Uralkodj magadon 3
Logan St.
James egy parázslóan szexi szörnyeteg. De néha eléggé mélabús – de Ellie
Hammond hajlandó ezt figyelmen kívül hagyni. Mert láttátok őt?
Pokolian
szexi.
És Ellie
szertelensége elég mindkettejük számára.
Ellie évek óta
bele van zúgva az erős és nagyszerű királyi testőrbe – akiről a lány úgy
gondolja, még csak észre sem vette őt, legalábbis nem igazán.
Logan számára
Ellie csak a munkája része volt – a királyi család tagja, akit a fogadalma
szerint megvéd. De az egyetemről 22 évesen kikerülő lány elhatározza, hogy
félreteszi erotikus ábrándozásait mindenféle testőri motozásokról meg szex
közbeni csevegésekről, hogy rátaláljon a boldogan élt, amíg nem halt
érzésre.
Wessco
királynője arra buzdítja Ellie-t, hogy lépjen a testvére nyomdokaiba és ő is
állapodjon meg. Mondjuk, egy herceg oldalán. Vagy egy márkién. Esetleg egy
vikomt még jó lehet.
De a
tündérmesébe illő végkifejlet keresése közben Ellie megtanulja, hogy a
legédesebb szerelmet a legnehezebb elengedni.
***
Logan St. James
a pályák rossz oldalán nőtt fel, egy olyan családban, ami a törvény rossz
oldalán áll. De mára már el tudja takarni a tetoválásait és a sebhelyeit egy
tiszteletre méltó egyenruhával. Jóképű, hűséges, bátor, ügyes kezű… és más
testrészeit is elég jól tudja használni.
Bármelyik nő
büszkén vállalná őt.
De ő csak
egyetlen nőre vágyik.
Éveken
keresztül figyelt rá, védelmezte, fogta a haját, amikor háborgott a gyomra,
megtanította, hogyan húzzon be valakinek vagy miként ismerjen fel egy
hazudozót.
Még mindig
róla álmodozik. Érte feláldozná akár az életét is.
De a csodaszép
Ellie Hammond nem az ő súlycsoportja.
Mindenki
ismeri a testőrök szabályait: Soha ne kalandozzon el a figyelmed! Soha ne
téveszd szem elől! És soha ne ess szerelembe!
Álomgyár, 2019
Eredeti cím:
Royally Endowed, 2017
Harmadik része
egy olyan sorozatnak, melynek első két kötete olyan, amilyen. Az első rész a
brit királyi családot vette mintául – igazándiból egy az egyben lemásolta a
történetüket, kicsit megkavarta és egy fiktív törpekirályságba helyezte a
cselekményt –, a második kísértetiesen hasonlított Kiera Cass Párválasztó történeteire disztópia nélkül. S akkor jött
ez a harmadik, amiről szeretném azt mondani, hogy sehonnan sem koppintott
semmit, de nem tehetem.
Kezdeném
azzal, hogy bár egy sorozat része, kis jóindulattal önálló történetként is
olvasható – egyébként is annyi ismétlés, utalás van benne, hogy senkinek nem
lesz hiányérzete, ha nem olvasta az előző két könyvet, annak ellenére, hogy
minden szereplőjük ebben a történetben is előfordul, csak most nem ők vannak a
reflektorfényben, hanem az első részben mellékszerepet kapó Ellie és egyik
testőre – azért egyik, mert négy is van neki.
Beszéljünk
kicsit Loganról, a testőrről, aki kamaszként szökik meg problémás családjától
és katonai pályára lép, majd a királyi testőrség tagja lesz, mert ő olyan
hiper-szuper képességekkel rendelkezik. S ez rögtön el is visz a borítóhoz,
ami az esetek többségében nem szokott érdekelni, hiszen csak csomagolás. A
történet főhőse akárhogy számolom, valahol a húszas évei végén, harmincasok
elején járhat – bár ez nem annyira biztos, mert a szerző annyit ugráltatatott
oda-vissza időben, hogy egy adott ponton már nem tudtam követni hol is állunk
időben és korban. No, ha ez a Logan nevezetű szuperpasi – mert természetesen
szuperpasi, hogyan is lehetne másképp –, max. a harmincas évei elején jár,
akkor mit keres a borítón az a fazon, ami első ránézésre is a duplája? Szó se
róla, mutatós, elegáns meg miegymás, de az érett korosztályhoz tartozik.
