Köszönöm szépen!...

 ... mindenkinek

Hóvégi klasszikus - Rejtő Jenő írásai

Miért is kellene Rejtő-könyvet olvasnod?

Elsősorban azért, mert a magyar szórakoztató irodalom vele kezdődik. Mert nyár van... mert nem lehet azzal takarózni, hogy drágák – arról szól a fáma, hogy ingyen letölthetőek a könyvei, és ráadásul legálisan... és mert szórakoztató. Jobban mint a divatos amcsi tiniregény vagy a legújabb írott pornográfia.

Ezek azok, amire azt mondanám, hogy egyformán élvezhetőek férfiak és nők számára, mert kalandosak, pörgősek, néha van bennük szerelem is... és kár lenne a „new adult”-os generációnak kihagynia. Ami a legfontosabb: korhatár nélküliek. Egyformán élvezi a nagyszülő korosztály és az ifjúság.

Jaj, persze lesznek hangok, hogy hát ez unalmas... persze, hogy unalmas lesz azok számára akiknek a jó könyv a fejezetekkénti minimum egy dugásnál kezdődik vagy egy, a  semmiért hisztériázó dívánál, de legalább egy lelki sérült milliomos legyen benne, ha már a kötözős szex kiesett... mert ugye, ha mindez nincs, akkor az a könyv  unalmas és értéktelen. Rejtő Jenő könyveiben ezek közül egyiket sem fogod megtalálni, de róla halála után több mint 70 évvel is tudjuk ki volt és száz év múlva is tudni fogják. Minden, ma divatos íróról is elmondható lesz ugyanez?

Felesleges életrajzi részletekbe belemenni, aki ismeri a munkásságát, az már tudja ki volt Rejtő Jenő, aki meg nem, annak barátja a Gugli. Annyit azért elmondanék, hogy bár a maga korában filléres regényeknek, ponyva irodalomnak számítottak írásai, ma már a klasszikusokkal együtt emlegetik a nevét.

P. Howard és Gibson Lawery írói neveken is jelentek meg írásai, melyek akár légiós-történetek voltak, akár bűnügyi- vagy western-jellegű írások, egyformán szórakoztatóak. Több regényét megfilmesítették, színdaradot is írtak művei alapján, sőt képregények lapjain is találkozhatunk egy-egy regényének főhőseivel

Kedvenceim:

A három testőr Afrikában

Az elátkozott partból megismert együttes – Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán – újabb sötét rejtélyek felkutatására indul. Igaz, hogy nem egy úton, hiszen Csülökék, miként a „három testőr”, az izgalmas és halálos veszélyeket ígérő kalandok során lovagi szolgálatot is teljesítenek egy francia lány, Yvonne oldalán, a Török Szultán viszont – úgy tűnik – aljas árulásaival egyre nagyobb veszélyekbe sodorja őket. De Yvonne apja, Duron tábornok megmentése és egy óriási panama leleplezése után kiderül, hogy „aljas” módszereivel a Török Szultán is csak leplezte magát, s az igazság kiderítésében, a veszedelmes kalandok sikeres kimenetelében őneki is jókora része van.

Az első, 1940-es megjelenés óta még 16 kiadást ért meg, film is készült belőle. Az első könyv volt amin hangosan nevetni tudtam.

Az ellopott futár

"- Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia… 

A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt: 

– Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam. 

A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett. 

– Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! – És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: – Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (…)"

Persze hogy esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.

Megjelenésének éve: 1941… és azóta még kilencszer. A hangosan vihogós kategóriába tartozik.

… és egy örök klasszikus: Fülig Jimmy levele az uralkodóhoz

Kelt mint itt Szanfranciszkóban uralkodásunk elmúltával magamkezűleg.

Igen tisztelt kiráj úr, kedves mamája és T. neje őfelsége! Mai nappal keltfent levelét vettem és kibontám.

Ezennel felelek tisztelettel értesíteni!

Szíves mekhívására, hogy udvarára telepeggyek nyugodt életre, amit Felség gondtalanít, van szerencsém őszinte sajnálattal. Mer ott nekem nagy strapa a tétlenség. Én városi lakós vagyok, ha nem is bejelentett, ami csak egy üres formalinság. De városi lakos nehezen szokja a vidéket. És egy sziget, akármilyen kicsiny, mégiscsak királyi udvar, tehát nem a nagyvilág. Pedig szívesen emlékszem vissza uralkodásom naccerű idejére, amej felvirágzásba hoszta a országot... És asz sem lepne meg, ha Almirában megöregítenék fénykoromat és a főt téren szobrommal találkoznék sétálva. Mer a nép bezárt engem a szívébe, és jó, hogy mégsem kell zacskót ragasztani, amint egyéb bezárás esetén ez fentforog.

