Hóvégi klasszikus: Joseph Heller - A 22-es csapdája

„Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valós helyzetben saját biztonságára gondol, az döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell.” *

Annyian és annyiszor használják “a 22-es csapdája” kifejezést, anélkül, hogy valójában tudnák mit is jelent vagy honnan származik. A nyelvhasználatba beépült szólást lehetne akár az ördögi körnek is nevezni, de tulajdonképpen egy regény címe.

A 22-es csapdája a második világháború ideje alatt játszódó történet a háború értelmetlenségéről, arról, hogy a résztvevők lassan beleőrülnek ebbe a felesleges, mások által generált konfliktusba, az abszúrd szabályokba, melyeket a bürokrácia szül. Aki látta a hetvenes években készült MASH című filmet (esetleg olvasták a könyvet, ami a film alapjául szolgált), vagy az ennek folytatásában készült és unalomig ismételt M*A*S*H* televíziós sorozatot, annak fogalma lehet, hogy milyen is ez a történet. Igen sok a hasonlóság, és ugyanarra épül mint a könyv (bár a két történetnek semmi köze egymáshoz): hogyan lehet elviselhetővé tenni egy értelmetlen háborút. A 22-es csapdája szereplői nemcsak az ellenségtől félnek, hanem saját bajtársaiktól, feletteseiktől, az értelmetlen szabályoktól is.

A regény az Olaszországban állomásozó amerikaiak 256-os századának néhány tagjáról szól, de központi alakja John Yossarian repülőstiszt, aki századosi rangban szolgál. A történéseket többnyire az ő szemén keresztül látjuk, de vannak ismétlődő jelenetek, és ennek a célja az, hogy az illető eseményt más-más szereplő szemszögéből is megismerhessük. Tehát a váltott szemszöget nem mostanában találták fel. Kéretik nem félreérteni, ez nem egy E/1-ben írt történet, mert a szerző mesél, csupán azt váltogatja, hogy most épp kinek a szemszögéből meséli el a dolgokat.

„A texasiról kiderült, hogy jóindulatú, nagylelkű és kedves ember. Három nap múlva mindenki utálta.” *

Paradoxonokkal és kettős értékrendekkel teli történet, amely egyszerre szórakoztat és megbotránkoztat. Még az is talál benne szórakozást, aki nem kedveli a háborús történeteket, mert ugyan a történet központjában maga háború áll és minden ahhoz viszonyítódik, a történet azért érinti az élet más területeit is, bár el kell mondanom, hogy ez többnyire a katonák közötti beszélgetéseken, visszaemlékezéseken keresztül történik meg.

S mivel az egész történet az abszurd iskolapéldája, miért ne lenne a felépítése más? Még a fejezeteken belül is ide-oda ugrálunk az időben, s maguk a fejezetek sincsenek időrendbe egymás után. Lényegében csak a teljes könyv elolvasása után kaphatunk egy viszonylag egységes képet arról, hogy miről is szól ez. És nem egy rövid kis szösszenetről beszélek, hanem 600+ oldalról (kiadás függvényében).

„Borzasztó dolog a faji előítélet, Yossarian. Tényleg az. Borzasztó dolog, hogy becsületes, hű indiánokkal úgy bánnak, mint holmi niggerekkel, bibsikkel vagy koszos digókkal.”*

A címben levő 22-es számnak semmilyen jelentősége nincs, bármilyen szám lehetett volna helyette. Eredetileg 18-as számmal jelent volna meg, de a kor könyv- és filmmegjelenéseit figyelembe véve, marketingfogásból változtatta meg a szerző, kiadója kérésére.

1970-ben film is készült belőle, a bejegyzésben szereplő fotók a filmből származnak. 1994-ben pedig a szerző megjelentette a történet folytatását Záróra (Closing Time) címmel.

Először közvetlenül az érettségi utáni nyáron olvastam és nem élveztem annyira, mint amikor évekkel később újraolvastam. Lényegében annak idején nem is értettem meg, hogy miben áll ennek a műnek a zsenialitása, mert mindenképpen kell egy bizonyos fokú érettség ahhoz, hogy az abszurdban, a szürreálisban is megtaláld a mondanivalót. Nagyon kedvelem a történetet és ajánlom azoknak, akik valami mást is szeretnének olvasni, nemcsak a most divatos YA/NA vagy erotikus történeteket. Semmiképpen nem finomlelkű, romantikára vágyó hölgyeknek való olvasmány, de természetesen ízlések és pofonok...

Ismét egy kitűnő amerikai regény a második világháborúról. Joseph Heller könyve Norman Mailer, James Jones, Irvin Shaw világhírű műveivel egyenrangú alkotás: a legjobbak egyike. Heller tétele, hogy a háború a legnagyobb őrültség, amit az ember valaha kitalált. S ezen az abszurd helyzeten – a háborún – belül minden abszurd, ami csak történik. Sorra feltárulnak a hadat viselő amerikai társadalom ellentmondásai, amelyek közül a leglényegesebb, hogy Yossariannak és társainak, a Pianosa szigetén állomásozó bombázóegység pilótáinak igazi ellensége nem más, mint a saját parancsnokuk, aki a háborút remek alkalomnak tartja a saját karrierje előmozdítására. Yossarian keresztüllát a parancsnokok számításain, és elhatározza, hogy ezentúl csak egy dologra fog ügyelni: a saját testi épségére. Közben persze állandóan összeütközésbe kerül a felsőbbséggel, és folyton beleesik a 22-es csapdájába… A 22-es csapdája abszurd, vad, őrült szatíra, amelynek olvasása közben az ember hahotázik és káromkodik.

