Madeline Hunter – Kártyán nyert szerelem

Fairbourne-kvartett 4

A Kártyán nyert szerelemmel búcsúzik Madeline Hunter Fairbourne-kvartett sorozatától a Blogturné Klub négy bloggere. Kövesd őket turnéjuk során, s ha jó lesz a lapjárás, tiéd lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.

Amikor Lady Lydia Thorntont megzsarolják egy régebbi kézirata félreérthető tartalma miatt, a nőnek minden követ meg kell mozgatnia, hogy visszaszerezze a meggondolatlan írást. Hiszen senki sem hinné el, hogy a befolyásos Southwaite grófjának húgaként nem a franciáknak készített részletes listát az angol partoknál gyülekező hadiflottáról. A lady szorongatott helyzetében belemegy egy fogadásba az arrogáns Penthurst hercegével. Bátran kockáztat, hiszen a pókerasztalnál eddig még mindig neki kedvezett a lapjárás. 

Penthurst igazi kalandorként ismerte meg Lydiát – ám még ő is meglepődik, amikor a nő felkeresi, hogy tízezer font ellenében kockára tegye az ártatlanságát. A ladyt pedig a legrosszabbkor hagyja cserben a szerencséje. Lydiának immár nemcsak az egyre telhetetlenebb zsarolójával kell szembenéznie, hanem egy herceggel is, aki semmitől sem riad vissza, hogy behajtsa a nyereményét…

General Press, 2019

Eredeti cím: The Accidental Duchess, 2014

Megrendelhető

A családban mai napig használatos egy, a múlt rendszerből visszamaradt vicc, szállóige: Ne gondolkodj! Ha gondolkodtál, ne mondd ki! Ha kimondtad, ne írd le! Ha leírtad, ne írd alá! Ha aláírtad, ne csodálkozz! Ez érvényes volt akkor is, szerintem ma is az. S hogy ennek mi köze van Madeline Hunter könyvéhez? Nagyon is sok! Ugyanis a Kártyán nyert szerelem hősnője, Lady Lydia Thorton mindezeket elkövette: gondolkodott, leírta, eldicsekedett vele – pont annak, akinek nem kellett volna –, aláírnia már nem is kellett, s aztán bepánikolt, hogy mi történik vele.

Lady Lydia Thortont nem kell bemutatni azoknak, akik figyelemmel követték a Fairbourne-kvartett történéseit, hiszen már az első könyvben is találkozhattunk vele. Ő Southwaite gróf húga, aki kártyaszenvedélyéről ismert. Az a nő, aki lázadó természetét és pengeéles elméjét a kor által megkövetelt bugyuta nő álcája mögé dugja, és aki barátnői körében hangot mer adni a helyzete miatti elégedetlenségének. Nem kell külön elmondani mi ellen berzenkedik Lady Lydia, hiszen a klasszikus romantikus regények olvasói tisztában vannak azzal, milyen volt az arisztokrata nők helyzete az elmúlt századok bármelyikében (ez pedig egy régensség korabeli történet): szépen mosolyogni, férjhezmenni ahhoz, akihez a család hozzáadja és megfelelni a kor társasági követelményeinek.

Nos, ebből Lydia semmit nem akar, az ő vágya a szabadság, a függetlenség, az, hogy az életét érintő döntéseket saját maga hozhassa meg és ne a család férfitagjai. Talán ezzel a függetlenségvággyal magyarázható önfejűsége, amely természetesen történet konfliktusát jelentő gubanchoz vezetett. A makacsság pedig tovább hajszolja, hiszen ő képesnek érzi magát egyedül is kilábalni a bajból – hogyan másképp, mint kártyázással! –, és egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy minél jobban titkolózik családja és barátnői előtt, annál jobban belebonyolódik a kellemetlen helyzetbe és egyre mélyebbre süllyed. A helyzet tehát megkívánt egy megmentőt, aki meg is érkezik Penthurst hercege személyében.

