Oldalak

2019. március 9., szombat

Lisa Kleypas – A pártfogó


Travis testvérek 1



Liberty Jones tizennégy és háromnegyed éves volt, amikor beleszeretett a tizenhét éves Hardy Catesbe. Hardyt azonban még a szerelem sem tartotta vissza attól, hogy megvalósítsa régi álmát, és örökre maga mögött hagyja a gyerekkori szegénységet. Elhagyja a várost… és az összetört szívű Libertyt. De Liberty is igazi túlélő… és mindenre elszánt, hogy jobb életet teremtsen magának és a kishúgának. Nagyvárosba költözik, állást talál, és egy nem remélt barátot Churchill Travis, a milliárdos iparmágnás személyében. S noha Churchill fia meg van győződve arról, hogy Liberty hozományvadász, aki gazdag partit keres magának, Churchill és Liberty kapcsolata sokkal mélyebbé válik, mint azt a legtöbb ember hinné. De amikor Liberty és a húga kezdene beleszokni az új életbe, Hardy ismét felbukkan…


Gabo, 2019
Eredeti cím: Sugar Daddy, 2007



Meglehetősen kedvelem Lisa Kleypas írásait – van könyv, amit jobban, és olyan is amit kevésbé –, és mondhatni mindent elolvastam, ami tollából (billentyűzetéből) megjelent magyar nyelven, kivéve e sorozat második könyvét, az még várat magára.
Tudtam, hogy a szerző a klasszikus romantikus történetekben jeleskedik, s azt is hogy nemcsak. Nem kellett volna meglepetésként érnie, hogy a kiadó bevállalt egy ilyen kortárs történetet, ahelyett, hogy a szerző már megkezdett, vagy éppen régebben beígért sorozatok részeit jelentette volna meg. Nem is igazán hittem a megjelenésében, míg ott nem landolt kezemben a könyv.
Ugye, ez egy vadiúj sorozat, kortárs téma, van belőle négy könyv, ugyanis ennyien vannak a Travis testvérek, a sorozat névadói. Két rész már elérhető magyar nyelven, a továbbiak megjelenéséről semmi hírem és érdeklődni sem fogok illetékes helyeken, amíg a második könyvet is ki nem olvastam. Mert, ugye, mindenki megérdemel egy második esélyt is?
Kezdeném azzal, hogy ez a történet már a cselekmény helyszínének szempontjából sem az, amit a szerzőtől megszoktunk. Klasszikusai mindig angol földön játszódnak, most meg sem állunk Texasig, ahol a hősnő egy lakókocsi parkban tölti kamaszkorát, mielőtt a nagyvárosba költözik.
Az első dolog, ami miatt berzenkedtem, az az E/1-ben írt cselekmény volt. Már többször is leírtam, én nem vagyok vevő erre és nem érintett kellemesen ez a meglepedés.
Utána következett az, hogy a történet akkor kezdődik, mikor a hősnő kiskamasz, s ezt hosszan húzza is a szerző. Értettem én, hogy a környék rosszfiújának lesz némi szerepe a későbbiekben is, de kicsit sok volt abból a gyerekes rajongásból, amit első szerelem címszó alatt kaptam a hősnő Hardy Cates felé irányuló hálájából. Mert az nem szerelem volt, hanem hála, hogy végre valaki őt is számbaveszi. Komolyan kísértésbe estem, hogy hagyom a  fenébe az egészet és keresek magamnak valami más olvasnivalót, annyira untam szegény Liberty Jones szerencsétlen sorsának csűrését-csavarását. Pedig szeretnem kellet volna, nem? Mármint a hősnőt, mert általában együttérzünk azokkal, akikkel a sors mostohán bánik, de nem hagyják magunkat. Liberty Jones pedig nem hagyta magát, olyannyira, hogy ez a köré kreált tökéletesség tette visszataszítóvá. Mert minden önfeláldozása, ambíciója és tökéletessége ellenére – hogy páratlan szépségéről már ne is beszéljünk! –, nálam nem volt nyerő.
S hol voltak az egészben a címadó Travis testvérek meg a pártfogó? Majd a könyv második felében feltűnnek, pont akkor mikor már elkönyveltem, hogy ez a történet úgy végződik majd, hogy Liberty találkozik a maga cukros bácsijával, beleszeret és boldogan élnek míg meg nem halnak.
Sajnos, a történet második féle sem volt sokkal jobb. Egyrészt rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt a végére. Másrészt tisztában vagyok azzal, hogy az egész fikció, de azért nem kellene hihetőnek lennie? Az sem igazán tetszett, ahogy a női nemet degradálta kitartottak gyülekezetére, akiknek egyetlen életcéljuk, hogy egy vaskos pénztárcát találjanak maguknak. Persze vannak ilyen nők is, nem is kevesen, de ez már túlzás volt.
S ha Lisa Kleypas, akkor kell lennie némi erotikának is. Lévén kortárs történet, valamivel többre, merészebbre vártam, mint a klasszikusaiban, de ez sem jött össze. S a jó fiú-rossz fiú konfliktus is kissé erőltetett volt, hogy a kiszámíthatóságáról már ne is beszéljünk.
Igazándiból a szereplők egyikét sem kedveltem. Vagy túlbonyolítottak voltak, vagy túlságosan tökéletesek, mint a hősnő, vagy egyszerűen elnagyoltak. Nem mindig lehetett érteni, hogy mi mozgatja őket, és az sem elhanyagolandó, hogy rengeteg mellékszereplő volt ebben a történetben, néhányan közülük teljesen feleslegesen.
Összeségében olyan volt, mint amikor két különböző korosztálynak való könyvet egybecsapnak. Az eleje kísértetiesen hasonlított ahhoz a zsánerhez, amit a Vörös pöttyös könyvek képviselnek, azaz amerikai tini nyáltenger, túlzottan kihangsúlyozott problémákkal, nulla jövőképpel és bő lére eresztett lelki mizériákkal. Én ebből már rég kinőttem, és nem okoz élvezetet az olvasásuk. S ehhez csapódott hozzá egy olyan folytatás, ami símán megállja a helyét a Harlequin-füzetek világában, amivel nem is lenne baj, csak valahogy a kettő nem passzolt. Az egész olyan volt, mint egy nagyon várt gasztronómiai csoda, aminek minden hozzávalója külön-külön finom lehet, de együtt már gusztustalanok. Az egész történet sokkal  kevesebb oldalban is elfért volna, akkor akár élvezhető is lett volna.
Az egyetlen jó dolog a fordítás volt, legalább nem kellett azzal foglalkozni, hogy vajon ez a nyakatekert mondat mit akar jelenteni és hogyan hangozhatott eredetiben. Lisa, a klasszikus romantikánál kellett volna maradni, de nem vagyunk egyformák, s kinek a pap, kinek a paplan…



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:


Wallflowers sorozat:


Ravenel család