Nyári emlékek 1
Marietta Muir
csodás tengerparti otthona, amelyet egykor gyerekzsivaj töltött meg, mostanra
némaságba burkolózott. Az idős asszonyt ritkán látogatják meg unokái, akik
hajdan / régen / sok évvel ezelőtt minden nyári vakációjukat nála töltötték.
Marietta ezt megelégelve meghívónak álcázott ultimátumot küld az azóta már
felnőtté lett három lánynak, Dorának, Carsonnak és Harpernek, hogy nála töltsék
a nyarat, és vele együtt ünnepeljék az asszony nyolcvanadik születésnapját. Nem
titkolt szándéka, hogy a nyári emlékeket megidézve megerősítse a testvérek
közötti, korábban igen szoros köteléket. Maga sem tudhatja azonban, hogy a
terve miként sül el: a három igencsak különböző női életút fonala
összefonható-e még, vagy örökre szétfutnak a világban.
Mary Alice
Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának első kötetében Carsoné, a
szabad szellemű fotósé, a tenger szerelmeséé a főszerep. Csak sodródik az
árral, nem találja a helyét a világban, ezért kapóra jön neki a nagyanyja
meghívása. Kiderül azonban, hogy még a meseszép dél-karolinai vidéken sem
lelhet megnyugvást a lelkét sanyargató démonoktól, mígnem egy vonzó férfi és
egy különleges barát segítségével újra fel nem fedezi a családi kötelékek, a
megbocsátás és a szeretet erejét, és rá nem talál önmagára.
General Press,
2015
Eredeti mű: Mary
Alice Monroe – The Summer Girls, 2013
“– (…) Sose felejtsd el, hogy az életben
vannak pletykák és a családi titkok! Tolerálhatjuk a locsogást, de
megbocsáthatatlan vétek a családi köteléket megszakítani.”*
A Nyári
emlékek az azonos nevű sorozat első része. A fülszöveg szerint egy trilógia, de
igazándiból öt részből áll, amiből négy már meg is jelent magyar nyelven.
Tudtam, hogy
több részes sorozat, ezért nem fogtam bele míg valamennyi része meg nem jelent
magyar nyelven is – múlt hétig még nem tudtam egy ötödik rész létezéséről. S
miközben a következő részekre vártam, olvastam a könyvről jót is, rosszat is…
inkább rosszat, többnyire olyan emberektől, akik a szerző nevét félreolvasva
másra vártak. Pech!
Kelemes nyári
olvasmány, senki világát megrengetni nem fogja. Lesz szó benne
környezetvédelemről, alkoholizmusról, autizmusról, delfinekről és szinte
mindenről, amit el lehet képzelni… még nem jutottam a negyedik rész végéig,
tehát bővülhet a lista. De első sorban családi kötelékekről van szó.
Sullivan’s
Island Sea Breeze nevű házában él Marietta Muir. Szálegyedül, ha nem számítjuk
Lucille-t, a fekete bőrű házvezetőnőt,
aki ennél azért sokkal több, hiszen ő Marietta bizalmasa, barátnője. Lucille-on
és három unokáján kívül Mariettának senkije sincs és lassan a fényes déli
elegancia és előkelőség is megkopik, hiszen fogytán a pénz és Marietta úgy
dönt, hogy eladja a sok nemzedék óta a család tulajdonában levő házat és egy
idősotthonba vonul. De mielőtt ezt megtenné, még egy utolsó nyarat szeretne a
helyszínen tölteni unokái társaságában, akik egyetlen fia három különböző nővel
kötött házasságából származnak, más-más géneket hoztak anyjaiktól, más-más
nevelést kaptak és nem is igazán állnak közel egymáshoz.
Míg
gyermekkorukban sok nyarat töltöttek a szigeten, mostanra a lányok évek óta nem
jártak Marietta házába és minden meghívást különböző kifogásokkal hárítottak el. Tehát nem lesz könnyű őket a helyszínre csalni. A fiatal nőket Marietta
nyolcvanadik születésnapja hozza a szigetre és megkezdődik a kaland, mert a
lányok egyetlen közös vonása az apjuktól kapott nevük, ugyanis a zaklatott
lelkű és hányatott életű férfi híres amerikai írókról nevezte el lányait. És csupán ennyi apai törődése lányai iránt.
Dora (Eudora)
a legidősebb. Igazi déli úrinő, ennek nevelték és pontosan azzal is
foglalkozik, mint a déli elit asszonyai: férjhez megy, gyermeket szül, a
családnak él és jótékonykodik, valamit tovább ápolja a déli szokásokat.
Csakhogy egyetlen gyermeke, Nate, az autizmus egyik formájában,
Asperger-szindrómában szenved és Dora élete e köré épül, míg azon kapja magát,
hogy férje kiköltözik közös házukból és indul a válás.
Carson, a
középső lány, Dora francia babysitterének lánya. Mivel ő töltötte a legtöbb időt
nyughatatlan természetű apjával, ez nem kis nyomot hagyott benne.
Alkoholproblémái vannak, munkáját is emiatt vesztette el, tehát neki is kapóra jön a
meghívás. Imád szörfölni, imádja a veszélyt, az adrenalint… és a delfineket. Kicsit nyughatatlan, kicsit gyökértelen és kötődési problémái vannak.
Harper hármuk
közül a legfiatalabb. Előkelő angol családból származó anyja spermadonornak
használta apját, aki megismerkedésük idején írói álmokat dédelgetett és mivel a
nő egy kiadó szerkesztője volt, abban reménykedett, hogy a segítségével
megvalósíthatja álmait. Még meg sem száradt a tinta házassági bizonyítványukon
és a nő máris kipenderítette a szépreményű Parker Muirt, közös lányukat pedig
kemény kézzel nevelte és a Muir család ellen hangolta minden szavával,
cselekedetével. Georgiana James saját magán kívül csak a karrierje iránt
viseltetett imádattal, minden más
elhanyagolható volt. Harper olyan félénk és visszahúzódó lett parancsolgató
anyja miatt mint egy kisegér és igazi szórakozást, törődést, szeretetet csak a
Sullivan’s Island-on töltött nyarak jelentettek.
Az ő
történetüket ismerheted meg a Nyári
emlékekből, illetve az utolsó Sullivan’s Islandon együtt töltött nyár egy
részét. Valamennyiükét, mert bár Carson egy kicsit többet szerepel ebben a
részben, mellette mindenki más is szóhoz jut. S miközben a lányok
múltjával-jelenével ismerkedünk, fény derül a Muir család titkaira is… mert
vannak titkaik bőven.
Szórakoztató
irodalom kedvelőinek ajánlott, és nemcsak, mert azért komoly dolgokról is szó
van az édes semmittevés közben. De természetesen ízlések és pofonok…
“– Ha semmi mást nem is tanultunk ezen a
nyáron, azt biztosan mindnyájan a fejünkbe véssük, hogy a titok egy családban
olyan, mint valami métely. Egyik hazugság a másik hátán. Végül az igazság
mindig kiderül.” *
*Mary Alice
Monroe – Nyári emlékek, General Press, 2015
2. Nyári fuvallat, 2016
The Summer Wind, 2014
3. Nyárutó, 2016
The Summer's End, 2015
4. Déli menyegző, 2017
A Lowcountry Wedding, 2016