Voltam Szingapurban is a klubbokban. Már nem az, ami volt. Vanek lebukott egy lopásból kifolyó rajtaérésből. Azt hiszem jól esne neki, ha felséged írna egy pár sort. Hadd lássa a Vanek, hogy felséged nem felejti el barátait, ha aszok bajba jutnak. Buszkó Mocsink mondta, irjam mek; hogy felséged, ha van miből, megadhatná neki a két és fél dollárt, amit felsékedért Tulipánt nevű közös barátunknak visszafizetett. Mert egy uralkodó nem csinálhat adósságot. Eszt ő monja. Mi uralkodók tudjuk, hogy ez nem igaz. De mikor ült ez a Mócsink egy trónon?

   Itt már minden nem a réki. Unalmas és csendes lett. Szegény Velő kétoldali pisztolylövésben mekhalt, pedig üzentem neki, hogy a Hobo Fischer kiszabadult. Mondom: unalmas itt minden és csendes, úgyhogy azonnal Honkongba mentem, mert ott sincs semmi dolgom. És az ilyesmit én elintézem.

Jelenleg ugyanebben az ügyben tartózkodom Szanfranciszkóba.

Ha mektenné felsék, én egy Firmin nevű úrban felejtettem a késem. Ott van elásva a gyorsfényképezőgép mellett. Ha egyszer arra sétál és nincs más államügye fojóba, ássa föl a pasast és vegye ki belőle a késem. Nem éri meg ez a Firmin. Egy darab kagyló a nyele. Könnyű megismerni. De csak úgy kérem eszt, ha igazán nincs dolga és szívesen csinálja.

Úgy történt esz a haláleset, hogy amikor felségedet ledoptam a földre és rémülten láttam, mit tevék. De időm se volt rája éleszteni, amikor megjelent a kisértő kapitány. A Wirth. Aki veszette a Nono-Holasztárlulu hajót.

És revolvert foga:

– Itt az idő José – mondá. – Elmehet. De most nagyon gyorsan.

– Ki maga? – kérdem hüjén.

– Én Wirth kapitány vagyok. A Titkos Szolgáktól. A kikötőben egy motoros várja és elviszi Tahitibe... És ő adott nekem pénct is. (Aszért köszönöm, hogy felséked is küldött. A pénc az egyetlen jó, amiből nem árt a sok.)

Amikor elmentem, az útban aszt gondolám, elhozom a fényképemet ettől a Firmintől. Ahoty odaértem, belestem asz ablakon és mekrémültem.

Ott feküdt a halottarcú öreg nő, de jól fejbeütve. Aszonban volt neki élete még, mert vizzel öntöztem.

– Uram... – mondta – megölt. Firmin... A részvények...

...Hát kiderülne, hogy asz a Firmin meg az asszony részvényesek voltak Alvarec elnök uralmában. Amikor asz elnököt elkergették a részvények folyama árbaesett. De mekvoltak nekik kettőjüknek értéktelenül. És múltkor jött Ekmont meg Gombperec fényképezni és közben mondták, hogy az értéktelen részvényt mekveszik tőlük. Firmin eladta potomért. De az asszony mondá, hogy ő nem adja. Esz emlék. Így hát csak Firminét vitték el. Mire gyött a Pollino fényképeszni, neki nem juta részvén. Eszért él ma is, csak tudná minek?

Az történt előzőleg, hogy Ekmont és a többi gyászoló rokon megtudták Bonifác fogolytól, hogy gyön Alvarez csapatokkal és győz. Nekik majd menekülni kell. Iken ám, de akkor a részvének régi, jó folyamára lesz érvényes megint! És itt megvették a régi részvéneket.

Amikor már Firmin is mektutta, hogy visszajön Alva Rez, akkor maj megőrült, hoty potomér atta a papirokat. De Ekmont kirugatá. Gombperec dettó. Erre ő megölte őket, mer tutta, hogy Warinst fogják gyanúsitani a tényállással. Vékül leüté és kirablá részvényeiből a halálfejű úrinőt.

Amikor felálltam a sebesült asszony mellől, ez éppen jókor volt. Mer lesujtott rám hátulról esz a Firmin, aki valamiért visszagyött. De már ép felálltam, nem talált.

No asztán következett egy rövid testgyakorlás miután elástam (S.K.) Ámde benne felejtettem a műszert a fényképészbe.

Ezzel zárom soraimat alanti tisztelettel felségednek régi barátja, ma is és a kedves mama őfelségének és az uralkodó őnacsságának kézcsókkal. KeIt most lent: Néhai kollégája:

   az eksz Fülig Jimmy, sajátulag.

