Hóvégi klasszikus: Móricz Zsigmond - Forr a bor

Oka van annak, hogy ma, hóvégi klasszikusként, egy magyar szerző kevésbé ismert és a szakemberek szerint nem igazán sikeres és nem is népszerű művét ajánlom. Első sorban azért, mert én kedveltem és többször is újraolvastam és mert a főszereplő Nyilas Misi az ifjúságnak szóló magyar irodalom talán legismertebb alakja. Igen, a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijéről van szó, akiről mindenki hallott, márcsak azért is, mert egyrészt kötelező olvasmány volt, másrészt a könnyebb emészthetőségért musicalt is írtak belőle. Nyilas Misivel egyedül Molnár Ferenc Pál utcai fiúkjából Nemecsek Ernő vehetné fel a versenyt ismertség szempontjából.

Míg a Légy jó mindhalálig Nyilas Misije inkább egy önéletrajzi figura, a Forr a boré, már nem a szerethető kiskamasz, akiért lelkek szakadnak meg, hanem érettségi – bocsánat, matúra előtt álló fiatalember a kisújszállási gimnáziumban, melynek frissen kinevezett igazgatója a nagybátyja, Isaák Géza. Ez ugye egy újabb ok, az amúgy sem könnyen szocializáló fiatalember kirekesztettségére. Egyébként a könyv címe is erre a korosztályra utal, már nem kiskamasz, tehát nem must, de nem is bor, azaz felnőtt, hanem a forrásban, kialakulóban levő ember – számomra tetszetős analógia.

A könyv cselekménye 1899-ben játszódik és szereplőin keresztül remek korképet kapunk arról, hogy milyen is volt a vidéki magyar társadalom a 19. század végén. Mert a szereplők úgy vannak megformálva, hogy a kor egész társadalmát képviseljék: a gazdag kereskedőket, a tehetős vagy kevésbé tehetős zsidó családokat, a kétkezi munkást, az értelmiségit.

Bármennyire hihetetlen, de ez a könyv egy bizonyos fokig ma is aktuális, és akik már olvasták azt is tudják miért: érdekszövetségek, antiszemitizmus, nők helyzete és szerepe a társadalomban, szociális rétegek közötti különbségek, az oktatási folyamatért felelős személyek szakmai megfelelése, s a sort még hosszan lehetne folytatni.

Talán a legfontosabb oka amiért ezt a könyvet választottam mára, és ezzel kellett volna kezdenem, az napjaink ifjúságnak szóló irodalma. Az utóbbi években a magyar könyvkiadást elárasztották az amerikai témájú szívszaggató ifjúsági regények a gimnázium vagy a főiskola padjaiban lötyögő diákokról és mondvacsinált gondjaikról. Különösen két-három kiadó (nevet nem fogok leírni, mert ez nem a reklám helye) szórja a nagyérdeműre az infantilitás csimborasszóját képviselő kiadványokat és mi természetesen bevesszük, mert minden ami mástól jön, az jó, a miénket nem becsüljük meg. Egyébként ezért ír a magyar szerzők többsége hangzatos angolszász néven. Íme itt van egy magyar szerző ifjúságról, ifjúságnak (és nemcsak) szóló regénye, bármelyik kortárs amerikai tini-regénnyel felveszi a versenyt, sőt!

Természetesen, mindenki azt olvas amit akar, amire telik vagy beszerez, mert ugye ízlések és pofonok.

Első megjelenése 1931-ben, az Atheneaum Kiadó gondozásában volt, azóta még öt kiadást élt meg, az utolsót 2013-ban a Kossuth Kiadó követte el.

Ennek a könyvnek nincs hivatalosan elfogadott fülszövege, ezért azt az ismertetőt hoztam el, mellyel a könyvkereskedők internetes oldalaikon népszerűsítik a regényt.

A Forr a bor különös, kétarcú alkotás: egyfelől része Móricz Zsigmond önéletrajzi regénysorozatának, egész életművén végigvonuló "vallomásos" könyvei folyamának egyik darabja, közelebbről a Légy jó mindhalálig szinte közvetlen folytatása, másfelől azon munkái sorozatába tartozik, amelyek – bevallottan balzaci igénnyel – a magyar társadalom teljes összképét igyekeztek felrajzolni, tablóba rendezni. Az egyetlen évben, 1899-ben játszódó mű így egyrészt Nyilas Misi (a Légy jó mindhalálig hőse) érettségi évének bemutatása, benne – nem is titkoltan – az író kisújszállási gimnáziumi éveinek szinte fotografikus hűségű beszámolója, másrészt annak a generációnak a rajza, amely meghatározó lesz majd a húszas-harmincas években, azok mentalitásának, törekvéseinek, emberi minőségének ábrázolása, akik szinte a huszadik század küszöbén "érték" meg, hogy egy-két évtized múlva a társadalom "vezetői" legyenek. A regénynek ez a két "vonala" kitűnően harmonizál egymással, az író pedig – ritka bravúrral – egyszerre tudja az érettségi előtt álló nyolcadikosokat a sokat látott társadalomrajzoló, "kritikai realista" szemével és eszközeivel, valamint a köztük élő, írónak készülő, elhúzódó kamaszkorának kataklizmái közt vergödő Nyilas Misi szemüvegén át látni és láttatni. Az igen sokáig készülő, több részletben, külön is megjelent regényt az író csak 1939-re dolgozta egységes műalkotássá. Általában nem számítják a legjobb Móricz-regények közé, de újabban sokan érveltek amellett, hogy igenis az "első vonalba" tartozik. Az olvasók körében azonban mindenkor népszerű volt. (Legeza Ilona)

Kimberley Freeman - Parázs-sziget

1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz. Nell édesapja, a jóképű, özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell. Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik? Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre. Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják a fiatal író lelkét?

A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb családregénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira csábítja az olvasót.

Athenaeum, 2016

Eredeti mű: Kimberly Freeman – Ember Island, 2013

Második könyvem a szerzőtől. Miután a Vadvirágok lányai-n keresztül megismerkedtem vele, eldöntöttem, hogy ennek a szerzőnek valamennyi könyvét olvasni akarom, rendre be is szereztem őket (Álomöböl, Aranypor), aztán sosem került sor az olvasásukra, mert mindig jött egy másik, egy újabb, egy olyan ami akkor épp jobban érdekelt.

