Oldalak

2017. szeptember 1., péntek

Susan Mallery - Sorsdöntő nyár

Szeder-sziget 1


Lehet, hogy Michelle Sanderson erős, független nőnek látszik, de legbelül ugyanaz a sebzett lelkű fiatal lány, aki tíz évvel ezelőtt elmenekült otthonról, és belépett a hadseregbe. Amikor leszerelése után visszatér a kis szeder-szigeti fogadóba, hogy átvegye az örökségét, legnagyobb bosszúságára olyasvalakit talál az igazgatói lakásban, akit soha életében nem akart viszontlátni. Carly Williams és ő régen szinte elválaszthatatlanok voltak, ám egy rút árulás tönkretette a barátságukat. Ráadásul most úgy tűnik, Carlyt is felelősség terheli azért, hogy a fogadót az árverés réme fenyegeti. A közös cél, a szálló megmentése érdekében a két barátnő fegyverszünetet köt. De ahhoz, hogy túlléphessenek a csalódásaikon, és megtalálják a boldogságukat két remek férfi oldalán, egy sikeres idénynél azért többre van szükségük: némi szerencsére, szerelemre meg egy gyönyörű nyárra…


HarperCollins Magyarország, 2017
Eredeti mű: Susan Mallery – Barefoot Season


Nem igazán értem, hogy a Harlequin Magyarország most HarperCollins Magyarország lett, vagy csak az elnevezés váltakozik annak függvényében, hogy a cég melyik kiadványáról, sorozatáról van szó? No, de teljesen mindegy mi a kiadó neve, ameddig szépen, sorban hozza az olvasóknak Susan Mallery könyveit... és nemcsak.
Az új sorozat – Szeder-sziget – három részes és juhéé!! az elsővel kezdjük, nem maradt ki semmi előtte. A kiadó nem igazán szokta abbahagyni megkezdett sorozatai megjelentetését, gondolom nem most akar a szokásán változtatni, tehát fenntartásokkal, de ki merem jelenteni, hogy valamennyi részére számíthatunk magyar nyelven. Hogy még az idén megkapjuk-e a második részt, nem tudom, de a remény hal meg utoljára. Én nagyon szeretném, de annyira optimista azért nem vagyok, hogy a harmadik részben is reménykedjem. Egyébként is kellemes meglepetés volt, mert nem számítottam arra, hogy A csodálatos Titan-lányok után, ilyen hamar, újabb Susan Mallery sorozat következik.
A Szeder-sziget az az idillikus hely, ahová mindenki szívesen menne nyaralni, vagy akár letelepedni, új életet kezdeni. S ahogy a neve is mutatja, itt minden a szederről szól, ez majd megmutatkozik a történet egy-egy pontján, amikor a fogadó menüjéről lesz szó. Tíz évnyi távollét után ide érkezik haza a lábadozó Michelle, hogy átvegye jogos örökségét, a Szeder-sziget fogadót, amit még gyermekként apja íratott rá és néhány hónappal korábban bekövetkezett haláláig az anyja vezetett.
Csakhogy a fogadót most Carly, Michelle gyermekkori barátnője vezeti, akivel kapcsolatuk kicsit sem baráti több okból sem. Azon kívül, hogy ifjú hajadonként mindketten ugyanarra a fickóra vetettek szemet – Carly volt végül a peches aki férjhezment hozzá –, az sem segít, hogy Michelle apja Carly anyjával szökött meg és azóta is boldogan élnek.
Michelle-t sorozatosan érik a meglepetések, és egyik sem kellemes: a fogadó nem úgy néz ki, ahogy emlékszik rá, hanem ki van bővítve és mindenhol a százszorszépek vették át az uralmat. Régi szobájában a gyűlölt Carly lakik kilencéves lányával, a darvak továbbra is szabadon mászkálnak és oda piszkolnak ahová akarnak, a fogadó a csőd szélén áll és hatalmas banki kölcsönnel van megterhelve, a barátnőnek hátsó szándékai vannak és az alkalmazottak meglopják. Ehhez még hozzájön a poszttraumatikus stressz szindróma és egy csípőlövés… tehát mindebből valahogyan ki kellene másznia. S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor bekopog a szerelem is, tovább bonyolítandó a dolgokat.
Mivel a két fiatal nőnek közös múltja van – és valamilyen formában a jelenük is összekapcsolódik –, nem kizárólag Michelle története ez a könyv, hanem párhúzamosan a Carly-é is. Kettejük barátsága megszakadt a múltban és többnyire félreértéseken, meg nem beszélt, ki nem mondott dolgokon csúszott el. Most pedig szükségük van egymásra, a kényszerű egymás elviselése lassan vált át bizalomba, ami a megbocsájtást is magával hozza mindkettejük számára – bár a végén azt a nagy családi összeborulást kissé túlzásnak tartottam. De ez fikció, az meg mindent elbír.
Határozottan szerettem a történetet, mert annyi bonyodalom, kavarás, visszaemlékezés és váratlan fordulat volt benne, hogy egyetlen pillanatig sem unatkoztam. Tehát most sem kellett csalódnom a szerzőben.
Az egyetlen dolog, ami némiképpen zavart… na jó, nem némiképpen, mert ezt kimondottan utálom és ez nem csak erre a könyvre vonatkozik… Na szóval, amit nem szerettem az a nagy, mellveregető amerikai hazafiasság, amivel már nem előszőr találkozhattunk a szerző műveiben. S ez most Michelle foglalkozásában materializálódik. Michelle ugye leszerelt katona és a környezete piedesztálra emeli és félistenként tekint rá, mert védte a hazát. Védte hát… Afganisztánban meg mit tudom én hol teljesített logisztikai szolgálatot, már az is kérdéses kinek a hazáját védte. Ez volt a hivatása, ő választotta, fizetésért tette. Mi több, a magánéleti kudrcai elől menekült a seregbe. Sajnálatos, hogy megsebesül, de kár nemzeti hőst csinálni belőle, mert akkor ilyen alapon szerte a nagyvilágon mindenki, akit az idők folyamán kötelező módon besoroztak, egy nemzeti hős. Ez Amerika, a túlzások világa.
Szórakoztató, elgondolkoztató és néhol megmosolyogtató történet régi barátságokról, családról, szerelemről, sérelmekről, úgy az emberi kapcsolatokról általában. A mellveregő amerikai felsőbbrendűség kivételével nagyon kedveltem és kiváncsian várom a következő részeket. Meg az ízlések és a pofonok…


A sorozat további, egyelőre csak angol nyelven:


2. Three Sisters

3. Evening Stars