Romantic Escapes 1
Módfelett bosszantó,
ha egy kolléga lenyúlja az ember ötletét. Az pedig különösen fájdalmas, ha ez a
kolléga ráadásul a pasink is. Regényünk főhősével, Kate-tel is ez történik.
Szomorkodásra azonban nincs ideje, hiszen fontos feladatot kap: egy dúsgazdag dán
vállalkozó nagyáruházat akar nyitni Londonban, és Kate-nek kell megterveznie a
sajtókampányt. Ráadásul mindössze két napot kap az óriási projektre. Düh és dac
munkál benne, de mindenáron tökéletesen akarja megoldani a feladatot.
Kitalálja,
hogy hívják meg az újságírókat egy koppenhágai kirándulásra, hogy ott, helyben
tapasztalhassák meg az egyedülálló dán életérzést, a hyggét. Az az elképzelés,
hogy az újságírók koppenhágai beszámolóit olvasva, aztán majd egymást tapossák
a vásárlók London új dán áruházában.
Hat hisztis és
undok újságírót öt napig együtt tartani úgy, hogy a túrának gyakorlati haszna
is legyen és a megbízó is elégedett legyen, igazán embert próbáló feladat!
Mindez persze lehetőség is egy igazán nagy kalandra és arra, hogy megtanuljuk,
mi is a dánok boldogságának titka.
Julie Caplin
imád utazni és jókat enni. Megszállottan keresi a tökéletes gint, és
hihetetlenül válogatós, ami a poharat, a tonikot és a díszítést illeti. A
megszokott ginkostolói közben írta meg első regényét. Inspirációként azok a
városlátogatások szolgáltak számára, amelyeket PR-igazgatóként ő maga
szervezett, hogy a részt vevő újságírókkal megismertesse az adott város
gasztronómiai örömeit.
Libri, 2018
Eredeti cím: The
Litlle Café in Copenhagen
Fülszöveg után
választottam ezt a könyvet, és egy vicces, szórakoztató, habkönnyű történetre
vártam. Olyan nőcis nyári olvasmányra, amit az ember lánya a stardra visz
magával, nem rengeti meg a világát, de azért felüdül és jókat vigyorog.
Ehhez képest
egy dögunalmas, közhelyes történetet kaptam, ami még a sokat által lenézett
nőcis történetek legaljának színvonalát is alig éri el. Olvastam füzetes romantikus regényt
jobbat mint ez, nem is egyet.
A történet
három részre oszlik, annak függvényében, hogy földrajzilag épp hol tartózkoduk a cselekmény során.
Az első rész
helyszíne London. Itt él Kate, a PR-szakember, aki vidékről érkezett a
nagyvárosba szerencsét próbálni, és a szerencse kedvez is neki, míg magánéletében össze nem
hozza a sármos kollegával, aki a szakmai előmenetele érdekében Kate
ötleteit a sajátjaként mutatja be és természetesen meg is kapja a minkettőjük
által áhított előléptetést. Kate dühében vállalja el a dán Hjem áruház londoni
megfelelőjének PR-kampányát, meggyőzi Lars Wildert, a cég tulajdonosát, hogy az
ő koncepciója a jó és hat életmódbloggerrel és -újságíróval Koppenhágába utazik
(a politikai korrektség nevében az egyikük meleg), hogy helyben láthassák a “hyggét”,
azaz, hogy mi fán terem is az a bizonyos dán életérzés, amit oly nagy
szeretettel szeretnének Londonban is népszerűsíteni.
Akit érdekel a
téma, korábban megjelent Meik Wiking Hygge című könyve, abból ötleteket
meríthet, de szerintem a dán életérzéshez dánnak kell lenni, vagy legalábbis
közöttük élni hosszú ideig, másképp csak egy újabb divatos hóbort, amit
lelkesen importálunk, mert ha lehet, akkor miért ne?
Katen-ek
természetesen van egy legjobb barátnője is, és zűrös családja is vidéken,
nehogy ezek a közhelyek kimaradjanak. Tehát epizódikusan meg is ismerkedünk úgy a tanár Connieval, Kate barátnőjével, mint fura családjával – apja és két fivére –, akiket Kate gyakran látogat és anyagilag is támogat.
A második
részben természetesen Koppenhágába utazunk, ahol megtörténik a címben
emlegetett kávézás is, magának a cégtulaj anyjának sikkes kis kávézójában. Itt a vegyes csapatnak sok kalandban van része, de nem részletezem, aki akarja,
majd elolvassa. Kate-nek természetesen most sem mennek jól a dolgai, mert a
csoport tagjai inkább a saját útjukat járnák és el vannak telve a saját
fontosságukkal – ez sajnos Londonig elhallatszik, és ki mást küldenének
segítségére, mint az exet, miközben Kate már a csoport egyik tagjához, a
kötekedő Benhez vonzódik.
Ezt a részt
jobban kedveltem az előzőnél, mert a csapat városnézése alkalmával
felelevenítettem a saját koppenhágai utazásom emlékeit és újabb
látogatnivalókat írhattam fel a bakacslistámra, de viszonylag ennyi volt ami
kedvelhető volt, legalábbis számomra.
A harmadik
rész cselekménye ismét visszavisz Londonba, ahol Katenek újabb munkahelyi igazságtalanságokkal kell szembenéznie, és akkor jön a habos-babos befejezés, mikor a koppenhágaihoz
hasonló saját kávézót nyit az új puccos áruházban, rendeződik a kapcsolata
Bennel (egyébként ezt a romantikus szálat teljesen feleslegesnek tartottam),
zűrös családja is magához tér és saját lábára áll… szóval lesz egy nagy,
mindenre kiterjedő happy end, ami locsog az optimizmustól. És annyira kiszámítható volt az egész.
Ez a történet
egy sorozat része, melynek nevét “romantikus kiruccanások”-nak fordítanám. Nem
tudom, ha a következő részek is meg fognak jelenni magyar nyelven. Abban sem
vagyok biztos, hogy egyáltalán akarom-e a következő részeket is olvasni.
Remek dolog,
hogy Julie Caplin imád utazni és jókat enni – ki nem? –, s ha kevésbé
megszállottan keresné a gint, talán ez a történet is jobb lenne… de hát
ízlések és pofonok…