(Rejtő Jenő, Piszkos Fred, a kapitány)

Kati Heikkapelto - Védtelenül

Fekete Anna 2

Vérfagyasztó, irtózatos és rémisztően valóságos – egy rendkívüli thriller a krimi műfajának egyik legizgalmasabb új írójától.

Amikor egy idős férfit holtan találnak az út szélén – látszólag egy magyar bébiszitter ütötte el –, Fekete Anna nyomozó biztos benne, hogy többről van szó, mint egyszerű balesetről. Ahogy elkezdi felderíteni az egyre összetettebb ügyet, a nyomok az illegális bevándorlás szervezőihez, a drogkereskedőkhöz, gyilkosokhoz vezetnek. Amivel szembesül, az nemcsak a hitét fenyegeti, hanem az életét is.

Anna társa, Esko egy másik, de hasonlóan veszélyes nyomozásba keveredik egy bevándorló banda tevékenysége kapcsán, amely közben a kitoloncolási parancsok és razziák egyre növekvő feszültséget keltenek, és kétségbeesett cselekvésre késztetik a bandatagokat – illetve magát a rendőrséget is. Majd miután a hóban egy véres késre bukkannak, a két ügy úgy fonódik össze, ahogy arra senki sem számít. Egyre nő a feszültség, és nyilvánvalóvá válik, hogy Annáékon már nem segíthet az, hogy a törvény az ő oldalukon áll.

Athenaeum, 2016

Eredeti mű: Kati Heikkapelto – Soujattomat, 2014

Az írónő második, magyarul megjelent könyve a Kolibri után, ami a Fekete Anna sorozat első része. Ennek sem olvastam az első részét, de ebben a részben is megtudom, hogy Fekete Anna családja a szerbiai háború elől menekült Finnországba a Vajdaságból. Szerbiai magyarok, tehát nem meglepő sem a név, sem az időnkénti nyelvhasználat.  Valahogy nem éreztem azt, hogy hiányoznak információk az első rész miatt és emiatt élvezhetetlen a történet. Egyébként, a könyv ismertetőt közöl a szerzőről is, aki ugyan Finnországban született, de tökéletesen beszél magyarul.

Mint jeleztem, fogalmam nincs miről szól az első rész, ebben betekintést nyerünk a rendőrörs életében a két szálon is futó nyomozáson keresztül… ami lényegében ugyanoda vezet majd. És a rendőri munka mellett meg-megvillan a szereplők magánéletének egy-egy jelenete is, szemléltetendő, hogy azért a rendőrnyomozó is emberből van, beteg, vagy akár honvágya is lehet. A történet ugyan két szálon fut egy ideig, de kiszámíthatóan összefonódik majd, nem kell sokat gondolkozni ezen… és nagy durranások sincsenek benne.

Krimikedvelőknek ajánlott. Engem egy kicsit a Richard Castle történetekre emlékeztetett, bár nem mondanám, hogy krimiszakértő lennék, nem vagyok a műfaj elkötelezett kedvelője.

Illegális bevándorlás, drogok, gyilkosság – és hangyányi magánélet. Ha mindez bejön neked akkor ki ne hagyd a könyvet, aminek van egy harmadik része is… joggal reménykedhetünk, hogy az első kettő után azt is megjelenteti a kiadó.

 A Fekete Anna sorozat részei:

1. Kolibri

Athenaeum, 2015

3. Tumma

(magyar megjelenésről még nincs hír)

Jill Mansel - Van az a pénz

A Sunday Times bestseller írónőjének 10. magyarul megjelenő regénye! Íme, egy újabb csavarosan humoros és életszerűen pörgős történet. 

Lolának tíz évvel ezelőtt 1o.ooo fontot ajánlottak – melyik 17 éves lány ne lenne boldog ekkora összeggel?

De akadt egy kis bökkenő: Lola fülig szerelmes volt Dougie-ba, és az ajánlat Dougie édesanyjától származott. Feltételül azt szabta, hogy a lány szakítson a fiával. 

Lolát semmi nem választhatta el szerelmétől. Aztán a lány családjában kiderült egy rettenetes titok, és Lola nem dönthetett másképp, fogta a pénzt és elfutott. 

Most a sors egymás útjába sodorja Lolát és Dougie-t. A lány még mindig rajongva szereti a férfit, de Dougie hallani sem akar Loláról, főleg azután, hogy rájön a lelépési pénzre. 

Van ebből a bizarr helyzetből kiút? Lehet visszaszerezni azt, amiről az ember lánya már lemondott, ráadásul pénzért?

Kulinária Kiadó, 2016

Eredeti mű: Jill Mansell – An Offer You Can’t Refuse

Az írónő rajongója vagyok, valamennyi magyarul megjelent könyvét olvastam és úgy gondolom, hogy valamennyi közül ez tetszett a legkevésbé. Annyira idegesítő volt a Lola nevű főszereplő, hogy többször is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom.