A Parázs-sziget három nő – lényegében két nő és egy kislány – történetéről szól: Tilly Kirkland, Nell (Eleanor) Holt és Nina Jones. Bár két idősíkban játszódik, a 19. század végén és a 21. században, a három nő története mégis összefügg. Tilly Nell nevelőnője lesz miután Angliából és szerencsétlenül végződött házasságától elmenekül, Nell pedig a jelenben játszódó rész főhősnője, Nina dédanyja. Tehát a Vadvirágok lányaihoz hasonlóan itt is egy család két különböző generációjához tartozó nőkről szól a történet, de míg a Vadvirágok lányaiban nagyanya-unoka kapcsolatról beszélünk, itt a rebellis dédanya (akit mellesleg nagyon szivesen megismertem volna személyesen is, ha egy valós személy) és a jelenben élő dédunokáról szól a történet.

Szerkezetében is érdekes olvasmány, hiszen Nina maga meséli el a jelenben játszódó történéseket, Tillyről és Nellről a szerző mesél, de helyenként betekintést kapunk a korához képest meglehetősen érett és felnőttes gondolkodású Nell naplójába, aki zsenge kora ellenére is tudatában van annak, hogy az információ egyenlő a hatalommal.

Olyan kevés könyv cselekménye játszódik Ausztráliában, és annyira ismeretlen terület ez még nekünk, hogy már csak ezért is érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet. Tilly Angliából ide menekül, az Ausztrália szubtropikális régiójához tartozó Parázs-szigetre, ahol a börtönparancsnok lányának  lesz a nevelőnője, ugyanis a 19. század végén ez a hely börtön-sziget. Érdekes látni majd, hogy mivé alakul át a sziget a 21. századra.

Nagyon-nagyon szépen megírt, sallangmentes  történet a női sorsról, szerelmekről, csalódásokról, esélyekről, egy másik világról. Leköti a figyelmet, mert egy olyan világról mesél, amit nem, vagy alíg ismerünk és nem egyérteműsíthető a végkifejlet. Igen, jó vége lesz, a boldog befejezéseket kedvelők megkapják amire várnak, de nem olyan módon, ahogy az várható lenne. És semmiképpen nem egy habos-babos történet.

Minden szereplőjét szerettem. Valamennyien jól megformált, eredeti figurák, a csitri Nelltől a morózus börtönigazgatóig, a szökevény Hettie-től a jelen történéseinek Ninájáig, Joe-ig, vagy a rámenős ügyvéd barátnőig.

Egyszerűen imádom az írónő stílusát, könyveinek nyelvezetét és biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róla. Ajánlom mindenkinek, aki egy lélekhez szóló, szokatlan történetet szeretne olvasni – az erotikus olvasmányok kedvelői bele se fogjanak. S ha elolvastad a könyvet, akkor megérted miért is van itt Pangur Ban, a mesebeli fehér macska fotója...

Nekem ez újraolvasós lett, de hát ízlések és pofonok.

Karen Rose - Közelebb, mint hinnéd

Romantic Suspense 16, Faith Corcoran 1

A pszichológus Faith Corcoran kétségbeesetten próbál elszökni zaklatója elől, aki rémálommá változtatta az életét az elmúlt egy évben. Elég kétségbeesetten ahhoz, hogy arra a helyre meneküljön, ami még a zaklatójánál is régebb óta kísérti. Egyszerre áldás és átok, hogy a közelmúltban megörökölte nagymamája házát Cincinnatiben: az épület menedékké válik, ahol Faith újrakezdheti az életét. Vajon szembe tud nézni az életét a mai napig befolyásoló sötét emlékekkel? 

Csakhogy Faithnek fogalma sincsen róla, milyen közel került a félelmeihez.
Két egyetemista lány is eltűnt a környéken, és az FBI különleges ügynökét, Deacon Novakot is bevonják az ügybe. A nyomozás váratlanul Faithhez vezeti őt, és beleszeret a gyönyörű, bátor nőbe. Ketten együtt hamarosan rádöbbennek, hogy az ügy bonyolultabb, mint hitték. Kapcsolódik mindahhoz, ami évtizedekkel ezelőtt Faithszel történt, megkérdőjelez mindent, amiben a pszichológusnő hisz, és hátborzongató új jelentést kölcsönöz a hús-vér szónak.

Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Eredeti mű: Karen Rose – Closer Than You Think, Signet, 2015

“Ez a baj a családtagokkal, gondolta. Pontosan tudják, hol rúgjanak bele az emberbe ahhoz, hogy a legnagyobb fájdalmat okozzák.”

 (Karen Rose - Közelebb, mint hinnéd, Könyvmolyképző Kiadó, 2017)

Első könyvem a szerzőtől. Nem lettem határozott rajongója sem neki, sem a műfajnak, de időnként jól jön egy-egy ilyen jellegű olvasmány,  Karen Rose pedig az olvasandó szerzők listájára került nálam.

Egy sorozat 16. része, egy másiknak pedig az első, és ez azért, mert a Romantic Suspense sorozaton belül is alsorozatokba lehet rendezni a könyveket a cselekmény helyszíne vagy főszereplői szerint. Ez az alsorozat most a főszereplő hölgyemény épp aktuális nevét viseli.

Ha Karen Rose, akkor természetesen krimi a javából, méghozzá a durvábbik fajtából, hiszen sorozatgyilkossal állunk szemben, aki nem csak a főszereplő hölgyet szeretné eltenni láb alól, hanem mindenkit aki az útjába áll. Minden áldozata csak járulékos veszteség kategóriába megy, maga a főszereplő Faith is az lenne, hiszen ő csak a "játszóterét" venné el. A gyilkos tetteinek mozgatórúgója és pszichopátiájának okozója egy időben régi eset, amikor maga is a körülmények áldozata volt. Minden elkövetett gyilkossággal azt akarja megtorolni. Ezt bizonyítja az is, ahogyan az áldozatait választja ki, mindig ugyanazt a típust. Mert igen, áldozatainak egy részét választás útján szedi, és ők azok, akiket bizonyos rituálékat követve megkínoz, mielőtt végezne velük. Tehát bármennyire bizarr, de szerencsések azok az áldozatok, akiket csak azért tesz el láb alól, mert rossz időben rossz helyen voltak. 

