Mihez kezd egy
asszony, ha megtudja: halott férje után nem maradt semmi más, csak
lóversenytikett, jelzálog, adósság, létbizonytalanság, két kamaszodó gyerek,
egy macska, egy kutya és egy örökösen mindent jobban tudó, zsémbes anyós?
Iris, a városi tanítónő merész lépésre szánja el magát, állást vállal egy egyszerű falusi iskolában, valahol a világ végén.
Iris, a városi tanítónő merész lépésre szánja el magát, állást vállal egy egyszerű falusi iskolában, valahol a világ végén.
A hegyvidékiek
vizsla szemmel követik az új tanítónő, a „Missie” minden lépését. A jövevény
telis-teli van furcsasággal: nagy szájú, de nem ad körmöst, sem nyaklevest,
ellenben tiszteli a kiskölyköket, akiket arra buzdít, hogy valósítsák meg
álmaikat, és telis-tele van varázslattal, ehetővé válik a menzakoszt,
napsugarassá az iskola, kitágul a világ. Miközben szól a Beatles, hétköznapi,
szép, emberi történetek – néha sírósak, néha nevetősek – tanúja és részese lesz
Iris és két gyermeke, akik megvívják a maguk csatáját az élettel, az életért.
Magyar
Könyvklub, 2004
Eredeti mű:
Isla Dewar – Dancing in a Distant Place, 2003
Első könyvem a
szerzőtől. Ami azt illeti nem sok könyvét adták ki magyar nyelven, hiszen ezen
kívül még kettő jelent meg (Az igazi
Madeline, Szájról szájra), és azok sem mostanság, annak ellenére, hogy egy
termékeny szerzőről van szó.
Nagyon hosszú
ideje tologattam-halogattam ezt a könyvet, s így utólag nem is értettem miért,
hiszen egyike a legjobb könyveknek amiket az utóbbi időben olvastam, annak
ellenére, hogy a végén nem mindenre kaptam választ és az az igazság, hogy egy
jókora hiányérzettel maradtam. S ez nem azért, mert nem volt jó a történet,
hanem még többet szerettem volna kapni belőle.
Az 1960-as
évek Egyesült Királysága. A szigetországot is elérte az ellenérzéseket kiváltó
hippi-láz és a zenei toplistákat a The Beatles uralja.
A történet
hősnője, Iris Chisholm, tanár. Harminckilenc éves, többször is kihangsúlyozza,
hogy az nem negyven, addig még van, mintha a negyven valamiféle mérföldkő lenne
a számára és akkortól már öregnek számítana. Elemi osztályokban tanít és az
iskolában éri a hír, hogy férje – akivel már egy ideje elhidegültek egymástól
és inkább egymás mellett, mint házasságban éltek – baleset áldozata lett és a
helyszínen meghalt. Ekkor derül fény arra is, hogy nem csak a házasságuk volt
romokban, hanem a meglehetősen ósdi elveket valló férj anyagi romlásba döntötte
a családot és nemcsak a tartalékaikat lóversenyezte el, hanem komoly adósságba
is verte a családot. Mert család is van, természetesen, két kamasz gyermek: a
történet idején Scott 17, Sophy 13 éves. És púpnak ott van az anyós is, aki
sosem szerette menyét, unokáit sem igazán és akinek – számomra érthetetlen
módon – Iris egyetlen szóval sem említi azt az anyagi káoszt és nyomort, amibe
férje döntötte a családot. Szinte egy évnek kell eltelnie, amíg anyósa
tudomására hozza az igazságot, akkor is a véletlennek köszönhetően.
Tehát Iris ott
áll özvegyen, két kamasz gyerekkel és mélyen adósságban, amiből csak egy
radikális húzással tud kilábalni… vagy legalábbis szinten tartani magát és azt
ami a családjából megmaradt. Gondol egy merészet, eladja a házat még mielőtt a
bank rátenné a kezét és egy skóciai kisfalu iskolájában vállal állást csupán
azért, mert ott a tanári pozícióval szolgálati lakás is jár. És megkezdődik a nagy kaland Green Cairns-ben.
Egy év – ennyi
időt tölt Iris és családja a településen, de ez egy egész életre meghatározó
úgy az ő, mint a gyermekei számára. S legyünk őszinték, a kis falu életére is
hatással vannak a Chisholmék, különösen Iris.
A hősnőnk
mellett a település más lakosainak életébe is betekintést nyerünk, igazándiból
a gyermekeken keresztül, hiszen ők azok, akik napi szinten jelen vannak Iris
életében. Tehát előbb a gyermekeket ismerjük meg, majd a hozzájuk tartozó
szülőket és a történeteiket, hiszen ebben a településben mindenkinek van egy
története.
Ez az az év,
amikor Iris “meggyógyul”, amikor maga mögött tudja hagyni mindazt a
keserűséget, amit a férje átverése okozott, amikor megtanulja elengedni a
dolgokat, hiszen a hegyvidéki kis település, aminek egyetlen főutcája van, merőben más mint amihez eddig szokva volt és minden nap egy új meglepetés, egy
új kihívás… s egy nap majd egy új szerelem is.
Szerethető a
helyszín, a cselekmény. Szerethetőek a szereplők, mert annyira valóságosak,
erényekkel és hibákkal és nem hiszem, hogy lesz egy olvasó is, akit a kis
szutyokmatyi Colin története nem fog meghatni.
“– Nagy különbség, hogy valaki csöndes, vagy
egy árva kukkot sem szól. Biztos nagyon magányos ott bent a kobakjában.
Charles a fejét rázta. – Á, nem. Itt kint
magányos, közöttünk. A fejében minden rendben van. Ezért él odabent.”
A történet az
események után 35 évvel kezdődik: Iris a partnerével, lányával és annak
férjével, valamint régi barátaival egy bárban ücsörög színházi látogatást
követően. Ekkor lép hozzá egy fiatalember… az a férfi, az a Colin, aki a kis
szutyokmatyiból lett. Ez indítja el az emlékezést, ez visz vissza az időbe és
innen származik az én hiányérzetem is. Mert, ugye, félmondatokból kiderül, hogy
Iris gyermekeiből mi lett, és Colin is néhány szóban vázolja jelen életét, de
szerettem volna tudni mi történt a többi gyerekkel, a falu többi lakosával.
Tehát símán el tudtam volna képzelni egy epilógust, ami erről szól.
Felnőtteknek
szóló könyv – a mondanivalója miatt, mert erotika nincs ebben egy csepp sem.
Olvastatta magát, kiváncsivá tett és nagyon szerettem. Figyelemre méltó könyv,
de természetesen ízlések és pofonok…