Ahogy a fülszöveg is írja, Lola pénzt fogad el Doug anyjától, aki ezt forma lelépési pénznek szánja… nagy dolog, a filmekben a gazdag szülők így szabadulnak meg gyermekeik nemkívánatos partnereitől. Lola még fel is srófolja az összeget, mert több pénz kell nevelőapja szerencsjáték-adosságának fedezésére… és meg is pattan barátnőjével egy egzotikus nyaralóhelyre dolgozni.

Mikor évekkel később visszatér és dolgozni kezd egy könyvesboltban a dolgok rendben lennének.. látszólag… míg egy este – mit tesz a fikció istene! – pont a Doug anyjának segít, amikor azt két férfi megtámadja. És ezek után ott a csodás találkozás Douggal, aki ennyi év után sem nem szégyell döglesztő pasinak lenni. Lola pedig úgy gondolja, hogy neki bizony vissza kell kapnia a férfit. A gusztustalanságig fut utána, mindenhová beszemtelenedik…olyan mint egy kullancs, nem lehet szabadulni tőle, még akkor sem amikor nyilvánvaló, hogy Dougnak van barátnője, akkor sem amikor ismételten a szemébe mondják, hogy lépjen már tovább. Tényleg létezik magától ennyire elszállt nő aki azt hiszi ő a világ közepe és neki minden jár? (most nem a bögyös pszeudó-celebekre gondoltam, akik folynak a tévéből s a közösségi oldalra posztolják azt is ha a kutyájuk vakkantott)

Ugye tudjuk, hogy az írónő mindig egy kisebb közösségről ír, nem csupán egyetlen pár történetét csűri-csavarja. Ami ebben a könyvben úgymond “véletlenszerűen” megtörténik, az túl sok még egy fikciónak is… de nem mesélem el, hátha olvasni szeretnéd a könyvet és én meg lövögetem itt lefele a történéseket.

Annak ellenére, hogy a Lola annyira idegesített, hogy átrendeztem volna az arcát a szeneslapáttal, azt mondom, hogy ezt a könyvet vidd magaddal a strandra, mert szórakoztatni fog… vagy ha mégsem, akkor árnyékot tarthat, mert méretileg a kiadóra oly jellemző formátum: jó nagy.

… és természetesen maradtam néhány nagyon tanulságos, és egyetemesen érvényes dologgal:

– ha a barátod anyja utál, akkor tíz év múlva is utálni fog, akkor is, ha épp az életét és vagyontárgyait mentetted meg. Tehát jótét helyébe jót sose várj…

– ne hazudozz gyermekednek az apjáról, mert a fickó akkor bukkan fel amikor már megnyugodtál, hogy sosem teszi… és te ott maradsz nyakig a… benne…

–  kelkáposzta főzése iszonyúan büdös és kivállóan alkalmas potenciális szomszédok elriasztására. Tesztelni fogom, bár a rendes káposzta se kutya, jó büdös tud lenni…

– celeb és paparazzo, celeb és lökött liba párosítás sosem működik – ebben a könyvben legalábbis nem –, valamint ne hajts a barátnőd apjára sem, nem tetszel neki, csak egyszerűen udvarias…

– a szüleid felnőttek, el tudják baltázni az életüket a te segítséged nélkül is, tehát törödj a magad dolgával…

– nem a ruha teszi az embert, de amikor lekurváznak elgondolkozhatsz, hogy jó dolog volt-e a Mallorcán viselt strandruciban dívát játszani egy patinás londoni könyvesboltban…

Természetesen megvan a boldog befejezés – valamilyen módon minden szereplő megtalálja a maga számítását… véleményem szerint durván kierőszakolt és már-már nyálas a megoldás. 

De hát ízlések és pofonok… és attól én még továbbra is szeretni fogom Jill Mansell könyveit.

Az írónő más könyveiről is olvashatsz itt:

Ebből szerelem lesz

Nem zörög a haraszt

Gail Carriger - Szívtelen

     Napernyő Protektorátus 4.

A lélektelen Lady Alexia Maccon ismét alaposan benne van… ezúttal azonban a baj nem a saját hibájából szakadt rá. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt, Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek. Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék. 

Sikerül rájönnie, ki akarja megölni Viktória királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte meg magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe??

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: Gail Carriger – Heartless

Alexia, azaz Lady Maccon terhes… 8 hónapos várandós. Hogy mi születik egy lélektelen és egy farkasember szerelméből… hát majd kiderül, közönséges gyermek semmiképpen, főképp ha olyan keresztapja van mint Lord Akeldama, a piperkőc vámpír. Tehát egyezzünk ki abban, hogy Lady Maccon várandós… valamivel.

