A General Press kiadó jelentette meg Amy Myerson: Az elmúlt napok könyvesboltja című regényét, egy keserédes, melankolikus történetet, ahol a főszereplő régi családi titkok után nyomoz, miközben megörökölt egy könyvesboltot. Ha te is szeretsz a polcok között bolyongani és rejtélyeket megoldani, tarts a Blogturné Klubbal és ha szerencséd van, megnyerheted a kiadó által felajánlott csodás kötetet.
Miranda Brooks sosem fogja elfelejteni a tizenkettedik születésnapját. Ekkor veszett össze ugyanis az anyja és az imádott nagybátyja, a különc Billy. A lánynak fogalma sincs arról, mi vezethetett a szóváltáshoz, amely végül mindent megváltoztatott.
Attól kezdve nem látta többé a nagybátyját, így sok-sok év múltán, Billy halálakor meglepődve értesül arról, hogy a férfi ráhagyta a Los Angeles-i könyvesboltját. Mirandának nemcsak a csőd szélén álló üzlet irányításával és a meglehetősen ellenséges boltvezetővel kell megbirkóznia, de a végére kell járnia a nagybátyja utolsó kincsvadászatának is. A férfi ugyanis nyomokat hagyott hátra számára a könyvesbolt polcain sorakozó könyvekben, amelyek révén nemcsak a férfi élettörténete tárul a lány elé, hanem az is, miért szakadt ketté a családja azon a végzetes születésnapon.
Amy Meyerson
regénye lírai történet családról, szeretetről és a közösség gyógyító erejéről,
valamint arról, hogyan formál minket a személyes történelmünk azzá, akik
vagyunk.
General Press,
2019
Eredeti cím:
The Bookshop of Yesterdays, 2018
“Amy Meyerson regénye lírai történet
családról, szeretetről és a közösség gyógyító erejéről, valamint arról, hogyan
formál minket a személyes történelmünk azzá, akik vagyunk.” – írja a
fülszöveg, és egy nagyjából össze is foglalja mindazt, amiről ez a történet
szól, és amit közvetíteni próbál olvasójának.
Az elmúlt napok könyvesboltja a szerző
bemutatkozó regénye – következő írása jövőre jelenik meg angol nyelven –, és
abszolút semmi köze nincs a mostanság divatos romantikus, csatakosan erotikus, egy
kaptafára írt történetekhez. Ez jó, nem? Nem tudom ki hogy van vele, de én már
rettentően unom a domináns gazdag fickókat szexuális devianciáikkal és csodaszép, de butácska partnereikkel együtt, tehát ez a történet valóságos felüdülés volt számomra, mert mellőzte mindazokat a kliséket, melyekkel a mostanában megjelenő
könyvek meglehetősen nagy hányada tele van.
A történet
központi figurája Miranda Brooks, húszas évei végén járó fiatal nő, aki amerikai
történelmet tanít egy nyugati parti iskolában. Szülei Los Angelesben élnek, ő
is ott nevelkedett, mint egyetlen gyermek, egy fura családban. Anyja
valamikor énekesnői karierről álmodott s nehéz volt ezt az álmot elengednie –
valójában úgy éreztem, hogy soha nem is engedte el –, apja ügyvéd és két lábbal
áll a földön. Viszont ennek a két embernek a szövetsége annyira erős, olyan véd
és dacszövetséget alkotnak, hogy ebben a konfigurációban Miranda mindig is
kicsit kívülálló marad. Valószínűleg ezért működik kapcsolata munkatársával, a
testnevelő tanár Jay-jel is, hiszen nyilvánvaló, hogy a férfi önző, és mindig a
saját személyét, vágyait, akaratát helyezi előtérbe, viszont Miranda
megszokta, hogy ő mindig csak járulékos szerv egy kapcsolatban, legyen az
családi, vagy párkapcsolat.
Miranda
viszonylag nyugodt és rendezett életét szeretett Billy bácsikájának, anyja
testvérének halála kavarja fel. Azé a szeizmológus és könyvesbolt-tulajdonos
Billy bácsié, akit gyermekkorában bálványként imádott, aki minden találkozásukat
egy élménnyé tudta varázsolni játékos fejtörőivel, és akit utoljára tizenhat
évvel korábban, tizenkettedik születésnapja után látott, és akiről azóta sem illik beszélni a családban.