Emlékeztek,
hogy mikor Vilmos és Katalin esküvője volt, egy ideig nagyon felkapta a sajtó
Katalin húgát, Pippát és hipp-hopp celeb lett belőle? Nos, pontosan ez történik
ebben a történetben is, mert miután Olivia a herceghez köti életét (aki lemond
a trónról miatta), a középiskola befejezése előtt álló kishúg (Ellie) is pont
ilyen közfigyelemnek örvend New Yorkban, ezért a királyi ház testőröket rendel
mellé, egyszerre négyet is, akik szerves részei lesznek a családnak, hiszen
szinte velük élnek. Igazándiból Olivia mellett inkább a testőrök képezik Ellie
családját, hiszen apja továbbra is alkoholködben éli napjait, és ők azok, akik
élete minden fontos vagy kevésbé fontos eseményein jelen vannak. Így találkozik
Ellie Logannal és bele is szeret. A férfi tisztában van a kamaszlány
vonzalmával, ez az érzés egy idő után kölcsönössé válik, de számára a munka az első. S ez így megy éveken át.
Nem tudom ez
kit mire emlékeztet, de engem a Több mint
testőr című filmre, bár nem nagy filozófia erre asszociálni, mikor társai
Logant többször is Kevin Costnernek nevezik ugratásként. Szóval, akinek nem
jött volna be elsőre, hogy honnan is koppintotta az ötletet, annak a szerző
szájba rágja. Logan és három társa Ellie-t védi évekig New Yorkban, majd Wesscoban is. És ez azért fura, mert például sem Ellie apját, sem bátyját nem védi senki. Fikció ide meg oda, de legalább legyen következetes!
Érdekes volt
látni hogyan változik meg a rebellis Ellie. Ő ugye szőke hajába rikitó
tincseket fest és az öltözködése is sajátos, egyetemi diplomát akar szerezni és
tervei vannak a jövőre nézve. Akkor amikor a terhes Olivia Wasscoba költözik,
akkor a friss diplomás Ellie félreteszi terveit és lelkesen vele megy. Már nem
zavarja a királyi kastély, a szigorú protokoll és a viselkedési szabályok. Mi
több, nagyon is jól érzi magát ebben a környezetben.
Kedvencem a
történetből továbbra is a Kanos Kecske nevezetű kocsma, ahová a helyi elít inni
és karaokézni jár, s Leonora királynő, aki teljesen olyan mint II. Erzsébet. S
így a harmadik részre már illene azt is tudni, hogy az angol crown prince kifejezés magyar
megfelelője koronaherceg (a cím trónörököst illeti meg), semmiképpen
megkoronázott herceg.
Ez Ellie és
Logan története a megismerkedéstől a boldog végkifejletig, mely több éven át
tart – mármint az út a megismerkedéstől a happy endig. Pontosan megmondani nem tudom, hogy ez időben mit is jelent, mert már
jeleztem, hogy a szerző idegesítően sokat ugráltat ide-oda. Ó! És természetesen
váltott szemszögben mesélve.
Azt írták
erről a történetről, hogy vicces és szexy. Hát szex az volt benne, bár több volt
az epekedés és az utalás rá, mint maga az akció. Viccesnek meg végképp nem
mondanám, de ami azt illeti, volt benne néhány humoros beköpés, és bevallom,
hogy ezek vettek rá, hogy végigolvassam ezt a dögunalmas, közhelyektől hemzsegő
történetet. Tipikus modern tündérmese
volt, mindenki megelégedésére boldog végkifejlettel. És még van a sorozatból
egy rész…
Nekem ez
felejtős, egyszer el lehet olvasni, ha éppen nincs jobb, de nem vagyunk
egyformák, meg ízlések és pofonok…