Eredeti mű: Joseph Heller – Catch-22, 1961

Magyar nyelven előszőr 1969-ben jelent meg az Európa kiadó gondozásában, és azóta még tizenegyszer, legutóbb 2011-ben az Akkord Kiadó jóvoltából.

* Joseph Heller – A 22-es csapdája

Pam Godwin - Vágyakra hangolva

„Mondhatod, hogy könnyűvérű vagyok. Talán igazad is van. Néha csinálok olyan dolgokat, amiket megbánok. Néha a férfiak csinálják ezt velem, kérdezés nélkül. Mi van nekem? A zene. Egy évem van hátra a középiskolából és van egy tervem. Egy céllal. Emeric Marceaux. Ő az, aki megmondja, mit akarok, átveszi az uralmat felettem, és vágyakra hangol. Amikor játékra parancsol, mindenemet neki adnám. Térdelek a büntetésért, remegek egy érintéséért. Mindent feladnék egy titkos közös pillanatért. Ő az én rögeszmém, a mesterem, a zeném. És a tanárom.”

Pam Godwin New York Times és USA Today bestseller szerző romantikus-erotikus regénye egy titkolt tanár-diák kapcsolatba repíti el az olvasót. Az első oldaltól lebilincsel…

Álomgyár, 2018

Eredeti mű: Pam Godwin – Dark Notes, 2016

“A KIADÓ ELŐSZAVA A MAGYAR KIADÁSHOZ

Egy kiadónak nemcsak feladata, hanem felelőssége is, hogy a szórakoztatás mellett megosztó és kényes témákat is felkaroljon. Mi a kiadónál fontosnak tartjuk, hogy érzékeny kérdésekre is felhívjuk a figyelmet, beszéljünk róluk.

A Vágyakra hangolva című könyvben a szerző egy megosztó témát dolgoz fel egy nehéz sorsú lányról, akit a tanára meghódít és hatalmába kerít. Ez akár velünk, rokonainkkal és barátainkkal is megtörténhet. Az áldozatok sokszor nem mernek megszólalni, és néha rajtunk is múlhat, hogy napvilágra kerüljön.

Figyeljünk és vigyázzunk egymásra!”

(Pam Godwin – Vágyakra hangolva, Álomgyár, 2018)

Nem állt szándékomban elolvasni ezt a történetet, csakhogy jött a sok pozitív visszajelzés, a szuperlatívuszok sokasága, hogy nem az aminek látszik. Hallgatnom kellett volna a megérzésemre, mert ez az, amire számítani lehet a fülszöveg elolvasása után: egy újabb olyan történet, ahol a férfinak büntetni kell, hogy a férfiasságát bizonyítsa, a nő meg vígan s dalolva megy bele, annak ellenére, hogy fogalma sincs a játék szabályairól. Az egyetlen különbség a több hasonló felállású könyvhöz képest az, hogy itt a történet pikantériáját a tanár-diák viszony adja meg.

E/1-ben megírt történet, váltott szemszög, tehát mindkét főhős gondolatait megismerhetjük. Szerencsére kiegészítik egymást, nem ismétlődnek a történések. Ennek ellenére kicsit elkapkodottnak, átgondolatlannak, erőltetettnek éreztem az egészet.

Renden van az, hogy titkolni kell egy tanár-diák viszonyt. Ilyent az oktatás semmilyen szintjén nem tűrnek el, ennek ellenére létezik. Ebben a történetben egy 17 éves végzős lány és 27 éves zongoratanára szeret egymásba, bár nem igazán tudnám szerelemnek nevezni mindazt ami közöttük történik.

Ugye itt van Ivory, a 17 éves félárva zongorazseni, az előkelő zenetanoda diákja annak ellenére, hogy szegény mint a templom egere. Mindenért prostituálja magát, amióta 13 éves korában bátyja barátja megerőszakolta. S a férfi teszi ezt azóta is folyamatosan, csakhogy Ivorynak senki nem hisz, amikor ezt szóvá teszi. Ivory a pozitív, önfeláldozó hős, aki egymaga fizeti a család számláit, nehogy már anyja és bátyja az utcára kerüljön, s teszi ezt abból a pénzből, amit a teste árulásából szerez. Még véletlenül sem választaná az egyenes utat, miután családjában senki nem hallgatja meg, nem fordul a hatóságokhoz, hanem a jobb jövőről álmodozik, ha majd bejut a még előkelőbb zeneakadémiára. Két pozitív dolog van az életében: Schubert, a macskája és a lepukkant zenebolt, ahol az idős tulaj jóvoltából nap mint nap gyakorolhat.

Az utolsó év megfosztja kedvenc zenetanárától és helyébe a fiatal Emericet hozza, akinek már távoznia kellett egy hasonló intézményből, mert szexuális viszonyt folytatott munkatársával. Ebben az iskolában is csak azért kapott állást, mert az igazgatónőnek szüksége volt családja befolyására, hogy fiát bejuttassa az előkelő zeneakadémiára. Mindenki tisztában van azzal, hogy Emericnek miért kellett előző munkahelyéről távozni. A férfinak lényegében nincs is szüksége arra, hogy dolgozzék, családja gazdag és tovább gazdagodik, és már az első órán kinézi magának a bögyös-faros Ivoryt, aki fizikailag koránál sokkal fejlettebb.