Ahogy a történet halad előre, úgy nő az áldozatok száma is, kerülnek elő a csontvázak a szekrényekből, és teljesen őszintén, egy adott pillanatban már nem tudtam követni hány hullánál is tartunk.

S miközben a történet és a nyomozás folyik, két család történetét is megismerjük, természetesen a főszereplőkét: a potenciális áldozat Faith (Frye) Corcoranét, aki meglehetősen sokat változtatja a nevét, és az FBI nyomozójának, Deacon Novaknak a családját. Megjegyzem, Novakék meglehetősen érdekesek, hiszen valamennyien több genetikai mutáció hordozói, amelyek együttese a meglehetősen ritka Waardenburg szindrómát okozza… olyan mint amikor a fogantatáskor a genetikának rossz napja van és az ember fia/lánya pigmentációján éli ki magát, meglehetősen érdekes dolgokat produkálva.

Határozottan jó volt, sőt! nagyon jó. Az egyetlen dolog amit feleslegesnek éreztem, az a két főszereplő, Faith és Deacon közötti érzelmi vonal, és meg is mondom miért. Bár a történet évtizedekre visszanyúlik, a jelen, amikor is mindez, az akció, a nyomozás történik mindössze négy nap: november másodikától november hatodikáig. Azt is elfogadom, hogy a történések fényében, az ember lányára nem a racionális viselkedés a jelemző, de négy nap alatt őrült szerelembe esni, miközben egy pszichopata liheg a nyakadba és állandóan menekülnöd kell… hát ez enyhén szólva túlzás. Fikció, a papír mindent elbír, de Deaconon akkor is bőven lehetett volna fogást találni, ha nem bonyolódik bele a kapcsolatba Faith-szel.

Készülj rá, annak ellenére, hogy csak néhány nap történéseit írja le, nagyon hosszú, szinte 800 oldal. De le a kalappal a szerző előtt, mert szinte 800 oldal izgalmat és két át nem aludt éjszakát kaptam tőle – természetesen leszámítva a történet romantikus részét, amit én ki is hagytam volna teljes egészében, de akkor nem lett volna az a néhány, elszórt erotikus jelenet a könyvben.

Kinek mennyire lesz kiszámítható, nem tudnám megmondani. Én a 15. fejezet környékén kitaláltam a gyilkost, utána a történések és a kapott információk tudatában többször is meginogtam, sőt egy második potenciális elkövetőre is gondoltam. De ennek ellenére csak ismételni tudom: jó volt, a műfaj kedvelőinek kötelező olvasmány, bár nemcsak ők fogják értékelni az izgalmat amit a könyvtől kapnak, hanem szerintem mindenki.

Nem finom, érzékeny lelkű hölgyeknek való olvasmány, de hát ízlések és pofonok….

A sorozat magyar nyelvű kötetei az Ulpius-ház gondozásában - nem minden rész jelent meg magyar nyelven.

4. Vigyázz rám, 2014, 2013 (Nothing to Fear)

5. Érints meg, 2010 (You Can't Hide)

6. Számolj tízig, 2011 (Count to Ten)

7. Halj meg értem, 2009 (Die for Me)

8. Sikíts értem, 2009 (Scream for Me)

9. Gyilkolj értem, 2010 (Kill for Me)

J. A. Redmerski - Megölni Sarait

Gyilkosok társaságában 1

Új ​​történet A soha határa szerzőjétől! 

Megérkezett J. A. Redmerskinek, a New York Times, a USA Today és a Wall Street Journal bestseller szerzőjének új bűnügyi sorozata, a Gyilkosok társaságában első kötete. A Megölni Sarait fordulatos, izgalmas, veszélyes helyzetekkel és a határokat feszegető főhősökkel teli regény. 

Sarai mindössze tizennégy éves volt, amikor édesanyja kiszakította az általa ismert világból, hogy attól kezdve egy kegyetlen drogbáró mellett éljen Mexikóban. Idővel a lány elfelejtette, milyen a normális élet, ám sosem adta fel a reményt, hogy egy napon elszökhet a telepről, ahol az elmúlt kilenc évben fogva tartották. 

Victor hidegvérű bérgyilkos, aki Saraihoz hasonlóan, kiskora óta mással sem találkozik, csak halállal és erőszakkal. Mikor a telepre érkezik, Sarai meglátja a férfiban a lehetőséget a szökésre. Ám a dolgok nem a terve szerint alakulnak, és a lány egyik veszélyes férfi karmai közül a másik szorításába kerül. 

Menekülés közben Victor egyre kevésbé hallgat az ösztöneire, és úgy dönt, segít Sarainak. Ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, Victor azon kapja magát, hogy bármire képes azért, hogy megóvja a lány életét, akár még a testvérével, Niklasszal való kapcsolatát is feláldozná, aki mostanra – csak úgy, mint mindenki – holtan akarja látni Sarait. 

Ahogy Victor és Sarai lassan megtanulnak bízni egymásban, a köztük lévő különös vonzódás pedig erősödik. Ám lehet, hogy végül tapasztalata sem lesz elég, hogy megmentse a lányt, mivel az olyan hatással van a férfira, ami a saját halálához vezethet. 

Merülj el az izgalmakkal és veszélyes helyzetekkel teli történetben!

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: J. A. Redmerski – Killing Sarai, CreateSpace, Washinhton, 2013

Az első könyvem a szerzőtől. Nem, nem olvastam a közkézen forgó A soha határa sorozatát, bár el kell mondanom, hogy megpróbáltam, de túl hosszan ment az a busz...

Egy ekkora nagy és szinte mindent eláruló fülszöveg után mit lehet még mondani a könyvről?

Például azt, hogy hat részes sorozat első könyve, tehát lesz mit és mire várni, míg a kedvelői a végére jutnak – értem ezen azokat, akik nem vállalják be az angol nyelvű változat olvasását.

Kizárólag pozitív kritikákat olvastam a könyvről és tulajdonképpen ez volt az oka, hogy végülis belefogtam. Annyira azért jó nem volt, mint, ahogy mások mondták/írták. S ha őszinte akarok lenni, akkor egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle.

Izgalmas volt, pörgős… és itt jön a de: kissé túlmisztifikált a Rend és annak szerepe, tevékenysége. S nemcsak túlmisztifikált, hanem enyhén zavaros is. Kicsoda-micsoda is az a Rend amihez a főszereplő Victor és tertvére Niklas tartozik nem igazán derül ki, csak halvány utalások vannak rá. Egy bizonyos: nem unatkozó háziasszonyok vasárnapi teadélutánja, mert rendelésre “takarítanak” – s nemcsak, mert tevékenységük skálája terjedelmes és érintőlegesen sincs köze a törvényességhez –, természetesen anyagiak ellenében teszik mindezt. S ez a Rend nem is újkeletű, hiszen a két férfi családilag kapcsolódik hozzá, szüleik is a Rend tagjai voltak – amolyan örökletes dolog lehet, és egy olyan hely, ahol felsőbb parancsra a családtagok egymást is félreteszik az útból..

Természetesen szerelem is van a történetben, vagy ha nem is igazándiból szerelem, de vágy, vonzalom mindenképpen a két főhős, Sarai és Victor között. Ennek megfelelően némi erotika is fűszerezi a történéseket, mi több, néhol enyhe perverzitásba hajlóan.

S nemcsak vágy és erotika van a történetben, hanem erőszak is bőven, drog, emberrablás és -kereskedelem, szólval egy rendes kis alvilági történet, ahol egyformán szerepet kapnak a bűnözők és a büntetésosztók - bár ezt a "büntetésosztó" kifejezést nem szószerint kell érteni, hiszen egyik bűnöző bünteti a másikat rendelésre... vagy csak.

Helyenként kicsit elkapkodott, vannak dolgok amik nem igazán tiszták és passzolnak össze. Például Victor és Niklas annyit hazudik mindenkinek és egymásnak is, hogy egy adott ponton túl már követni sem lehetett ki, mit és kinek mond, és főleg miért. Vagy Victor a frissen megmentett Sarait csak úgy magával viszi a Rend által kiosztott következő bevetésre, mert Sarai ezt akarja. Azt azért megnézném, hogy melyik “takarítólegény” visz magával egy dilettánst egy meglehetősen veszélyes akcióra, csak úgy, mert a hölgyemény úgy akarja, főleg, ha profi alternatívája is van.

Nekem egyszer olvasós marad, s még meggondolom a folytatásait – ha egyáltalán megjelennek majd magyar nyelven, hiszen a könyvkiadásban soha semmire nem lehet mérget venni.

De hát ízlések és pofonok…

A sorozat további, angol nyelvű részei (lehet reménykedni és érdeklődni a kiadónál)

2. Reviving Isabel

3. The Swan and theJackal

4. Seeds od Iniquity

5. The Black Wolf

6. Behind the Hands That Kill

Mary Jo Putney - Az amazon és a katona

Will ​​Masterson egy bárói cím és jókora vagyon örököseként kényelmes életet élhetne angliai otthonában, ő mégis katonának áll. Sok-sok évnyi borzalmas, Napóleon elleni háborúskodást követően úgy határoz, mielőtt hazatérne, még elvállal egy utolsó küldetést. Csakhogy amint eléri úti célját, a hegyek között megbúvó, aprócska királyságot, San Gabrielt, újra kell gondolnia a jövőre vonatkozó terveit. Nem mást sodor ugyanis a karjába a sors, mint álmai asszonyát… 

Athena Markham egy igazi amazon: magas, bátor, és fittyet hány a társadalmi konvenciókra. Mindig is többre értékelte a függetlenségét, mint egy férfi szerelmét. Amikor azonban Will felbukkan, úgy érzi, vele tenne egy próbát. 

Bimbózó románcukat azonban kisvártatva próba elé állítja az élet. San Gabrielt veszély fenyegeti, a két fiatal pedig úgy dönt, hogy együtt száll szembe a fenyegető ellenséggel. A haláltól sem riadnak vissza, hogy megmentsék az országot és a lakóit. A megpróbáltatásaik során megismerik a másik valódi énjét, és innentől már csak rajtuk áll, hogy megtudják, lehetnek-e igazán boldogok egymás oldalán.

General Press, 2017

Eredeti mű: Mary Jo Putney – Once a Soldier, 2016

“Egy hercegnő legyen nőies, szép tartású és kecses. Ezenkívül persze okos, könyörületes és rendelkezzen kiváló ítélőképességgel. Véletlenül se legyen fennhéjázó, de viselkedjen a rangjához illően, és teljesítse a kötelességét. Egyszóval hercegnőnek lenni fáradságos dolog.

Ám kötelesség ide vagy oda, egy lánynak még lehetnek álmai.”*

Új sorozatot kezdünk Mary Jo Putneytől. Angol neve The Rogue Redeemed, én magyarra Megváltott gazemberek-nek fordítanám, majd meglátjuk a szakma minek fogja. Ez a sorozat azoknak a története lesz akiket már megismertünk az Elveszett Lordok sorozatból, de nem kaptak önáló történetet a sorozat keretén belül, és a szerző bevallása szerint, nemcsak ilyen szereplőkkel találkozhatunk majd. Az én elgondolásom az, hogy azoknak a férfiaknak a történeteit olvashatjuk majd, akik a történet első fejezetében francia fogságból szöknek meg a másnapi kivégzésük elöl.

Az amazon és a katona átmenet a két sorozat között, hiszen a férfi főszereplő William Masterson a Westerfield Akadémia diákja volt, mint az Elveszett Lordok szereplői, s mi több, két részben epizódikus szerepet  is kapott (Elveszett szerelem, Egy hamis hölgy). Nevezzük divatos szóval az Elveszett Lordok spin-off-jának.

Klasszikus romantikus történet, amely a 19. század elején játszodik, a napoleoni háborúk utolsó rúgása és a császár (akit mellesleg csak per Boney-nak emlegetnek) lemondása idején. Több helyszínen is megfordulunk, de a cselekmény nagy része San Gabrielben, egy kitalált, Spanyolország és Portugália határán levő törpe-királyságban játszódik és a kis háborúzás mellett egyszerre két szerelmes pár történetét is megkapjuk, hiszen nemcsak a már említett Will Masterson találja meg élete párját Athena Markham személyében, hanem Jason Ballard is.

Jason Ballardot is temészetesen a Westefield Akadémiáról ismerjük és ő is többször előfordult már az Elveszett Lordok sorozatban.