Penthurst hercege sem ismeretlen a sorozat rajongóinak, hiszen ő a negatív hős, akit a baráti kör kizárt azért, mert párbajban megölte közös barátjukat. A hercegnek most alkalma lesz tisztára mosni a becsületét és teljesen rehabilitálnia magát barátai szemében.

Lydiáról köztudott, hogy mennyire szerencsés a kártyajátékban, és ez a szerencse soha nem is hagyta el, addig a pillanatig, amíg Penthurst hercegével nem kerül egy asztalhoz. És ez már két problémát is jelent az önfejű Lydiának: egyrészt ott van a zsaroló, aki egyre több pénzt követel, másrészt kártyajátékon épp elvesztette szüzességét, a herceg pedig nem engedi el a tartozást.

Lydia, mint szereplő, nem lett a kedvencem. Kicsit túl voltak lihegve a függetlenségi megnyilvánulásai és az önfejűsége, bár nagyon élveztem a pengeváltásait a herceggel, hiszen nem kedvelik egymást, csupán a szükség hozta össze őket. Lydia szüksége…

A herceg természetesen nem maradhat az a kellemetlennek beállított negatív szereplő, akivel az előző részekben itt-ott találkozhattak azok, akik a sorozat valamennyi részét olvasták. Ahhoz, hogy felmentse magát a barátai vádjai alól meg kell ismerni egy másik történetet is, az igazságot, ami a párbajhoz vezetett. S ha azt mondom, hogy Anglia és Franciaország épp háborúban áll egymással, akkor nem nehéz kitalálni mit derített ki a herceg sármos barátjukról. Az, hogy Lydiának is segít kilábalni a saját maga okozta problémahalmazból már csak hab a tortán.

Annak ellenére, hogy Lydia nekem sok volt, kedveltem a történetet, mert pörgött, szellemes párbeszédekkel volt tele, a főhősök kettőse meglehetősen szórakoztató volt. Vérbeli klasszikus romantikus történet volt, ahol a fess herceg a bajba jutott kisasszony segítségére siet, még akkor is, ha azt gondolja az illető kisasszonyról, hogy púp az emberiség hátán.

S azért is kedveltem, mert a történetben epizódikusan megjelennek az előző rész szereplői is. Akár azt is mondhatnám, hogy ez a negyedik könyv nem csak Lydia és a herceg miatt kellett, hanem azért is, hogy valamennyi páros történetét lezárja.

Tehát búcsút veszünk a Fairbourne aukciósháztól és a köré szőtt történetektől, annak a reményében, hogy jövőre jöhet egy újabb Madeline Hunter sorozat. Én szeretném, mert kedvelem a szerző stílusát, történeteit… de ízlések és pofonok.

Kapcsolódó bejegyzések:

A szélhámos szerető

Lady Cassandra meghódítása

A csendestárs

Kártyázzunk! A blogturné minden állomásán egy-egy ismert kártyajáték rövid leírása lesz található. A ti feladatotok az, hogy a leírás alapján kitaláljátok a kártyajáték nevét és beírjátok azt a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz

Dél-amerikai eredetű kártyajáték, melyet egyszerre 2-6 ember, két vagy három csomag francia kártyával játszhat. A játék egy gyűjtögetős-lepakolós elven működő, körökre osztott rendszer és célja a 10.000 pont elérése. Minden egyes kör (osztás) akkor ért véget, ha valakinek nem maradt lap a kezében. Ilyenkor ki-ki összeadja a maga aktuális lapjainak pontértékét, majd a pontok adminisztrálása után kezdődhet is az új kör.

Pontszerzés: a 7 lapból álló sorozatok (amiben a lapok szám vagy betűjelének meg kell egyeznie) és tercek gyűjtése. Egy-egy lap jokerrel is helyettesíthető, de soha nem lehet több vagy egyenlő számú joker egy sorozatban, mint amennyi szám vagy betűjeles kártya van benne.

a Rafflecopter giveaway

09.27 - Betonka szerint a világ…

09.29 - Kelly és Lupi olvas

10.01 - Dreamworld

10.03 - Könyvvilág