Hogy Ivory miért megy bele ebbe a kapcsolatba?  Nem nehéz kitalálni. Neki első sorban kell a tanári ajánlás a zeneakadémiára, nélküle labdába sem rúghat, még a felvételiig sem jutna el. És mert szeretethiánya van, mert arra vágyik, hogy valaki törődjön vele, valakinek fontos legyen. 

Mocskos játékokkal teli történet, s ki-ki eldönti majd hogyan viszonyul hozzá. Nekem csalódás volt, mert a szerző annyira a pár tagjaira koncentrált, hogy egyszerűen elhanyagolta a környezet éberségét, amikor szerinte a történet úgy kívánta meg. Mondhatnám úgy is, hogy mintha hülyéknek nézte volna a pár környezetét. Elképzelhető, hogy sikerül eltitkolni, hogy egy idő után egy házban laknak, de az már senkinek nem tűnik fel, hogy az addig szakadt Ivory csak úgy egyből dizájner-cuccokban kezd járni és Porshe-t vezet? Ez csak egy példa volt a sok kis apróság közül, amik úgy nem találtak bele a történetbe.

Nem kedveltem a két főhőst sem. Ivoryt a túlzott önfeláldozása, saját maga viktimizálása  miatt – értsd: ő mindennek és mindenkinek az áldozata. Emeric pedig olyan, mint aki magát isteni ajándéknak tartja minden nő számára. Felelőtlen, beképzelt, öntelt és kisebbségi komplexusát dominanciával takarja, ami inkább szadizmus, hiszen fájdalmat okoz Ivorynak akkor is, amikor nem bünteti. Szóval ez a BDSM beütés ismét felületes ismereteket takart és a hatásvadászat számlájára írnám.

Nem kedveltem a történetet, mert nem így kellett volna megoldani egy nagyon is valós témát, amit, ugye a szerző egy ál-BDSM történet szintjére degradált, egy olyan férfi főhőssel, aki egy egész pszichiátriai klínikának adna munkát éveken keresztül. Nem csak a pszichopaták kezdenek viszonyt tanítványaikkal, bármennyire is etikátlan ez.

Az erotika rajongói minden bizonyal kedvelni fogják ezt a történetet, hiszen erre a kategóriára hajt rá a cím nagyon kreatív fordítása is: Sötét hangjegyek helyett Vágyakra hangolva, de természetesen ízlések és pofonok…
   Viszont jó a zene...

Bella Andre - Te vagy az egyetlen

A Sullivan család 7

Bella Andre az erotikus romantikus családregények műfajának nagysikerű írónője, a New York Times bestseller szerzője. Érzékenyen megírt történeteit már több mint tíz országban olvashatják rajongói.

Smith Sullivan, a híres filmsztár nem képes kiverni a fejéből filmbéli partnere gyönyörű nővérét, Valentina Landont, és a tüzet, amelyet a lány hűvös kisugárzása mögött sejt. 

Valentina nem utasítja el az érzékiséget vagy az igaz szerelem gondolatát. Hollywoodi menedzserként azonban túl sokszor nézte már végig, hogyan veszítik el a fejüket egyébként okos nők férfi színészek miatt, hogy aztán darabokra törjön a szívük. 

Ám amikor a forgatás hetei során a Smith és Valentina közti vonzalom egyre szenvedélyesebbé válik, a férfi tudja: meg kell győznie a nőt, hogy engedje közelebb magához…

Kossuth, 2018

Eredeti mű: Bella Andree – Come a Little Bit Closer, Oak Press 2012

A végtelennek tűnő Sullivan családi saga hetedik részét hozta el nekünk magyar nyelven is a Kossuth Kiadó. Az igazság az, hogy amennyire örültem ennek a sorozatnak, amikor a megboldogult Ulpius-ház  az első részt megjelentette, annyira unalmasnak, jellegtelennek találom most.

Ugye itt van nekünk a nyolc gyermekes Sullivan család, tehát természetes, hogy valamennyi gyermek történetét szépen sorban elolvassuk. Ők már felnőttek, a foglalkozásuk, személyiségük teljesen különböző, tehát nem kellene a sablonosságtól és az ismétlésektől tartani, csakhogy mégiscsak hiányzik valami, ami igazán jóvá és felejthetetlenné tenné a történeteket.

Úgy néz ki, hogy az óceánon túl, a szerző szülőhazájában nagy sikere van a családregénynek, mert miután végzett a San Franciscóban élő nyolc Sullivan testvérrel, hat részben rátér a Seattle-be élő rokonaikra, s mikor őket is kivégezte-megházasította, jöhet a család New Yorkban székelő ága, pillanatnyilag három részben és két kiegészítő novellában. Már el is kezdődtek a kósza utalások a rokonság itt-ott élő tagjaira, sőt epizódikusan meg is jelentek egy-egy családi esküvő alkalmával.

Nem tudom, hogy a kiadó majd valamennyi részt megjelenteti-e magyar nyelven, egy biztos és borítékolható: a San Franciso-i Sullivanokat még végigolvasom, tehát a következő részt is, ha megjelenik (ha nem, az sem baj, sírni nem fogok miatta), de valahogy már nem érdekel más városokban élő rokonaik sztorija.

