Rokesby család 3
A lány rossz
helyen volt…
A rendkívül
független és kalandvágyó Poppy Bridgerton csak annak hajlandó nyújtani a kezét,
aki felettébb intelligens, és érdeklődési köre legalább oly széles, mint az
övé. Sajnálatos módon a londoni szezon egyetlen ifja sem felel meg ezeknek a
követelményeknek. Mialatt Poppy egy dorseti barátnőjénél vendégeskedik, a
parton sétálva kellemes meglepetésként éri, hogy csempésztanyát fedez fel az
egyik barlangban. De örömét hamarosan riadalom váltja fel, amikor két kalóz
elrabolja, egy hajó fedélzetére hurcolja, és megkötözve, száját betömve a
kapitány ágyán hagyják…
A férfi
rosszkor talál rá…
Andrew James
Rokesby kapitány, a vakmerő kalóz valójában létfontosságú cikkeket és
dokumentumokat szállít a brit kormánynak. Most is vitorlát készül bontani, hogy
a dagálykor Portugália partjai felé induljon, amikor döbbenten látja, hogy a
kabinjában egy nő várja. Biztosan csak a képzelete játszik vele! De nem, a nő
nagyon is valóságos –, s mivel a küldetése nem tűr halasztást, ez azt jelenti,
hogy a nőt is magával kell vinnie…
Kijöhet-e a
két rosszból valami tökéletesen jó?
Amikor Andrew
megtudja, hogy a nő Bridgerton, az is világossá válik számára, hogy
valószínűleg el kell vennie feleségül, hogy elkerüljék a botrányt… bár Poppynak
fogalma sincs róla, hogy ő grófi sarj, és a lány kenti unokatestvéreinek
szomszédja. A nyílt tengeren hajózva szócsatáik hamarosan részegítő
szenvedélynek adják át helyüket. De amikor kiderül Andrew titka, elég lesz-e a
férfi szerelmi vallomása, hogy meghódítsa a lány szívét?
Gabo, 2019
Eredeti cím:
The Other Miss Bridgerton, 2018
A klasszikus
romantikus írások – vagy történelmi romantikusok, ahogy jobban berögzült a
köztudatba – kedvelőinek nem ismeretlen Julia Quinn munkássága és a Bridgerton név
is ismerősen cseng, mert a népszerű családregény csekély kilenc részből áll, és
akárhonnan nézzük, a Rokesby família is előszeretettel házasodik
Bridgerton-sarjakkal. Példa rá ez a sorozat, melynek három részéből kettőben
egy-egy Bridgerton lány házasodik be a Rokesby családba: az első részben
Billie, most pedig Poppy. Mert azt ugye mindenki tudja hogyan fog ez a történet
is végződni?
Kedveltem a Bridgerton család történeteit – bár ezt
nem mondanám el a szerző minden könyvéről –, és kiváncsian vártam mi fog
kisülni ebből az újabb sorozatból, amit ugyan Rokesby családnak neveznek, de amennyi Bridgerton van benne, akár
ezt a nevet is viselhetné. Időben ez a Bridgertonok előtt jár egy generációval,
tehát az első könyv hősnője, Billie, a már ismert Bridgertonok nagynénje, apjuk
(Edmund, aki a Bridgertonok történetének idején már nem él) nővére.
Azt hiszem a
Rokesby sorozat első… vagy talán második része után kerestem rá Quinn honlapján
a sorozatra, és akkoriban azt nyilatkozta, hogy négy részesre tervezi, s elképzelhetően/természetesen
Edmund Bridgerton megkapja a maga történetét – ellenőriztem, az infó még mindig
helyes! –, mi pedig minden részletében megismerhetjük Violet iránti érzelmeit,
amelyek nyolc gyermekben és kilenc könyvben materializálódtak. Ehhez képest az
angol nyelven jövőre megjelenő negyedik Rokesby könyv nem róla szól majd, hanem
egy Georgiana Bridgerton (gőzöm nincs, hogy kicsoda és a nevén kívül hogyan
kapcsolódik a családhoz) nevű hölgyről, aki szintén a Rokesby családba
házasodik be – lévén, hogy még marad nőtlen Rokesby a harmadik könyv után is. Pontosan nem emlékszem hányan is vannak a Rokesby-fiúk, csak reménykedem, hogy a következő az utolsó agglegény lesz közülük.