Nem szeretem a fantasy könyveket, ez azonban kivétel. Nem mondhatnám, hogy a sorozat valamennyi részét olvastam – az elsőt igen a másodiknak is nekifogtam, aztán félretettem egy várva-várt megjelenés kedvéért és azóta is halogattam a folytatását.

Hááát… ez valami döbbenetes volt. Olyan, mint egy világklasszis paródia.

Azt ugye a sorozat rajongói tudják, hogy Lord Maccon egy farkasember, a Woolsey-falka alfahímje, kissé darabos, imádja a feleségét, Alexiát… és imád pucérkodni. Maga Alexia is néha azt gondolja férjéről, hogy időnként úgy viselkedik mint egy tulok. Lord Akeldamáról, a vámpírról, pedig közismert, hogy istene az öltözködés, a csín és a báj,  hiszen egy piperkőc. No, most képzeld el, amikor objektív okok miatt Lord Maccon és bé várandós neje beköltöznek Lord Akeldama szekrényébe… izé, a második legjobb öltözőszobájába. A darabos bunkónak és a finom úriembernek egy fedél alatt kell élnie Alexia és leendő csemetéje kedvéért, ami ugye azt jelenti, hogy vámpírok és farkasemberek jönnek-mennek egy közös háztartásban. S ha ez még mindig nem lenne elég akkor mindenki ki van téve egy terhes nő szeszélyeinek, akit szinte állandóan etetni kell, lehetőleg süteményekkel.

A viktoriánus időkben játszódó történetben természetesen most is bőven van részünk izgalomban, hiszen a királynőt halállal fenyegetik… na, de melyik királynőt? Ugye, azt is tudjuk, hogy a vámpírok bolyokban élnek, hát most tanúi lehetünk egy kirajzásnak is – gondolom ez olyasmi mint a méheknél. S ha nem elég a zűrzavarból, akkor gépi mütyürök és gigászi méretű kütyük randalíroznak, szellemek lebegnek. Szóval van itt minden. Sőt! Miközben múltbéli események után kutat, Alexia azt is felfedezi ki is mozgatja a szálakat a háttérből a Woolsey-falkán belül és sajnálatos módon elveszíti híres-hírhedt napernyőjét.

   A kedvencem… nem is tudom… egyformán üdítő Alexia rendíthetetlen nyugalma, Lord Maccon bunkósága és a vámpírúr, Lord Akeldama különcsége. Talán mégis ez utóbbi viszi a pálmát páratlan bókolási stílusával. És ez úgy képzeld, hogy a legmeglepőbb szófordulatokat vágja ki a legkisebb erőfeszítés nélkül. Olyan, hogy “drágám” vagy “kedves” szóba sem jöhet nála, a bókok itt kezdődnek: orgonabokrom, gránátalmamagom, szirupcseppem, bébiszilvám, édes borhabom, szirombontó körömvirágom... és a szóvirágok tárháza kifogyhatatlan. Tehát valahányszor megjelent Lord Akeldama a történetben, az én arcomra kiült az idióta vigyor, mert vártam mivel fog kirukkolni az adott helyzetben – és nem csalódtam, mert csak a legritkább esetekben ismétetelte magát. No, de hát ízlések meg pofonok...

Ha szórakozásra vágysz akkor ki ne hagyd a könyvet és a sorozatot... amiből még hátra van egy rész, mielőtt új sorozat kezdődne, aminek főszerepében Prudence lesz. Hogy kicsoda is Prudence, azt megtudod, a Szívtelen végén.

Egy kis mosolykeltő:

“A következő másodpercben már a meztelen Biffy hevert a párnákon, tökéletesen méltatlan pózban, a lába Alexia szoros markában. Minthogy az érintés halandóvá tette, ezen állapot minden testi jellemzőjével együtt, nem csoda, hogy bíborszínre vörösödött megaláztatásában.

Alexia, bár együttérzett vele a kínjai miatt, továbbra is szorosan fogta, és közben tudományos hűvösséggel megállapította, hogy a pirulás egészen leér. Figyelemreméltó.

A férje morgása térítette vissza a figyelmét. Conall szintén visszavette emberi alakját, ruháit azonban nem.

– Mi az?

– Ne bámuld! Pucér.

– Te is az vagy, férjem.

– Igen, de rám addig nézhetsz, amíg kedved tartja.”

(Gail Carriger – Szívtelen, Könyvmolyképző Kiadó, 2016)

A sorozat előző részei:

1. Soulless - Lélektelen

Könyvmolyképző Kiadó, 2012

2. Changeless - Változatlan

Könyvmolyképző Kiadó, 2012

3. Blameless - Szégyentelen

Könyvmolyképző Kiadó, 2013

Angolul:

5. Timeless

Jamie McGuire - Varázslatos szerelem

Véletlen 3.