Éééés itt a matek
már nem jött ki. Többször is elhangzik, hogy Miranda huszonhét éves, az is hogy
Billy bácsikáját tizenhat éve nem látta, és utolsó találkozásuk közvetlenul a
lány tizenkettedik születésnapja után volt. Tizenhat meg tizenkettő az a
matematika mai állása szerint testvérek között sem huszonhét, hanem eggyel
több, de kicsire nem adunk!
Hazatérve
szeretett bácsikája temetésére Mirandának több fura és kellemetlen dologgal
kell szembesülnie, első sorban szülei makacs távolságtartásával és azzal, hogy
továbbra sem hajlandóak a múltról beszélni. Azt is nehezményezik, hogy Billy a
könyvesboltot Mirandára hagyta, akinek döntéseket kell hoznia a jövőjét
illetően, és ahol az alkalmazottak bizony nem fogadják tárt karokkal a lányt.
Nyilvánvaló,
hogy a háttérben valamilyen családi titok lappang, amiről a szülők nem akarnak
beszélni, viszont a nagybácsi még a síron túlról is tisztába teszi a dolgokat a
maga sajátos, játékos módján, ahogy Miranda gyermekkorában is tette. Irodalmi
fejtörőkön keresztül vezeti Mirandát lépésről lépésre egészen a teljes igazság
megismeréséig.
Bár a családi
titok viszonylag korán és könnyen kitalálható, a megoldás, ahogy Miranda
lassan megismerkedik az egész történettel nagyon eredeti. Mi több, élvezetes is
lesz azok számára, akik jártasak az angol klasszikus irodalomban, hiszen minden
Shakespeare A vihar című drámájával
kezdődik, innen származik a könyvesbolt neve (Prospero Books), Miranda neve is,
és nem ez az egyetlen utalás az angol klasszikusokra. Engem viszont a
kortárs szerzők megzavartak, hiszen irodalomról beszélünk és nem annak
szórakoztató alfajáról, melyet magyar nyelven olyan lelkesen népszerűsítenek
mostanság. S azt is nagyszerű megoldásnak tartom, hogy Miranda döntése, hogy
végigjárja-e ezt a fejtörőkkel teli útat, vagy feladja és szülei tanácsát
megfogadva hazahúz sekélyes párkapcsolatába – bár nem nagy filozófia kitalálni,
hogy a lány melyiket választja, hiszen ha hazamegy teljesen másként alakul a történet.
Miranda nagyon
szerethető karakter a maga csendes kitartásával, és minden szereplő
titkolózását meg tudtam érteni a szülők kivételével. Az apa kicsit nyitottabb,
az anya viszont a sikert nem ismerő művészemberekre jellemző önzés mintapéldája, hiszen
csak és kizárólag a saját érzéseit helyezi előtérbe. Az a típusú karakter, akit
mély meggyőződéssel tudtam volna verni egy hólapáttal.
A történet
tanulsága pedig az – mert dícséretes módon tanulsága is van –, hogy nem létezik olyan titok, amire egy idő után ne derülne
fény. Akkor viszont szembe kell nézni a következményekkel, akár tetszik, akár
nem.
Kedveltem, mert nagy érzelmi viharokat felvonultató történet. Olvasmányos, szerethető volt és olyan más... de ízlések és pofonok…
“Néztem a legrégibb barátomat és azokat,
akiket mostanában szereztem, az embereket, akik ismertek, mielőtt megismertem
volna saját magamat. Az Elmúlt Napok Könyvei legalább annyira tartozott
hozzájuk, mint hozzám, de a Prospero Könyvek Billyé volt. És Evelyné. Adtunk a
boltnak egy esélyt, hogy tovább élhessen. Magamnak is adnom kellett egy esélyt.
Ezt akarta Prospero az ő Mirandájának: hogy alaposan ismerje meg a múltat, hogy
ne kelljen magával cipelnie tovább a terheit, és így felkészülhessen a jövőre.”
A regényben
szereplő Prospero Könyvei olyan bolt, ahova szívesen járnánk mi is. De hasonló
könyvesboltokkal má találkoztunk más regényekben is. Úgyhogy a feladványunk
minden állomásán 1-1 bolt neve található, nektek pedig meg kell írnotok hogy melyik
szerző milyen regényében szerepelt.
Figyelem! A
kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük.
Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest
sorsolunk.
Nightingale
Könyvesbolt
10.01 Betonka
szerint a világ…
10.03
Olvasónapló
10.05
Hagyjatok! Olvasok!
10.07 A szofisztikált macska
10.09 Könyv és más
10.11
Pandalány olvas
10.13 Zakkant olvas