Egy
testvérpár, és egy felelőtlen lépés, amely hetven esztendő múltán is
kísért…
A tizennyolc éves Adele és Amelia története 1943-ban, a háború sújtotta Cornwallban kezdődik. Először az önkéntes hadiszolgálat választja szét az ikerpárt, majd egy szívet tépő árulás – ezúttal örökre…
A tizennyolc éves Adele és Amelia története 1943-ban, a háború sújtotta Cornwallban kezdődik. Először az önkéntes hadiszolgálat választja szét az ikerpárt, majd egy szívet tépő árulás – ezúttal örökre…
Magával ragadó
romantikus családregény veszteségről, végzetes döntésekről, régóta rejtegetett
titkokról és különös barátságokról, valamint reménységről, megújhodásról az
örök szerelemről.
A csodaszép
cornwalli tengerparton játszódó, sírásra és nevetésre egyaránt késztető
történetet ragyogó nyári olvasmány.
Művelt Nép,
2017
Eredeti mű:
Liz Fenwick – The Returning Tide, 2017
“El se hinnéd, mekkora változások történtek,
amióta itt vannak a jenkik. Nem tudnám felsorolni, majd meglátod, amikor
hazajössz. Az elsők, akik Falmouth-ba érkeztek, utászok voltak, később azonban
igazi katonák jöttek. Még négerek is. Nagymama végtelenül nyugtalan amiatt,
amit szerdán Carwinionban hallott a munka-összejövetelen. Nemcsak a kötőtűk
forogtak gyorsan, hanem a nyelvek is. A jelenlévők közül még senki nem
találkozott személyesen fekete férfiakkal, most pedig rengetegen vannak. Két
nagyobb botrány is történt, az első, hogy úgy tűnik, a fehér katonák nem jönnek
ki a feketékkel, és óriási balhé tört ki, amikor együtt hívták meg őket egy
társadalmi eseményre az egyik iskola dísztermébe. A második, és még
botrányosabb: úgy tűnik, hogy Ginny Smith összejött az egyik négerrel. De meg
kell mondanom neked, fess a fickó.” *
Egy ideje már
tettem-vettem ezt a könyvet, valahogy nem akaródzott belefogni, annak ellenére,
hogy ismerőseim közük néhányan határozottan pozitívan nyilatkoztak róla. Első sorban az riasztott vissza, hogy már
a fülszöveg is jelezte: ez egy a második világháború idején játszódó történet,
én pedig nem kedvelem a háborús eseményeket bemutató könyveket.
Azért ebben
sokkal több van mint egy háborús sztori, és végülis nem bántam meg, hogy két
estét a könyvre áldoztam, annak ellenére, hogy nem lett kedvenc.
A történet két
idősíkban játszódik, a második világháború idején és 2015-ben. Központi
figurája Adele, de szinte ugyanolyan fontos szerepet kap a történetben
egypetéjű ikertestvére, Amelie is. A háború súlytotta Londonból a család a
nagymama cornvalli házába menekül, a tengerpart mellé, arra a környékre, ahová
az amerikai szövetségesek a csapataikat szállásolják. Az amerikai csapatok és
bázisaik cornwalli jelenléte valós történelmi tény. Ekkor az ikerpár 18 éves,
anyjuk önkéntes a helyi Vöröskeresztnél, apjuk sebész és fontos pozicíót tölt
be a brit hadseregben, a lányok pedig a Nők Királyi Haditengerészeti Szolgálatnál
vállalnak munkát, Amelie gépkocsivezetőként, Adele távírászi tanfolyamot
végez. Mivel egypetéjű ikrek, úgy hasonlítanak egymásra mint két tojás, viszont
a természetük ég és föld. Amelie frivol és habzsolja az életet, Adele komoly,
megfontolt és nehezen barátkozó, viszont, mint ahogy az ikrekre jellemző,
kapcsolatuk nagyon szoros.
2015-ben Adele
90 fölött van, fogadott unokája esküvőjére készülődnek ugyanabban a cornwalli
kúriában, ahol a családja a háborús időkben lakott, ez pedig egy másik esküvőt
juttat eszébe. És évtizedek óta nem beszélt Amelie-vel.
Ezzel
párhúzamosan, valahol az Egyesült Államokban egy háborús veterán haldoklik. A
mellette virrasztó dédunokái meglepetten veszik tudomásul, hogy dédapjuk
utolsó lehelletével az Adele nevet suttogja, míg a dédanyjukat Amelie-nek hívták.
Kicsoda Adele? Milyen kapcsolatban állt az elhunyt dédapával? És egyáltalán
kicsoda volt Amelie, akiről csak annyit tudnak, hogy Conrwallból származott és
dédapjuk feleségeként került az Egyesült Államokba? Ezekre a kérdésekre
keresi a válaszokat Lara, a dédunoka, aki foglalkozását tekintve séf. Egyetlen életben levő családtagja sem tud semmilyen információval szolgálni, csupán a dédi ágya alatt dugdosott fémkazetta tartalma erősíti meg abban a hitében, hogy a múlt családi titkokat rejteget.
Mivel épp
felmondott munkahelyén ideje is van a válaszkeresésre, tehát Lara útnak ered Cornwallba Cassiehez,
egy szakácsiskolai barátnőjéhez, aki saját catering cégét vezeti. A látogatás több célt is szolgálna: valamennyi időt töltene barátnőjével, kitalálná hogyan tovább és kutakodhatna a dédszülei múltja iránt is. Cornwallba érkezve gyorsan alkalmazkodik a helyhez... s rövid időn
belül még egy macska formájú szőrgombolyag is hozzácsapódik.
“Hófehér
a tonhalról meg a pohár borról a száraz macskaeledelre nézett a táljában, majd
nesztelen léptekkel a díványhoz sétált, és elnyújtózott rajta. Larának
óhatatlanul megfordult a fejében, hogy mindjárt bekapcsolja a tévét és a
távirányítóval a sportprogramra kapcsol.” *
A történet
egy-egy fejezeten belül is ugrál az időben és a helyszíneken, ami meglehetősen
zavaró és kissé kaotikussá teszi a cselekményt. Az is szokatlan, hogy a
történet E/1-ben és E/3-ban íródott, mert míg Adele maga meséli el azokat a múltbeli eseményeket és a jelen történéseket, melyek hozzá kapcsolódnak, addig a
cselekmény többi részével az író ismertet meg.
Maga a történet
nagyon jó volt. Még az időben és helyszínekben ide-oda való ugrálással sem volt
semmi gond, mert az volt a célja, hogy csupán a legvégére kapjunk átfogó képet
mind a háború ideje alatt történtekről, mind a cselekmény jelenbeli
alakulásáról. Viszont helyenként annyira részletező volt, hogy már az
unalom határát súrolta, sőt olyan fölösleges részek is voltak benne bőven, melyeknek sem a szereplők, sem a cselekmény szempontjából nem
volt semmilyen jelentőségük.
Ez egy
családregény, és egyben a múlt századi, háború súlytotta angol társadalom korképe. Tehát a műfaj rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják a történetet, még akkor is, ha nem szeretik a háború semmilyen formáját. Felnőtt
olvasóknak ajánlom, de természetesen ízlések és pofonok…
* Liz Fenwick –
A tengerparti ház, Művelt Nép, 2017