Rózsakert 1
A kis francia
panzióval egy könnyed chick litet hozott el nekünk a Könyvmolyképző Kiadó. Emmy
egy kis francia panzióba utazik párjával, a nyaralás alatt azonban teljesen
felfordul az élete. Ismerjétek meg a Rózsakert sorozat első részét a Blogturné
Klub három bloggerének idegenvezetésében, a turné végén pedig, ahogy lenni
szokott, megnyerhetitek a kötet egy példányát. Becsomagoltatok? Akkor
indulhatunk!
Amikor Emmy Jamieson a barátjával, Nathannel együtt megérkezik Franciaországba, a mesésen szép, Loire-völgyi panzióba, a Cour des Roses-ba, nem vágyik másra, mint két hét jól megérdemelt pihenésre. A kapcsolatukra igazán ráfért már egy kis töltekezés. Emmy bízik abban, hogy a nyaralástól minden helyre zökken közöttük. Ám szinte kis sem pakolják a csomagjaikat, Nathan máris összegabalyodik Rupert, a tulaj feleségével, a csini, ám korántsem mai csirke Glóriával.
Az amúgy is
rossz bőrben lévő, ráadásul most már felszarvazott Rupertet alaposan fejbe
kólintja az eset. Emmy felelősnek érzi magát a történtek miatt, és egy
nagylelkű pillanatában (egy üveg bor után) felajánlja, hogy a segít a panzió
körüli munkákban: neki is jobb, ha inkább ágyneműket cserél, és nem a saját
nyomorúságán rágódik.
A panzió
körüli teendők és a pezsgő, kisvárosi élet ellenállhatatlanul magával ragadja
Emmyt. Hamarosan azon kapja magát, hogy egy sor új barátot szerzett. Ott van
Ryan, az észveszejtően dögös kertészfiú és Alain, a rettenetesen bosszantó, ám
annál jobb képű könyvelő, így Nathan emléke hamarosan halványodni kezd.
Ahogy telnek a
friss croissant-nal és mennyei kávéval kényeztető reggelek, és a virág- és
szántóföldillatú esték, Emmy egyre otthonosabban érzi magát Rupert panziójában.
De ki lenne képes olyan őrültségre, hogy hátrahagyja a barátait, a családját, a
munkáját és mindazt, amiért odahaza, Angliában annyit dolgozott, és mindent
feltegyen egyetlen lapra: egy helyre, ahova eredetileg csak nyaralni jött…?
Könyvmolyképző
Kiadó, 2018
Eredeti cím: The
Little French Guesthouse, 2016.
Az idei
nyaralást Provence-ba terveztük, tehát pont jókor jött “A kis francia panzió”, mikor szállást kerestünk, mert segített egy hangyányit
ráhangolódni Franciaországra, bár a történet nem Provence-ben játszódik, hanem
a Loire völgyében.
A szerző nem
köntörfalazik, egyenesen a közepébe csap: máris a Loire völgyébe viszi az
olvasót, ahol a történet hősnője Emmy és élettársa Nathan nyaral. Ők ketten nemcsak
együtt élnek már egy ideje, hanem ugyanannak a cégnek az alkalmazottai is. Kapcsolatuk
döcög, mindketten tudják, de egyikük sem meri kimondani.
Ahogy már jeleztem, Emmy és Nathan a Rózsakert nevű panzióban tartózkodik, ami annak ellenére, hogy Franciaországban
van, az angol Glória és Rupert tulajdona (erről jut eszembe, hogy nekem még úgy tanították, hogy a francia “cour” nem kertet jelent, hanem udvart). Amikor egy este Rupert a konyhában
rosszul lesz, a Glória keresésére induló Emmy bizalmas együttlétben kapja a nőt…
kivel mással, mint Nathannal. Bár mélységesen meg van bántódva, Emmy könyörgőre fogja, meg akarja beszélni a dolgokat,
túl akar lépni Nathan félrelépésén és kész megbocsátani, csakhogy a férfi Glóriát választja és a fura páros el is
húz a panzióból, hátrahagyva egy lelkileg megtört és fizikailag lábadozó
Rupertet és természetesen Emmyt, aki még mindig nem hiszi el, hogy vele ez
megtörténhet és továbbra is Nathan miatt kesereg.
Ez volt a pillanat, amikor nagyon
megráztam volna szegény lányt, és bevallom, nem is nagyon kedveltem őt, míg
jobban meg nem ismertem. Emmy nem is lehet másmilyen, hiszen
szülei mindig a biztonságos “játékra” nevelték, kiöltek belőle minden
kalandvágyat és spontaneitást. Viszont a jólneveltséget és altruizmust még a hűtlen
Nathannak sem sikerült kiirtania belőle, mert Emmy hirtelen felindulásból
Franciaországban marad, hogy Rupertnek segítsen, akire Glória távozásával a panzió minden gondja-baja rászakadt. Emmy eleinte csupán annyi időre tervez maradni,
ameddig a foglalása szólt volna, de utána meghosszabítja ott-tartózkodását, ameddig csak lehet. És annak ellenére, hogy soha nem foglalkozott vendéglátással, megy neki a dolog. Mi több, egy idő után tetszik is.
Bár a történet
főhőse Emmy, nemcsak őt, hanem egy egész közösséget ismehettem meg a történet
során. Többnyire Franciaországban élő angolokat, akik természetesen tartják a
kapcsolatot egymással, de nemcsak. S Emmy is egy más világgal ismerkedik meg,
ami merőben különbözik attól, amihez odahaza szokva van. Az emberek itt még a
szerelmet is könyebben veszik, és Emmy sem mond nemet egy jó kis kalandra
Ryannal, Rupert fiatal kertészével és talán Alainnel, Rupert könyvelőjével még
több is lehetne egy kalandnál, ha az idő nem szorítana. Ezért is nehéz hazamennie, mikor már nem tudja tovább
halasztani a munkakezdést.
Kedveltem a
történetet, a helyszínt, a szereplőket is – az egy Nathan kivételével, akinek
olyan vastag a bőr a pofáján, hogy az már nem is bőr, hanem traktorgumi.
A történetet
Emmy meséli el egyes szám első személyben, tehát az ő szemszögéből ismerjük meg a Loire-völgyi nyár eseményeit. Hozzá kell tennem, hogy Emmy szépen tud mesélni.
Tudod milyen a
habcsók? No, ez a történet is olyan volt: könnyű és fincsi – egyébként ez is
francia találmány... mármint a habcsók. Szórakoztatott, néha feldühített,
máskor meg megmosolyogtatott. Nekem ez bejött és várom a folytatásait –
tegnapra pont jó lett volna. S az ízlések, meg a pofonok...
A sorozat angol nyelvű folytatásai:
2. Return to the Little French Guesthouse
3. Summer at the Little French Guesthouse
Ahogy A kis
francia panzió története, úgy a regényhez kapcsolódó nyereményjátékunk is a
francia mindennapokba kalauzol. Minden bejegyzésben elrejtettünk egy-egy
Franciaországra jellemző dolgot (tárgyat, ételt, italt, növényt). A
feladatotok, hogy a bejegyzések szövegében kiemelt betűkből kirakjátok, mire
gondoltunk.
Ne feledjétek,
a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben
értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező
esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
08.01. -
Szembetűnő
08.03. -
Betonka szerint a világ…
08.05. -
Könyvvilág