“…– Apámnak tetszett, hogy az intézményt egy herceg lánya alapította, és úgy vélekedett, hogy jót tenne az üzletnek, ha egy – ahogy ő mondta – „falkára való arisztokrata poronttyal” járnék egy iskolába. Először nem repestem az ötlettől, de megígérte, hogy ha nem tetszik, átírat máshová. De kedveltem az osztálytársaimat, Lady Agnest pedig egyszerűen csodáltam, szóval összességében véve jól éreztem magam.

 – Apád nem tévedett – jegyezte meg Will tréfásan. – Azok az arisztokrata porontyok azóta is Ballard-féle portóit isznak.” *

Nos, a híres-neves borkereskedő nem mással, mint Sofia hercegnővel esik első látásra őrült nagy szerelembe.

Számomra ez a történet nagyon limonádéra sikeredett. Kezdve a szereplők tökéletességétől, egészen addig, hogy Will Masterson és Athena Markham első találkozásának történetét háromszor olvassuk el: először a fogságban levő Will elmélkedik azon, hogy vajon az apáca és a gyerek, akiket a folyó vizéből húzott ki megmenekült-e a franciáktól, másodszor egymással tisztázzák, na emlékszel arra, hogy… no, akkor az én voltam-stílusban, harmadszor pedig Will Ballardnak meséli el.

Ugyanazt a témát járjuk körbe és körbe: törvénytelen származású hölgy, akit ezért megvetnek, kizárnak a társaságból és nem hiszi el, hogy nem mindenki tenné azt meg. Még akkor sem enged a maga igazából, amikor kiderül, hogy a férfinek is van egy törvénytelen testvére, aki a maga jogán a társaság megbecsült tagja. S a hölgy mellé egy olyan tökéletes, mindenhez szenzációsan értő férfi, hogy nem is igazán értem, hogy San Gabriel királya, francia fogságból visszatérve, miért nem mond le trónjáról azon perc és csapja a koronát Will Masterson fejébe, hiszen a férfi hídat és utakat épített, háborút viselt, mezőgazdaságot állított talpra, borral kereskedett, s az elvégzett munkák sora hosszan folytatódhatna. S tette ezt alig pár hét alatt.

Will Masterson tökéletességét egyetlen dolog zavarta meg – legalábbis szerintem. Szerelmét bagolynak becézi. Értem én az analógiát a hölgy neve és a bölcs madár között (Athena a bölcsesség istenője a görög mitológiában, a bagoly pedig a bölcsesség jelképe), de nem gondolom, hogy a hölgy örült amikor “hosszúra nőtt csodaszép baglyocskám”-nak becézte, vagy valami hasonlónak

Természetesen megkapjuk a boldog végkifeljetet, meglesz az Elveszett Lordok-ból megszokott nagy, baráti vacsora, ahol szinte valamennyien összetalálkoznak, és mindenki boldog lesz.

Nekem ez egyszerolvasós marad, mert nagyon hercegnős, nagyon rózsaszín, és csak reménykedem, hogy a sorozat további részei ezt überelni fogják. A következő rész ősszel jelenik meg angol nyelven és Once a Rebel lesz a címe. Magyarul mikor, nem tudom, és azt sem tudom, hány részt tervez a szerző.

De hát kinek a pap, kinek a paplan…

* Mary Jo Putney – Az amazon és a katona, General Press, 2017

 Az  Elveszett Lordok sorozat hetedik, záró részéről olvashatsz:

Fekete özvegy

General Press, 2016

Not Always a Saint, 2015

Tasmina Perry - Eredendő bűn

Botrány. ​​Hírnév. Csillogás. Vágy.

A káprázatosan szép Brooke Asgill az esküvőjére készül. Jövendőbelije a szexis és befolyásos David Billington, akinek határozott célja, hogy a Fehér Ház elnöki székére tör. Ám boldogságukat veszélyezteti az Asgill család drogról, szexről és gyilkosságról árulkodó sötét múltja. A család feje, a keménykezű Meredith tudja, hogy a titkok nem láthatnak napvilágot, semmi nem akadályozhatja meg, hogy Brooke az oltár elé álljon, és ezzel biztosítsa családja helyét a New York-i társasági elitben. A legszörnyűbb titokra azonban még csak most derül fény…

Manhattan exkluzív negyedeitől Hawaii türkiz tengerpartjaiig, Párizs szalonjaitól a Florida Keys-i luxusvillákig bonyolódik a lélegzetelállítóan izgalmas történet önzésről, árulásról, hazugságról, karrierről és bűnökről.

Az Apuci lányai és az Örökösnők itthon is népszerű írónője ismét egy káprázatos sikerkönyvet írt. Szédítő utazás a szupergazdagokkal Monte-Carlótól a Comói-tóig; szex, érzéki vágyak, árulás, karrier és gyilkosság egy hamisan csillogó világban.

Ulpius-ház, 2009

Eredeti mű: Tasmina Perry – Original Sin, HarperCollins, 2009

"Az emberek semmit sem akarnak annyira, mint amit nem kaphatnak meg."

Mostanában elég sok “rázós könyv”-et olvastam (bekövetkezik majd a blogbejegyzés is róluk, csak még emésztem őket), tehát telítődtem és valami könnyű, de mégsem limonádé után vágytam. Így vakartam elő ezt a könyvet a sufniból.

Első könyvem a szerzőtől, eddig írásai csak tologatásban részesültek részemről. Haverinám azt mondta olyasmi mint Nora Roberts, de nem olyan jó, tehát nem fogom szeretni. Zárójelben megjegyzem, ő Nora Roberts rajongó én nagyon nem.

Pontosan arról szól ez a könyv amit a fülszöveg első sora ír: botrányról, hírnévről, csillogásról, vágyról. S történik mindez napjaink Amerikájában.

Bár a történet két erős és befolyásos családról szól: az újgazdag Asgillokról és a régi gárdához tartozó Billingtonokról, a történet kulcsfigurája mégis Tess Garrett, egy londoni zugfirkászból lett… hát nevezhetjük sajtószóvivőnek, PR mendzsernek, személyi asszisztensnek, vagy ki épp minek akarja, Tess Garrett kármentéssel foglalkozik. Ő maga is csak egy véletlen folytán került be az egész történetbe, hiszen azzal, hogy őt ebbe a pozícióba emelte az Asgill család nagyasszonya, valamilyen formában Meredith Asgill is kárt mentett.