A hetedik rész – ahogy a fülszöveg is jelzi – a sármos és világhírű színész, Smith Sullivan története, aki épp saját filmjét rendezi. Kicsit olyan mint Woody Allen: ő maga írta a forgatókönyvet, ő rendezi, ő a producer és természetesen ő játsza a férfi főszerepet is. Egyetlen előnye a már említett hollywoodi sztárral szemben, hogy a szező leírása szerint Smith Sullivan természetesen egy nagyon vonzó, magas, szívdobogtatóan jóképű fickó és nem egy… no, ez inkább hagyjuk! S nem a főszerepet játszó színésznőn, Tatianán akad meg a szeme, hanem annak nővérén, a színésznő mellett asszisztens-menedzser-reklámszakértő-lelki szemétláda szerepet betöltő nővéren, Valentinán, aki maga is forgatókönyv-írói álmokat dédelget, egyelőre titokban. S mivel Valentina dagonyázik az előítéletekben, természetesen visszautasítja Smith közeledési próbálkozásait, hiszen szentül meg van győződve, hogy a férfi – megannyi színésztársához hasonlóan – habzsolja az élevezeket és minden napra más-más nőt választ ágyasnak az őt mindenhová követő rajongók seregéből.

Meglehetősen hosszú az út a happy endhez, hiszen Smith kitartóan jár Valentina után, Valentina pedig kitart álláspontja mellett: nem akar semmilyen kapcsolatot a sztárral. De ez nem akadályozza meg abban, hogy fergetegeseket szexeljen vele, akkor és ahol alkalom adódik rá. Ezekről az erotikus jelenetekről szól hozzávetőlegesen a könyv negyede, lehet még több is.

Epizódikusan megjelennek a Sullivan család többi tagjai is, hiszen megszületnek Sophie ikrei, és Gabe és Megan végre összeházasodik, ez pedig családi összeröffenésekért kiált, hogy teljen az oldal.

Ha el kellene mesélnem miről is szól ez a rész, csupán annyit tudnék mondani, hogy arról, hogyan jön össze Smith és Valentina. Lényegében nem is tévednék, mert igazándiból semmi más nem történik, ha nem számítjuk “valaminek” azt, hogy betekinthetünk a film forgatására is, hiszen a szereplők szinte egész napjukat ott töltik.

A San Francisco-i Sullivanok történetéből még hátravan Lori könyve és egy kiegészítő novella. Hogy Lori történetét megismerjük-e magyar nyelven és mikor, fogalmam sincs, nem jártam utána.

Ahogy haladunk előre a sorozattal, én egyre kevésbé kedvelem a részeit. Ez semmivel sem volt jobb, mint egy másik kiadó füzet formában, havi  rendszerességgel megjelenő kiadványai, csupán terjedelmesebb volt és több erotikát tartalmazott. De természetesen ízlések és pofonok... 

A sorozat magyar nyelven is megjelent részei:

1. Te vagy az egyetlen

Ulpius-ház, 2014

2. Menekülés a szerelemtől

Ulpius-ház, 2014

3. Most és mindörökké

Ulpius-ház, 2014

4. Örökké a tiéd

Kossuth Kiadó, 2016

5. Csak téged látlak

Kossuth Kiadó, 2016

6. Hadd legyek az Igazi, 

Kossuth Kiadó, 2017

Tasmina Perry - A lánykérés

1958. ​A tizennyolc éves Georgia Hamiltont Londonba küldik a társaságba bevezetendő ifjú hölgyek, az „első bálozók” szezonjára, ám a független szellemű lány, akinek titkos álma, hogy író legyen, egyáltalán nem óhajt részt venni a férjfogási versenyben. Amikor azonban bekövetkezik egy tragédia, Georgia sorsa megpecsételődik.

2012. A szerelméhez siető Amy Carrell azt reméli, hogy a mai este megváltoztatja a sorsát. Így is történik – csak nem egészen úgy, ahogyan képzelte. A lesújtott lány mindenáron el akar szabadulni Londonból, ezért egy újsághirdetésre válaszolva elvállalja az útitárs szerepét egy rejtélyes idegen hölgy mellett, aki Manhattanbe akar utazni. Nem is sejti, hogy útközben felfed egy szerelmi történetet, amely ötven éve vár arra, hogy elmeséljék – és megnyit egy szívet, amely arra vár, hogy ismét életre kelhessen…

„Elbűvölő mese a második esélyről a modern Manhattanben és az ötvenes évek Londonjában. Ellenállhatatlan, letehetetlen könyv.” Marie Claire

„Rég eltemetett titkok története… Perry mesterien szövögeti a szerelem és az árulás finom hálóját.” Daily Express

TASMINA PERRY a Sunday Times Top Ten bestseller szerzőinek egyike. Jogi karriert hagyott el azért, hogy belépjen a női magazinok kiadói világába. Díjnyertes író, és olyan lapok munkatársa lett, mint az Elle, a Glamour és a Marie Claire. 2004-ben elindította saját utazási és divatmagazinját Jaunt címen, és az In Style lapot szerkesztette, amikor elhagyta ezt az iparágat, hogy minden idejét a könyvírásnak szentelje. Regényei tizenhét országban jelentek meg. Tasmina férjével és fiával Londonban él, ahol a következő regényén dolgozik.