Légy óvatos azzal, mit is kívánsz! Lehet, hogy minden valóra válik…
Most, hogy Erin megtudta az igazságot a lányokról, akik kiközösítették, és a fiúról, akit szeret, úgy érzi, az érettségi előtti idő egyre gyorsabban fogy. Amíg egykor még a nyári szünet előtti napokat számolták vissza, most már ténylegesen az utolsó napjaikat töltik Blackwellben. Szülei, Sam és Julianne attól félnek, hogy most, hogy végre megtalálták Erint, mégis el kell engedniük őt, a feszültség pedig csak egyre nő azóta, hogy Erin rájött, ki is ő valójában. 

Weston egyre rosszabbul érzi magát, ahogyan telnek a nyári napok, hiszen a lány, akit gyerekkora óta szeret, más főiskolára megy, mint ő. A legnagyobb félelme, hogy ez azt jelenti, elválnak útjaik. Miközben próbálja a legjobbat kihozni a maradék időből, és elérni, hogy minden maradandó emlékük legyen, folyamatosan kétségek között őrlődik.

Rájön, hogy a remény olyan, mint a folyós homok: minél jobban szenved ő, annál gyorsabban süllyed Erin.

Maxim, 2016

Eredeti mű: Jamie McGuire – Happenestance 3

Már amikor az első részről írtam (Véletlen szerelem) megjegyeztem, hogy ez bizony rövidecske. Hogy a második része (Viharos szerelem) milyen hosszú volt, fogalmam sincs, mert azt kihagytam, de a harmadikat, ezt, el lehetett olvasni egy este. Tehát a háromból együtt esetleg egy megszokott méretű könyv lehetne… azért a pénzért. Az írónő még nem is adott nekik más-más címet, csak megszámozta őket egytől háromig és kész.

Még azt sem mondhatom, hogy föltétlenül el kell olvasni valamennyi részt, mert ha nem, akkor nem leszel képben. Mint mondtam, a másodikat kihagytam, de nincs hiányérzetem és mínuszban sem vagyok olyan infóval, ami esetleg a harmadik rész szempontjából fontos lenne.

Amikor az első részét osztottam-szoroztam, mondtam, hogy a kisváros szülészetén ugyanazon a napon három Erin nevű lány látja meg a napvilágot, két gazdag család gyermeke és egy szegény, alkohol és szerfüggő nőjé. Kettőt közülük összecserélnek, és évekkel később a két gazdag család által nevelt csemete balesetben életét veszti. Ekkor derül ki, hogy a szegény lány tulajdonképpen gazdag lány… és ezt most, a harmadik részben sokan nem tudják elfogadni. Pont olyanok nem, akik maguk is a társadalom pereméről kapaszkodtak a kiváltságosok közé, valamint a gyermekeik, akiket felsőbbrendűséggel oltottak be. Tehát ha nincsenek az iskola hangadó lányocskái, hogy kavarják a dolgokat és szítsák a gyűlöletet, megteszik a fiúk is. Nem értem… mitől jobbak, többek ők? És miért kell ezt még a főiskolán is folytatni?

Továbbá azt sem értem, hogy miért kell drámázni azért, ha az iskola végeztével egy szerelmespár egyik tagja a maga választott úton szeretne haladni, a maga választotta főiskolán szeretné a maga választott szakját tanulni és nem a barátját követné, annak önmegvalósítási törekvéseinek az árnyékában. Természetesen Weston várja el, hogy Erin oda menjen továbbtanulni ahová ő, és amikor ez nem látszik összejönni, akkor látványos hisztik és duzzogások jönnek. Ha az írónő ezzel netán azt szerette volna érzékeltetni, hogy mennyire szerelmes és érzékeny Weston, akkor ez mellément, mert csak az jött le, hogy úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett kisfiú aki nem kapta meg a kedvenc játékát.

És igazából Aldermanékat sem értem. Tizensok évig nevelnek egy gyermeket a sajátjukként, összetörnek, mikor balesetben elvesztik, de mikor kiderül, hogy mégsem a saját, vérszerinti gyereküket vesztették el, akkor már nincs is gond, juppi!! megvan a gyerekünk!… A való világban ez nem így működik.

No, de minden jó, ha vége jó. Biztosítva van a boldog befejezés, és ha szereted az amerikai ifjúsági mizériát, akkor ez a te könyved, a te sorozatod. Meg ízlések és pofonok…

A sorozat előző részei:

1. Véletlen szerelem

Maxim, 2015

Happenestance 1

2. Viharos szerelem

Maxim, 2016

Happenestance 2

Kylie Scott - Play - Futam

Stage Dive 2

Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret…

Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.

Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: Kylie Scott – Play, St. Martin’s Griffin, 2014

Ugye emlékszel még a Stage Dive zenekarra? És Evelyn és David (a zenekar szólógitárosa) történetére az első részből? Igen, az, amikor erősen alkoholos állapotban Vegasban összeházasodnak és egy egész köteten keresztül folyik a mizéria, elválnak, nem válnak, ügyvédek és egy egész zenekar kavarása, satöbbi. No, ez annak a könyvnek a folytatása, most Malcolm Ericson van a főszerepben, a rockbanda dobosa, de a történetben ismét megjelenik az első rész valamennyi szereplője is.

Ez nekem nagyon, nagyon nem jött be. Az első rész sem lett kedvenc de ez egyike a leginfantilisabb könyveknek amit valaha is olvastam. Egy 27 éves férfi és egy 23 éves nő úgy viselkedik mint két tizenéves a nyolcadik általánosból, s ha nem lenne benne néhány erotikus jelenet, meg egy, a lány vaginájának címzett monológ a pasi részéről – igen, jól olvastad! –, akkor erősen ifjúsági lenne ez az egész.

Kezdjünk egy klissével: a szereplők egy épp lelki válságban levő kőgazdag rockzenész és a problémás gyermekkorú szegény lány, menő párosítás. Egy hét alatt – mert ekkora időtartamot ölel fel a könyv –,  a két főhős megismerkedik, a megismerkedést követő napon falból összeköltöznek, a megjátszott kapcsolat természetesen gyorsan szenvedélyes szexszel bővül, az egy hét elteltével a pasi feleségül kéri, szakítanak, majd ismét összejönnek. Ez még fikciónak is durva!

A történetet egyes szám első személyben a női főhős, Anne Rollins meséli el, aki évek óta plátói rajongással viseltetik a zenekar dobosa, Mal(colm) iránt és valamivel földhözragadtabb érzéseket táplál főnöke, a lepedővírtuóz Reece iránt – aki természetesen magasról tesz rá, amíg bele nem kerül a képbe a híres rocker… Egy újabb klissé: köpök rád, amíg senkinek sem kellesz, aztán ha konkurencia is van a láthatáron, akkor jöhet egy kis verekedés, mert milyen menő a tesztoszteront így fitogtatni.

És még nem beszéltem a főhős nagy, érzelmi válságáról, ami úgy vagy 20 fejezeten keresztül tart, ahhoz, hogy kiderüljön, hogy az dolog hátterében anyja végső stádiumban levő méhnyakrákja áll. Újabb fekete pont a szerzőnek: a tudomány mai állása szerint egy héttel a halál előtt egy rákos beteg nem látogat koncerteket és nem viháncol vendéglőkben.

Azt sem tudom megérteni, hogy két futó ismerősből hogyan lesz “öribari” úgy egyik pillanatról a másikra, csupán azért mert egyikük a szólógitáros felesége (Evelyn, az első részből), a másik pedig a dobossal kavar. És ezzel elérkeztünk a kettős mércéhez is: amikor Anne húga, Lizzy is megjelenik a színen és a basszusgitáros érdeklődni kezd iránta az olyan mintha vörös posztót lobogtattak volna Anne-nek. Szóval ő lóghat egy rockzenésszel, de a húgának meg se forduljon a fejében.

A könyv dúskál a szlengben és a vulgáris beszédben, és nem hinném, hogy a magyar nyelvben van olyan szó hogy “basszer” (biztos, begugliztam!) – ez a basszusgitárost hivatott helyettesíteni. Ja, és a "backstage" magyar megfelelője a kulisszák vagy színpad mögött lenne.

Nem jutottam hozzá egy eredeti, angol nyelvű változathoz, hogy megnézhessem a főhős hogyan is szólítja tulajdonképpen a barátnőjét, Anne-t. Mert ez a magyar változatos “tökfej”-ezés nagyon gáz, és legyünk őszinték, elsőnek nem a leányzó répavörös haja jutna eszünkbe róla, hanem az értelmi fogyaték.