Tess Garrettnek az a dolga, hogy kivédjen minden olyan  hírt, történést, manipulációt, ami az Asgill-Billington fúzió útjába állhat. Mert ez nem esküvő, nem házasság, ez két gazdag, befolyásos család fúziója, itt minden a pénzről, a hatalomról szól. S ha az Asgillek szekrényeiben levő csontvázak kiszabadulnak – van belőlük bőven –, akkor a fényes társasági eseményből semmi nem lesz, mert Billingtonék politikai ambícióinak az útjába állnak. 

Billingtonék most nagyra törnek: David, aki pillanatnyilag népszerű televíziós riporter, a későbbiekben a Fehér Házat célozza meg, a család generációkon át tartó politikai pályafutásának (képviselők, szenátorok, kormányzók, s még egy alelnök is) a megkoronázásaként. Davidet erre készítik fel, tudatában van a család iránti kötelességének és szinte mindent ennek rendel alá.

Nemcsak Billingtonéknak lenne vesztenivalójuk, hanem Asgilléknak is, vastagon. Ha kútba esik a házasság, az újgazdag család nem teljesítheti be ambícióját, azaz nem léphet a társadalmi létra következő fokára, bár az a létrafok is erősen inog alattuk, amin most állnak. A család minden tagjának van legalább egy olyan titka, ami az egészet romba döntheti, minden egyes tagnak személyes ambíciói vannak, és a vállalkozásuk sem áll már olyan szilárdan mint fénykorában.

A szépek és gazdagok világába nyerünk ismét betekintést, s mellette ott vannak a személyes ambíciók, a családi titkok – nem is akármilyenek –, hatalmi harcok és a porhintés, képmutatás, sznobizmus. És ez mindkét családra érvényes, sőt!

Jól megírt, meglehetősen hosszú történet, ami akár igaz is lehetne. Nem rengeti meg senki világát, semmi olyasmit nem közöl, amit a témával kapcsolatban ne tudtunk volna más könyvekből, vagy akár filmekből, de mégis izgalmas volt, szórakoztatott és meglepő módon a végkifejlet nem olyan volt, mint amilyenre számítottam. 

Szerintem jobb volt, mint Nora Roberts fénykorában – de ez az én szubjektív véleményem, mert ugye az ízlések, meg a pofonok…

És természetesen ez a könyv most nagyon aktuális, hiszen pont ma iktatják be hivatalába a világ egyes számú ripacsát…

Találkozásom a mennyországgal, azaz hogyan törjünk meg egy vaskos olvasói válságot?

Nem, nem nálam van a megoldás kulcsa. Kinga haverinám ujjaiban bizsergett ez az írás és annyira megtetszett nekem, hogy engedélyt kértem a megosztására – ő nem ír blogot (még), mert inkább a számok, mint a szavak embere.

Tehát fogadjátok szeretettel mai vendégem, Kinga írását – ami mellesleg jobban tetszik, mint a sajátom. Ki tudja, lehet hagyományt teremtünk a vendégeskedéssel.

Violá! Kinga találkozása a mennyországgal...

Olvasói válság. Az érzés, amivel minden könyvmoly időről-időre szembesül. Az érzés, amikor semmi sem elég jó – a tini túl gagyi, a krimi túl véres, a fantasy túl színes, az erotikus túl sablonos, a romantikus túl fodros. Elkezdett és abbahagyott könyvek kupaca felett az ember azon tűnődik, mi a fene baj lehet vele, hogy a kedvenc író és könyv, a többször elolvasott történet sem tetszik.

Hetek óta tartó vaskos válságom, próbálkozásom és önsajnálatom hétfő éjszaka véget ért. Hogyan? 7 elkezdett és félbehagyott könyv után, könyvtáramban elveszve, minden reményt feladva könyvmoly társaimhoz fordultam segítségért. Ők azok, akik évek óta ismernek, és annyira, hogy tudják, mi az ami bejöhet, mi az ami kerülendő, mi lehet szerelem, mi az ami tuti sikítófrászt hoz rám. Hétfő este jobbnál-jobb ötleteket kaptam, színesebbnél színesebb borítókat, kedvenceket, híreseket, kevésbé ismerteket. Aztán az egyik borítón megakadt a szemem. Ashley Carrigan – Két lépésre a mennyországtól

Bevallom őszintén, az írónő és könyvei, köztük ez a történet is már többször szembejött. Nem először nézegettem a borítót, olvastam a fülszöveget újra és újra a gondolattal: „Ne már, már megint egy arabos??” Soha nem kapott tőlem esélyt, bizalmat. Igaz, az arab világ, a kultúra, a gazdag arab férfi és a nyugati világ lányának története sem vonzott annyira. Egyet már olvastam, nem vágytam többre. Kétségekkel és félelmekkel kezdtem neki azzal az elhatározással, hogy maximum abbahagyom ezt is. Kár volt eddig halogatni.

A gazdag arab sejk és az angol írónő történetét szerintem nem kell bemutatni, a fülszöveg több, mint eleget elárul. Ami a lényeg, azok az érzések, melyeket a könyv lapról-lapra az emberből előcsalogat. A két főszereplő valamint kapcsolatuk fejlődése, a kétségbe esés, az összetörtség, a csalódás, a remény, a hit, az érzelmek vihara. A könyv az első oldalakon beszippantott, vitt, hajtott előre és nem eresztett az utolsó mondatig. Hajnali háromig.

Sayid a „szörnyeteg”, az arab kultúra gyermeke, Mesmira a nyugati világ írónője mint karakterek kidolgozottak, fejlődésük az utolsó oldalig végig követhető. Külön köszönet az írónőnek azért, hogy a női főszereplő a mai divattól eltérően nem egy butuska, hisztis nőszemély. Erős jellem, makacs, sziklaszilárd célokkal. A szabaduláséval. Imádtam a testvért, Amirah-t és a gyengéd szeretetet, mellyel Mesmirat-t körbe vette, fiús anyukaként Elena-t, az anyatigrist.

A mondással ellentétben ez a házasság nem a mennyben köttetett, hanem a pokolban. Így a szereplők a poklok poklát járják végig, míg kapcsolatuk beteljesedhet. A küzdelem, a harc, az érzések kavalkádja, a remény, az elbukások sorozata végül célt ér.

A könyv lebilincselő, az írónő stílusa fenomenális, a történet fordulatos, a karaterek kidolgozottak.

Haverinám szerint a könyv bitang jó. És tényleg!

