Oldalak

2017. január 16., hétfő

Leylah Attar - Papírhattyú



A szerelem nem halhat meg soha. 
Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. 
Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.


Könyvmolyképző, 2016
Erdeti mű: Leylah Attar – The Paper Swan, 2015




Hosszasan tologattam ezt a könyvet, mielőtt belefogtam volna és ehhez nagyban hozzájárult az, hogy rajta a borítóján a 18-as karika, hogy dark romance-nek, new adult-nak és erotikusnak címkézik.
Igazság szerint alig egy csipetnyi erotika van benne, pontosan annyi amennyi kell és amennyinek helye van, amennyi természetesen adódik a történetből. S mitől lenne new adult? Ez egy több évet, sőt! évtizedeket felölelő történet, nem egy bizonyos korosztályról szól, sem kizárólag egy bizonyos korosztálynak szól – például azoknak akik beleférnek a new adult kor-intervallumba (18-26 év a téma szakértői szerint). A “dark romance”-nek sem igazán nevezném, bár nem egy habos-babos szerelmi történet, ami azt illeti. A 18-as karikát viszont megérdemli, nem azért, mert felnőtteknek szóló erotikus tartalom lenne benne, hanem mert az erőszak több formájával is szembesülünk, mert betekintést kapunk a drogbárók nem épp lélekemelő világába, ahol a fizikai erőszak és a gyilkosság mindennapos és az üzlet természetes velejárója.
Nem is tudom mit mondjak erről a könyvről. Semmihez nem hasonlítható és döbbenetes, zseniális, eszméletlen. Erről a könyvről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, kezdve a témaválasztástól a szerkezetéig, nyelvezetétől, stílusától a szereplők megformálásáig.
Ez egy gyermekkori barátságból kialakuló, több részből álló szerelmi történet a gazdag amerikai üzletember lánya és a mexikói házvezetőnő/dadus fia között, a részeket pedig a főszereplő Skye és Esteban/Dámian meséli el, mikor ki. 
Egy történet arról, amikor apuci pici lánya, a nagyváros dívája rádöbben arra, hogy mi van az életére jellemző rózsaszín köd mögött, hogy az egész hazugság volt, hogy a körülmények áldozata, és a bosszú eszközeként egy olyan dologért kell fizetnie, amiben teljesen ártatlan.
Egy történet az emberi gyarlóságról, bosszúról, félreértésekről, vezeklésről. Nem szépíti a dolgokat, nyíltan beszél a drogkartellekről, az alvilági hierarchiákról és rivalizálásokról, kegyetlenségről, a börtönök világáról, az igazságszolgáltatás sötét oldalairól… és egy csodálatos befejezés, amikoris mindenre választ kapunk, minden a helyére kerül, de nem olyan nyálasan, csöpögősen, hanem inkább keser-édesen
Csodálatos, olyan igazi "rázós könyv", imádnivaló és olvasni kell… mondtam már, hogy zseniális?

Érdemes a könyv trailerébe is belekukkantani: