módján, viszont olyan világba viszi el olvasóit,
melyre nem mindenki nyitott, még fikció szintjén sem, hiszen nem mindenki
szereti a paranormális képességekkel megáldott hősöket. Ezek a történetek
nemcsak a most oly divatos erotikát nélkülözik, hanem a humort is, borongós
hangulatúak és kellő hangulat kell ahhoz, hogy az ember lánya élvezze őket, és
ne vágja a sufniba ötven oldal után.
Mint már
említettem ez egy sorozat második része, de azok is olvashatják, akik nem
ismerik az első rész történéseit, hiszen csupán a helyszín közös, bár
epizódikusan megjelennek az első rész szereplői is.
Míg a sorozat
első könyvében egy anya szelleme terelgeti gyermekét egyedül nevelő fiát a
szerelem és boldog családi élet fele, ebben a második történetben egy olyan
lányt ismerhettem meg, aki rendelkezik egy hatodik érzékkel: az elhunytak
szellemét látja. Ez családi adottság, anyai ágon öröklődik, és Inaryban ez a
képeség erősebben jelen van, mint valaha is a családja nőtagjaiban, bár ezt a
képességét egy trauma során gyermekkorában elvesztette.
Inary Montieth
Londonban él, szerkesztőként dolgozik egy kis kiadónál és maga is írói álmokat
dédelget, de egyelőre a fiókjának ír. Akkor hagyta hátra szülőfaluját és
testvéreit, mikor vőlegénye szakított vele, és új életét a nagyvárosban
képzelte el barátaival, köztük Alexszel, a reklámgrafikussal, aki évek óta
csendben szerelmes bele. Inarynak viszont haza kell térnie, mert a szívbeteg
húga halálán van, a szívátültetés már nem opció. S történik mindez egy Alexszel
töltött szenvedélyes éjszaka után.
Odahaza ismét
megjelennek a látomások és ezzel egyidőben a lány elveszti a hangját. Mindenki
a haláleset okozta lelki traumára fogja, de sokkal több van mögötte. Ahhoz,
hogy Inary megnyugodjon és az élete ismét egyenesbe jöjjön, meg kell oldania
annak a fiatal nőnek a rejtélyét, akinek a szellemét egyre gyakrabban látja, és
rá kell jönnie milyen kapcsolat van a gyermekkori trauma és a szellem között. S
ha még ez nem lenne elég, Alex iránti érzelmeit is tisztáznia kell, első sorban
saját magával, figyelnie kell Loganra, bátyjára, aki a családot ért veszteség
fájdalmát alkohollal tompítja, szembe kell néznie minden jóval és rosszal, ami
egy kis településre jellemző, ahol mindenki ismeri egymást.
Nem mondanám,
hogy különösebben rajonganék a történetért, mert az előző részhez képest ebben
túl sok volt a paranormális elem. Tulajdonképpen az egész történet Inary
szellemlátása köré épült és neki meg kell oldania az évszázados rejtélyt ahhoz,
hogy továbbléphessen. Nem beszélve arról, hogy Inary különleges képessége
erősen emlékeztetett a Hatodik érzék
című filmre, erre van is utalás a történetben. Az is nyilvánvaló már a kezdettől, hogy merre tart ez a történet, tehát világot megrengető meglepetésekkel sem szolgált. De ez nem jelenti azt, hogy nem
vagyok kiváncsi a folytatásra, ugyanis a sorozatból még hátra van két könyv.
Remélhetőleg nem kell ismét éveket várni a megjelenésükre.
És
természetesen ízlések és pofonok…