Gyermekkorom
kedvenc olvasmánya, még azelőtt fedeztem fel magamnak, mielőtt iskolai
kötelezővé nem vált. Ha később kerül kezembe a könyv, akkor teljesen biztosan
mellőzöm, mert ugye előítéleteink vannak azzal kapcsolatban, amit kötelezően
akarnak a torkunkon lenyomni.
Film is
készült belőle, nem is egy változat, gondolom mindenki látta már valamelyiket, csak nekem sikerült eddig elkerülnöm, bár legalább egyszer illene
megnézni, ha nem egyébért, a parádés szereposztásért. Színpadi változatai is ismertek.
Szórakoztató
és nagyon szerethető kisregény. 19. századi történet szerelemről, pénzről,
legendák keletkezéséről. Igen, legenda keletkezéséről, hiszen már a cím is egy
biblikus alakot említ.
A történet
mindjárt a helyi monda keletkezésével kezdődik: a glogovai pap árva kishúga,
Veronka az udvaron szundikál egy kosárban, mikor nagyidő kerekedik és mire a
plébános észbekap, valaki már egy hatalmas esernyőt borított a kosár fölé a
kisdedet megvédendő. S életre kell a szóbeszéd, mindenki mást látott, vagy vélt
látni, de mindenképpen egy bibliai alakot magyaráztak bele a fura történésbe, ami – a helyi pletykagépezet szerint – maga az isteni csoda.
S közben
Besztercebányán a tehetős Gregorics Pál összeszűrte a levet házvezetőnőjével és
kapcsolatuk gyümölcse egy kisfiú lett, a későbbi Wibra György ügyvéd. De mivel
a gyermeket hivatalosan sosem ismerte el, vagyonát el kellett dugnia a törvényes
örökösök elől, hogy majd a gyermek lehessen a haszonélvező. Csakhogy ember
tervez… a rokonok pedig mindent felforgatnak a vagyonért. Szószerint mindent.
Sok évvel
később Veronka és Wibra György útja keresztezi egymást. Előbb a véletlen
játszik közre, aztán az érdek, de a két fiatal együtt folytatja az utazást és
meg is kedveli egymást. De ott van az a csúnya érdek, ami konfliktushelyzetet
teremt, mert kell egy ilyen is a boldog végkifejlet előtt.
Többször is
olvastam már, bár ami azt illeti elég régen vettem elő utoljára, de a következő
punnyadós délutánomra biztosan megvan az olvasnivaló. Igen, egyetlen délután el
lehet olvasni, és minden bizonnyal mást is szórakoztatni fog, nem csak engem,
mert a mesén túl humora is van. Klasszikus romantikus történetek kedvelőinek
ajánlott olvasmány, amit kár lene kihagyni. De természetesen az ízlések meg a
pofonok…
"A kor Jókai
mellett legnépszerűbb írója, Mikszáth Kálmán (1847-1910) nem sokkal halála
előtt, negyvenéves alkotói jubileumára rendezett ünnepségen azt mondta: „Én már
körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért
nem jár nekem semmi különös érdem: hiszen azért, mert az ember az anyját
szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szerettem. Az nem
igaz, hogy negyven évig dolgoztam. Én csak mulattam negyven évig." És
végül így szólt az őt ünneplő közönséghez: „Méltóztassanak hazaoszolni azzal a
tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert." Szavai nem túlzóak.
Mikszáthnak többéves irodalmi próbálkozás, egzisztenciateremtés kísérlete,
szegénység után a Tót atyafiak és A jó palócok sikere hozta csak meg az elismerést,
az anyagi gondok megszűnését. Pályája ettől fogva töretlenül ívelt fölfelé;
újból elvette feleségül azt a nőt, akit nyomorúságos helyzete miatt elhagyni
kényszerült. Az írás öröme, az olvasók szeretete, a családi élet nyugalma jogán
tarthatta magát boldog embernek. S nem patetikus, fedezet nélküli fordulat
beszédében hazája iránt érzett szeretetének bevallása. Tiszta lelkiismerettel
tette dolgát mint író, mint szerkesztő, mint képviselő, mint családapa. Az
embereket szolgálta, tehát a hazáját is szolgálta. Azzal a bölcs derűvel, mely
műveit is jellemzi. Tisztánlátás és elnézés - erre épül kedélyes szigorúsága.
Mikszáth Kálmán írásaiban a romantika és a realizmus keveredik; korai műveiben,
néhány későbbi alkotásában a romantikus meseszövés és alakteremtés a
meghatározó, másutt inkább a realisztikus ábrázolásmód erőteljesebb. Ezért
vezet át életműve Jókai Mórtól Móricz Zsigmondhoz; munkássága prózairodalmunk
csúcsaihoz sorolható: hatásokat összegez és előremutat. A romantikus hatások és
stílusjegyek egyik legszebb megnyilvánulása a Szent Péter esernyője (1895). A
regény a szerelem diadalát fogalmazza meg a pénzvágy fölött. A két szálon futó
történet két világot rajzol: a glogovai papét és a különc Gregorics Pálét. A
pap és faluja meggazdagodását annak az esernyőnek köszönheti, melyet a népek
Szent Pétertől eredeztetnek. Az író fricskája, hogy a „csodás" esernyő
valójában egy bizarrnak tetsző cselekedet miatt nem hétköznapi: a nyelében
rejtette el Gregorics Pál minden pénzét. Tette ezt rajongásig szeretett
törvénytelen gyermekéért, szó szerint az ő életét óvta a sóvár rokonságtól. A
különc halála megakadályozta, hogy az erkölcsileg jogos örökség a fiúra
szálljon. Másképp alakul az esernyő és a benne levő pénz sorsa, mint ahogy az
apa eltervezte. S a férfivá serdült gyermek, megsejtve az igazságot, az esernyő
nyomába ered. A Szent Péter esernyője bája és derűje teszi, hogy az egyik
legolvasottabb regénye ez Mikszáthnak. A mű optimizmusa a szerelem csodatevő
erejét példázza. Hiszen a szerelem tényleg legyőzött mindent, még a
legnehezebbet is: az emberben rejlő önzést. Hadüzenet a könyv a pénz vélt vagy
valós mindenhatóságának. "
Kaiser László
Negyvennyolc
kiadást ért meg: az első 1895-ben, az utolsó 2017-ben.
“Levetkőzött, lefeküdt, de nem aludt. Az ő
levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az
megbotránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is
én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van
írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a
nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A
szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak »kimondhatatlan«
a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi
inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalmasint csak azt, hogy aki az illőt és
illetlent kigondolta, nagy szamár volt.”
Mikszáth
Kálmán – Szent Péter esernyője