XXI. Század, 2017

Eredeti mű: Tasmina Perry – The Proposal, Headline 2013

Szinte mindent elolvastam, ami magyar nyelven Tasmina Perry tollából megjelent, tehát mondanom sem kell, kedvelem a szerző történeteit és a stílusát is. Természetesen vannak írásai amik jobban és olyanok is, amik kevésbé nyerték el a tetszésemet, de ez természetes is. Általánosságban véve Tasmina Perry neve nálam garancia arra, hogy valami olyasmit olvasok, ami szórakoztatni vagy elgondolkodtatni fog, és nem fintorgásra késztet. Tehát két kézzel kaptam az új magyar nyelvű könyv után.

A lánykérés két fiatal nő története, tulajdonképpen a szerelmük története. Az egyik 1958-ban játszódik, a másik 2012-ben, és annak ellenére, hogy több mint ötven év távolság van a kettő között, sajnos a világ és a társadalom, valaki származásának megítélése túl sokat nem változott

Elsőként Amy Cantrell-lel ismerkedünk meg, a New Yorkból származó tácosnővel, aki karrierje érdekében költözik Londonba. Csakhogy a várt áttörés nem jön, és külügyminisztériumi karierről álmodó barátja és annak családja nem lelkesedik sem a lány foglalkozásáért, sem pedig magáért Amyért, akinek sem származása, sem viselkedése nem eléggé előkelő a Lyons család számára.

Itt kerül képbe a hirdetés:

„Idősebb hölgy keres udvarias útitársat manhattani kalandhoz. December 23–27. között szabadnak kell lennie az utazáshoz. Repülőjegyek és New York-i szállás fizetve.”*

Így ismerkedik meg Amy az idős Georgiával, aki nyugalmazott könyvkiadó-tulajdonosként New Yorkba, a könyvkiadás fellegvárába szeretne utazni, mert bármennyire is bizarr, de soha nem járt még ott.

S kezdetét veszi a kalandos utazás térben és időben, melynek során megismerjük Georgiát, mint álmokkal és reményekkel teli fiatal lányt 1958-ban, abban az évben amikor az angol társadalom krémje az utolsó “szezont” éli, azt a társadalmi eseményt, ami tulajdonképpen az első bálozók bemutatása és kiengedése a házasságpiacra. Ezeknek a partiknak a leírása valahogy nem az ötvenes végét juttatta eszembe, hanem inkább A nagy Gatsby húszas éveit. Ez a szezon potosan olyan mint amilyenre a 18-19. században játszódó klasszikus romantikus könyvekből emlékeztem: bálok, vidéki összejövetelek, puccos ruhák, ambiciózus anyák és magukat kellető lányaik, csupán az ötvenes évek végének Egyesült Királyságában játszódik.

Ebbe a hajszába kényszerítik bele a 19 éves Georgiát, aki szegény rokonként végig a társaság peremén egyensúlyozik, amíg rá nem talál a szerelem és a rózsaszín ködös boldogság. Csakhogy közbeszól az irigység, a kapzsiság, a rosszindulat.

“A szerelem csodálatos érzés, a problémát csak azok az érzelmek jelentik, amelyekkel együtt jár.”*

Az oda-vissza út és a három napos kiruccanás New Yorkban alkalmat ad a két nőnek, hogy jobban megismerje egymást, és Amy felismeri magában az ötven évvel korábbi Georgiát, aki – akárcsak ő maga – nem tud mit kezdeni az előkelő társaság viselkedési normáival. Georgia pedig segíteni próbál Amynek, hogy megállhassa helyét ebben a közegben is. Nem lesz Hamupipőke meséje, hiszen nem fog gyökeresen megváltozni és Amyből nem lesz hercegnő, hanem egy helyes, magabiztos lány, aki tudja mennyit ér, hová tart és már nem lehet zavarba hozni.

"... a stílus annyi, mint tudni ki vagy, és fütyülni minden másra. Öreg barátom, Gore Vidal mondta ezt, és még ma is ugyanúgy igaz." *

Amy Georgia segítségére lesz abban is, hogy megkapja azokat a válaszokat, melyekre ötven éve vár, amelyek gyökeresen megváltoztatták az életútját, és amelyek miatt évtizedek óta semmilyen kapcsolatot nem tart fent egyetlen családtagjával sem, csupán egy távolabbi unokaöccs képez alkalmankénti kivételt.

Nagyon kedveltem. Kicsit sem volt zavaró, hogy a történet folyamatosan váltotta a helyszínt és az idősíkot. Egy tökéletes romantikus történet szerelemről, családi kapcsolatokról, sznobizmusról, emberi gonoszságról és még annyi minden másról. Az a fajta, ami könnyeket csal az ember lánya szemébe. Bár szinte teljes egészében erotika- és erőszakmentes, nem ajánlom a YA korosztálynak, viszont mindenki másnak igen. Különösen azoknak, akik kedvelik a szerzőt és a műfajt és nem fogja zavarni őket, hogy nem minden szerelmi történet végződik habos-babos happy enddel. De természetesen ízlések és pofonok…

* Tasmina Perry – A lánykérés, XXI. Század, 2017

Donna MacMeans - Mámoros ölelés

Újabb történelmi romantikus regény jelent meg a General Press Kiadónál Donna MacMeans tollából. Ezúttal gyönyörű skót tájakra kalauzolja el olvasóit az írónő, ahol az angol alkoholellenes Claire Starke és egy skót szeszfőzde tulajdonosa között izzik fel a romantikus szenvedély. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miképpen alakul e két teljesen ellentétes személy románca, akkor tartsatok a turné 5 bloggerével, és játsszatok a könyvért.

