A szerelem nem
halhat meg soha.
Azt mondják,
21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig
kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert
azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált
jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis
szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és
feszültséggel.
Lenyűgöző mese
szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.
Könyvmolyképző,
2016
Erdeti mű:
Leylah Attar – The Paper Swan, 2015
Hosszasan
tologattam ezt a könyvet, mielőtt belefogtam volna és ehhez nagyban hozzájárult
az, hogy rajta a borítóján a 18-as karika, hogy dark romance-nek, new adult-nak
és erotikusnak címkézik.
Igazság
szerint alig egy csipetnyi erotika van benne, pontosan annyi amennyi kell és amennyinek
helye van, amennyi természetesen adódik a történetből. S mitől lenne new adult?
Ez egy több évet, sőt! évtizedeket felölelő történet, nem egy bizonyos
korosztályról szól, sem kizárólag egy bizonyos korosztálynak szól – például azoknak
akik beleférnek a new adult kor-intervallumba (18-26 év a téma szakértői
szerint). A “dark romance”-nek sem igazán nevezném, bár nem egy habos-babos szerelmi
történet, ami azt illeti. A 18-as karikát viszont megérdemli, nem azért, mert felnőtteknek szóló erotikus tartalom lenne benne, hanem mert az erőszak több formájával is szembesülünk, mert betekintést kapunk a drogbárók nem épp lélekemelő világába, ahol a fizikai erőszak és a gyilkosság mindennapos és az üzlet természetes velejárója.
Nem is tudom
mit mondjak erről a könyvről. Semmihez nem hasonlítható és döbbenetes,
zseniális, eszméletlen. Erről a könyvről csak szuperlatívuszokban lehet
beszélni, kezdve a témaválasztástól a szerkezetéig, nyelvezetétől, stílusától a
szereplők megformálásáig.
Ez egy
gyermekkori barátságból kialakuló, több részből álló szerelmi történet a gazdag
amerikai üzletember lánya és a mexikói házvezetőnő/dadus fia között, a részeket pedig a
főszereplő Skye és Esteban/Dámian meséli el, mikor ki.
Egy történet arról,
amikor apuci pici lánya, a nagyváros dívája rádöbben arra, hogy mi van az
életére jellemző rózsaszín köd mögött, hogy az egész hazugság volt, hogy a körülmények áldozata, és a bosszú eszközeként egy olyan dologért kell fizetnie, amiben teljesen ártatlan.
Egy történet
az emberi gyarlóságról, bosszúról, félreértésekről, vezeklésről. Nem szépíti a
dolgokat, nyíltan beszél a drogkartellekről, az alvilági hierarchiákról és
rivalizálásokról, kegyetlenségről, a börtönök világáról, az igazságszolgáltatás
sötét oldalairól… és egy csodálatos befejezés, amikoris mindenre választ
kapunk, minden a helyére kerül, de nem olyan nyálasan, csöpögősen, hanem inkább
keser-édesen
Csodálatos, olyan igazi "rázós könyv", imádnivaló és olvasni kell… mondtam már, hogy zseniális?
Érdemes a könyv trailerébe is belekukkantani: