Sophie férjét, a szerető családapát, a karizmatikus és sikeres közszereplőt szörnyű
bűncselekménnyel gyanúsítják. Az asszony kétségbeesetten próbálja megvédeni a
családját, szilárd meggyőződése ugyanis, hogy James ártatlan. Sophie egykor
feladta az egyéni karrierterveit a közös céljaikért, és pontosan tudja,
mennyire sérülékeny a sokak által irigyelt boldogságuk. Annak idején Oxfordban,
a kapcsolatuk elején is egyik pillanatról a másikra következett be a tragédia…
A vád
képviselője, Kate tapasztalt ügyész, akinek egyetlen célja, hogy kiderítse az
igazságot. Biztos az államtitkár bűnösségében, és mindent megtesz azért, hogy
elítéljék a férfit. A bizonyítás azonban nem egyszerű, hiszen két volt szerető
legintimebb pillanatának a részleteit kell tisztázniuk.
Sarah Vaughan
első regénye pergő cselekményű bírósági és megindító családi dráma, amelyben a
szereplőknek a legféltettebb titkaikról is vallaniuk kell. A saját múltjukkal
való szembenézés során pedig kiderül, kik a történet valódi áldozatai.
General Press,
2018
Eredeti cím:
Anatomy of a Scandal, 2018
“Mennyi hazugságot találunk ki, csak hogy
megkönnyítsük, elviselhetőbbé tegyük az életünket!”
Az Egy botrány természetrajza Sarah Vaughan
első magyar nyelven is megjelent könyve és nem okozott csalódást a megjelenést
megelőző hype ellenére sem. Nem tudom ki hogy van vele, de én gyakran csalódtam
az agyonreklámozott és szuperlatívuszokkal az égbe emelt könyvekben, hogy a
vonzó fülszövegeket már ne is említsem. Rám lehet sütni, hogy régimódi vagyok,
de én még mindig azt vallom, hogy jó bornak nem kell cégér.
Nem ismeretlen
témát boncolgat a történet, hiszen félrelépő, fontos pozíciót betöltő személyről
és az ezt követő botrányról már számos könyv íródott és film is készült. S nem is igazán kell az ilyen témákat keresgélni, hiszen szinte naponta felénk ordít egy-egy ilyen "szaftos" sztori a tévé képernyőjéről és a bulvársajtóból
Miben
különbözik ezektől Sarah Vaughan könyve? Abban, hogy teljes képet igyekszik
adni a történet minden aspektusáról, megismertet a szereplők jelenével és
múltjával, hogy könnyebben érthető legyen tetteik mozgatórugója és felszínre
kerüljenek a múlt ballépései, hazugságai, bűnei, frusztrációi.
Hogy mindezt
elérje a történetet két idősíkba helyezi. Az egyik 1992-ben Oxfordban
játszódik, amikor a történet három főszerelője Oxfordban diák, a másik pedig a
történet jelenét képezi és egy hozzávetőlegesen két évet felölelő
időintervallumot jelent 2016 és 2018 között, míg az ominózus per zajlik. Ez a
két idősík váltja egymást a történet folyamán, és a váltás időzítése számomra
nem mindig volt szerencsés, mert pont akkor következett be, amikor már épp jól
belemerültem az aktuális cselekménybe.
James
Whitehouse államtitkárt fiatal és szexi asszisztense nemi erőszakkal vádolja
meg. A dolog pikantériája pedig az, hogy maga az aktus a brit parlament egyik
felvonójában történt. Vitatható az erőszak, hiszen a nős-családos államtitkár
hónapok óta viszonyt folytatott vele. És azért is kényes az ügy, mert James
Whitehouse a hivatalban levő miniszterelnök bizalmas barátja. Ez az barátság
nem újkeletű, és nem csupán politikai érdekekre alapszik, hanem sokkal több
annál. A két férfi – mindketten előkelő származásúak s dúsgazdag családból
származnak –, még Oxfordban megalalpozta ezt a barátságot, mikor együtt
múlatták idejüket az álatluk megalapított Hedonista Társaságban – a név magáért
beszél.
A nemi
erőszakban a vádat “Kate Woodcroft,
királyi jogtudós, bűnügyi szakértő, kamarai tag, szexuális bűncselekmények
tapasztalt ügyésze” képviseli, akinek személyes kötődése is van a vádlottal
és annak feleségével Sophieval – bár ez nem derül ki egyértelműen, csupán a
történet második felében. Kate tudja, hogy etikátlan amit tesz, és azt is, hogy
távol kellene maradnia az ügytől, de egy fajta morális elégtétel lenne a számára, ha
James Whitehouse-t bűnösnek találnák nemi erőszak vádjában.
Nagyon jól
felépített történet, annak ellenére, hogy az idősíkok váltakozásának időzítését
nem kedveltem. Nyomon lehetett követni a per minden mozzanatát, azt, hogy a botrány milyen hatással van a Whitehouse családra, a közvéleményre. Megismerthettem a szereplők lelki vívódásait, a
múlt történéseit, a széteső jövőképet. És hát a téma természetesen mindent vitt,
mert tetszik vagy sem, nők százai kerülnek olyan helyzetekbe, amikor egy magasabb
pozíciót betöltő férfi visszaél funkciójával és molesztálja őket.
Bár a
szereplők jó formáltak voltak, kedvencem mégsem lett senki közülük. Egyszerűen nem
lehetett őket szeretni – valószínűleg azért, mert magamban eldöntöttem, hogy teljesen
másképp kezeltem volna az adott helyzetet.
Ez nem egy
habos-babos, happy end-es történet, hanem valósághű és elgondolkoztató.
Felnőtt olvasóknak ajánlom… de természetesen ízlések és pofonok