Al ​​Jannah, a kitalált modern keleti ország gyönyörű környezetében játszódó történet egy keményfejű vonzó sejk és egy konok angol írónő kusza kényszerházasságáról. Figyelem! A könyv szenvedélyt és erotikát tartalmaz! Fülledt romantikát kedvelőknek szigorúan ajánlott olvasni! Al Jannah, a mesés szépségű közel-keleti ország ókori romhelyei izgalmas utazásra csábítják a sikeres angol írónőt, Mesmirát. A körút azonban váratlan fordulatot vesz és egészen más kalandokat hoz, amiket a lány még legmerészebb regényeiben sem képzelt el. A turista csoportot sivatagi banditák támadják meg és Mesmirát elrabolják. Rabságából egy helyi férfi vásárolja ki, így egyik fogva tartótól kerül a másikhoz. A helyzete reménytelen. Megfosztják minden esélyétől, hogy visszatérhessen a hazájába. A titokzatos, szép idegen ország aranykalitkává válik, ahonnan nincs szabadulás. A megmentője csalással ráveszi Mesmirát a házasságra és eltökéli, hogy engedelmes feleséget nevel belőle, bármi áron. A lány a neves és elismert Ashgar család tagja lesz és saját bőrén tapasztalja meg, milyen is egy szigorú szabályokkal és szokásokkal terhelt országban arab feleségként élni. Sayid Ashgar nem retten vissza semmilyen eszköztől, hogy elérje a célját és kikényszerítse Mesmirából az odaadást és a vágyott érzelmeket. Helyette csak gyűlöletet és elutasítást kap. Kettejük szüntelen harcát és a kényszerű összezártságban életre hívott érzelmi viharait kísérhetjük végig. Két erős és konok személyiség csap össze, hogy fájdalmas, olykor szenvedélyes párbajok során keresztül tapasztalják meg, hogy a szerelem nem csikarható ki zsarolással, hatalommal, vagy fenyegetőzéssel. Mesmira és Sayid finom erotikus egymáshoz feszülései pattanásig feszítik a hangulatot közöttük ebben a kihívó játszmában. A „Szépség és Szörnyeteg” meséjét ismerhetjük meg teljesen új változatban, varázslatos környezetben, ahol a szereplők szívfájdító mélységeket és magasban szárnyaló érzelmeket élnek át.

Publio, 2014

Leylah Attar - Papírhattyú

A szerelem nem halhat meg soha. 

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. 

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

Könyvmolyképző, 2016

Erdeti mű: Leylah Attar – The Paper Swan, 2015

Hosszasan tologattam ezt a könyvet, mielőtt belefogtam volna és ehhez nagyban hozzájárult az, hogy rajta a borítóján a 18-as karika, hogy dark romance-nek, new adult-nak és erotikusnak címkézik.

Igazság szerint alig egy csipetnyi erotika van benne, pontosan annyi amennyi kell és amennyinek helye van, amennyi természetesen adódik a történetből. S mitől lenne new adult? Ez egy több évet, sőt! évtizedeket felölelő történet, nem egy bizonyos korosztályról szól, sem kizárólag egy bizonyos korosztálynak szól – például azoknak akik beleférnek a new adult kor-intervallumba (18-26 év a téma szakértői szerint). A “dark romance”-nek sem igazán nevezném, bár nem egy habos-babos szerelmi történet, ami azt illeti. A 18-as karikát viszont megérdemli, nem azért, mert felnőtteknek szóló erotikus tartalom lenne benne, hanem mert az erőszak több formájával is szembesülünk, mert betekintést kapunk a drogbárók nem épp lélekemelő világába, ahol a fizikai erőszak és a gyilkosság mindennapos és az üzlet természetes velejárója.

Nem is tudom mit mondjak erről a könyvről. Semmihez nem hasonlítható és döbbenetes, zseniális, eszméletlen. Erről a könyvről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, kezdve a témaválasztástól a szerkezetéig, nyelvezetétől, stílusától a szereplők megformálásáig.

Ez egy gyermekkori barátságból kialakuló, több részből álló szerelmi történet a gazdag amerikai üzletember lánya és a mexikói házvezetőnő/dadus fia között, a részeket pedig a főszereplő Skye és Esteban/Dámian meséli el, mikor ki. 

Egy történet arról, amikor apuci pici lánya, a nagyváros dívája rádöbben arra, hogy mi van az életére jellemző rózsaszín köd mögött, hogy az egész hazugság volt, hogy a körülmények áldozata, és a bosszú eszközeként egy olyan dologért kell fizetnie, amiben teljesen ártatlan.

Egy történet az emberi gyarlóságról, bosszúról, félreértésekről, vezeklésről. Nem szépíti a dolgokat, nyíltan beszél a drogkartellekről, az alvilági hierarchiákról és rivalizálásokról, kegyetlenségről, a börtönök világáról, az igazságszolgáltatás sötét oldalairól… és egy csodálatos befejezés, amikoris mindenre választ kapunk, minden a helyére kerül, de nem olyan nyálasan, csöpögősen, hanem inkább keser-édesen

Csodálatos, olyan igazi "rázós könyv", imádnivaló és olvasni kell… mondtam már, hogy zseniális?

Érdemes a könyv trailerébe is belekukkantani:

Mire várunk az idén?

Ma mintha bevettem volna a fogalmazás-gátlót, egyetlen ép gondolat nem jut eszembe azokról a könyvekről amiket mostanság olvastam. S mivel év eleje van, a kiadók sem verik magukat a földhöz egyelőre a friss megjelenésekkel. Kukkantsunk bele mire várhatunk az idén – elméletileg, mert ha könyvkiadásról van szó, akkor soha semmire nem lehet mérget venni. Természetesen ez nem egy teljes összefoglaló, csupán egy kis ízelítő abból amire költeni fogunk... természetesen a Louboutin, Jimmy Choo vagy Manolo Blahnik cipőnk mellett (kinek a pap, kinek a paplan - álmodni szabad, mert ingyér' van).