Hosszan lehetne folytatni, hogy mi mindenért adnék még fekete pontot, de hát ízlések és pofonok… Az ifjúság imádni fogja ezt a könyvet és csak szuperlatívuszokban fog beszélni róla. Én nem tudom ezt megtenni, sajnálom…

A sorozat további részei

 1. Lick - Taktus

Könyvmolyképző kiadó, 2015

  Angolul

3. Lead

(Jimmy története)

4. Deep

(Ben története)

Georgia Cates - A fájdalom szépsége

A fájdalom szépsége 1

Jack McLachlan iparmágnás a borászat nagyágyúja, egyben Ausztrália legkapósabb agglegénye. Sikerei és vagyona miatt nem ismeretlenek számára a romantikus kapcsolatok bonyodalmai, a zűrös helyzetek elkerülése érdekében extrém szabályok szerint randevúzik. A maga egyszerűségében, kötöttségek nélkül élvezi a gyönyörű hölgyek társaságát. Kapcsolatait üzleti megállapodásként kezeli, minden egyes alkalommal ugyanolyan feltételek szerint. Nincs hosszú távú kapcsolat. Nincs valódi személyazonosság.

Az ő játéka, az ő szabályai. Többnyire elégedett a megszokott játszmával, ám amikor Laurelyn Prescott belép az életébe, muszáj stratégiát váltania. Az új játékos ugyanis minden korábbitól különbözik. Jack világa a feje tetejére áll, amikor három hónapig tartó viszonyba bonyolódik a gyönyörű, amerikai zenésszel. Semmi sem a tervek szerint történik, és Jack egyre több és több szabályt áthág a lány kedvéért. Laurelyn nem is tudja, milyen kivételesen közel kerül ahhoz, hogy olyasmivé váljon, amelynek lehetőségét a férfi elképzelni sem merte. Miatta borul minden játékszabály.

A fájdalom szépsége felnőtteknek szóló kortárs regény, a fiatalabb olvasók számára a felnőtt tartalom miatt nem ajánlott.

Ulpius-ház, 2014

Eredeti mű: Georgia Cates – Beauty From Pain

Megjelenés után olvastam a könyvet – és a második részét is –, de most ismét aktuális beszélni róla, hiszen, ha minden igaz, akkor az idén mégiscsak megjelenik a trilógia harmadik kötete, ami az Ulpius-ház kiadó megszünése miatt elmaradt. Bevállalta egy másik kiadó, minden valószínűség szerint ősszel várható.

A címből kiindulva valami “szürke”-szerű dolgot vártam, vagy valamit, ami egy kicsit Tiffany Reisz könyveire emlékeztet. Szó sincs róla! A cím megtévesztő, ez egyike a legszebb szerelmi történeteknek amit valaha olvastam… Sajnos írt hozzá egy második és egy harmadik részt is.

Felesleges túl sokat osztani-szorozni magát a történetet, a fülszöveg eleget mond ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet. Egy fiatal amerikai lány Ausztráliába utazik barátnőjével, annak testvérét meglátogatni.  Én úgy értettem, hogy zenész szeretne lenni, country-énekes, de ezt majd a következő rész tisztázza. Megismerkedik a milliomos borásszal és kezdetét veszi az álnéven játszott, meghatározott időtartamú játék, kapcsolat, szerelem… nevezd aminek akarod, mert mindhárom érvényes lenne arra ami a két főszereplő között történik.  

Teljesen mindegy, hogy voltak kiszámítható történések, hogy elpuffogtatott néhány klisét is a történetben, ezt a könyvet bármikor szivesen újraolvasom. Gördülékeny, olvastatja magát, annyi erotika van benne amennyi kell. Ne tévesszen meg, hogy itt-ott BDSM címkét akasztottak rá, nincs ebben semmi olyan ami indokoltá tenné.

A főszereplői szimpatikusak, szerethetőek, a mellékszereplők többnyire a negatív hősök, irracionális elvárásokkal – például a barátnő testvére, vagy Jack/Lachlan pszichopata ex-kapcsolata.  Miért kellene Laurelyn/Paigenek pont Bent választania? Csupán azért mert épp kéznél van, vagy mert a barátnője bátyja? S miért nem tudják a férfiak civilizáltan fogadni az elutasítást? De ez a rondaság nem érvényes minden mellékszereplőre, hiszen Jack/Lachlan családja kifejezetten szimpatikus.

   Ezért sokan meg fognak lincselni, de ennek a történetnek itt kellett volna vége lennie. Igen, elolvastam a folytatását, A megadás szépsége-t – ahogy valószínűleg elolvasom majd a harmadik részt is –, de nekem az már olyan fölösleges volt. Értem én, hogy az emberek többségének szüksége van a boldog végkifejletre, de nem minden történet végződik happy enddel a életben sem, sőt! Akkor minek a hamis ábránd? Ezért nem is írok a második részéről.

Szóval, ha még nem olvastad a könyvet, akkor tedd meg. Nem fogod megbánni, ha nem is lesz kedvenced, minden bizonnyal szórakoztatni fog.

További részek:

2 Beauty From Surrender

A megadás szépsége

Ulpius-ház, 2014

3 Beauty From Love

A szerelem szépsége - ősszel várható magyar nyelven