No, de térjünk
rá az aktuális Miss Bridgertonunkra, aki Poppy (mákvirág) néven fut a
történetben, és aki pontosan olyan, mint az eddigi összes Miss Bridgerton: nem
egy ájuldozó, törékeny virágszál. Kiváncsi, cserfes, kalandvágyó, és a korhoz
képest meglehetősen felvilágosult – említettem már, hogy ez egy az 1700-as évek
második felében játszódó történet? Poppy egy oldalági rokon, az első rész
hősnőjének unokatestvére. Ami azt illeti, ideje lenne már változtatni ezeken a standardizált Julia Quinn-féle hősnőkön, mert bármennyire is kedvelhetőek, sajnos mind egyforma a személyiségük, attól függetlenül, hogy épp Bridgertonok-e, vagy sem.
Nos, a hősnő,
függetlenségvágyból és kiváncsiságtól hajtva elkövette azt a
meggondolatlanságot, hogy a várandós barátnőjénél (ő szerencsére nem egy
Bridgerton) tett látogatás alkalmával egyedül sétált a tengerparton, mi több,
bemerészkedett egy barlangba is. Innen rabolja el két matróz és meg sem áll
vele Andrew James kapitány hajójáig.
S akkor színre
lép a hős is: Andrew James kapitány, igazándiból Andrew James Rokesby, a család
harmadik fia, aki mint megannyi más második, harmadik, sokadik gyermeke egy
nemesi családnak, nem örököl címet, vagyont, hanem az egyházi vagy katonai
pálya között választhat, ugyanis csak ez a két foglalkoztás elfogadott nemesi
sarjak számára. Az ífjú Rokesby a katonai pályát válsztotta, egy ideig a
haditengerészetnél tevékenykedett, most pedig látszólag kereskedelmi hajózással
foglalkozik – család erről nem beszél, mert egy nemes úr nem dolgozik a
megélhetésért –, de tulajdonképpen a korona futára, kéme. És nagyon nem örül,
amikor a barlangban rejtett, csempészett francia konyak helyett, matrózai Poppy
Bridgertont pakolják le a kabinjába.
A dolog azért
bonyolult, mert Poppyt nem merik elengedni, nehogy akarva-akaratlanul felfedje
a barlang helyét. Ha nem engedik el, a lány kompromittálva van és kevesebbért
is társadalmi bukásra ítéltek embereket. A hajónak viszont ki kell futnia, hogy
megkezdjék az utazást Portugália fele – oda-vissza két hét –, hiszen Andrew
James kapitány sosem kedvtelésből vagy kereskedelmi célokból hajózik, hanem a
korona szolgálatában áll. Poppy csak abban reménykedik, hogy valamilyen csoda
folytán sosem derül ki hol és milyen körülmények között töltötte azt a két
hetet, amikor távol volt.
Nem szeretnék
többet mesélni a történetről, aki kiváncsi rá, úgyis elovassa. Csupán annyit
említenék meg, hogy a két főhős az utazás során nyilvánvalóan vonzódni kezd
egymáshoz (ezt nem nagy filozófia kitalálni), és a kapitány nem fedi fel valódi
kilétét. Ó, ezt még el kell mondanom: Portugáliában a dolgok nagyon is
bonyolódnak, több szempontból is.
Lehet, hogy
csak jókor talált meg, de nekem ez a történet tetszett. Volt benne izgalom,
pörgés, s mikor a cselekmény nem tette lehetővé a pörgést, akkor a szerző
szellemes párbeszédekkel és humorral pótolta.
Nem
elhanyagolandó a fordító hozzájárulása sem, tehát köszönöm Tóth Gizella, hogy
nyugisan hátradőlhettem és élvezhettem a történetet, ahelyett, hogy azon
filózom, hogyan is hangozhatott eredetiben és miért így értelmezte a fordító.
Az ilyen kaliberű fordítókat klónozni kellene.
Tehát ez egy
remek kis kalandregény volt szerelemmel körítve… vagy fordítva: szerelmes
regény kalandokkal dúsítva, némi diszkrét erotikával, pontosan annyival,
amennyi kellett. Élvezhető volt, szórakoztatott, s mi kell ennél több?
Zárójel: Ha
valaki még nem hallotta volna, a Bridgerton
család sorozatot a Netflix filmre viszi.
Kapcsolódó bejegyzések:
Rokesby család
Lyndon nővérek
Wyndham két
hercege