Ugyan van a blognak egy várható megjelenésekról szóló oldala, az korántsem teljes, és nem tartalmazza azokat a szóbeszédeket, amiket ugye itt-ott fel lehet szedni. Például, hogy mégiscsak lesz Tiffany Reisz Eredendő bűnösök sorozatának folytatása magyar nyelven. Ezt maga a kiadó jelentette ki a Molyon egy megkeresésre válaszolva... pontosabban azt írták a kérdező hölgynek, hogy „nincs elkaszálva”, ők ilyent soha nem mondtak. A megjelenés dátumáról sem mondtak semmi közelebbit, legalábbis addig, amíg én követtem. Ha valaki kibőjtölte a kiadó válaszát, ossza meg velünk is.

Azt is halottam, illetve egy Facebook-os bejegyzésben olvastam, hogy a Cor Leonis Kiadó nem tervezi folytatni Maya Banks KGI sorozatát, tehát az két rész után abbamarad – erről jut eszembe, hogy végre el kellene olvasnom a második részt, bár az elsőért sem dobtam magam. No, de nem maradunk teljesen Maya Banks nélkül az idén, mert a Harlequin Magyarország már bejelentette, hogy az év folyamán kiad a szerzőtől valamit – a címet azt hiszem nem tették közzé. Nem bánnám, ha változatosságképpen most a klasszikus romantikus regényeit ismernénk meg, ugyanis olyant is írt, méghozzá skótos belevaló fickókról.

Említettem a Harlequin Kiadót, nos Maya Banks mellett (ami fogalmam nincs mikor jelenik meg és arról sem, hogy mi) végre megkapjuk Susan Mallery A csodálatos Titan lányok sorozat negyedik, befejező részét márciusban, folytatódik a Jay Crownover Welcome to the Point sorozata a második résszel, melynek címe Az utcák királya, és még február elején új klasszikus romantikus jelenik meg: Lorraine Heath – A herceg szeretője. Ez A havishami ördögfiókák trilógia első része, reménykedjünk, hogy valamennyi részét még az idén elolvashatjuk magyar nyelven... s csak most trilógia, mert idénre várható a 3.5 rész megjelenése angol nyelven. Imádom az ilyen feleseket!

Az már biztos, hogy a Gabo Kiadó folytatja Lisa Kleypas Wallflowers sorozatát és az idén megkapjuk az utolsó két részt is – amit ugye tavalyra ígértek. Az ötödik rész februárban várható, s a hatodik majd valamikor májusban. Courtney Milan Sinister sorozatának folytatásáról semmi hírem, reménykedjük, hogy olvashatjuk az idén. Én nagyon remélem, hogy még a tavalyra beharangozott Daniela Sacerdoti: Glen Avich sorozatot legalább az idén kiadják. Annak első része,  a Vigyázz rám, még 2015-ben jelent meg és én szerettem, tehát kiváncsi vagyok a folytatásra is.

A Kossuth Kiadó folytatja Kathryn Taylor Daringham Hall sorozatát, és márciusban megkapjuk a befejező részt is, melynek címe A visszatérés. Éééééés!!!! Áprilisban jön Jennifer Ashley Mackenzie sorozatának nyolcadik része, Az ellopott menyasszony. A közbeeső és eddig kimaradt „feles” részek kiadásáról nem szól a fáma.

A General Press is rendesen hozza a formáját, lesz krimi, lesz regényes történelem és természetesen lesznek a Romantikus Regények sorozat könyvei, havi rendszerességgel.  Januárban egy újabb Mary Jo Putney könyvet kapnak a szerző rajongói, februárban a Hurst amulett sorozat negyedik, befejező része jelenik meg Karen Hawkinstól, A makrancos hercegnő címmel, március a Catherine Anderson rajongóinak kedvez, hogy csak néhányat említsek. Én a júliusi megjelenést várom, amikoris folytatódik Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozata a hetedik résszel.

A Művelt Nép sem lazsál, folyik majd az erotika, hiszen folytatódik Aurora Rose Reynolds „Előtt” sorozata, Jodi Ellen Malpas Egy éjszaka harmadik részét is megkapjuk és E. K. Blair Fekete Lótusz sorozata is folytatódik. Talán erre vagyok a legjobban kiváncsi... és a bajor krimisorozat folytatására... és Marie Force krimi-sorozatára...

Bár a Könyvmolyképző Kiadó nem tartozik a kedvenceim közé, az idén is találok majd néhány könyvet ami tetszeni fog. Például Diana Gabaldon Outlanderének negyedik része, vagy egy újabb Julianne Donaldson (Edenbrooke, Blackmoore) regény, amiről azt olvastam, hogy ugyan skótos (és mi imádjuk a skótokat!), viszont kortárs. És ugye Sarah MacLean rajongói is örülhetnek, hisz a kiadó az idén a szerző egy újabb sorozatát kezdi el. Ez négy részes, reménykedjünk, hogy nem kell négy évet várni amíg a végére érünk, én kiegyeznék évente két résszel is. Ugyancsak a Könyvmolyképző tájékáról érkezett a hír egy újabb Tracy Brogan könyv megjelenéséről. Aki még nem olvasta a szerzőtől az Egy kis őrültséget, azt pótolja, mert egyike a legszórakoztatóbb könyveknek amit az elmúlt évben olvastam... olyan hangosan röhögős fajta.

Libri kiadótól megkapjuk a Audrey Carlan Calendar Girl folytatásait, Meredith Wild Rádkattanva sorozatának negyedik részét,  egy újabb Brittainy C. Cherry könyvet az Az vagy nekem sorozatból – az első részt sem olvastam, illetve belefogtam, de passzoltam, annak ellenére, hogy másoknak nagyon tetszett. Jön majd Sierra Cartwight Donovan dinasztia második része áprilisban és szintén akkor Sophie Jackson Egy font hús sorozatának hamadik része: Egy lépés feléd. Szintén a Libritől kapunk majd júliusban egy vadiúj Katie Fforde regényt: Tökéletes nyár és Laurelin Paige Utolsó csók című könyvét, majd valamikor szeptemberben egy újabb boltkóros történetet: Sophie Kinsella – A boltkóros bankot robbant.

És természetesen még ezer más jó könyv várható... például Ashley Carrigan új regénye a könyvfesztiválra jelenik meg (elméletileg) – nem mondhatom meg mi a címe és a kiadót sem, amíg nem lesz hivatalos bejelentés a szerző és/vagy a kiadó részéről.

Szóval, az idén is bőviben leszünk az olvasnivalónak, s ha mindezt megveszem, akkor nemcsak puccos cipőre nem marad, hanem a fogyókúrára sem lesz többé gondom...