Claire ​Starke nem táplál hiú reményeket a jövőjével kapcsolatban. A külseje és a hozománya egyaránt szerény, így végleg letett arról, hogy egyszer megismeri az igaz szerelmet, és férjhez megy. Ehelyett két, egészen más jellegű szenvedély tölti ki az életét: az alkohol elleni elszánt küzdelem és az, hogy megóvja az ártatlan ifjú hölgyeket a tisztességtelen szándékú férfiaktól. Így hát amikor az egyik barátnője váratlanul elutazik Skóciába, hogy válaszoljon egy whiskyfőző földesúr gyanús házassági hirdetésére, Claire úgy érzi, meg kell mentenie a lányt a feltehetőleg iszákos és buja gazembertől. Arra azonban egyáltalán nem számít, hogy harcias viselkedése felkelti a skót uraság figyelmét, őt pedig annyira elbűvöli a férfi, hogy minden elvét hajlandó sutba dobni miatta.

Vajon létezhet-e szerelem két ennyire különböző személyiség között, vagy a köztük felizzó szenvedély csupán az ellentétek vonzásának köszönhető? Donna MacMeans bájos humorral és csipetnyi erotikával fűszerezett regénye élvezetes olvasmány lehet mindazoknak, akik erre a kérdésre keresik a választ.

General Press, 2018

Eredeti mű: Donna MacMeans – The Whisky Laird’s Bed, 2014

Megrendelhető

Donna MacMeans nevével először 2013-ban találkoztam, amikoris a Casanova érintése című regénye megjelent, szintén a General Press Kiadó gondozásában. Akkoriban nem tudtam – s őszintén szólva nem is érdekelt –, hogy a könyv egy sorozat indítókötete lenne, annak a sorozatnak, aminek tulajdoképpen ez a második része és valószínűleg a “Szerelmi őrjárat” nevet viselte volna, ha bárki is nevet adott volna a sorozat magyar nyevű fordításának.

Akik olvasták a Casanova érintését, azok tudják hogy tulajdonképpen mi a “Szerelmi őrjárat”. Négy jó házból való, emancipáltabb fiatal hölgy véd- és dacszövetséget köt azért, hogy a tapasztalatlan és naiv fiatal lányokat megvédjék a híres-hírhedt csábítóktól, akiknek amúgy is csak egy újabb trófeát jelentettek volna, egy újabb strigulát az ágy fejtámláján.

A Mámoros ölelés a “Szerelmi őrjárat” második hölgytagja, Claire Starke története, és úgy néz ki, a szerző valamiért nem szerette ezt a vonalat, vagy nem volt rá érdeklődés, hiszen a sorozat ezzel véget is ér, nem írta meg a többi hölgy románcát, csupán egy kiegészítő novellát jelentetett meg – a karácsonyi fajtából –, ami igazándiból ehhez a történethez kapcsolódik.

 „Házasságra vágyó úr. Vagyonos, jóképű, huszonkilenc éves, jó egészségi állapotnak örvendő úr házasságra szeretne lépni egy elegáns és kecses hölggyel, aki hajlandó lenne vállalni a háziasszony és a társ szerepét. Az északi klíma elviselésének készsége elengedhetetlen. A válaszokat a Mayfairi Hírmondó huszonhármas postafiókjába várom.”

Egy ilyen hírdetésre jelentkezik a “barna hajú, gyámoltalan penészvirág”, Miss Towsend és Faith-szel, a Szerelmi őrjárat harmadik tagjával neki is vágnak az ismeretlennek és Skóciának. Claire Starke pedig azonnal a nyomukba is ered, mert szent meggyőződése, hogy a jelentéktelen Miss Towsend és barátnője leánykereskedők áldozata lett.

Skócia és Ravenswood kastély, a Macpherson klán fejének rezidenciája nem éppen az, amire számított, ugyanis a házassági hírdetés nagyonis valós. Csupán egyetlen hibája van:  nem maga a házasulandó klánvezér adta fel, hanem minden sejtjében angol arisztokrata édesanyja, aki úgy döntött, hogy fiának föltétlenül feleség és örökös kell, s ha lehet ez adjon egy löketet nemcsak a család anyagi helyzetének, hanem segítse elő az ifjú laird politikai karrierjét, ami szintén anyai szívének vágya.

Claire Starkeról azt is tudni kell, hogy mint a A Szolid Hölgyek Társaságának oszlopos tagja, elszántan harcol az alkoholizmus és minden ellen, ami szesszel kapcsolatos. Cameron Macphersonról pedig köztudott, hogy whiskylepárlója van. S mivel Claire épp egy jelentős pénzösszegért van versenyben – ennek megszerzése létfontosságú számára –, még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy megalapítja A Szolid Hölgyek Társaságának helyi fiókját. Alkoholizmus elleni mozgalmat létrehozni Skóciában, ahol mindenki whiskyfőzésből él, körülbelül azzal lenne egyenlő mint akasztott ember házában a kötélről beszélni, de Calire mégiscsak megpróbálkozik.

A történet már-már Shakespeare-hez méltó bonyodalmakkal és fordulatokkal gazdagodik, hiszen Lady Macpherson gyorsan váltogatja véleményét az ideális feleségjelölt személyét illetően, egy azonban biztos: Claire labdába sem rúghat, annak ellenére, hogy ő az, aki a földesúr szívét megdobogtatja.

