Oldalak

2018. október 8., hétfő

Sarah Morgan – Miért éppen New York?


New Yorkból szeretettel 4



A város, amely soha nem alszik, mindig más arcát mutatja, és mindenkinek mást kínál. A látszat ellenére az sem lehetetlen, hogy az ember épp itt találja meg az igaz szerelmet… 
Molly kapcsolati tanácsadással foglalkozik, több könyve is megjelent, és nagyon sikeres blogot ír hasonló témában. Saját bevallása szerint mindent tud a szerelemről – mármint mások szerelmi ügyeiről, mert ő a három évvel korábbi szakítása óta nem áll szóba férfiakkal. Egyetlen társa Valentine, a kutyája. Daniel válóperes ügyvéd, aki alapvetően ellenzi a hosszú távú elkötelezettségeket. Jelmondata: „Ha nem bonyolódsz komoly kapcsolatba, megspórolsz magadnak egy csomó fájdalmat.” Aztán egyszer csak észrevesz egy gyönyörű lányt, aki minden reggel a New York-i Central Parkban kocog a kutyájával. Gondol egyet, és kölcsönkér egy kutyust, hogy megismerkedhessen a nővel…


HarperCollins, 2018
Eredeti cím: New York Actually, 2017


A New Yorkból szeretettel sorozat negyedik része, és még mindig nem értem, miért nem volt jó az angol sorozatcímben szereplő Manhattan, ami lényegében New York egy kerülete. Csak és pont. Ez nem is annyira bizarr, mint más kiadóknál (nem nevezem meg, hogy még ennyi reklámot se kapjon) tapasztalt könyvcím fordítások.
Nem vagyok a sorozat rajongója, alapból az “egynek elmegy” kategóriába soroltam a részeit, melyeket igenis el lehet olvasni, ha kellően fáradt és agymosott az ember lánya, vagy ha nagyon kihegyezettek az érzékei a habos-babos szerelmi varázsra, mert a szerző néha túlzásba viszi a csöpögős romantikát, legalábbis az én ízlésemnek, de hát nem vagyunk egyformák, ahogy ezt szoktam én mondogatni.
Nos, ismét New York és ismét az előző részekből már ismert társaság – bár ők csupán epizódikusan fognak ebben a részben megjelenni. De azért jó néhány mondat erejéig velük is foglalkozni, megtudni, hogy éppen hogyan működik a kapcsolatuk és tart-e még a rózsaszín köd.
Végy egy sikeres válóperes ügyvédet, aki azért lett az ami, mert… és adj hozzá egy párkapcsolati tanácsadót, aki valamikor, egy másik kontinensen tévésztár is volt. Aztán mikor csúnyán átverték és minden szempontból ellehetetlenítették, akkor fülét-farkát behúzva elmenekült, ahelyett, hogy kiállt volna magáért és a maga igaza mellett. Ugye, a pszichológus is emberből van és rendelkezhet nagyon csekély érzelmi intelligenciával. Ő Molly, a történet hősnője, aki most blogot vezet, meg nagyon okos könyveket ír a párkapcsolatokról. Az internetes világ által biztosított anonimitás védelmében ő már egy mini-celeb, a téma szakértője és nagyon népszerű. Valójában állandóan attól retteg, hogy valaki rájön az ő szégyenletes titkára, és arra, hogy kicsoda is valójában.
Bizarr vagy sem, de párkapcsolati tanácsadó létére Molly magánélete a sivatagnál is sivárabb és állandó társnak egy csodálatos dalmatát választ, Valentine-t, akivel reggelente együtt szokott kocogni a Central Parkban. Nemcsak párkapcsolata nincs, hanem barátai sem igazán.
A parkban látja meg Daniel, a válóperes ügyvéd, aki képes húgaitól egy kutyát kölcsönözni, csakhogy megismerkedhessen Mollyval. A húgokkal már többször is találkozhattunk az előző részekben, hiszen Fliss és Harriet állatmentéssel foglalkozik… vagy valami hasonlóval, és epizódikusan már előfordultak itt-ott.
A többi már kiszámítható és semmilyen meglepetést nem okoz. A hősnőt semmiképpen nem tudtam sajnálni azért, mert anyja korán elhagyta. Ez csak egy kifogás volt arra, hogy dagonyázzon az önsajnálatba és kapcsolatai kudarcát lerázza magáról: nem tudok szeretni, mert az anyám nem szeretett engem. Tuti nem kérnék párkapcsolati tanácsot egy ennyire szánalmas nőtől.
A történet fénypontja a két kutya volt: Valentine, a tökéletes dalmata és a csajozás miatt kölcsönkért német juhász. Ők határozottan feldobták a hangulatot és számtalan mosolyfakasztó epizódott is generáltak.
Nekem ez egyszer olvasós marad, akárcsak a sorozat előző részei. Valószínűleg a folytatásokat is elolvasom majd – jobb híján –, mert azért vannak napok, amikor az ember lányának pont az ilyen habos-babos romantikától csöpögő történetek a menőek (nálam most éppen nem). De, ugye, ízlések és pofonok…



Kapcsolódó bejegyzések: