Betonka szerint a világ...: Lisa Kleypas

Wallflowers 6

A londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy valaha egyetlen közös cél érdekében szövetkezett. Hogy rátaláljanak az igaz szerelemre. Most valamennyien boldog feleségek, ám ismét összejönnek, hogy a világ egyik legmegátalkodottabb csirkefogóját rávezessék, talán épp a fagyöngy alatt vár rá a boldogság…

London a karácsonyra készül. Rafe Bowman megérkezik Amerikából, hogy megismerje a szülei által kiválasztott jövendőbelijét, Natalie Blandfordot, Lord és Lady Blandford roppant illemtudó és gyönyörű leányát. Ördögi jóképűsége és lenyűgöző fizikuma kétségtelenül biztosítaná számára a hölgy kezét, ha szörnyű amerikai modora és még szörnyűbb hírneve nem riasztaná el. Rafe rájön, hogy mielőtt udvarolni kezdene, el kell sajátítania a londoni társaság szabályait. De amikor a négy, valahai férjvadász is beleüti az orrát a házasságszervezésbe, senki sem tudhatja, mi lesz a vége. Ráadásul a kiszemelt hölgy kegyeit elnyerni nehezebb feladatnak bizonyul, mint Rafe Bowman várta, különösen, hogy eddig ahhoz szokott, hogy mindent megkap, amit akar. A karácsony azonban a legváratlanabb módon hat az emberekre, romantikust varázsolva a cinikusból, és a legfélénkebb szívben is felszítva a szenvedélyt.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Lisa Kleypas – A Wallflower Christmas, St. Martin’s, 2008

“– Ostobaság! – csattant fel Lillian. – Rafe egyáltalán nem korhely. Nem mondom, volt néhány kalandja, de melyik egészséges fiatalembernek nincs?

Annabelle kételkedve nézett rá. Noha Lillian húgát romantikus álmodozónak tartották, éles szemű, gyakorlatias teremtés volt, akinek a véleményére lehet adni. Ha Daisy azt mondta, hogy a bátyjuk korhely, akkor minden bizonnyal jó oka volt rá.

– Szokott inni vagy játszani? – kérdezte Annabelle.

– Alkalomadtán – felelte Lillian óvatosan.

– Szokott durván vagy illetlenül viselkedni?

– Ő is Bowman. Mi már csak ilyenek vagyunk.

– Kedveli a nőket?

– Még szép.

– Volt már valaha is hű egyetlen nőhöz? Volt már szerelmes?

Lillian a homlokát ráncolta.

– Nem tudok róla.

Annabelle felvonta a szemöldökét, és Evie-re nézett.

– Mi a véleményed? – kérdezte tőle.

– Korhely – vágta rá kurtán Evie.”*

A korhely Rafe Bowman történetével véget ér a Wallflowers kaland és búcsút inthetünk a férjvadászok társaságának és Lisa Kleypasnak. Legalábbis erre az évre. De nem kell elszomorodni, olyan hírek terjengenek, hogy a kiadó a Hathaway sorozatot tervezi elejétől végig kiadni. Az ugye három rész után abbamaradt, mi meg maradtunk az ígéretekkel és azóta az illető kiadó már más néven fut. A Hathaway sorozat nem az idén fog bekövetkezni.

Ahogy a címből is kiderül, ez egy karácsonyi történet, mert miért is ne lenne a sorozatnak egy karácsonyhoz kapcsolódó része is – nem mondom, korán kezdjük az ünnepre való hangolódást, bárhogyan számolom, van még öt hónap karácsonyig.

Rafe karácsonya nem igazán az övé, illetve igen, de ugyanannyi (ha nem több) szerepet kapnak az előző részekből ismert hölgyek is, hogy Westcliffék vidéki birtokáról már ne is beszéljünk. Különös, hogy ez a helyszín szinte minden részben előfordul, és most is ott lesz a nagy, össznépi karácsonyi összeröffenés, ahol a sorozat minden szereplője összegyűl – kivételt képeznek az első kész hősei: Aline és John McKenna, ők Amerikában élnek, és valahogy nem esett több szó róluk a folytatásokban, mint ahogy Lord Westcliff kisebbik húgáról sem sok (Aline a nagyobbik).

És temészetesen ide várják nemcsak Rafe Bowmant – a Bowman szappan-birodalom örökösét, hanem kialkudott menyasszonyjelöltjét, Lady Natalie Blandfordot is. El kell mondanom, hogy nem Rafe választotta magának a hölgyeményt, hanem rangkórságban szenvedő apja szeretne egy újabb nemesi címet hozzácsapni a Bowman családfához. A Bowman-apuka kicsit sem szimpatikus – nem mintha Mrs. Bowman az lenne –, nem volt az egyetlen részben sem, de most túlzásba vitte a parancsolgatást és fenyegetőzést. Kár, hogy senki nem taposott bele jó keményen érzékenyebb testrészébe.

S természetesen a történetben kell lennie egy szegény rokonnak is, aki társalkodónői poziciót tölt be a kiszemelt hölgy mellett, s aki természetesen alapjaiban különbözik munkáltatójától. Lady Natalie igazi úrihölgy, kecses, törékeny, felszínes és üresfejű, míg Hannah két lábbal a földön jár, ismeri a korlátait és tisztába van a lehetőségeivel. És az sem nagy filozófia kitalálni, hogy kit választ majd Rafe.

Minden kiszámíthatósága ellenére nagyon kedves kis történet volt – ez terjedelmére értendő. De ennek ellenére mindenki megtalálta a maga párját és bónuszként betekintést nyertünk a férjvadász hölgyek boldogító igen kimondása utáni életének alakulásába is. Természetesen valamennyien nagyon boldogok és továbbra is nagyon szerelmesek.

Olyan volt, mint egy enyhén erotikus jelenetekkel felduzzasztott karácsonyi novella. Szórakoztatott, bőven voltak benne humoros párbeszédek és helyzeti komikum. Hogy kellett-e? Határozottan igen, hiszen méltó befejezése egy jó kis klasszikus romantikus sorozatnak. Nevezzük a habnak a tortán…

“– Ki kér brandys teát? – kérdezte.

– Én – jelentkezett Daisy.

– Én brandy n-nélkül kérem az enyémet – mormolta Evie.

– Én pedig tea nélkül – mondta Annabelle.”*

Én kedveltem, de természetesen az ízlések s a pofonok…

*Lisa Kleypas – Rafe karácsonya, Gabo, 2017