Magát a történetet kedveltem, annak ellenére, hogy hiányérzetem van, ugyanis szerintem maradt ott egy elvarratlan szál. Ugyanis a klánvezér régi szeretője féltékenységből fakadóan többször is megfenyegeti Claire-t, aztán semmi sem történik, annak ellenére, hogy a kérdéses Miss Frasert a szerző olyan nőnek mutatja be, mint aki nem megy a szomszédba egy kis erőszakért, ha az érdeke úgy kívánja. 

Miss Frasernél csak magát a hősnőt, Clare-t kedveltem kevésbé. Valahogy taszított az a fanatizmus amivel az ügyét képviselte, bár megértettem mi generálta benne az alkohol iránt érzett gyűlöletet. Annyira elvakították a gyermekkorban szerzett negatív tapasztalatai, és hogy egyesekből mit hoz ki az alkohol, hogy csak a rosszat látta és nagyon hosszú időnek kellett eltenie addig, amíg némileg változtatott az álláspontján.

Kedves, pörgős, klasszikus romantikus történet és a skót földesúr minden bizonnyal sok hölgy szívét megdobogtatja majd. Természetesen egy kis erotika is van benne, hiszen a szerelemesek egymásratalálása nem lenne teljes nélküle. Némi humor is társul hozzá, különösen a főhős részéről, aki nagyon találékony anyja terveinek meghiúsításában. S sokadszorra is betekintést nyerhetünk a whisky előállításának rejtelmeibe is. Ez, mármint a whiskylepárlás, a történet több konfliktusának is forrása.

A klasszikus romantika rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják a történetet, de természetesen ízlések és pofonok…

A sorozat további részei:

1. Casanova érintése

General Press, 2015, 2013

The Casanova Code, 2012

2.5 Scotland Christmas Reunion, 2015 - novella, magyar nyelven nem jelent meg

   A skótok kedvenc italai közé tartozik a skót whisky, ami a könyvünkben is fontos szerepet kap. A nyereményjátékunk során kicsit mélyebbre ásunk eme nemes ital gyártásának folyamatában. Minden blogon találni fogtok egy-egy leírást a whisky előállításának lépései közül, a feladatotok pedig az, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába az eljárás nevét. Ha végigkövetitek az állomásokat, a legvégén megkapjátok a skót whisky előállításának receptjét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Az érett árpát először három napig vízben áztatják, majd egy nagy terem padlóján szétszórják, és rendszeresen megforgatják, ez alatt az árpa kicsírázik és a benne lévő keményítő elkezd cukorrá alakulni. E folyamat akár 14 napig is tarthat és végeredménye az ún. „zöld (...)”, melyet kemencében – hagyományosan lassan égő tőzeg segítségével – szárítanak.

a Rafflecopter giveaway

02.15. Betonka szerint a világ…

02.17. Kristina blogja

02.19. Könyvvilág

02.21. Insane Life
   02.23. Dreamworld 

K. Bromberg - Vágy

Szükség 2

Mi történik, ha foggal-körömmel kell harcolnod azért, hogy megtartsd az életedbe váratlanul berobbant igazit? 

Colton elrabolta a szívemet. Nem akarta, és bizton állíthatom, hogy én sem, de így alakult. Betoppant az életembe, és rég halottnak hitt érzéseket gyújtott bennem lángra. Olyan vágyat ébresztett bennem, amelynek a létezéséről eddig fogalmam sem volt. 

Rylee egyenesen a tárolóból toppant be az életembe. Úgy érzem, hogy sose leszek már ugyanaz, aki voltam. Rylee szemtanúja volt annak, ahogy a bennem élő sötétség időnként a felszínre tör, mégsem tágít mellőlem. Harcol értem. Kétség sem fér hozzá, hogy ő egy szent, én pedig a bűnös. 

HOGY LEHET, HOGY PONT AZ A SORSFORDÍTÓ ÉJSZAKA – AMIT EGYIKÜNK SEM AKART – AD ERŐT AHHOZ, HOGY MINDENÁRON KÜZDJÜNK A MÁSIKÉRT? 

HAJT MINKET A SZÜKSÉG, A TESTÜNK IZZIK A VÁGYTÓL, DE ELÉG EZ AHHOZ, AMIT ÚGY HÍVNAK: SZERELEM?

Könyvmolyképző Kiadó 2017

Eredeti mű: K. Bromberg – Fueled, 2013

Megrendelhető

Amikor a sorozat első részét, a Szükséget olvastam, mindenki trilógiáról írt, beszélt s ez olyan jól rögzült is a köztudatban, hogy azóta is trilógiáról beszélünk, bár a sorozatnak nyolc része és egy kiegészítő novellája van, aminek legalább fele a Colton-Rylee kettősről szól.

A sorozat első része 2014-ben jelent meg egy másik kiadó gondozásában, aztán sokáig hitegettek minket a folytatások megjenésével, míg az illető kiadó végleg el nem tűnt a süllyesztőben. S mikor már mindenki letett arról, hogy valaha is olvasni fogjuk a folytatást, meglepetésszerűen jött a hír, hogy a Könyvmolykéző Kiadó megvásárolta a kiadási jogokat, s íme, három évvel az első rész után kézbe is vehettük a második részt. Hogy a többit mikor, fogalmam sincs.

Én nem igazán rajongok a YA vagy NA könyvekért, ezt soha nem is titkoltam, ezt pedig határozottan egy new adult kategóriába sorolható történet. S mégis két kézzel kaptam utána, s azt is elmondom miért.

