Kori élete
fordulóponthoz érkezik. Férje és szülei meghalnak, munkahelyét elveszíti,
egyedül marad a világban, és csak legjobb barátnőjére számíthat. Életét eddig
családja szabályai szerint élte. A tragédia után minden megváltozik
körülötte.
Vajon hogy éli meg a hirtelen jött függetlenséget?
Vajon hogy éli meg a hirtelen jött függetlenséget?
Megtakarított
pénzéből utazni szeretne, a helyszínt csukott szemmel választja ki a földgömbre
bökve, de halott férje ezt a tervét is meghiúsítja.
A lány régi
életét maga mögött hagyva fejest ugrik az ismeretlenbe, és munkát vállal egy
kanadai farmon. A farm tulajdonosa, a jóképű Christopher Walker, aki egyedül
neveli kislányát. Hamar kölcsönös vonzalom alakul ki köztük.
Vajon túléli
kapcsolatuk a múlt szellemeinek felbukkanását? Van esély újrakezdeni egy
tragédiák sokaságával teletűzdelt életet?
J. K. Smith
humoros jelenetekben és érzelmekben gazdag könyve ezekre a kérdésekre keresi a
választ, és elvezeti az olvasót egy olyan világba, ahol a család és az
összefogás a legfontosabb érték.
Álomgyár, 2017
“– Szóval: Laskovics Orsolya.
– Én is ezt mondtam – nézett ártatlanul
Korira a férfi.
– A túrót – nevetett a lány. – Meg sem
közelítetted. Gyerünk, mondd!
– Lájszkoviksz Orsolija – próbálkozott újra
lassan a férfi, s Korinak a végén már potyogtak a könnyei a nevetéstől.
– Ez olyan, mintha egy tehén kérődzne az
egyik mesében – nyögte ki a hasát fogva a lány.
– Hát, igazán kösz, az én nevem legalább ki
lehet mondani – válaszolt tettetett sértettséggel Chris.
– Bocs, szóval, Laskovics.
– Laszkoviksz.
– Las-ko-vics – tagolta Kori, hátha úgy
könnyebben megy Chrisnek.
– Laszkovics.
– Majdnem. Laskovics. Nem sz, csak s.
Laskovics.
– Laskovics – Chris már nagyon
koncentrált.
– Bingó! – ujjongott Kori. – Most jön az
Orsolya.
– Orszolya.
– Nem, nem sz, csak s itt is. „Sz” függő
vagy, vagy csak „s” fóbiás? Or-so-lya.”*
Nehéz magyar
szerző könyvéről írni. Állandóan benned a frász, hogy netán megsérted ha őszinte
vagy és kendőzetlenül közlöd a véleményed. Mert ugye mindenki azt hiszi
magáról, hogy most írta meg A Nagy Magyar Regényt és hozzá fogható tehetséget
még sosem hordott hátán a golyó. S ha netán valami nemtetszőt ír le az ember
lánya, akkor jönnek a dörgedelmes szerzői levelek, vagy sűrű anyázások
közepette rádküldi a barátnőjét/családtagjait. Teljesen normális az, hogy
mindig és mindennel kapcsolatban van és lesz… ne nevezzük negatív véleménynek,
hanem eltérőnek. Mert nem vagyunk egyformák, ahogy az ízlésünk sem az, tehát
tiszteljük egymás hülyeségét. S aki nem bírja a kritikát, az meg ne menjen a
nyilvánosság elé.
Egy ilyen
bevezető után negatív vélemény szokot következni, ugye? Téves, mert J. K. Smith
könyve felüdülést jelenetett. Bár nem írta meg A Nagy Magyar Regényt, J. K.
Smith szórakoztatott, s ami még ennél is fontosabb: nagyon szépen fogalmaz. Sallangmentesen,
felesleges szleng nélkül, olvasmányosan.
Ismerd meg
Laskovics Orsolyát (Korit), a történet hősnőjét, a fiatal magyar nőt, aki –
mint megannyi sorstársa – rossz emberhez köti az életét. Ugyanis a sármos
udvarlóból zsarnok férj lesz, aki alapjaiban rengeti meg a nő önbizalmát, s
nemcsak a földbe döngöli, hanem hirtelen halála után derül ki, hogy meg is
lopta. Tehát ha Kori utazni szeretne – és szeretne –, akkor valamilyen más
megoldást kell találnia, mert pénz az nincs.
Hirdetés útján
vállal házvezetőnői állást pont Kanadában, egy, gyermekét egyedül nevelő
farmernél. Christopher Walker természetesen dögös és természetesen sok évi
özvegység után pont Kori tetszik meg neki, bár más jelentkező is lenne.
Körülbelül ennyi dióhéjban a történet, a többi az út, ami a boldog
végkifejlethez vezet.
A szerző
nagyszerűen világít rá arra a felületességre amely más nemzetek kultúrája
iránti érdeklődést jelenti. Hogy csak egyetlen példát említsek, Kori
barátnőjének Kanada, a farm egy csilivili piros cowboy-csizmára redukálódik,
ami ott, a helyszínem több mint nevetséges. Kori sem tud ennél sokkal többet az
országról, ahol hosszabb időt készül eltölteni. A pökhendiség (vagy nevezzük
nacionalizmusnak?) is jelen van, mellyel Kori a környezete iránt viseltetik. Az
egy dolog, hogy megismerteti munkaadóját és lányát a magyar konyha remekeivel,
de forma kolonizálja a Walker farmot és nem hajlandó a helyi szokásokat megáévá
tenni, ha a háziak nem teszik magukévá a magyar szokásokat is. Minden bizonnyal
Kori nem hallotta a szólást, mi szerint Rómában élj úgy, mint a rómaiak.
“– A Mikulással semmi bajom, de ő nálunk
december hatodikán csempész csomagot a gyerekek kipucolt csizmájába, 24-én
pedig a Jézuska jön. Ráadásul nálunk nem nagy divat a Halloween. Mégis
teleraktam a kedvetekért tökökkel meg egy rakás ijesztő hülyeséggel a házat.
Hatalmas citromnak öltözve megjelentem a Honey-ház ajtajában egy mini eperrel
és egy óriási banánnal az oldalamon, és lelkesen kiabáltam, hogy „Csokit, vagy
csalunk!”, aztán visszajöttem és cukorkát adtam a méhecskévé változott
Honey-knak. Úgyhogy vagy ötvözzük az ünnepeinket, vagy itt sem vagyok,
csillagbogár – mosolygott negédesen a vőlegényére Kori.”*
Első könyves
magyar szerző írásáról beszélünk – én legalábbis nem találtam semmilyen más, a
szerző neve alatt futó kiadványt… még. Tessék félretenni az előítéleteket és
elolvasni, mert ha kedvenc nem is lesz, de mindenképpen szórakoztatni fog. S
természetesen az ízlések és a pofonok…
“– Miért rúgtál bokán? – törölgette a szemét
a férfi.
– Csak hogy érezd a törődést.
– Ja, már értem. Akkor kösz, hogy ilyen
erősen törődsz velem.”*
* J. K. Smith
– Szerelem hirdetésre, Álomgyár, 2017