Túl sokra nem emlékeztem (s most sem emlékszem) az első részből , viszont arra határozottan igen, hogy olyan durva függővége volt, ami nem hagyott nyugodni és mindenáron tudni akartam, hogy miért történt meg az ami.

Ugye az első részben Colton, a híres-neves autóversenyző és filantróp megismerkedik Ryleeval, aki hátrányos helyzetű, testi-lelki bántalmazásokat szenvedett gyermekkel foglalkozik. Nem nagy filozófia kitalálni, hogy megtetszenek egymásnak és hosszas kerülgetés után össze is jönnek. Megtörténik a lepedőszaggató szexszel telített éjszaka is, másnap reggel pedig Colton durván lapátra teszi Rylee-t. S teszi ezt, miután egy egész köteten keresztül lihegett érte, s nem tudta hogyan csábítsa hamarabb az ágyába. Nos, ez volt azt a miért, ami miatt tepertem, és föltétlenül olvasnom kellett a folytatást.

Szó se róla, ezt a magyarázatot mindjárt a második rész, a Vágy elején meg is kaptam, de mivel csak az olvasó számára tiszta a kép, a történet és a konfliktus megy tovább.

Ugye ez egy E/1-ben megírt történet, mi több, váltott szemszögű is, tehát mindkét főhős szempontjából megismerjük a történtet, de ez nem annyira zavaró – mondanom sem kell, hogy a váltott szemszöget sem kedvelem –, mert a két szempont inkább kiegészíti egymást, mint ismétli.

Nem mondanám, hogy nagyon kedveltem a történetet, illetve nem is a történettel volt bajom, hanem azzal amivé  Colton és Rylee konfliktusa alakult. Mert az egész egy teljesen irracionális akarom-nem akarom játék, egymás bántása és kerülgetése lett, de mikor lehetett a racionalitást és a szerelmet egy mondatban említeni? Míg Colton motivációját viszonylag meg tudtam érteni, a Rylee-ét nem. Értem én, hogy egy nőnek jogában áll meggondolni magát, de ilyen gyakran és ennyire következetlenül? Hányszor kell valakit kidobni az ajtón, hogy ne másszon vissza az ablakon?

A segítőkész barátok, családtagok, munkatársak, még Colton házvezetőnője is hozzájárul, hogy Rylee és Colton közötti konfliktus ne oldódjon meg olyan könnyen, mert beleavatkozni és kéretlen tanácsot adni mindenki tud.

“A hangom jéghideg, mert Haddie állandóan beleszól abba, hogyan kezelem a Coltonnal való kapcsolatomat, ami már nincs is.”

S nemcsak a kéretlen tanácsadók fokozzák az áldatlan állapotot s mindazt ami ezzel jár, hanem Colton múltjából felbukkanó nők, illetve azok is, akik a jelenéhez, vagy a jövőjéhez szeretnének tartozni. Colton híres autóversenyző, s mint olyant, állandóan körülzsongják az ajánlkozó nők, neki csak választania kell. Egy ideig gyakran meg is tette, ez pedig most visszaüt az őt követő volt ágyasok hadának személyében, s akkor még nem beszéltem Tawnyról, Colton asszisztenséről, aki mindent elkövet, hogy ágyába csalja a férfit és tovább mérgezze Ryleeval való kapcsolatát.

Meglehetősen terjedelmes kötet, hiszen 500+ oldal. Ezt a lepedőszaggató erotikával dúsított akarom-nem akarom, próbáljuk meg, de mégsem játékot kicsit rövidebben is el tudtam volna képzelni. A zenével való üzengetés is kicsit eltúlzott volt. Ez menő és cuki egy tizenéves pár esetében, nekem kicsit gyerekesnek tűnt, mert itt azért felnőttekről beszélünk. Az is zavart, hogy olyan előadókat említett, akiket a szerző, mint amerikai lakos ismer, mert helyi sztárok, de nekem nem igazán volt honnan, s guglizás után sem kedveltem meg őket… Okés, Pinket és Ushert mindenki ismeri, de ők a kivételek voltak, amik erősítették a szabályt.

Hogy van-e happy end? Nézőpont kérdése. Colton és Rylee megoldják gondjaikat, de Rylee még mindig csak az igazság egy részét ismeri és nem úgy néz ki, hogy Colton valaha is el fogja neki (vagy bárki másnak) mesélni gyermekkorának traumatizáló történéseit. S mikor már azt hittem, hogy viszonylag egyenesben vannak, a szerző ismét megörvendeztetett egy függővéggel.

Kinek ajánlanám? Első sorban azoknak, akik kedvelik az erotikus történeteket, mert itt bizony történik egy s más. Azoknak is, akik rajongói a váltott szemszögú írásoknak, mert ebben az esetben nagyon jól el lehet merülni minkét szereplő lelki világában, talán jobban is mint amennyit  a történet megkívánt volna. És mindenkinek, akinek az első rész ismeretében hiányérzete volt, de természetesen ízlések és pofonok…

A sorozat első, magyar nyelven is megjelent része:

Szükség

Ulpius-ház, 2014

Driven

További részek angol nyelven:

3. Crashed, 2014

3.5 Raced, 2014 - novella

4. Aced, 2016

5. Slow Burn, 2015

6. Sweet Ache, 2015

7. Hard Beat, 2015

8. Down Shift, 2016